Gyenge idegzetűeknek nem ajánlott! 2.

Amikor az ember beteg (és itt nem a náthára gondolok), természetszerűen keresi azoknak a társaságát akik hasonló betegséggel küzdenek, hisz legjobban az tudja megérteni, átérezni az adott bajt, aki szintén átesett már rajta, vagy jelenleg is abban szenved. Én is megtaláltam a magam ezzel kapcsolatos közösségét, egy nagyon régóta működő gerincfórumon. Igazán jó közösség. Tanácsokkal látják el egymást, ami ennél a betegségnél azért fontos, és hasznos, mert a fájdalom az élet részévé válik, és a fájdalomnál sajnos mindegy hogy az kisebb vagy nagyobb, meghatározza az életminőséget. Ez a közösség segítséget nyújt egymásnak abban, hogy pl.: milyen fájdalomnál, milyen testhelyzet enyhítheti azt. A segédeszközök hatékonyságát is kielemzik, hisz aki már vásárolt például egy típusú ágymatracot, vagy egy MBT cipőt, cosmo-disc-et, bármi hasonlót, az már tud róla véleményt mondani, használ-e , hogy lehet hatékonyabbá tenni a hatását, stb. A lelki támaszról nem is beszélve, amit egymásnak nyújtanak, hisz konkrétan átérzik amit a másik. Ezt a fórumot én végig olvastam az első bejegyzéstől a legutolsókig. Két hétig tartott amíg a végére értem, és végül én is tag lettem.
Így szembesültem azzal, hogy az előző posztomban leírt velem történt huza-vonák, időhúzások, bürokratikus szőrszálhasogatások, és nem túl etikus hozzáállások, nem az én személyemnek szóltak, és hogy én még olcsón megúsztam a 3 hónapos kálváriámmal. Megdöbbentett, hogy volt akit 5-6-vagy akár 8 hónapig is tologattak így az egészségügy sakktábláján, a ma már szinte népbetegségként kezelt, ám de annál fájdalmasabb gerincsérvével. A rendszerben olyan is előfordul, hogy a hónapokig fájdalmakkal küszködő beteget pszichiátriára küldik inkább, mint hogy adjanak egy beutalót MR vizsgálatra, vagy egy CT-re, amely kimutathatná fájdalmai okát. Ez a hozzáállás akkor válik kínossá, amikor a beteg megunván a fájdalmakat és a tesze-toszaságot, elmegy privát, és önköltségen csináltat egy MR-t, amely végül egyértelműen kimutatja, hogy nem egy, hanem több gerincsérve is van, és bizony nem csoda ha megőrül a fájdalmaktól.
De ennek is meg van az oka, és ahogy egyik posztomban már felvázoltam, nem feltétlenül az orvos hibája. Az okot, van olyan doktor, aki nyíltan elmeséli mindenki okulására: az MR vizsgálat drága!
A gerincsérv egy olyan betegség melyet lehet, hogy észre sem vesz a beteg évekig. Előfordulhat az is, hogy két- három hét alatt a konzervatív kezelés ( torna, fizikoterápia), tünetmentessé teszi. És itt a lényeg! Amennyiben nem bénult le a láb teljesen, nem alakult ki vizelettartási probléma, bármennyire tipikusak a tünetek, bármennyire tudható hogy mi a baj, első lépésben egy semmit mondó RTG ( ez  alkalmatlan a sérv kimutatására, mert csak a csontokat látja a lágy részeket nem), illetve némi konzervatív terápia végezendő el. Hiszen, hátha ettől rendbe jön a delikvens, és megspóroltunk egy MR költséget. Ezt mondjuk el is fogadhatnánk, de sok esetben nem ez történik, hisz ezen alapelv mellett, mégis nagyrészt még hetekig extrém esetekben hónapokig "látják el" a beteget ilyen olyan gyógyszerekkel, pihenés előírásával egyéb időhúzó terápiákkal, anélkül, hogy az MR vizsgálat megtörténne. Már az is borzalmas, hogy sokszor heteket kell várni pusztán arra is, hogy bekerüljön az ember az adott orvoshoz, majd újabbakat hogy ilyen olyan vizsgálatokra időpontot kapjon. Közben pedig a beteg irdatlan fájdalmak közt vergődik. Hogy definiálni tudjam mit szenvednek ezek a betegek ismét önnön példámhoz nyúlok:
Miközben a betegségem első két hetét megéltem, begyulladt a fogam. Bizonyára mindenkinek volt már fogfájása, amit gyökér kezelni kellett. Azzal az emberiség általában egyetért hogy ez a típusú fogfájdalom nem "piskóta", nagyon nagyon tud fájni. Na már most a derekam és a lábam oly annyira fájt, hogy mire észre vettem, hogy  be van gyulladva a fogam, már egy plusz cipó telepedett az arcomra, azaz nagy mértékben feldagadt, és végül szájsebész próbálta orvosolni, szikével, antibiotikummal, jegeléssel. Nem mondhatom, hogy nem éreztem több napja, hogy baj van az egyik fogammal, de a gerincsérvem nagyobb fájdalmakat okozott, minthogy erről tudomást vegyek. És bizton állíthatom, hogy én nem vagyok annyira súlyos eset, mint némelyik másik gerincsérvvel küszködő társam.
Gondolom így már lehet elképzelés arról, hogy azok az emberek akiket ilyen fájdalmakkal hónapokig hagynak főni a levükben, min mennek keresztül...
Tudom, hogy egy diagnosztikai vizsgálat nem gyógyít meg senkit, de talán támpontot ad ahhoz, hogy hogyan tovább, kell-e műtét, mik a teendők.
Az előrehaladás helyett az egészségügy inkább költ RTG-re, ami ebben az esetben felesleges, gyógyszertámogatásra, táppénzre, melyek ha hónapokra összeszámolnánk, lehet, hogy kitennének egy MR vizsgálatot, a beteg pedig hamarabb visszamehetne dolgozni. Az államnak is jobb lenne, meg még a betegnek is...
Ha már táppénz, akkor rátérhetek a beteg ember nehézségeinek újabb állomására, melyért az OEP minden tőle telhetőt megtesz...
Amennyiben a munkavállaló munkaadója, nem TB kifizető hely, úgy a táppénz első 15 napját ( remélem jól emlékszem), a munkaadó, a továbbiakban pedig már az OEP fizeti. Az ember azt gondolná, hogy az Állam által nyújtott szolgáltatás minden bizonnyal tökéletes, de legalábbis megbízható. Szeptember elején az én munkáltatóm ki is fizetett egy szó nélkül, és jobbulást kívánt. Én szorgalmasan vittem a betegállományos papírokat a munkahelyemre, ők pedig eljuttatták azt az OEP-nek . Mindezt gyorsan, hamar mert pár nap határidő van csak, mely rövidke időt az OEP szigorúan megszabott, immár legalább egy éve. ( Gondolom a hatékonyságot növelendő...) Elmúlt a szeptember, és a végéhez közeledett az október is, amikor felvettem a telefonkagylót és udvariasan megérdeklődtem, mégis mi a probléma, mert ha kell, én bizony rápirítok a munkáltatómra, vagy beszerzek még öt-hat nyomtatványt amennyiben az az ügyemet meggyorsítja. Közölték, hogy minden rendben, minden papírom megjött, és bár ez csütörtökön délelőtt történt, elhangzott : " a héten már nem, de majd a jövő héten juttatjuk el az ügyintézőnek, aki utalja a pénzt, vagy a postára, vagy számlaszámra...". Nem akartam azon vitatkozni, hogy ha minden rendben, akkor amennyiben péntekig szól a munkahét, mi zárhatja ki az e-heti intézkedést, hisz mégis csak az OEP-el beszélek, tiszteletem pedig az övék. Én végig vártam a következő hetet, majd az azutáni hét csütörtöki napján újra tárcsáztam az ismert számot, és mélységes udvariassággal újra érdeklődtem. Az aktuális hölgy szintén megnyugtatott, hogy minden rendben van, a szeptember 10-től október 22.-éig tartó időszakot a jövőhéten eljuttatják az ügyintézőhöz, és akkor az majd utalja nekem. Hozzátette: " a héten már biztos, hogy nem".
Ma újra telefonáltam, és újra érdeklődtem, felvázolván, hogy bár beteg vagyok, azért én is szoktam enni ételt, sőt mivel beteg vagyok, még gyógyszert is, ami nagyon nehezen megy ha az embernek nincs pénze. A mai hölgy már úgy látta, hogy csak a szeptember 10 - október 2 időszakra fognak utalni, de hogy mikor azt esetleg pénteken érdeklődjem meg, "a héten már nem utaljuk".
Summázva, ez azt jelenti, hogy ha az OEP-nél minden rendben találtatik a beteg ember papírjaival kapcsolatban,  akkor még egy hónap kell ahhoz, hogy majd megmondják, mikor fognak utalni....

Pénteken, négy héttel az első telefonom, és majd három hónapnyi betegállomány után, még mindig csak ezt az infót kaphatom meg, a pénzt azt nem.

Gyenge idegzetűeknek nem ajánlott!

Azaz: egészségügy, OEP, na és a beteg ember. ( hosszú leszek)

 Kissé elmaradtam a blogról, de eddig sajnos egészségi állapotom nem igazán tett alkalmassá arra, hogy pár percnél többet álljak, üljek, vagy bármiféle normális életet éljek.
Most nem közvetlenül a munkaerőpiac "ihletett" meg, annál inkább az, hogy testközelből megéltem Magyarország egy újabb rendszerének buktatóit: ha nagyon lebetegedsz, egy rémálomba illő kálvária veszi kezdetét. Mondhatni: "szegény embert még az ág is húzza...". És tényleg!
K.b.: három  hónapja, egy szép napos délelőttön olyan fájdalom vette kezdetét a derekam, és a jobb lábam táján, mely pironkodva vallom be, kicsalta a könnyeket a szememből. Szégyen szemre, bár hétköznap volt, utána néztem, mégis milyen módon tudnék orvosi segítséget találni, Úgy, hogy ahhoz ne kelljen elmennem egy rendelőbe, ugyanis a 10 percre lévő iskolától ( épp szeptemberre fizettem be a kisfiam ebédjét) hazáig is, kilátástalannak éreztem, hogy valamiképp, valamikor haza fogok érni. Végül valami csoda folytán véghez vittem ezt az "embert próbáló" küldetést, és miután úgy gondoltam, a mentő inkább életeket ne pedig verejtékező fájdalmakban szenvedőket mentsen, nappal is kijáró ügyeletet kerestem a neten, és azok a hívásomra minden további nélkül ki is jöttek. Némi injekcióval, és határozott utasítással, hogy azonnal jussak el a háziorvosomhoz, mert gáz van, szépen el is láttak. Egészen eddig úgy éreztem, az egészségügyet lehet kritizálni, de azért flottul mennek itt a dolgok. Persze eszem ágában nem volt a háziorvoshoz elmenni, hisz másnap dolgoznom kellett volna, de estére a józan ész,( vagy csak a mozgásképtelenségem, és az irtózatos fájdalom... ) mégis csak meggyőzött róla, hogy a kijáró ügyelet nem beszél balgaságokat. Háziorvost felhívtam, azonnal behívott, injekció, receptek, reumatológiai beutaló, és azonnali táppénz.
Ezek az előzmények. A kálvária ekkor kezdődött el.
Háziorvosom a lelkemre kötötte, ha a lábam el kezd zsibbadni, esetleg már nem is érzem, az S.O.S. állapot, úgyhogy azt jelezzem, vagy akár mentőt is hívhatok, mert ez tipikusan gerincsérv.
Másnap elmentem ( húúú, ez nagyképűen hangzott...) elvonszoltam magam a reumatológiára, amire hetekkel későbbi időpontot akartak rám sózni, de ugye a beutalón ott volt a "sürgös" státusz, hisz egy dolgozó, jelenleg táppénzen levő ember lennék én. Az más, azonnal fogadnak.
Az már akkor is érdekes volt számomra, hogy ha épp nem vagyok dolgozó ember, akkor milyen alapon kéne szenvednem kezelés nélkül, még mondjuk két hetet...? De elsiklottam e-fölött, hisz mégis csak önző módon a saját fájdalmaimat szerettem volna elfelejteni. Ott kiírtak 10db gyógytornát, és 10 darab elektromos terápiát, meg egy rtg.-t ami persze nem volt negatív, de én még mindig nem tudtam mi a bajom.
Persze, nem is én lennék, ha a dolgaim egyszerűen haladnának: harmadik héten "hangyák" kezdtek mászkálni a jobb lábamba, melyet szokás szerint elbagatellizálva, nem éreztem akkora problémának, hogy most fűhöz fához rohangáljak vele. Azonban a lábam ezen megsértődött, és el kezdett legyengülni, ijesztgetve engem, aki ilyenkor felálltam, és a tőlem elvárható legnagyobb vehemenciával járkálni kezdtem, megmutatva neki, hogy azért mégis csak én parancsolok neki, nem pedig ő nekem. Nem rezelt be, én viszont egyre jobban igen. Ő győzött, én pedig ezt felvázoltam a háziorvosomnak, aki azonnal neurológushoz küldött, mondván ez már nem tréfa dolog, MR vizsgálat szükséges. Keze megkötve, ő nem írhat ki ilyen vizsgálatot, a neurológus vagy a reumatológus feladata ezt orvosolni. El is sétáltam én és a saját utakat járó jobb lábam, mely most már kicsit csapkodta a lábfejemet, nem engedett normálisan járnom, és az amúgy is sántító, baloldalra illetve előre görnyedő járásomat csak még szánalmasabbá tette. A neurológushoz 3 hét múlva kaptam volna időpontot, mert az "s" betű lemaradt. Ajánlották, hogy menjek vissza a háziorvosomhoz ( egy óra az út hozzá, és még egy vissza...), és írassam rá. Én meg átgondoltam ezt. Nem vagyok ugyan tolókocsiban, de akinek volt már gerincsérve,  az bizonyára átérzi, hogy az  ideggyulladás tombolásának közepette, még a sarki boltig is meggondolja az ember, hogy lemenjen-e. Megköszöntem a felvilágosítást, majd másnap bementem a neurológiára, papíromon az "s" betűvel. Segíts magadon... Megtettem.
A neurológus fogadott, majd a papírjaim alapján, széttárta a kezét, és feltett egy költői kérdést: minek küldte ide a háziorvos?...? Kicsit megvizsgált ( reflexek rendben, nagy kő a szívemről leesett, boldog voltam), majd leírta a papírra, kb. azt, hogy a reumatológus úgy is kezel, ha a gyógytorna lejár menjek vissza oda. 6 perc múlva már kinn is találtam magam a folyosón. MR beutalót nem kaptam. Vártam türelmesen, közben pedig elmentem a "nem vagy-e TB-csaló" ellenőrzésre is, ahol az ellenőrző professzor asszony és a háziorvos együttesen közölte, hogy szó sem lehet munkába állásról, hisz szörnyű ahogy kinézek, kényszertartásaim vannak, és dühöngtek, hogy tulajdonképpen mért is nem történik velem semmi. Én pontosan a hatodik hétig voltam türelmes. Addigra az idegeim kezdték felmondani a szolgálatot . Egyrészt nem tudtam elfogadni, hogy hatodik hete vagyok itthon, nem hogy kezelést nem kapok, de még csak azt sem tudja teljes bizonyossággal senki megmondani, hogy mi a bajom, miközben olyan fájdalmakkal küszködöm, hogy annál már a villámcsapás is kellemesebbnek tűnő gondolat. Hat hét alatt jártam reumatológusnál, neurológusnál, és még csak annyira sem tiszteltek meg kezelésükkel, hogy felírjanak némi hatásos fájdalomcsillapítót, mert a patikában vény nélkül kapható nurofen és társai egyáltalán nem használtak, én pedig a falat kapartam, és kezdtem lefogyni az amúgy sem sok  52 kilómból a fájdalomtól. Így elővettem a reumán kapott lapot, és úgy gondoltam, az abban leírt " ha az állapota nem javul, kontroll", éppen rám illik, és új időpontot kértem. Újabb három hét várakozás után fogadott is volna az orvos, én viszont közöltem, hogy tovább nem tudok várni, szenvedek, és ráadásul a munkahelyem is veszélybe kerül, ha az egészségügy  időintervallumaihoz alkalmazkodom. Kedves hölgy közölte, sajnálja, de az az orvos aki legelőször megvizsgált, csak hetente egyszer rendel. Én "Mindegy hogy ki! Bárki! Csak orvos legyen... " felkiáltással kiutat kerestem ebből az egészből. Kedves hölgy megértően tanácsolta, menjek újra vissza a háziorvosomhoz, kérjek egy teljesen új beutalót, és akkor be rak bármelyik másik orvoshoz, aki hamarabb tud fogadni.Én újra elvonszoltam magam a háziorvoshoz, adott beutalót, és kiemelt betűkkel ráírta, hogy most már több mint hat hete változatlan panaszokkal, semmilyen javulást nem mutatva szeretnénk valamilyen megoldást. Közben a privát, (potom 28 000 Ft-os...) saját költségen elvégeztetett MR vizsgálat lehetősége is befészkelt a fejembe, mint mentőöv, gondolván, ha már tutira tudják mi a bajom, akkor esetleg tovább léphetnénk ezen a tarthatatlan, és valljuk be kezeletlen állapotomon. Mégis adtam egy esélyt még az új reumaorvosnak. A háziorvosom egyenesen azt tanácsolta, hogy mértéktelenül panaszkodjak, mert talán akkor valaki végre felfogja, hogy mi a teendő, hisz egy-egy alkalommal már attól féltem, hogy orra bukok, miután a jobb lábam időnként olyan mértékben elgyengült. Felkészítettek ismerősök, hogy az MR vizsgálat ( ha egyáltalán kapok rá végre beutalót...) két-három hónapos várólistával rendelkezik, és ha nem akarok annyit várni rá, ajánljam fel, hogy akár éjjel kettőkor is vállalom, mert így közelebbi időpontra is esélyem lehet. Ezen tanácsokkal felvértezve, és a falkaparós fájdalmaimtól felajzva, végül bejutottam a reumaorvoshoz., aki kegyessége tudatában a következőket mondta az asszisztensének: "kérjünk egy MR vizsgálatot, hogy legyen valami változatosság", és röpke két héttel későbbi időpontra adta. Hat hét konkrét kezeletlenség és szenvedés után a megjegyzésén akár meg is sértődhettem volna, de "jótettét" még megtetézte, egy valóban erre a fájdalomra ható ópiumszármazék recepttel is, mely abban a pillanatban minden reakciómat felülírt, és ha a tiszteletlenség határát nem súroltam volna, akkor még egy puszit is adtam volna neki érte. Persze nem ez nem történt meg. Ellenben megkérdeztem, hogy így hat hét után mégis mi a véleménye, mi a bajom, mert hogy még csak azt sem mondja meg senki konkrétan. Válasz  : ja! Hát azt majd csak az MR vizsgálat után tudja megmondani nekem. Szinte"meghatódtam", így nem akartam ott megkérdezni, hogy akkor hat hete én tulajdonképpen mit is csinálok,  Ők mit csinálnak, vagy egyáltalán hogy lehet így, itt bárkinek bármit is csinálnia...
Immáron egészségügyi ellátást tapasztalt , és a fájdalomcsillapítónak hála, a fájdalom enyhülésétől már ép ésszel gondolkodni tudó Magyar betegként, az MR leletemmel egy utolsónak, de az "igazinak" ígérkező neurológushoz szerettem volna eljutni. Egészségügyi végzettségem, és a 10 ebben a szakmában eltöltött évem által nyújtott némi protekciómat ez eddig nem használtam fel, de akkor úgy éreztem eljött ennek is az ideje. Egyik volt kolléganőm leszervezett egy időpontot egy szép keddi napra, egy általa nagyra becsült neurológushoz. Azonnal rábólintottam, hisz más betegek információi szerint egy csütörtöki MR vizsgálat eredménye kézhez kapható már pénteken, így a másik hét kedd teljesen tökéletes, hogy felkészült betegként tényekkel álljak oda az orvos elé. De ha azt hittem ez velem így is lesz, nagyot kellett csalatkoznom: közölték a csütörtökön elvégzett MR vizsgálat után, hogy majd következő hét csütörtökén mehetek e leletemért. Dúltam fúltam, mert a közhiedelemmel ellentétben, a második hónapot is meghaladó betegállományommal már minden nap számított. NEM ÉRTEM RÁ!! És bevallom nagy reményeket fűztem ahhoz is, hogy a háziorvosom gerincsérv elmélete esetleg megdől. Ezen felbuzdulva,a következő hétfői napon odatelefonáltam a kórházba ahol a vizsgálatot készítették, mert "próba szerencse"... És láss csodát, még aznap elmehettem a leletért, mert kész volt. A diagnózis: gerincsérv ( discus hernia), kiegyenesedett csigolyaív, ideggyök érintettség.
Az ajánlott neurológus megvizsgált tetőtől talpig, az eddig tapasztalt 4-5-6 perces  vizsgálati időket messze túlhaladva, a leleteimet nyugodtan kielemezve, és ami még jobb, konkrét kezelést felvázolva. Kórházba kerültem ahol komplex, mindenre figyelmet fordító terápiákat kaptam, infúziókat, és miegymást, majd hazajöttem. A lábam nem fáj, a tartásom gyönyörű, a sántaságom elmúlt, a fájdalmaim pedig lecsökkentek annyira, hogy az ópiumszármazékot el is felejtettem. Jövő héten ha a neurológus is egyet ért, munkába szeretnék állni. Ami fájdalom maradt azt már elfogadom, a gerincsérv sajna sok mindenben módosítja az ember életét.A dolgok nem lesznek olyanok mint azelőtt, de ahogy egy cukorbetegséggel is együtt lehet élni, úgy ezzel is.

Már csak egy kérdésem van: mi lett volna, ha a harmadik héten amikor a panaszaimmal elmentem egy neurológushoz, kérnek egy MR vizsgálatot nekem, majd az alapján kezelést kapok, és mondjuk nem három, hanem csak másfél hónap kell a jelenlegi állapotom eléréséhez?
A válasz:   egyszerűbb, hatékonyabb, olcsóbb...

Folytatása következik!



 

Miért gyűlnek a rezidensek felmondólevelei? 1

Ez a téma is szót érdemel. Részemről pedig mindenképp, hisz magam is egészségügyi végzettségű vagyok, sok-sok évet el is töltöttem benne, és mai napig vágyom vissza, mert ez a hivatásom. Akik a könyvet olvasták, tudják, hogy miért kellett egyenlőre lemondanom a szakmámról. Később pedig hogyan hiúsult meg, hogy újra visszakerüljek az egészségügybe. Ma pedig egészségi állapotom miatt kétséges, hogy valaha is visszatérhetek oda, hacsak nem valamilyen asszisztensi munkakörbe.
De térjünk a tárgyra. Gyűlnek a rezidensek felmondólevelei. Január 1.-el tömegesen felmondanak, mert az egészségügy állapota tarthatatlan. Az orvosok elégedetlenek, és bizony kötelességemnek érzem, hogy felvázoljam, miért is azok. Én sok évet töltöttem velük, tudom hogy mit tesznek, mennyit dolgoznak, és hogy elégedetlenségük miért törvényszerű. Mert vajon egy kívülálló tudja-e?
Kórházi orvosaink kijelenthetem, hogy nem emberhez méltó tempóban dolgoznak.  Tudja-e valaki, hogy amikor bemegy egy kórházi ambuláns rendelésre miért is vár oly sokat, mire sorra kerül? Csak két tényezőt említenék:
az első, kórházi orvosunk amikor  heti kétszer lent rendel az ambulancián, közben nem szűnik meg orvosnak lenni fent a kórtermek világában sem. És ha fekvő betegeivel gond van, miközben lent rendel, felszaladgál az osztályra is, hogy ott is gyógyítson. Aztán visszaszalad, és újra fogadja a váróteremben mérgesen ücsörgő vizsgálatra várókat. Csak gondoljuk át...
Másodsorban iszonyatos a betegmennyiség. Nem túlzok, hanem tényeket állítok. Szerencsés lehetek, mert kórházban ledolgozott éveimet Magyarország egyik kiemelkedően jó, és szakmailag híres kórházában tölthettem el. Sajnos mára már bezárták, amiről inkább most nem mondok véleményt... Hozzánk jártak egész messzi vidékekről, olyan betegeket gyógyított meg ez a kórház, akiket máshol már nem tudtak. Még a hírességek egy része is itt gyógyult, mert orvosaink szaktudása fantasztikus volt. És nem felejtem el, hogy amikor éjszakás műszakot is elláttam, időnként bizony éjjel fél tizenkettő körül egy-egy holt fáradt, nyúzott orvos sétált be a szobájába. Nem! Nem volt Ő éjszakai ügyeletes. AMBULÁNS rendelést folytatott aznap...
Ha már szóba került az éjszakai ügyeletes orvos téma, ezt is felvázolnám. Az ügyelet orvoshiány miatt a következő formában történt. Ügyeletes orvosunk reggel bejött a körházba, és délutánig ellátta az aktuálisan bent fekvő betegeit. Orvos, titkár, asszisztens volt Ő egymagában. Gyógyított, vizsgálatokat szervezett le, adminisztrált, vizitelt, és még ezer dolgot tett. Ezt csak azért nyilatkoztatom így ki, mert amikor a betegek arról panaszkodnak, hogy a doki alig néz rájuk, talán így megértik, hogy bizony kint a nővérszobában, és a saját szobájában is egyengeti a gyógyulás útját, de annyi hárul rá, hogy a személyes találkozás ideje tényleg nagyon leredukálódik. Nem lusta, nem pikkel a betegre, egyszerűen csak egy Magyar orvos, a Magyar egészségügyben, ahol nincs ember, ahol csak nővér van, és orvos. Senki más.Közben felvette az új betegeket, ágyat kutatott nekik, mert sokszor abból sem volt elég, és másik részlegen kellett szívességet kérnie, hogy amíg lesz üres ágy addig biztosítsanak helyet az Ő betegének. Nem csalás nem ámítás: volt amikor délután egy óráig várt a folyosón egy-egy új beteg, ott is ebédelt, hogy végre elfoglalhassa helyét egy ágyon.
Amint délutánig letöltötte a saját munkaidejét, és feladatait ( munkaidő... mégis mettől meddig tart nekik ?... ez egy vicc), átvette az ügyeleti teendőket. Nálunk erre, 1 azaz egy orvos jutott, és átlagban 100-120 beteg feküdt az osztályon mely négy részlegből állt. Négy részleg, négy különböző betegség csoporttal. Az ügyeletes orvosnak ezzel kellett megbirkóznia. Gúnyosan azt mondják némelyek, hogy persze, az ügyeletes orvos alszik a szobácskájában. Felhívnám a figyelmet, hogy a mentő, jön - megy, a betegek betegek, éjjel is, és rosszul lesznek, problémák adódnak, éjszakai inzulinok, vércukor szint szerint melyet az orvos lát, hagy jóvá. Az orvos igen ritkán tud jókat szunyálni. De ezzel ha valaki azt hitte vége, hát tévedett. Reggel amikor már 24 órája dolgozott, szépen kijött a szobájából, és délutánig újra a saját betegeit látta el, hisz ez a dolga. Kiszámolta valaki? Nem csak az egyben lehúzott munkaidőt, hanem a felelősséget is. Félre értés ne essék, itt nem arról szeretnék prédikálni, hogy miért kapjanak több fizetést. A fizetés ezt a munkatempót, nem oldhatja meg. De gondoljuk végig: nem az lenne az optimális, ha az ügyeletes orvos tényleg csak ügyeletes lenne az nap amikor ezt rászabják? De ez nem megoldható. Mért nem? Mert kevesen vannak. Miért? Mert elmennek külföldre inkább, emberséges munkatempóban dolgozni, élhető fizetésért. És a kör itt bezárult.
A rezidensekre ugyanez vár. És ne higgye senki, hogy amíg rezidensek, addig kímélve vannak... Ó ugyan... A kórház amiben dolgoztam, oktatókórházként is üzemelt. Segítség volt, mert  az ügyeletet nem egy orvosnak kellett ellátnia, hisz gyakorlatként beosztottak egy-egy kezdőt is. Ilyen tempóban sokat is tanultak,de a rengeteg munkát Ők is elvégezték, és végzik ma is.
Most pedig el akarnak menni. El innen, és állítom nem csak a fizetés miatt... Az egészségügyünkben olyanok a körülmények, amikről a betegek, a kívülállók csak felületes információkkal rendelkeznek. Évek óta fontolgatom, hogy ezt meg kéne írni, részletesen, semmit nem kihagyva, de ehhez még nincs bátorságom. Moldova ( Istenem hogy tisztelem Őt), írt egy hasonlót, de az felsőbb szintekről szólt, és nem sok szó esett azokról a dolgokról, mikről egy ápoló, egy egyszerű orvos tudna mesélni. Mert az anyagi gondok nem csak a fizetéseket, és az elhanyagolt kórházépületeket érintik, hanem közvetlenül a betegápolást is. Senki nem beszél arról, hogy a nővérek ládikával dolgoznak, melyben kincsként tűket, fecskendőket és egyebeket őriznek, hogy amikor NINCS (mert van ilyen eset is), akkor ez a vésztartalék segítséget nyújtson. Hogy elmennek a patikába, és vesznek saját pénzen ragtapaszt, mert néha hiány van belőle, az infúziót meg be kéne kötni, és az nem ér rá holnapig. A beteg már napok óta vár, foglalja az ágyat, mert egy gyógyszerre vár, és mindhiába. Aztán egy egészségügyi dolgozó elmegy a patikába és saját pénzen megveszi, hogy legyen.  És még oly sok minden aminek a leírásához bátorság kell, nagyon nagy... A lépéstől, hogy megírjam egy könyvben óva intenek.
Sajnos az egészségügyi dolgozó, a kicsike sok mindent lát és tud. A körülmények nem csak a fizetés mértéke miatt nehezek, és vagy elfogadod, vagy megszöksz. De ha az orvosok, a rezidensek elmennek, akkor ez a borzalmas egészségügyünk katasztrofális lesz. Meg kell akadályozni!
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK... mert az ápolókról sem feledkezhetünk meg...

Munkáltatók vs. Munkavállalók: Tiltakozás!

Munkáltatók vs. Munkavállalók: Tiltakozás!: Egy ideje nem írtam posztot, mert az egészségi állapotom hirtelen és nem kiszámíthatóan, negatív irányt váltott. Eddig szinte csak feküdni t...

Tiltakozás!

Egy ideje nem írtam posztot, mert az egészségi állapotom hirtelen és nem kiszámíthatóan, negatív irányt váltott. Eddig szinte csak feküdni tudtam. Állapotom  maradandó, és mínusz egy, de inkább két pont a munkaerőpiacon... Ha kicsit elengedném magam, olyan könnyen tudnék pánikba esni... De majd máskor.  Így, ha bejegyzésem kissé rövid, és kevésbé tetsző megfogalmazású lesz, kérném mindenki megértését. Most csak ennyire futja az erőmből.
Fájdalmaimról való figyelemelterelésként, igyekeztem tájékozódni a munkaerőpiacról. Talán nem is meglepő, hogy demonstrációk sorozata következik, ellenben van köztük ami aggasztó.
2011. szeptember 12.-én 11. órától élőlánc a Parlament körül, az új munkatörvénykönyv bevezetése ellen. Szép, nyugalmas. Még arra is figyelmet fordítottak a szervezők, hogy az élőlánc ne akadályozza a képviselők, ki illetve be menetelését a Parlamentbe.
Ami viszont már komolyabbnak tűnik, és véleményem szerint nagyobb hatással is bír, az a 2011.szeptember 29.-ei rendvédelmes demonstráció, melyhez már 50 szakszervezet, és társadalmi szervezet jelezte csatlakozási hajlandóságát. Ők szintén az ellen tiltakoznak ami ellen előtte az élőlánc.  Sokan lesznek, nagyon sokan. Bár egyet értek a tiltakozás miértjével, több dolog is aggaszt, kár, hogy a kormányt nem annyira. Mert ha így lenne, már rég finomított volna mind a viselkedésén, mind a hozzáállásán. Maga a felhívásra készített videofelvétel igen erőteljes, és még barátságosnak sem mondanám. Kiderül belőle, hogy a "bohócügyi államtitkár"-t sem emésztették meg ( amit nem is csodálok). Az a lekezelő mondat úgy érzem nem volt túl szerencsés, főleg nem a rendvédelmi erőkkel szemben. Akkor konstatáltam, hogy jelenlegi kormányunk igen bátor! A videó eszembe juttatta 2006 őszét, és talán ez rémített meg igazán. Ha az én elveimért tesznek is valamit, akkor sem szeretném, ha olyan módon. Én akkor itthon reszkettem egyedül a kisfiammal, és konkrétan féltem. Ha bele gondolok, akkor kijelenthetjük, hogy nem a rendvédelem gyújtogatott, és vert szét rendőr fejeket téglával. Ellenben most a rendvédelem felhívása sugallja az agressziót. Ez nem jó jel. Remélem nem jól látom, és maximálisan bízni próbálok benne, hogy a rendvédelem okosabb, értelmesebb, mint a 2006-os részeg ( ki a piától, ki a tömegpszichózistól részegült meg) tömeg.
Nem tudom, mit gondol most magában a törvényhozók "csapata". Meddig akarnak elmenni a kisember -nyugodtan kijelenthetem- ellen hozott törvényekkel. Én emlékszem, hogy 2006-ban a tömeg azt kiabálta a rendőrségnek, hogy " Álljatok át! Álljatok át!". Nem álltak. Szeptember 29.-én viszont Ők lesznek eleve a demonstrálók, és a videó felhívás alapján igen mérgesek.
A kormánynak természetesen az  a dolga, hogy törvényeket hozzon, igazgassa az ország dolgait, de az ország azokból az emberekből áll, akik erre meghatalmazást adtak a képviselőknek. Épp ezért figyelembe kéne venni, hogy mi az amit ez a társadalom elfogad, és mi az amit már végképp nem. És most már nem egy, nem két szervezet, demonstráció, magánvélemény mutat utat. Azt mondják elég! Az egész ország érdekében jó lenne, ha a kormány meghallaná az üzenetet, és nem feszegetné tovább a húrt. Most befejezem eszmefuttatásomat, mert eddig bírtam ülő helyzetben lenni, várnak a gyógyszereim.
De  azért ne feledje senki: érdemes a munkavállalókkal egyeztetni, közös nevezőt létre hozni, mert Ők nagyon sokan voltak, vannak  és lesznek is mindig. Ez pedig nem vitatható, hogy nagy erőt jelent.

Kisfiam és Tyrannosaurus Rex a munkahelyemen

Sokan azt hiszik, hogy alapból munkáltató utáló vagyok, hisz a jogainkért tevékenykedem, amit sok munkaadó nem tart be, ezért a kritika jórészt őket éri. Persze akik a könyvet olvasták még anno, azok tudják, hogy ez nem igaz, sőt azt is, hogy bár a Főnökömmel nem felhőtlen a kapcsolatunk, azért becsületes tisztességes munkát végzek neki, és erényeit is számon tartom. Tény, hogy eddig a saját Főnökömről itt a blogon, nem ejtettem szót, és így az írásaim alapján feltételezhető, hogy nekem van a világon a legrosszabb munkáltatóm. Megnyugtatásul közlöm, hogy ez nem igaz! Negatív tapasztalataimat sok állásinterjú, és sok munkahely, "hozta" össze, továbbá az interjúk amiket készítettem,( és sajnos idő híján még nincs mindegyik a könyvben), meg az azóta kapott e-mailek, panaszok, és beszélgetések. Egy mondás amúgy is arra int, hogy " ne harapj a kézbe amely enni ad". Tisztességtelennek is tartanám. Abban is csak reménykedhetem, hogy anonim tevékenységemre még nem jött rá. Hisz gondoljunk bele: írásaim, vagy a könyvem alapján azt feltételezhetné, hogy veszélyes dolgozója vagyok, gyűlölöm Őt, vagy ilyesmi. Ha mégis tudja, akkor nagyon diszkrét, és Isteni jó fej, mert még soha nem említette. Vagy azért mert ismeri a tisztességemet, vagy mert érti mi a szándékom, és az soha nem irányult arra, hogy bárkit vagy bármilyen céget rossz hírbe keverjek. Soha, sem név, sem olyan információ nem került ki úgy a kezem alól, hogy az egyértelmű legyen. Bizonyára botrányosabb hatást értem volna el, de a cél a nehézségek, átverések, jogtalanságok feltárása volt, a munkaerőpiac összességére vonatkozóan, nem pedig mások lejáratása. Ha ezt így megérti valaki, az úgy gondolom, okos, értelmes ember. Ennyit erről. Térjünk rá hogy miért ugrottam neki jelenleg a billentyűzetnek.

Bejegyzésem minden munkaadó okulására szolgálhat.
Az én munkahelyemen a szabadságolás nem egy egyszerű történet, mert ketten dolgozunk egy kolléganővel, két napot Ő, kettőt én. Ha valaki kiesne, a másiknak kéne lehúzni helyette is a műszakot, ami ( figyelembe véve, hogy napi 10 óráról van szó), kissé sok lenne a "jó"-ból. Ezt főleg azért tapasztaljuk, mert a karácsonyi rohamban egyedül már kevesek vagyunk kiszolgálni, és így decemberben 24.-én zárásig mindketten minden nap dolgozunk ( igaz akkor 11 órában). Ezt próbáljuk enyhíteni azzal, hogy 24.- ig kb. két nap pihenőt próbálunk elosztani, és erre helyettesítést kérni. Ez Főnökünknek nem könnyű feladat, de megoldja, hisz így is két kifacsart nőt lát már úgy 20.-a körül a boltjában...
Szabadság dolgában viszont nem tudok lojális lenni. Nem akarom ismételni önmagam, de van aki nem olvasta a könyvet, és így nem tudja milyen körülmények uralják az életemet. Na nem vagyok egyedül... Én napi három órát utazom a munkahelyem elhelyezkedése miatt, és este fél tízre érek haza a munkából. A Férjem, - és itt megemlíteném azoknak akik a könyvet olvasták, hogy immár szerencsésen munkát talált, jó cégnél, érdekes munkakörben, ujjé! :-) - minden  nyáron egy második, vidéki munkát végez, vagyis nagyon sokat nincs itthon. Van egy édes Kisfiúnk aki immár hét éves. Elhelyezése a nyári szünetben igen problémás dolog.  A nagyszülők dolgoznak, segítségem ennyi időre nem akad. Idén találtam egy jónak ígérkező megoldást, ami bárcsak minden kerületben akadna... A mi kerületünkben az önkormányzat napközis tábort szervez, és csupán annyi pénzbe kerül mint az iskolai étkeztetés. Rengeteg szülő veszi igénybe, hisz két és fél hónap szabadsága senkinek nincsen, főleg nem egyben. Azt meg tudjuk, hogy van aki sajnos meg sem kapja... Mi is ezt a megoldást választottuk, és amikor a Férjem délelőtt itthon dolgozott teljesen meg is felelt nekünk, hisz délután fél ötre érte tudott menni. Azonban amikor elutazik, akkor az én este fél tízes hazaérésemmel ez nem összeegyeztethető. Na ezért muszáj a szabadságomat kivennem.
Az én Főnököm ez ügyben nagyon korrekt, és minden évben meg is oldódik a helyettesítés.
Tegnap viszont némi probléma akadt. Én dolgoztam, a Férjem is, a napközis tábor pedig egyéb okokból most nem tudott segíteni. Végső megoldásként felhívtam a Főnököm, hogy ecseteljem a problémát, és félve megkérdeztem, nagy baj lenne-e, ha a Fiam bejönne velem a munkahelyre, és délutánig ott lenne, amíg a Férjem érte nem tud jönni. 
Figyeljetek Munkaadók! Az én Munkaadóm minden fanyalgás nélkül engedélyezte a dolgot . 
Gyönyörű napot töltöttem a Fiammal, a munkámat is elvégeztem, és a világ sem dőlt össze. A gyerekek nem ördög űzte randalírozók, és értelmük is van. Felfogják, hogy anyu dolgozik, sőt izgalommal figyelik, és tapasztalják, mi az a munka.
Persze, hogy ez nem lehet rendszeres megoldás, és nem is minden szakmában, de vannak helyzetek, amikor extrém döntéseket kell hozni. Részemről bátorság kellett a kérést elrebegni, Főnököm meg nem szokványos szituációra adta áldását.
Merész feltételezés, de bizonyára jólesően fogadta hálás köszöneteim zuhatagát, és lehet, hogy még jó napja is lett, mert jót tett. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen lojalitás, a dolgozót is ugyanerre ösztönzi a Munkáltatóval szemben.
A lényeg, hogy van ami csak jóindulat kérdése.
 A poszt tanulsága a Munkaadóknak egy mondás, melyet ha jól emlékszem Francia IV. Henrik szokott mondani és alkalmazni is: 
"egy csepp mézzel több darazsat lehet fogni, mint egy hordó ecettel" 

Egy kis nüansz: Kisfiam büszkén támogatja édesanyja "botcsinálta" írói hajlamát ( melynek jellemzését kérném mellőzni, hisz itt most nem ez a lényeg). Miután az egyik főszereplője Ő ennek a posztnak, nyilvánossá tételéhez feltételt szabott, mely a következő: ország-világ tudja meg, hogy ezen a tegnapi szép napon a munkahelyemen, kedvenc játék dinoszaurusza is velünk volt. Ellenőrzése során pedig kiemelte, hogy kis barátja, nem pusztán csak egy dínó, hanem Tyrannosaurus Rex. 


Így tegnap hárman bonyolítottuk főnököm üzletét: én, a Kisfiam, és Tyrannosaurus Rex, aki genetikailag ugyan húsevő, de a Fiam hatására már csak növényeket fal.
(És viccen kívül, a vevők imádták őket :-) )

 

Pillangóhatás!

Az elmúlt időszakban, a bloggerek zömét megszállta a munkaerőpiachoz kapcsolódó adók és járulékok, törvények kritizálásának láza. Naponta újabb és újabb bejegyzések látnak napvilágot ezzel kapcsolatban, sőt mi több, már már egymást túllicitálva próbálják bizonyítani, hogy nekünk Munkavállalóknak tulajdonképpen nem a Munkaadók miatt rossz, hanem a törvények miatt. Van benne igazság, bár ha belegondolunk nekünk igazából azért rossz, hogy a Munkaadónak kevésbé legyen az.(Erről szól az álláshirdetésem ) Hisz ha ő kevesebbet fizet utánunk neki több marad, viszont nekünk ez kárunkra válik. Ugyanakkor fel merül a kérdés, hogy ha ezek a vállalkozások törvényesen működnének, vajon fenn tudnának-e maradni? Egy-egy cég fennmaradása pedig nekünk is érdekünk, hisz mégis csak onnan kapjuk a fizetésünket. Ha a cégek becsődölnek, még több lesz a munkanélküli, és az már katasztrofális helyzeteket állítana elő.  Természetesen fenntartom azt a véleményem, hogy vannak bizony teljesen legálisan működő cégek, (és még csak nem is a multikra gondolok) akik így is működnek. Ők hogy csinálják?
De visszatérve a  blogokra. Úgy érzem, a vállalkozók nem látják a hosszú évek alatt végbement öngerjesztő folyamat lényegét. Éppen ebből a tapasztalatomból fakad az az érzésem, hogy ha drasztikus adó és járulékcsökkentés menne végbe ebben az országban, akkor sem oldódna meg az adócsalás problémája, és az olyan terhet róna az államkasszára amit az ország már nem tudna kiheverni. Hogy miről írok itt?
Utána néztem a neten, a rendszerváltás utáni időszaktól napjainkig, hogyan alakultak az adók, járulékok, és hogy mikor, mennyi volt a feketén foglalkoztatottak aránya. Sajnos a szürkén foglalkoztatottakról nem nagyon vezetnek statisztikát, hisz az szinte kiszűrhetetlen. Itt egy táblázat mely az APEH oldaláról nyilvánosan elérhető: táblázat. Nem dolgom elemezgetni, mégis úgy érzem bármikor bármennyi volt az adók, járulékok mértéke, a tendencia nem változott nagy mértékben. Mindig az volt a lényeg hogy minél kevesebb adót kelljen fizetni. MINDIG!
És ez egy mókuskerék. Eleinte csak azért mert mért ne maradjon több pénz a zsebbe, ha a rendszer kijátszható. Ez bizony azt generálja, hogy kevesebb pénz megy az államkasszába a feketegazdaság növekszik (1993-ban például csúcsokat ért el a GDP arányos rejtett gazdaság). Ha a kasszába kevés pénz megy, nem finanszírozható az ország. Mit tesz a kormány, ha nincs pénze? Adót emel, illetve újakat ró ki. Mi történik ekkor? A vállalkozók némelyike, már tényleg a létfenntartásért küzd, és adót csal. És ezek egyre többen lesznek. A kassza még kevesebb pénzt kap, és hol tartunk most? Már mindenki ezt szívja...Mindenhonnan beszedik a pénzt, miközben a törvénytelenségeket nem tudják hatékonyan kezelni. És itt nem kizárólag a munkaerő-piaci csalásokról kell beszélni, hanem a kereskedelemről, a stiklikről, amik szép lassan hatalmas károkat okoznak.   És itt jön a vállalkozó, aki mit mond? Csökkentsenek adót, mert akkor ő majd becsületes lesz, mind a munkaerőt, mind a kereskedelmet illetően.
Ha én lennék itt valamilyen törvényhozó, bizony én sem merném megtenni, hogy adót csökkentsek. Miért?  Nem bíznék abban, hogy az adócsökkentésért cserébe, becsületet vásárolok, mert ez a kultúra ebben az országban még nem fejlődött ki olyan mértékben, hogy kockáztatni merjen bármely kormány. A jelenlegi nagyobb bukszáért ugyanúgy csalnának nagyon sokan, és az visszafordíthatatlan problémákat okozna.
Ez sajnos a valóság. Sok mindent elrontott már az efféle mentalitás. Amikor olyan emberek léteznek, akik cégük eladása után elmennek munkanélküli segélyre, addig pedig felépítik a házukat ( és ezzel még el is dicsekszenek), akkor mit várjon egy kormány? Azt mondhatjuk járt neki is a segély, hisz állampolgár, de vajon fel merült-e benne, hogy mennyivel nagyobb szüksége lehet erre egy másik embernek? Hogy ez erkölcsileg mennyire gáz? Lehet, hogy ha pár ilyen emberrel kevesebb igényelte volna azt a segélyt, akkor nem okozott volna akkora kiadást a kasszának, és akkor most az igazán nehézségekkel küszködő állástalanok nem csak 90 napig kapnák.
Mért is nincs már erkölcs? Pedig olyan egyszerű: a segítséget azoknak találták ki, akik rászorulnak.

Akkor lehet majd bízni ebben az országban, ha majd megérti, hogy ha ma röhögve kijátsszuk az államot, akkor azért később megfizetünk. Mindnyájan!

Figyelem! Munkalehetőség!! (szerepcsere)

Állást ajánlok! Munkatársakat keresek! Mielőtt felveszed velem a kapcsolatot kedves Munkavállaló, előtte tisztáznunk kell valamit: a munkaerő-piaci rendszer rossz! Sok az adó, sok a jogod! Na már most, azért, hogy nekem mint Munkaadónak még se legyen annyira rossz, valakinek fizetnie kell. Ez Te leszel! Hogy mit értek ez alatt? 4 órába jelentelek be, ha szimpi vagy akkor esetleg minimálbérre is. Nekem több pénz marad a zsebemben, te meg kevesebb nyugdíjat kapsz. Ha gyereket szülsz és GYEDre mész, majd az általam bejelentett fizetésed után kapsz 70%-ot. Talán a villanyszámlára, meg a kukadíjra elég lesz... Jobb is ha gyűjtögetsz! De ne is törődj vele, mert amint terhes leszel kisebb gondod is nagyobb lesz ennél, ugyanis irgalmatlanul kirúglak. Hidd el védelem ide vagy oda, én nagyon kreatív vagyok. Ellenben dolgozhatsz nekem 8-10 de inkább 12 órás munkarendben, majd a jelenléti ívet megoldjuk... Szabadságra ne számíts, ellenben szépen aláírod nekem, hogy kivetted. Igazán nem várhatod el, hogy ha nem dolgozol, még fizessek is... Meg kell értened, tényleg nagyon-nagyon rossz ez a rendszer, kész ráfizetés nekem, te meg legyél lojális!  Ha a gyereked beteg add oda a szomszédnak, ez nem jótékonysági vállalkozás! Munkaköri leírás nem lesz, de ha  nagyon ragaszkodsz hozzá írok neked egyet. Sok értelme nincsen, mert az idők folyamán úgy is változni fog, több teendőd, és felelősséged lesz, a fizetésed meg úgy sem változik, nekem meg nincs időm új leírásokat gyártani... Elfoglalt ember vagyok. ( Te fogsz takarítani is...)
Természetesen lesz három próbanap, mind a három fizetetlen! Ha nem tetszik a "búrád", vagy túl sokat okoskodsz,  már fel sem veszlek, és dolgozhattál ingyen. Ha a sok stiklimet, amibe természetesen te is beleegyeztél, hisz még mindig olvasod az ajánlatomat, és még jelentkezel is hozzám munkára... szóval ha egy ellenőrzés során nem jól intézed a dolgokat és engem megbüntetnek, úgy lehordalak a sárga földig, hogy örülhetsz, ha nem kapsz tőlem egy fegyelmit. Hát még ezt sem tudod elintézni???!...
Csak akkor jelentkezz erre az álláslehetőségre, ha tudsz válaszolni a keresztkérdéseimre.
Mennyi idős vagy? Ha túl fiatal vagy, el se gyere, mert még majd szülni akarsz... Bár ha nagyon sexi vagy azért próbálkozz, ugyanis keresek nagyon nyitott, független, laza, diszkrét titkárnőt is, kizárólag egész alakos fényképpel...
Ha idős vagy, csak a negatív orvosi leleteiddel gyere, mert aki beteg az nem dolgozhat jól.
Van-e gyereked, és ha igen mennyi idős? Ha 14 év alatti, inkább hagyjuk egymást, nem kell nekem a reggeli telefonhívás, hogy jaj, lázas a kölök... Ha mégis felveszlek akkor a fentiekben már közöltem az álláspontomat ezzel kapcsolatban.
A kövér embereket alapból utálom, a roma szóba sem jöhet, és a homoszexuálisak is kíméljenek. Amennyiben okos, diplomás vagy, nagyon örülök, de sajnos nem áll módomban alkalmazni téged sem, mert a diplomás minimálbér kicsit többe kerül nekem mint a sima... Tudod a rendszer...
De mit nyújtok én? Ha minden eddig felsorolt kritériumomnak megfelelsz, és úgy gondolod, hogy az eddig felvázolt barátságos munkahelyi környezetben tudsz dolgozni, akkor kaphatsz tőlem 80 000 Ft-ot, vagy inkább 70 000-et. De ezt fixen úgy 10 évig! Akkor már lehet hogy emelek valamit rajta, persze csak ha ez már kevesebb lesz mint az akkori minimálbér, vagy csökkentik az adót, járulékot. Ugyan mobiltelefont nem kapsz tőlem, de legyen sajátod, mert ha azonnal kellesz, fel foglak hívni! Természetesen a mi szerződésünkben készenléti pótlék nem szerepel, de hát ez van. Én csak egy szegény vállalkozó vagyok. Lesz munkaruhád  is, mert én előírom, de az árát majd levonom a fizetésedből. Ha kilépsz vagy kirúglak, a ruhát "vissza" kell szolgáltatnod nekem.  Kapsz még egy tök jó fej főnököt, akinek a viccein röhöghetsz ( különben megsértődöm ám...). Még játszom is veled! :-) Azt a játékot, hogy "na be vagy-e jelentve, vagy csak átvertelek?"  Amikor először elmerészkedsz az orvoshoz, esetleg hitelt akarsz felvenni, ki fog derülni... :-) Tanulhatsz is tőlem. Nap mint nap felvilágosítalak arról, hogy milyen rosszul megy az üzlet, mennyire rossz nekem, és milyen sokba kerülsz még így is. De majd te bólogathatsz, és szidhatjuk együtt a rendszert. Az ebéd, és egyéb napi szüneteket majd szóban megbeszéljük, de figyelmeztetlek, hogy azért vannak elvárásaim... Ja ! És így lesz munkahelyed is! :-) Kell ennél nagyobb ajándék az élettől?A mai világban?
Jelentkezéseddel igyekezz, és gondold át jól amit itt ajánlok! Ha nem sietsz 50-en ugranak a helyedre!

Jakab Andor és én

Ez egy magán blog, ezért úgy érzem, néha belefér ha bizonyos esetekben magamról írok benne. Természetesen a munkaerő-piaci témától nem fogok nagyon eltérni.
A minap olvastam egy posztot Jakab Andor oldalán. Na nem csak én... Az első mondatokat olvasva, olyan stílus, és fogalmazásmód fogadta az embereket, hogy nem egy munkavállalónál felborult a lelki nyugalom. Ezt azért merem leírni, mert olvastam Jakab Andorral kapcsolatos posztokat, és ott aztán kapott apait anyait Andor-unk. Aki rendszeresen olvassa ezt a blogot az láthatta, hogy még én is. Ennek egyszerű oka van: amikor elkezdtem olvasni, nálam is kigyúlt a harag lángja, és a bejegyzés további részét már ilyen feldúlt állapotban, ezáltal felületesen olvastam át. Ha nem lennék "ami a szívemen az a számon" típus, és kevésbé lennék szenvedélyes, akkor az amit akkor leírtam  válaszul, meg sem születik. A következő mondatok indították el bennem a gőzt:

"Nőt nem alkalmaznék.
Ennek végtelenül egyszerű oka van: a nők gyereket szülhetnek. Mielőtt felveszem, nincs jogom megkérdezni, akar-e még gyereket szülni. Ha lenne jogom megkérdezni és válaszolna, becsaphatna szándékosan, vagy időközben meggondolhatná magát.
Természetesen semmi bajom azzal, hogy a nők gyereket szülnek. Én is így születtem, és így jött a világra az én gyerekem is. Azért nem alkalmaznék nőt, mert ha szülni megy, 3 év szabadságra menne és ezalatt nem lehet kirúgni. Ha két gyereket is szül, 6 évig.
Persze a munkát valakinek meg kellene csinálni, ezért kénytelen lennék felvenni valakit, aki dolgozik helyette, amíg az évekig tartó szülési szabadságát tölti. De nem csak a szülési szabadsága alatt, utána sem rúghatnám ki. Amikor visszajön,  kénytelen lennék azt kirúgni, aki addig helyette dolgozott. A szülésről visszaérkezett nőnek köteles lennék felemelni a fizetését az akkori szintre és rögtön kiadni az addig összegyűlt fizetett szabadságát. A munkát 2-4 hónap fizetett szabadsággal kezdené..."

Vesszőparipám a nők diszkriminációja, és eleve hátrányos helyzete a munkaerőpiacon. Minden munkavállaló sérelmét meghallgatom, átérzem, és dühít. Viszont kimondottan  undorodom attól,  ha egy becsületes, és évekig dolgozó nőt, akire számítani lehetett, aki így hasznot is hozott egy egy cégnek, amikor neki lenne szüksége a biztos háttérre, mert teherbe esik, akkor több éves jó munkáját úgy hálálják meg, hogy kirúgják. Attól szintén undorodom, hogy az állásinterjúkon, ha az embernek kisgyermeke van, és ez kiderül, bukásra van ítélve, legyenek bármilyen megfelelő kvalitásai. Mindez egy olyan országban történik, ahol a népességi adatokat és a megélhetési viszonyokat tekintetbe véve, majdhogynem  hazafi ha valaki gyermeket mer vállalni.
 Tehát ezen tények vezettek rá, hogy ha már "beolvastam" Andorunk-nak, még dühömben el is juttattam hozzá a bejegyzést. Úgy gondolom ezzel talán szerencsém is lett, mert ő reagált is. Hogy milyen módon folyt le köztünk az eszmecsere, azt most nem részletezném, de tény, hogy ez után újra olvastam, amiről a kritikát írtam, és sokkal higgadtabban, így figyelmesebben is.
Igazságos embernek tartom magam, és a lelkiismeretem úgy diktálta, hogy a neki szánt "beolvasó" posztomat letöröljem, illetve megírjam ezt a mostanit.
Amikor túl jutottam a fent idézett mondatokon, és úgy egyben értelmeztem az egész bejegyzéssel, ráébredtem, hogy tévedtem. Nem mondom, hogy mindennel teljesen egyetértek amit Jakab Andor leírt. Nem érthetek egyet azzal, ha a munkavállalók jogait kritizálja valaki, mert a munkavállalónak ez az egyetlen védőbástyája, és sokszor még ez sem bizonyul  elég erősnek. A hatalmas adó és járulék nagy teher lehet egy munkaadónak, de a nyugdíjam is abból gyűlik, és az nem csak nekem, hanem mindenkinek fontos. A kismamákról amit írt kissé sarkított, de ezt már neki is kifejtettem.
Ellenben megértettem Jakab Andor üzenetét.
Minden munkavállaló tudja, hogy a munkaadónak sem könnyű minden szempontból. Azt viszont a dolgozók javára kell írnom, hogy fensőbbséges, lenéző, illetve ultimátumokat adó főnöki stílussal nem lehet közös nevezőt létre hozni, vagy munkavállalói megértést elérni. Ha az ember azt látja, hogy a Főnök a maga érdekeit hatalmának erejével érvényesíti, és nem partnerként, akkor ez ellenállást szül, és talán ez is közrejátszik abban, ahogy a Munkaadó a Munkaerővel, szemben áll.
Visszatérve Andorra, és az ő híressé/hírhedté vált bejegyzésére, azért ajánlanám másoknak is, hogy elolvassák, mert lényegében a rendszert kritizálja, nem pedig a munkavállalót sértegeti. Nekünk munkavállalóknak is fontos felismerni azt, hogy vannak olyan  kívülálló dolgok, amelyek rosszabbá teszik a munkaerő-piaci életünket, de a főnökünkét is.
A Munkaadóknak pedig azt üzenném, hogy lássák be, ebben a "játékban" vannak ugyan számukra negatív szabályok, de ha ezeket a szabályokat kijátsszák, elcsalják, annak mi dolgozók isszuk meg a levét a legjobban.

A végére csak annyit: bár a könyvemben is szántam rá időt, hogy a Munkaadók nehézségeire is felhívjam a figyelmet, azért sajnos fent kell tartanom azt a véleményt, miszerint rengeteg olyan negatív, erkölcsileg mélyen elítélendő dolgot tesznek meg  a dolgozóval, amely nem tartozik a megérthető kategóriába. (Ezekről szól a könyv)

Esti mese a minimálbéres Munkavállalóról

Régi tervem, hogy egyszer kiszámolom, meg lehet-e élni a minimálbérből. Akik megszabják, elhiszik, hogy ez sikerülhet. Akik a munkahelyek papírjait ellenőrzik, szintén úgy gondolják, hogy egy cég 2-5-10-20 dolgozója megél ebből, miközben látják hogy az érintett alkalmazottaknak ápolt a ruhájuk, festett a hajuk, és esetleg még műkörömmel is rendelkeznek, a mobiltelefonról nem is beszélve. APEH és munkaügyi ellenőrzések, nem feltétlenül egy cég irodájában történnek, hanem tapasztalatból mondhatom, hogy a cég egyik-másik egységében, ahol az alkalmazottól kérik a megfelelő papírokat, szerződéseket, egyebeket, és ugyebár ami látható, az látható...
Most minden érintettnek szeretném levezetni, az általam elvégzett számolást. Mindenki tesz amit tesz... Én csak ezt tehetem.

A minimálbér körülbelül nettó 60 000 Ft, a jelen pillanatban. Igyekeztem a rezsi költségeket a minimális szint legminimálisabb értékével számolni, és persze ezt egy személyre szabni, hisz a minimálbér valószínűsíthető lényege az lenne, hogy az is megél belőle, akinek nincs egyéb bevétele, vagy segítő, és jobban kereső házastársa, hozzátartozója.
Alanyunk valljuk be szegény ember, így az én gondolatmenetemben maximum egy kicsike garzont, vagy szuterént tud fenntartani, azt is mondjuk a "nyócker"-ben, vagy némileg hasonló ingatlanpiacilag nem túl felkapott helyen. Még azt is megadtam neki, hogy ne albérletben lakjon, mert akkor már itt az elején éhen halna szegény, és én boldog, teljes életet kívánok neki, az ő igencsak bekorlátolt körülményei között. Minimálbéresünk az életben már mindenről lemondott, tehát csak dolgozni, és enni szeretne. Nem igényes fajta... Így tehát nem költ a következőkre:
kultúra : mozi, színház, az Opera maximum a tévében ( ha van neki, mert ne feledjük, az is növeli az áramszámlát), könyv, újság. (A legutóbbi "nem olvasása", még hasznára is válik, mert akkor a még megmaradt életereje is elszállna...)
öltözködés : ruha, cipő, kabát stb. Valami csak megmaradt még a régi időkből....
"luxuscikkek" : tea, kávé, kakaó
Elmondhatjuk, hogy alanyunk minta ember: mindent kitiltott az életéből, ami kényelemérzetre, avagy gondolkodásra késztetné.
A rezsit viszont muszáj kifizetni, mert az állampolgári kötelessége, és bár "élni" nem, de lakni azért még szeretne valahol. Fájó szívem megszánta őt, és olyan lakásba költöztettem, ahol nincs közös költség. Önzés is volt bennem amikor így döntöttem, mert ha egy ilyen fizetni valót belerakok eme eszmefuttatásba, akkor már itt vége lenne a játéknak, mert elfogyna a pénze akkora része, amiből lehetetlen kihoznom, a "kajapénz"-t.
Villany: kb.:5000 Ft ( gyorsan fürdik, kevés vízben ha villanybojlerrel rendelkezik)
vízdíj: 5000 Ft kötelező tétel, mert ha közös költség nincs, akkor a víz külön fizetendő
gáz: nyáron  2000 Ft ( abban az esetben, ha nem gázbojler szolgáltatja a meleg vizet, amennyiben igen akkor "gáz" van...). Télen 15 000, mert a gázkonvektor igencsak drága. Villannyal nem fűt mert az még drágább.
telefon :  legolcsóbb kb.: 3000 Ft kizárólag vonalas, mert minimálbéresünknek nincs fontosabb, mint hogy a munkáltatója el tudja érni, amennyiben valami fontosat akar megbeszélni, vagy kérni. 
Ez eddig ha télen vizsgáljuk: 28 000 Ft, maradt 32 000 Ft.
Nyáron 15 000 Ft maradt: 45 000 Ft.
Elképzelt barátunk, rendes, szorgalmas munkaerő, akinek, hogy ezt nap mint nap bizonyítsa,be kell járnia a munkahelyére. Bérlet 9800Ft
Amennyiben a legolcsóbb és legalapvetőbb higiéniai szereket vásárolja:, tehát szigorúan csak a következőket:
hypó = felmosásra, wc tisztításra, fehérítésre (persze csak módjával, nem ám pazarolva...)
mosópor = legolcsóbb, hipermarketek saját márkája ( az öblítő meg csak luxus, ő olyat véletlenül sem venne)
mosogatószer = lásd mosópor
szappan = egyszerű, párforintos, kemény szappan, kézmosáshoz, fürdéshez, hajmosáshoz egyaránt megteszi
( dezodor, sampon, balzsam, testápoló ismeretlen fogalom)
toalettpapír = egy rétegű, illatmentes, hipermarket saját márka
tehát ez esetben, és kizárólag így, 3000 Ft-ból megoldja. Hölgyeim és Uraim! Nem csalás, nem ámítás, amennyiben így élnénk, tényleg megúsznánk ennyiből a higiéniát.
Összesítve:
nyáron: körülbelül 32 200 Ft jutna ételre havonta. Napi szinten: 1073Ft ( ha a hónap 30 napos)
télen: körülbelül 19 200 Ft jutna ételre havonta. Napi szinten: 640 Ft ( ha a hónap 30 napos)
Természetesen alanyunk minden szükségletét képtelenség feltérképezni, és számításaim nem életszerű módon azt feltételezik, hogy nála soha semmi nem romlik el, nincs kukadíj, egyéb nem várt fizetni való. Éppen ezért tanulságos, és mondhatni hihetetlen hogy bárki is elhiszi miszerint  kb.:600 és 1000 Ft-közötti összegből lehet táplálkozni, miközben ha csak egy egyszerű zöldbabfőzeléket szeretne főzni magának a képzeletbeli minimálbéres, szigorúan a legalja, húst nem látott, szójás virslivel, az is kb.: 920 Ft. Igaz, ez két napra! És ekkor nem vett még magának reggelire és vacsorára beosztva némi kenyeret, 5-5 dkg szintén pocsék de legalább olcsó párizsit, felvágottnak nevezett valamit. A gyümölcsöt a zöldségesnél csak megnézte, és nem vett belőle egy szemet sem.

Sok kritikát lehet mondani az egymást váltó kormányokra, ellenőrző szervekre, de azért ennyire senki sem hiszékeny. Miért ez a hatalmas félrenézés? Az államkassza üres, sorozatban az egyszerű, átlagembertől igyekeznek beszedni a hiányt, így vagy úgy. Bezárnak iskolákat, óvodákat, kórházakat. A nyugdíjat befagyasztják, a termékekre még több adót rónak ki, a nyugdíj megtakarításainkat elveszik, és a végtelenségig sorolható a kassza feltöltésére irányuló intézkedések tömkelege. Pedig a pénz meg van. Rengeteg! Csak be kéne szedni!
Azelőtt legalább meg akarták győzni a munkavállalót: "több fizetést kapsz, ha nem kell bejelentselek teljes mértékben".
Ma már csak kicsi fizetés van, minimum bejelentéssel, és azzal az alternatívával, hogy elfogadod, vagy nem lesz munkád. Azokról nem is beszélve, akik csak 4 órában vannak bejelentve, és ez még csak a Tb-re sem jogosít.
A mese tanulsága:
Ma Magyarországon közel 2 000 000 munkavállaló van minimálbéren bejelentve. Kb.: 4 000 000-an dolgozunk.

Itt a vége fuss el véle...
Aki nem hiszi, az végre járjon utána!

Munkát vagy Jogot?- " Ez a kérdés, válasszatok!"

Az utóbbi időben sorozatban az derül ki, hogy mindenki hülye, csak azok nem akik az új Munkatörvénykönyv Tervezetet legyártották. Én egy jóindulatú munkavállaló vagyok, így minden kérdésre megpróbáltam megkeresni a kormány által adott válaszokat. Gondoltam, így lehet hogy megértőbb leszek, és majd teljesen tisztán látok abban az ügyben, hogy mért rossz, és mért lesz még rosszabb nekem a munkaerőpiacon.
A töménytelen kérdés-válasz, nyilatkozat böngészése közben végül találtam egy igencsak találó jellemzést mindarra, amit jelenleg a munkaerőpiaccal kapcsolatban tesznek az illetékesek.
Az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke, aki igyekszik kiállni a munkavállalók érdekei mellett, így összegezte a kormány tevékenységét, és ezáltal a nekünk küldött üzenetet:

.  " a munkavállalóknak el kellene dönteniük, hogy munkát akarnak vagy jogokat..." 


Amennyiben végig követjük a történéseket, egy mondatban tényleg így fogalmazhatjuk meg.
Ha nem akarjuk, hogy a jogainkat eltiporják, otthon maradunk kereset nélkül, ha viszont enni is szeretnénk, és ezért elmegyünk dolgozni, akkor minden jogunkról mondjunk le írásban, melyet munkaszerződésnek hívnak. ( Már ahol ilyen van egyáltalán...)

Vajon csak én érzem úgy, meg a szakszervezetek, hogy ettől a tervezettől nem valószínű, hogy több munkahely keletkezik? Hogy  a 60 évest, a romát, vagy a gyermekes anyukát, a magasabb minimálbérre jogosult diplomást ugyanúgy diszkriminálni fogják? Ezeket az embereket az  ezer és egy állásinterjún, nem azért bírálják el negatívan, mert mondjuk délutános műszakpótlék járna nekik. A roma nem kell mert az ami, a 60 éves öreg, és nem jól mutat rajta a miniszoknya, amikor titkárnőként fogadja az ügyfeleket. Az anyukának bárányhimlős lehet a kisgyermeke, és akkor a végén még el megy betegállományba, a diplomás helyett meg mennyivel olcsóbb ha egy diploma nélkülinek fizetik a normál minimálbért ( a többit zsebbe)...   Most komoly, hogy ha a dolgozóknak kevesebb szabadságnapjuk lesz, vagy ha a terhes kismamát elküldhetik jogosan az állásából, akkor megszűnik a diszkrimináció a munkaerőpiacon? Ettől a tervezettől,az alulképzettnek lesz minimum 80 000 Ft-ja  (plusz vizsgadíj !) egy OKJ-s tanfolyamra? És akkor még az olcsóbb verziót említettem...

Megnyugtatásunkra pedig a következő nyilatkozatot olvastam:
"A munkavállalói biztonság, a munkaadói háttér biztonsága és a rugalmas munkaerőpiac egymást feltételező és szükséges elvek"- mondta Kara Ákos FIDESZ-es politikus...

Ezek után felmerül a kérdés:... (de ezt mindenki tegye fel saját maga)

Munkatörvénykönyv tervezete: a Kormány sem tudja mi van benne?

A minap került fel a.kormány.hu -ra az új munkatörvénykönyvének tervezete. Ország világ olvashatja, és olvassa is. Rengetegen górcső alá veszik, és a papír illetve websajtó is folyamatosan elemzi. Nem csoda, hisz a társadalmat és a gazdaságot egyaránt nagyban befolyásoló dokumentumról van szó. Nem tudok hitelesebb "informátort" ezzel kapcsolatban, mint a kormány.hu weboldal.
Szíjjártó Péter két nappal ezelőtt azt nyilatkozta, hogy a kormány tiszteletben tartja a védett kor intézményét. És közölte ( idézem) :

" Akármi is van leírva egy bárhonnan származó konzultációs munkaanyagban, az emberek döntése az irányadó, tehát védett kor intézménye lesz"  
Hurrá!
Emlékeztetőül: a védett kor a nyugdíjkorhatár előtti pár év, mely alatt a még jelenleg hatályban lévő törvény szerint, csak kiemelten indokolt esetben bocsájtható el a munkavállaló.
Szíjjártó Péter kifakadása, már csak azért is szerencsés, mert országunk vezetője saját maga ismertette a szociális konzultáció eredményeit, és azon állampolgárok, akik elhitték, hogy a konzultációban megadott és visszaküldött válaszaik tényleg befolyásolhatják a kormány döntéseit, igen csak csalódottak lennének, amennyiben kiderülne hogy még sem...  91%-uk nyilatkozta azt, hogy a védett kor  intézménye szükséges.
Így szólt a kérdés:
"Vannak, akik szerint be kellene vezetni Magyarországon a védett kor intézményét, mert aki 55 éves elmúlt, és elveszíti a munkáját, annak most alig van esélye elhelyezkedni. Mások azt mondják, nincs szükség a védett kor bevezetésére. Ön mit gondol? "


Már csak kérdéseim lennének!
Először is, mért kell egy kérdést úgy feltenni, hogy az azt sugallja, hogy bizony a jelenlegi kormány találta fel a "spanyol viaszt"? Jogi fórumokat nézegetve, a védett kor fogalma már ez előtt is létezett. Nem szép dolog, a "megszüntessük-e?" kérdést úgy beállítani, hogy úgy hangozzon "bevezessük-e?". ( Amennyiben tévedek kérem jelezze bárki)
Szíjjártó Péter úgy fogalmazott: " Akármi is van leírva, egy bárhonnan származó konzultációs anyagban..." Ha a kormány.hu-t így jellemzi a kormányszóvivő, akkor felmerül a kérdés: mi manapság a hiteles forrás, ha a kormány honlapja nem az? Akármi is van leírva? Mégis ki írta azt le? Ha nem kalóz dokumentum ami a kormány.hu-n található ( márpedig az ott virít jó pár napja), akkor Szíjártó Péter fent idézett mondatával az egész kormány munkáját jellemezte?:
akármiket írogatnak, ki tudja kicsodák, és még a szóvivő sem tudja, hogy mit...?

Hát így alakul a dolgozók sorsát eldöntő törvények alkotása... Sírjunk vagy nevessünk?...

UI.: A tények kedvéért: a tervezetben egyáltalán nem találtam "védett" vagy "felmondási védelem" kifejezést, mint ahogy az megtalálható a "régi" törvénykönyvben. Lehet, hogy csak kimaradt, vagy el van rejtve? Aki megtalálja, kérem idézze! Köszönjük.

Az Új Munka Törvénykönyv tervezete 2

 Elnézést kell kérnem amiért ez a bejegyzésem  szerkesztésre került, és aki 25.-én olvasta el, az ma este már mást lát. Amikor a munkavállalókkal a bérpótlékról illetve arról beszélgettem, hogy mikor jár, és mennyi, ( a jelen időben) némi képzavar alakult ki, mert több verzió merült fel. Így a tévedések elkerülése végett a témának szeretnék úgy utána járni, ahogy az bizonyos, hogy megfelel a valóságnak.  Mindenki megértését köszönöm.


Folytatás:

A nyugdíj előtt és a nyugdíj alatt dolgozókról sem feledkeztek meg:

Az eddigi törvények alapján a nyugdíjkorhatár előtti öt évben, csak kiemelkedően indokolt esetben válhattak meg a dolgozótól. Ezt ezentúl "enyhébb" okok miatt is megtehetik a nyugdíj előtt állóval, bár finomítottak azzal, hogy azért még így is meg kell indokolni, és az indoknak meg kell haladnia a "nem szimpatikus dolgozó" szintet. Azért az utóbbi időben szerzett információimból, amit szomorú sorsú munkavállalóktól kaptam, arra kell következtetnem, hogy az indokok megfogalmazásában, némely munkaadó igen kreatív tud lenni... Majd meglátjuk mit hoz a jövő...
Gondoltak a nyugdíjasokra is. Bizonyára szamaritánus meggondolásokból arra a megegyezésre jutottak, hogy a nyugdíjasként dolgozót minél bonyodalommentesebb módon lehessen elküldeni a megérdemelt otthoni pihenésre, és az időnként éhenhaláshoz is kevés nyugdíjból való tengődésre. Ha a törvénytervezetet megszavazzák, a nyugdíjkorhatárba lépett munkavállaló indoklás nélkül is elküldhető.
Rend a lelke mindennek! Aki korkedvezményesen nyugdíjba vonult, az még nem nyugdíjkorhatáros, úgyhogy sicc vissza a munkaerőpiacra, de aki elérte a kormány által kitűzött korhatárt annak bizony semmi keresnivalója a munkahelyeken!
Én már  bejártam a munkaerőpiac legmélyebb bugyrait is, és pontosan tudom, hogy megy a harc az állásokért, de akkor is annak a híve vagyok, hogy az esély mindenkinek jár arra, hogy a megélhetését megteremtse. Még a nyugdíjasnak is! A mai viszonyok között, sajnos olyan nehéz az élet, hogy a családok örülnek ha magukat fenntartják, hiteleket vesznek fel még ehhez is. Nem tudják segíteni szüleiket érdemben, bárhogy is szeretnék ezt megtenni, így fájdalommal nézik ahogy nyugdíjasan dolgoznak. Ez mégis elviselhetőbb, mint ha azt látnák, hogy szüleik éheznek, vagy télen fáznak.

A pénz:

Az egyik kedvenc témám. Örökkön örökké törvényben igyekeznek meghatározni, béreket, juttatásokat, pótlékokat, és mindig mindenki várja a csodát. Aztán jön az okos vállalkozó, a dörzsölt és természetesen jól fizetett könyvelő (megéri) ( TISZTELET A KIVÉTELNEK), és a nagyon munkát akaró, ezért tulajdonképpen megzsarolható dolgozó ("- ezt kapod, ezt a másikat írod alá, cserébe nem rúglak ki/felveszlek dolgozni..."), és a törvény pont eddig ért valamit.
De azért nézzük, most mi hivatott megoldani a megélhetés problémáját:
Némi mínusszal indítanak az illetékesek: műszakpótlék nincs. Kész passz! Válság van! Az éjszakai pótlék azért megmarad, aki ilyen munkarendben dolgozik az tizenöt százalék többletre számíthat.
Drága Édesanyám egy multinál dolgozik hat órában, mert rokkant nyugdíjas ( és nem azért mert így akart munka nélkül pénzt kapni...). Őszintén megmondom, hogy ő a multinál hat órában körülbelül annyit keres havonta mint én (teljes munkaidős vagyok). Na nem azért mert a multi annyira dobálózik a pénzekkel, pusztán csak Anyukám teljesen bejelentve, teljesen más szerződéssel, és teljesen törvényesen van alkalmazva. Munkaideje, ha a délutánba esik, avagy hétvégére, akkor ott bizony a pótlék akár egy órára is ki van fizetve, és hónap elején a bérével együtt megkapja. Így alakul ki az az anomália, hogy Ő kevesebb óraszámért ugyanannyi fizetést kap mint én a többért. Ezzel a törvénytervezettel megszűnik ez az anomália, csak nem úgy, hogy ha jó az egyiknek akkor legyen jó a másiknak is, hanem fordítva.

Tehát műszakpótlék nem lesz, ellenben lesz bérpótlék. Ez ugyebár ma is létezik,de a neten kutakodva azt az információt kaptam, mely szerint eddig a Vasárnapokra 100% bérpótlék járt, ez csökken most 50%-ra.
A törvénytervezet akarata szerint, a kormány rendeletben fogja meghatározni, a legkisebb munkabér összegét.
Nem tudom, hogy ez min változtat, nekem ugyanis ez nagyon hasonlít a minimálbér fogalmára.
 Azért ne feledjük, hogy új Munkatörvénykönyv ide vagy oda, egyenlőre a munkaerőpiac még mindig tele van saját pénztárcát kímélő munkaadókkal, és az ő igényit muszájból kielégítő munkavállalókkal. A kör pedig örökké itt zárul be...

Az Új Munka Törvénykönyv tervezete 1

Véleményem szerint kissé kidolgozatlan amit terveznek, de az alapokat már így is láthatjuk.

Szabadság:

 A jövőben 5 szabadságnap az amivel a munkavállaló rendelkezhet. Tizenöt nappal előbb kötelesek vagyunk szólni erre vonatkozó igényünkről a munkáltatónak, neki viszont ezt biztosítania is kell. Az olyan munkahelyeken, ahol létezik a szabadság fogalma a gyakorlatban is, ennél azért rugalmasabbak. Ha mégis be akarjuk biztosítani magunkat ilyen ügyben, az igényelt szabadságot kérjük írásban, e-mail, vagy papírforma szerint, így bármikor bizonyítható, hogy mi szóltunk időben. A többi szabadság amivel a munkáltató rendelkezik, már vitásabb kérdés lehet, és ez ügyben maximum érvekkel győzhetjük meg Főnökünket. Az " Én rendelkezem a többi szabadságod kiadásának időpontjával! " szövegre érveljünk okosan : "Akkor jövő hétre kérném írásban,  hogy mikorra rendeled el a fennmaradó szabadságnapokat!"
Ez vagy eredményt hoz vagy nem, de próba szerencse. A bármikor kiadott szabadság jobb mint a soha ki nem adott és ki sem fizetett.
 A következő módon változik a szabadságnapok számának aránya:

• 26 éves kortól 21 nap szabadság
• 31 éves kortól 22 nap szabadság
• 36 éves kortól 24 nap szabadság
• 41 éves kortól 26 nap szabadság
• 46 éves kortól 28 nap szabadság
• 51 éves kortól 30 nap szabadság

Na itt az első homályos dolog. Ez hogy érvényesül azokkal szemben akik idén már például 34 évesek, és az eddigi törvények alapján ki vettek 24 nap szabadságot? Nyár van, iskola-, óvoda szünet, biztos vagyok benne, hogy van aki már elhasználta ezt. Ne feledjük! Épp a visszamenőleges hatályú törvények idejét éljük. Én minden esetre, csak 22 napot veszek ki, biztos ami biztos...

További változás, hogy eddig a munkába lépés után három hónapig nem rendelkezhetett szabadságával a munkavállaló, ez most hat hónapra hízott . Bagatell, olyan dolgozók esetében, ahol a vállalkozó eleve közölni szokta az újonnan felvett dolgozóval, hogy " Most jöttél, idén szabadságra ne számíts! "

Elbocsájtás:

Ezentúl a nem számít, hogy
táppénzen lévő, a várandós, szülési szabadságon lévő, a gyermekgondozás, illetve hozzátartozó otthoni gondozása miatt  fizetés nélküli szabadságon lévő, a beteg gyermeket táppénzen ápoló és az önkéntes katonai szolgálaton lévőember valaki. Őket eddig a "védelmi idő" fogalma óvta amennyire tudta, az ilyen bánásmódtól. Az új törvénytervezet szerint az ilyen munkavállaló majd rendes, egyszerű felmondással elbocsájtható, és ezt már azonnal közölni lehet vele. "Köszönettel" tartoznak az érintettek a törvényhozóknak, mert azért ez csak akkor lép hatályba, amikor az előbb felsorolt munkaképtelenség utáni első napon visszatérnének dolgozni... Tényleg Köszönjük!

Felemelő érzés, hogy egy hosszú évekig becsülettel dolgozó ember, addig számít megfelelő munkaerőnek, amíg nem kezdi el ápolgatni kiszolgáltatott családtagját vagy beteg gyermekét otthonában, nem veszi a fejébe, hogy katonaként védi a békét, vagy nem akar gyermeket szülni.
Az üzenet:
-szüleidet, házastársadat, ha teljes ellátásra szorul dugd be egy szociális otthonba!
-gyermeket pedig inkább ne szülj, mert akkor két hibát is vétesz : várandós leszel, meg amikor megszületik a gyermek, még beteg is lehet...!
 Ehhez, már csak hab a tortán, hogy van egy másik tervezet is, melyben azt szeretnék törvénybe iktatni, hogy ha csak egy gyermeked van, akkor csak 5 éves koráig járjon a családi pótlék. A kérdésem az, hogy ilyen szabályozások mellett, mégis hogy merjen egy munkavállaló két vagy több gyermeket vállalni, mikor már lassan ahhoz is bátorság kell, hogy egyet szüljön?
Ki gondolt bele abba, hogy amikor valaki hosszabb távon otthon marad fizetetlen, vagy fizetett betegszabadságon, ilyen-olyan okok miatt, akkor anyagilag is veszteség éri, és amikor mindezen túl esik, akkor van a legnagyobb szüksége a normálisan fizetett állására?

Kolléganőm babát vár, és bár kijelenthetem, hogy a mi Munkáltatónk nem rúgja ki amikor  a kilencedik hónapban betegállományba megy, mégis felmerült a kérdés, mert azért nem akar felkészületlen lenni. Egy pórul járt kismama ügye kapcsán sajnos mélyen bele kellett "tanulnom" az ilyen ügyek folyamatába, amit most nem részleteznék, de itt az egész ügy elolvasható :
http://users.atw.hu/lukacskonyv/konyv.html  Anikó ügye az elejétől a végéig felvázolja, mi történhet, mit kell tenni, és ki nyújthat segítséget.

Most viszont fogalmam sincs mit tanácsoljak, mert ezután nincs rá segítség: a munkáltatónak törvényes joga van arra, hogy kirúgja azt aki lehet, hogy még nagy hassal is neki ugrabugrált, és igyekezett jó munkaerő lenni.

Folytatása következik!

Elő a Magánnyugdíjpénztári elszámolással!

 Hogyan vegyük rá főnökünket a járulékaink befizetésére?

Az interneten szörfözve találtam meg a választ:  kissé elavult, de arra nézve még mindig jó ötlet, hogyan ellenőrizzük tényleg be vagyunk-e jelentve.

Amennyiben a munkáltatónak mázlija van, és a dolgozója nem igazán jár orvoshoz, nem akar hitelt felvenni, és egyéb olyan  ügyet sem intéz, ahol kiderülhet a "turpisság", Főnök Úr/Hölgy meg van mentve. Ha figyelembe vesszük a munkaadó-munkavállaló fölé-alárendelt viszonyát, így azt hogy az emberek inkább betegen is bejárnak dolgozni, bizony ez akár évekig is mehet így.
Van ( volt) viszont egy költség és idő-hatékony megoldás:  magán-nyugdíjpénztári befizetésünkről, évente kapunk (kaptunk) elszámolást. Ha figyelemmel elolvassuk, és nem csak berakjuk egy fiókba, teljes valójában láthatjuk, mennyire becsületes cégnél dolgozunk. Amennyiben nincs fizetve a járulék máris kiderül. Eddigi megoldás a következő volt:
Előbb higgadjunk le, egy kellemes tea társaságában, hisz holnap is szeretnénk munkába állni, majd amikor a vörös köd elszállt, próbáljunk meg lojálisan viselkedni. Hívjuk fel a magánnyugdíjpénztárat, és magyarázzuk el a szituációt.
Innentől kezdve a többit már a pénztár intézte ( amíg volt magánnyugdíj pénztár...). Felszólította a munkaadót, hogy fizessen, ha pedig nem tette meg ennek ellenére sem, akkor hivatalból ellenőrzést kért az adóhatóságtól.

Bármennyire szépen hangzik ez, ma már idáig nem fajulhatnak a dolgok, hisz mint tudjuk drasztikus változások történtek nyugdíj vonalon. Mindazonáltal, idén még mindenki kap legalább egy Magánnyugdíj-pénztári kimutatást. Nézzük meg alaposan! Valamerre biztosan elindulhat az aki így rájön, hogy jól átverték a cégnél ahol dolgozik.

Azért a munkaerőpiacot gyönyörűen jellemzi, hogy az általam olvasott, és az imént közzétett cikk hozzászólásaiban egy tapasztalt munkavállaló a következő kérdést tette fel:
 Mi van akkor ha a munkáltató, az elmaradt tagdíj befizetése helyett inkább megválik a munkavállalótól aki a "problémát"  generálta?... 

Ez a mai valóság...

Ha a munkáltatók nem tartották be a törvényt a megoldás: töröljük el azt!

 Gondoltam kezdésnek ide is beteszem:

 "Könnyebben lehet kirúgni a dolgozót, kisebb lehet a végkielégítés mértéke és kevesebb szabadság járhat a jövőben – többek között ezt tartalmazza az új Munka törvénykönyvének tervezete, amelyet a kormány pénteken hozott nyilvánosságra. Nem lesz viszont hat hónapos próbaidő. A változások a munkaadóknak kedveznek, a már státuszban lévő dolgozóknak rosszabb lesz, de élénkülhet a munkaerőpiac..."
 "Könnyebb lesz felmondani a dolgozónak, a javaslatban ugyanis nem szerepel, hogy a felmondás előtt lehetőséget kell adni a munkavállalónak, hogy védekezzen a vele szemben felhozott kifogásokra. Az indoklás szerint ez felesleges, mivel eddig sem jártak el így a foglalkoztatók. "

Írja a HVG! Zseniális megoldás! Ugyan ettől nem tudom, milyen módon élénkülhet a munkaerőpiac, viszont a kreatív megoldás egy élő példáját láthatjuk:
ha a munkaadó nem tartotta be a hatályos törvényeket, töröljük el azt! Tulajdonképpen tényleg lényegesen egyszerűbb, mint büntetést róni, és ha mégis büntetünk inkább a munkavállalót, egy új Munka Törvénykönyv-ének nevezett valamivel... ( A vállalkozó több pénzt hoz az államkasszába, mint egy mezei alkalmazott...)
Ami igaz az igaz: a terhes kismamát a jelenlegi törvények mellett is nyugodt szívvel kirúgták, ha a munkavállalónak ahhoz volt kedve. Mit számít ez már...
A végkielégítéseken kár is szomorkodni: a magánszektorban dolgozók ilyet nem is kapnak. Megtiszteltetésnek érzik, ha legalább minimálbérre be vannak jelentve, és nem csak négy órás munkavállalóként, vagy teljesen feketén dolgoznak ( persze 8-10 órában)...
Tanácsolnék én egy dolgot: mi lenne ha mindjárt a dolgozók utáni adózást is eltörölné a kormány, hisz rengeteg helyen azt is elcsalják Ha már álmodunk, álmodjunk nagyot!
A szabadságot csökkenteni is egy virtuóz megoldás, bár sok helyen azt sem tartják be: aláíratják a munkavállalóval a ki sem adott szabadságnapokat. Vajon ne törölje el a kormány ezt is?


Miután az ember lehiggad, tulajdonképpen rájön, hogy lényegében sok minden nem változik, csak amit eddig bizonyos munkahelyeken törvénytelenül tettek, azt most már törvényesen tehetik. Azért én mégis azt gondolom, ha az amúgy is jobb helyzetben lévő munkáltató ki akar szúrni a dolgozóval, legalább izzadjon meg érte!  De így?...
Hol marad a kihívás?!

Üdvözlés

Üdv Mindenkinek!

A könyv megíródott, nyilvánosságra került, a reakciók is megérkeztek. Ez a rész megy a maga útján.
A blog arra szolgál, hogy az igényelt közösség létrejöjjön, és ne a könyvet kelljen napi szinten bővíteni, hisz itt naponta frissülhet a dolgozó, dolgozni akaró emberek jogi, vagy erkölcsi sérelmeinek nyilvánossá tétele. Eközben folyamatosan figyelemmel kísérhetjük a munkaerő-piaci híreket, hogy képben legyünk: jó avagy rossz irányba próbálják-e megoldani az ezzel kapcsolatos problémákat, az illetékesek. Amennyiben jó közösség alakul ki, akár segítséget is nyújthatunk egymásnak.

Jó blogolást kívánok!