Az MSZP-nek és Szanyi Tibornak egy szoci szavazó!...

A szocik most rontják el! Itt van az a sok szavazó aki nem tudja hová tegye az x-et. Itt a sok baloldali, akiket 2010-ben olyan egyedül hagytak, hogy még a kisujjamnak is több társasága maradt mint nekik. Aztán van egy nagy csoport, akik nem baloldaliak ugyan, de mostanra már csurig telítődtek ezzel a mostani mézes-mázas, magyaros-öntudatos, de egyébként "mindenki le van ... intve" kormányzástól. Ezek az emberek elégedetlenek. Olyan gyorsan és nagy mennyiségben kapták ezt az "unortodox"  katyvaszt a nyakukba, hogy mire magukhoz tértek, már nem tudtak se sztrájkolni, se az AB-hoz fordulni, sem semmit se csinálni...
A "bohócügyi államtitkár" maradt nekik, csak annak meg nem találják a telefonszámát... Ezek az állampolgárok, bár 2006-tól 2010-ig egymás torkát marcangolták, ma összefogva próbálják keresni a kiutat. Fórumokon, tüntetéseken, bárhol ahol lehet. Példát mutatnak, kedves ellenzéki politikusok! Bizony! És ezzel az összefogással üvöltve üzenik már hónapok óta, hogy "Hé fiúk, lányok! Igen, ti ott az ellenzéki padsorokban! Mi itt kint is eltérő nézeteket vallunk, de némileg összefésültük azokat, hogy együttes erővel másszunk ki a gödörből, mivel nagyon büdös van itt, és sokáig már nem bírjuk! Majd ha kimásztunk, folytatjuk a pofozkodást, de most erre nem nagyon érünk rá... Nem lehetne, hogy ti is így csináljátok!?  Mert, hogy most azt kéne ám!..."
Aztán mikor végre a DK meg az MSZP némi közeledést mutatott, azt hitték az emberek, hogy ok berekedtünk, de csak meghallották... Még azok is megkönnyebbülni látszottak akik amúgy nem ölelik keblükre sem az MSZP-t sem a DK-t, mivel az adott helyzetben valóban semmi más nem segít, mint az összes demokratikus ellenzék legalább időleges kompromisszumkötése. Ezen a ponton kérném a Jobbikot itt semmisnek tekinteni, azon oknál fogva, hogy ez a párt az ami: múltba révedő, ezért fejlődésre képtelen, radikális jelmezbe bújt, abszolút jövőkép nélküli emberek csoportja. Játszadozzanak csak a homokozójukban, de ha lehet egyedül...
Ám folytatnám a témát, és most már a jelenben. Szóval végre valami megmozdulni látszik, (bár az LMP is inkább elpacsizik magával, és fogalma sincs merre tartson...), és akkor az MSZP máris beül várának romjaiba, az alig-alig támogatott hokedlijét kinevezi bársonyszéknek, és elkezdi osztani az ukázt Szanyi Tibor képében... Megmondja a tutit a blogján, mely az összefogásról és arról szól nagyon helyesen, hogy biza itt az emberek választanak. Majd e mondat után, a következő ötven mondatban ecseteli, hogy igazából csak ők az alternatíva, mert nekik vannak ismert arcaik, irodáik, bla bla blí... A lényeg, hogy "fogjunk össze gyerekek, de majd mi megmondjuk, elrendezzük, kialakítjuk, azaz uraljuk a terepet. Ám azért kössz, hogy jöttök kedves csatlósok..."
Mindezt most, amikor egy ország legnagyobb bajainak egyike, pont az, hogy a hatalom megmondja, elrendezi, kialakítja...
Másfelől, ha az állampolgárok döntenek, akkor talán adni is kéne rá lehetőséget, és nem lenézően leírni ha más arcok még nem annyira ismertek mint az MSZP orcái. Hogyaszongya' :

" Az MSZP lehetséges jelöltjei legtöbbször évek óta masszívan és személyesen jelen vannak az adott terepeken, sőt, döntő többségük valamilyen parlamenti, önkormányzati teljesítménnyel már bizonyított is. Emberek százait, ezreit ismerik. Kétségtelen, sokan közülük 2010-ben vereséget szenvedtek, de ismertségüknél fogva könnyen köthető hozzájuk a "mégis csak ő volt a jobb, a méltóbb" viszonyulás, szemben a bármennyire is ígéretes, ám egyelőre ismeretlen emberek köré épülő kérdőjelekkel."

Na ez aztán az elfogultsággal körített egó! 
Kedves MSZP és Szanyi Tibor! Következő szavaimat úgy olvassák, hogy én egy megrögzött szoci szavazó vagyok, és biza 2010-ben sem kapott el az a torz FIDESZ-láz amely sokakat igen. Így én aztán akár elfogultnak is jellemezhetem magam az MSZP-vel szemben, ezért szavaimon talán érdemes elgondolkodni.
Vissza kéne venni ebből az egoizmusból! Az MSZP "személyében" egy olyan pártról van szó, aki elárulta a saját vezetőjét, mai napig homályos okokból. Egy olyan vezetőt, aki nem tett semmi vállalhatatlant. Nem arról volt szó, hogy drogozott volna, vagy prostikkal tette volna élménydússá unalmas perceit, esetleg bármi más amely miatt fel kellett volna mosni vele a parlament folyosóit... Nem tudni miért történt ez, de az MSZP párt bűne, és nem csak erkölcsileg. A bűn a pártot magát is szétszedte, ellehetetlenítette, tönkretette. És ami megbocsájthatatlan, hogy ezáltal egy olyan párt kerülhetett 2/3-os hatalomra, amelyik évtizedekkel veti vissza ennek az országnak bárminemű fejlődését, még akkor is, ha 2014-ben valamilyen csoda útján sikerül leváltani... Ha! sikerül...
Így talán az MSZP és Szanyi Tibor némileg magába nézhetne, és eljuthatna arra a pontra, ahol egyszer végre a büdös életben nem a hatalmi harcok uralkodnak! Így ugyanis nem lehet összefogni! Márpedig ha ez a párt kitekint a homokból, akkor látnia kell, hogy egyedül nem fog menni.
Én sokat kommunikálok olyan emberekkel akiket érdekel a politika, meg olyanokkal is akiket annyira nem, de átlag emberek, itt élnek, és azért elmondják mi nem tetszik, mi a rossz, és sajnos Szanyi Urat el kell keserítsem, mivel azt látom, hogy az MSZP "ismert" arcai nem minden esetben váltják ki a "mégis csak ő volt a jobb, a méltóbb" jellemzést. Igenis kellenek új arcok, amelyek persze nem zárják ki a régieket, ám annál jobban kifejezik az összefogást, és sajnos az MSZP elfogadottsága is csak így fog működni. Csak a saját jelöltjeivel nem, a "miniszterelnök csak MSZP-s lehet" meg még több embert elriaszt!

Mint írja: " Nem hunyhatunk szemet a felett, hogy az MSZP-n túli, fent említett szereplők mindegyike hangsúlyosan az MSZP ellenében (!) jött létre."
Az összefogást így vajon lehet?  Ne csináljátok ezt, mert itt most nem rólatok van szó, hanem rólunk!

Üdvözlettel: egy szoci-szavazó...

Hogyan lehet még jobban megnehezíteni az alulképzettek felzárkózását?

A kormány rájött! Ott ülhettek valahol egy nyugodt délutánon, mivel a közmunka-program ellenvihara már lecsillapodott, az Azeri-baltás ügy meg még nem került napvilágra és hát unatkoztak... Aszongya' :
- Te figyu! Kivel lehet még kib...-ni?  ( Persze csak a "kibabrálni" szóra gondoltam...)
- Hát, a hajléktalanokkal már megtettük, a tanárokkal is, a felsőoktatást igénylő diákoknak is elég a diákhitel. A  rokkantak felülvizsgálkata, na az tuti ötlet volt! :-)
- A munkanélküliek, munkavállalók voltak már?
- Áhh az nem jó, azokat már megszivattuk a három havi segéllyel, meg a közmunkával... Meg ott van az új munkatörvény könyve is...
- Na és! Csináljunk valamit megint velük! Az tök jó lenne!"
És akkor kitalálták, hogy mi lenne, ha a továbbképzések óraszámát megnövelnék! Ezzel még drágább és elérhetetlenebb lesz, mint eddig. " Hogy mi milyen vicces fiúk vagyunk :-D"
Majd ittak egy kávét, és megnézték az aktuális focimeccset...
A poszt többi része elveszett, és nincs lelkierőm újra megfogalmazni ezt az újabb "fantasztikus" kormánydöntést...

Fejezzétek be ti, én majd helyeslek :-)

Hódmezővásárhely maga a közmunka-paradicsom!

SZERETEM A KÖZMUNKÁM!

A "lázári" település méltán viselheti a "közmunkások paradicsoma" jelzőt, és nem csak azért mert kb.: 1100 a közmunkások száma, hanem azért is mert mint valami turisztikai különlegességet, úgy reklámozzák a munkahelyteremtés fantasztikus gyöngyszemét: a közmunkát. Úgy örülünk ennek, mint Scooby Doo a scooby snack-nek!
Hódmezővásárhelyre szeretnék költözni! Abba a szép városba, melyben maga Lázár úr biztosította a ráfigyelő embereket arról, hogy a közmunkáért kapott heti kb.: 10 000 ft-ból még félretenni is lehet! És ezt oly komolyan veszi a városvezetés, hogy számos önkormányzati alkalmazottat elbocsájtott, hogy helyükre közmunkásokat vegyen fel! Had éljenek jól az emberek, had tegyenek félre a közmunkás fizetésből! A gyönyörű közmunkás életet pedig állítólag még meg is filmesítették, melyben boldogok az emberek, mosolyogva végzik eme nemes munkát. Életük végre kivirágzott! Arra még véletlenül se gondoljatok NER-társak, hogy ezzel az eladósodott Hódmezővásárhely jól jár, mivel a közmunkára kifizetett béreket visszakapják az államtól. Ennek ahhoz semmi köze! A jólét NER-társak, az itt a cél! Más nem is lehet, hisz Lázárunk, bár már nem polgármester ezen a településen, de a közgyűléseken rendre ott ül, hisz tanácsai végtelenül hasznosak. Bizonyára szerényen félrehúzódva ad tanácsokat a mostani polgármesternek, az pedig csak véletlen szerencse, és a komoly munkát csak előreviszi, ha általában pont egyetértenek a dolgok "hogyan tovább"-jában.
Szóval jó buli ez a közmunka-program! Jó az önkormányzatnak, ragyogó a közmunkásoknak. De az emberek mocskok ám, és még olyan pletykákat is terjesztenek, amik kis hazánkban, Hódmezővásárhelyen meg aztán végképp soha elő nem fordulhatnak! A gonosz, rosszindulatú szájak, olyat mernek feltételezni, hogy az egyik vállalkozásban eddig román vendégmunkások dolgoztak, és most ezeket felváltották az ennél sokkal gazdaságosabb közmunkásokkal. A Népszava online is csak csóválja a fejét, mert ez hivatalosan nincs megerősítve, így kvázi előfordulhatatlan.
"...a térség legnagyobb hagymafelvásárlója, korábban - egyes hírek szerint - 250 forintos órabérért alkalmazott román vendégmunkásokat. Ezt azonban hivatalosan senki nem erősítette meg, így az információt nem létezőnek kell tekinteni, az azonban biztos, hogy most más foglalkoztatáspolitikát favorizál, és közmunkásokkal dolgoztat." ( Népszava online)

Szégyellje magát, aki ilyeneket híresztel! 

De ezen túllépve, és a napunkat megszépítve örömködjünk emberek ! A Közmunkások Szakszervezete szerint emelkedik a közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező tagok aránya! 
Hurrá! Hamarosan az új NER-i jelszó az lesz: 
                                             "Egy tál rizsért dolgozz Magyar!"

Üzenet a határon túli Magyaroknak

Mielőtt bármit is írnék egy hírt szeretnék megmutatni nektek:

http://kitekinto.hu/karpat-medence/2012/08/15/ismet_tema_az_egyszersitett_visszahonositas_ugye_az_ukran_mediaban/

és ugyanerről szintén:

http://zipp.hu/sotet_oldal/2012/08/19/a_magyar_allam_egyeb_kedvezmenyek_mellett_300_euros_nyugdijat_garantal_az_uj_magyaroknak

Nem tudom a hír mennyire valós, de tény, hogy több helyen is megjelent. Ám nem ez alapján szeretnék üzenni, sőt ítélkezni sem, mindössze bemutattam.
Mindenek előtt szeretném kifejezni a határon túli Magyarok iránti tiszteletemet, és biztosíthatlak titeket arról, hogy átérzem, milyen traumán ment keresztül a családotok, amikor úgymond elválasztottak titeket tőlünk. Fájó pont ez mindenkinek, de talán még fájóbb, hogy ezeket az érzelmeket vannak akik kihasználják, nem egészen erkölcsös módon. Ezt pedig még rosszul is csinálják, és ennek köszönhetően már-már konfliktust teremtenek magyar és magyar közt. Szomorú ez nektek, és nekünk is. Nincs hova fordulni, a szép szót itt már nem igazán értik az illetékesek, így nem maradt más lehetőség, mint egyenesen tőletek kérni erre a helyzetre a megoldást.
Ne gyertek ide szavazni! Ezt minden tiszteletem mellett kérem. De legalábbis mérlegeljétek ezt a dolgot!
Sajnos már azok a kósza hírek sem vették ki jól magukat, amik arról szóltak, hogy az év eleji magyarországi kormány melletti tüntetésre, buszokkal szállítottak fel határon túli Magyarokat... Nem jó irány ez! Muszáj megértenetek! A lelkiismeretetekre próbálok hatni, ha elmesélem, hogy azután hogy itt voltatok néhányan a minket vezető kormányt éltetni, ( ha igaz ez a hír ), ti visszamentetek az otthonaitokba, a határon túlra, mi pedig itt maradtunk, és mi "élveztük" ennek a mi kormányunknak az intézkedéseit, ténykedését.
Ezt bizony itt hagytátok nekünk, nem vittétek magatokkal!...
Ha ide jöttök szavazni 2014-ben, ugyanezt teszitek, csak az ránk nézve még súlyosabb következményekkel járhat majd, és azt is itt fogjátok hagyni . Ez nem igazságos! Nem korrekt! Hisz mi sem megyünk abba az országba ahol ti élitek hétköznapjaitokat, meghatározni, hogy ki hozza a törvényeiteket. Személy szerint ha beleszólhatnék sem tenném, hisz nem vállalhatnám a felelősséget azért, hogy aztán a döntésem vajon valóban az ottani emberek akaratát tükrözte-e vagy sem... Bármennyire testvérek vagyunk, nem élek ott, így nem is dönthetek korrekten.
Fogalmam sincs, hogy mi hallatszik át hozzátok arról, ahogy itt mi élünk, ahogy itt alakul a sorsunk. Nem is feladatom vázolni a helyzetet, csak annyit jelezhetek felétek, hogy nagyon sokan nem akarják itt azt ami most van. Elég nagy a mi bajunk, és rengeteg módon akadályoztatva van, hogy változtassunk ezen. Ha segíteni akartok, úgy tehetitek meg, ha nem tesztek semmit. Tényleg!
Mert ez nem a te hibátok, hanem azoké akik ezt lehetővé tették, ám a felelősség mindenkié aki szavaz, legyen az bár meggyőződésből, vagy igazi ismeretek hiányában...
Ezt kell mérlegelni, és eszerint kell dönteni.
És persze hallgatni kell a lelkiismeretre: vajon jó dolog-e olyasmit befolyásolni, aminek a gyümölcsét  mások kapják, ha édes az, ha keserű...

Higgyétek el, ebben nincs semmi negatívum, mindössze azt kérem gondoljátok át...

Ezért nem kap tőlem gyereket a NER !!!

A népességi adatok nem túl szép eredményeit konstatálva, a kormány kapkodásba kezdett, mint titkos szeretők a vonat mellékhelyiségében, a Budapest-Vác útvonalon... Persze az ilyen gyors menet közben eleve nem lehet alapos munkát végezni, így a kormány "erőfeszítései" sem hozhatnak hatalmas eredményt. Ettől pedig nő a frusztráció, és így buknak ki olyan megmondások, mint a FIDESZ-es "ebenguba" Pista e heti szenzációja, azaz, hogy a dolgozó nők tiszteletreméltóbbak lennének, ha átképeznék magukat tenyészkancává...
Megmondá baby-boom-csy herceg is, hogy "A gyermekvállalás nemzetgazdasági érdek, minden gyerekkel leendő adófizető születik!"

Megy a "csúnya szingli társadalom", meg a "karrierista nők" kommunikáció ezerrel. A kormány megint úgy mutogat, mint Toldi a  petrencerúddal. És kikre? Hát megint ránk, alattvalókra. Két év alatt már szinte minden embercsoportról kiderült ebben az országban, hogy nem megfelelően viselkedik, és csak hátráltatja a mi nagy NER-ünket, meg a tökéletes, becsületes, csak miértünk élő, dolgozó kormányunkat...
A munkanélküli selejt, a rokkant csaló, az egyetemista mocsok, mert elviszi innen a tudását, az orvos szintúgy. A munkavállaló igényes és lusta, a multi kizsákmányoló, a nyugdíjas meg nyugger...
És hát a nő! Na az aztán végképp nem tudja hol a helye. De sajna a kormány se! Mert kéne neki az 5,5 millió adózó munkavállaló, de azért a sok gyerek is, amiket a kötelességtudó nő örömmel megszül a NER-statisztikának. Hát megsúgom: ez így nem fog menni!
Három gyermekes anya szeretnék lenni, de nem leszek!
Nem szülök több gyereket, mert a munkáltatók egy része, simán lapátra tesz már terhesen, és törvényekről itt ne is beszéljünk... De tovább megyek: némely munkaadó már úgy reszket a dolgozói gyermekvállalásnak még csak a lehetőségétől is, mint Sidney a Sikolyban, így egy gyermektelen harmincas nőt már eleve fel sem vesz munkaerőnek, mert az valószínűleg nemsokára családot akar majd alapítani.
Így hát nem szülök gyereket, mert diszkriminálnak!
Ha mégis megmarad a munkám, és ezt meghálálván minél hamarabb visszamennék dolgozni, nem tudom azt megtenni, mivel a bölcsőde fizetőssé vált. De mivel a fizetések mértéke olyan amilyen, ezért inkább itthon maradok a gyerekemmel együtt, és kivárom a GYED végét. 
Ám utána bizony nincs választásom: dolgoznom kell, mivel a rendes munkával pénzt kereső férjem sem keres annyit, hogy eltartson engem, meg a szép nagy családját. A gyerek pedig érdekes "lény" mert bizony éhes, meg ruha is kell neki, és bizony, hihetetlen módon olyan költségei vannak, amelyek egy átlagkeresetű magyar családnak is, - 3-4-5-szörösen feltúrbózva,- meghaladják a lehetőségeit, így egy keresetből mindez végképp lehetetlen.
De persze, nem tudok dolgozni, mivel már egy gyerek is hátrány a munkaerőpiacon, nem hogy 3-4 vagy  az "ebenguba Pisti"-álomszám: az 5.  Ha a gyerek beteg lesz, és otthon kell maradnom, az a munkaadónak nem tetszik. Ha reggel fél hétre szeretném bevinni az iskolába a gyerekemet, mert dolgoznom kell, az az iskolának nem tetszik. Ha állandó délelőttös munkára kérem magam a munkahelyemen, az a főnökömnek és a kollégáimnak sem tetszik. Ha állandó éjszakai munkát vállalok, na az meg a családomnak nem tetszik, mivel a gyermekszülésnek a lényege, hogy családként éljünk, nem pedig alomnevelő vállalatként...
Alternatívaként kereshetek megfelelőbb munkát, de átlagban már az állásinterjún elvérzek, amikor felteszik az amúgy fel sem tehető kérdést: " van gyermeke?"...
Némi mázlim lehet a 4-6 órás munkák közt, de azzal amit ezekért fizetnek, nem igazán lehet hozzájárulni egy normális életet biztosító családkasszához. A valós otthon-végezhető munka pedig ebben az országban csak valamilyen távoli fogalom szintjén létezik...
Így hát azért sem szülök gyereket, mert megélhetés híján kvázi nincs pénzem rá!
A fizetős bölcsődével, és az új munkatörvénykönyv egy-egy passzusával pedig még jobban keresztbe tett a kormány a szülni akaró nőknek!
Például a kirúgást megkönnyíti azzal, hogy még a gyes általános időszakának hátralévő idejére sem védi a kismama munkahelyét, ha korábban visszamenne dolgozni... 
Ezen felül hivatalosan (a legjobb ha írásban) kell jelezni, hogy az ember lánya gyermeket vár, mert ha nem, akkor az amúgy már megnyirbált munkahelyi védettség sem jár. Ez egy nagyon gonosz húzás, és nagyon jól kihasználható helyzeteket teremthet a munkaadónak. Elég egy főnök által elkapott "füles", vagy egy telefonbeszélgetés végének "elcsípése", és ha Marika mondjuk még csak 4-5 hetes terhes, ezért még igazából a családban sem kürtölte szét a nagy hírt, nemhogy írásban közölte volna a munkahelyével, öröme ürömmé változhat, mert "leépítés miatt" másnap már lehet, hogy be sem kell mennie dolgozni... De vegyük például a képzést. Szeretném ha a gyerekem tanult ember lenne. Ma már a felsőoktatás is fizetős, vagy ha nem akarom, hogy már eleve egy hitellel a nyakában kerüljön ki a nagybetűs életbe, akkor ide kötik őt, hogy ebben a lassan élhetetlen országban termelje a GDP-t. Szabad embereket akarnék szülni, de már szinte gyerekként megláncolják a hitellel, vagy a röghöz kötéssel.
Úgyhogy azért sem szülök gyereket, mert a kormány még keresztbe is tett nekem rendesen, és leendő gyermekeimnek szintúgy!

Kedves NER!  Megint a könnyebb utat tetszettek választani: a mutogatást! Nem érzem magam bűnösnek azért, mert megfontoltan szülöm, vagy nem szülöm gyermekeimet. Én tovább látok a kormánynak hatalmas gerjedelmet okozó " jaj! kell a sok adófizető" gondolkodásán, mivel én nem csak "gyártani" hanem egészségesen felnevelni is szeretném azokat a gyerkőcöket. Tudják, úgy, ahogy azt egyik részről tanácsolják: hogy kapjanak enni, egyenek gyümölcsöt,  húst, és nem két hétben egyszer... Meleg lakásban, boldogan és kiegyensúlyozottan akarom, hogy felcseperedjenek, egészséges értékrenddel, de sajnos a másik részről ajánlott "szedj gombát" és hasonló nagyon tuti ötletekkel nem lehet! 

Amikor majd az én fizetésem mértékét valakik hozzácsapják a férjem fizetéséhez, akkor szülök még baby-ket, és kiegyensúlyozott anyaként majd nevelgetem  őket itthon. 
Ha majd a kormány, (mivel nemzeti érdek, hogy szülessenek az apróságok) átvállalja a terhesség, és az utána következő évek anyagi terheit a munkaadóktól, akkor még lesz munkám is, és hasznos NER-társa leszek eme országnak,  mivel jövőbeni adófizetőket és még GDP-t is termelek egy személyben! Nem kell a karrierista, meg szingli-társadalom duma!


"Teccettek" volna megoldani! De 2/3 van, itt a lehetőség!

Pénteken csak 16 óra előtt "érdemes" megsérülni...

Ma arról lesz szó, hogy pénteken délután még a fű se nő, de ha megtenné, és e-közben megsérülne, akkor sem találna egyszerűen segítséget...

Nem méltatlankodom, és még véletlenül sem kritizálok, csak hát némileg meglepődtem a mai tapasztalataimon a gyermekorvosi ellátással kapcsolatban. Tudom, hogy épp a minap taglaltam, hogy egyes településeken az orvos csak egy héten egyszer rendel, és ezek után túl igényesnek hathat eme posztom innen a városból, de nem gondolom, hogy a világot előre vinné az, ha a "nem jó" felett átsiklanánk, csak azért mert máshol még rosszabb.
Ma szokás szerint elmentem a fiamért az iskolába, és nagy igyekezetében, hogy hozzám jöjjön, elcsúszott, és az esés némileg szétcsapta a száját. A vérzést csillapítottuk, sokat öblögettünk, megnyugodtunk, hazajöttünk. Ám mivel a sérülés belül van, és azt nem lehet csak úgy kezelgetni, mint egy külső sérülést, továbbá pedig jön a hétvége is, úgy gondoltam célszerűbb lenne, ha megmutatnám egy orvosnak, biztos ami biztos alapon. Jó, jó, tudom, hogy ilyenkor sokaknál jön a legyintés, hogy "na ez is egy örökké aggódó anyuka", de bár az aggódás a gyerekünkért nem lehet hiba, vagy bűn, azért mindig mérlegelni szoktam, hogy mivel érdemes az orvost zargatni, meg a gyereket egy vizsgálatnak kitenni, és mi az amit házilag is meg tudunk oldani. Mivel viszont a belső szájsebekhez nem igazán értek, és a látvány sem túl szép, így bizonytalanságom érthető.
Amikor erre a pontra jutottam, délután negyed öt volt, és naiv módon teljesen egyszerűnek gondoltam a történetet, azaz, hogy felhívom tisztelettudóan a gyerekorvosi rendelőt, és bár nem a miénk rendel, az éppen ott lévőt megkérem, hogy nézzen már bele a gyerekem szájába, aztán döntsön, mi legyen. Elsőként nem is vették fel. Egy másik telefonszámon fax-hang jelentkezett. Újra és újra próbáltam, mire végre felvette egy hölgy, aki közölte, hogy már sajnos délután négy órától vége a rendelésnek, orvos nincs, menjek az ügyeletes kórházba, vagy próbálkozzam a kerület egy másik gyermekorvosi rendelőjével. A kórházi ellátást igénylőktől valóban nem szeretném elvenni az időt, egy ambuláns probléma megoldására, így a második tanácsot próbáltam megfogadni. A "Google a barátod" alapelv mentén rákerestem a kerület más gyermekrendelőire, és bár vagy hat ilyen van itt, a legtöbb pénteken 14 órakor "lehúzza a rolót", és a legkitartóbb is csak 16 óráig rendel...
Nincs gond! Megértettem, hogy ez van, ha bármit akarok péntek délután, akkor induljak a közel 50 percre lévő kórházba. De azért meglepődtem, és konstatáltam, hogy ez a szolgáltatás is némileg logikátlanabb lett, az utóbbi pár évben. Azelőtt pénteki napon délután 16-18-ig volt rendelés, gondolom, pont azért, hogy ha valami gáz van, akkor azt ha lehet meg lehessen oldani helyben, és ne az ügyeletre kelljen menni vele. Sőt mi több, itt nálunk, este nyolcig még ezen túl is volt egy ügyeleti idő.
Nem baj, legközelebb ha lehet, majd délután négy előtt sérülünk meg...

A rendes asszonyt nem veri az ura!

István, had szólítsalak Pistikémnek!

Te még azokhoz az igazi férfiakhoz tartozol, melyek még igyekeznek megtartani a régi, jól bevált tradíciókat! Mekkora áldás, hogy még a Parlamentben is akad belőled! A Férfi ( nagy F-el...), ki mint a ház ura, bizony este 7-re kéri a vacsit, szava szent és sérthetetlen, az asszony pedig tudja, hogy melletted hol a helye! Mos, főz, takarít, este pedig a " Vetkőzz! Feküdj!" vezényszavakra is megfelelően reagál... A Családi alom pedig gyarapszik, úgy ahogy az elvárható. Mer' az asszony így becsülendő!
Megmondtad a tutit, megvilágosodott sok száz naponta agyonvert nő a te fantasztikusan egyszerű, mégis oly tiszta szavaidtól:

"Talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak..." ( Varga István FIDESZ)
 Hát mért nem tetted már azt is hozzá, ha már ilyen nyíltan beszélünk egy mással, hogy "az asszony verve jó!"

Világos mondataid után Pistikém, az érintett nők hazamentek és most ott állnak a tükör előtt, nézik a lila foltjaikat, felrepedt szemüket, szájukat, és elmélkednek:
" van egy uram, aki hol részegen, hol józanul, de minden este hazatér, és ha a szőnyegen a rojt nem megfelelően áll elver. Ha szóba állok valakivel, elver. Meg ha nem megfelelő a vacsora hőmérséklete akkor is. De ki tudja már követni, hogy miért kapok én a szemem alá. Vajon ma milyen kedvében lesz?..."
Aztán az elmélkedő asszony ránéz az egy szem gyerekére, akit apu szintén elagyabugyál, ha rosszkedvű napján láb alatt van... És akkor eszébe jutnak szavaid Pistikém, hogy a probléma nyitja, ha születik ebbe a "gyönyörű" családba, még 3-4 gyerek. És van benne logika, hisz 3-4 gyereket meg az asszonyt is egyszerre biztos nem tudja ütni a ház ura, elvégre két ökle van csak neki...

Pistikém! Én rossz asszony vagyok, "puhány" férjjel, ki bár a család fejeként üzemel itt minálunk, de nem emel kezet sem rám, sem egy szem gyermekünkre. Mi is elmélkedtünk szavaidon. Arra az eredményre jutottunk, hogy jó helyen vagy te ott a Parlamentben, mert elképzeltük, hogy ha mondjuk pedagógus lennél, és a felnövekvő generáció nevelése kerülne a kezedbe, milyen felvilágosult emberkék formálódnának primitívséged piramisain: lennének a teremtés koronái ( férfiak), meg a petri-csészék ( nők).

Rossz asszonyként mondom, hogy az a legjobb ha mi soha nem találkozunk, mert bár gyenge nő vagyok, az öklöm sem erős, de a tökön-rúgás tehetsége reflex-szerűen előtör belőlem, ahogy rád gondolok...

Hogyan élj az Ormánságban?

Kezembe került egy két kötetes olvasmány Moldova úr tollából, melyet azon nyomban el is olvastam, azután pedig az interneten is körülnéztem, hogy a témát még jobban megismerhessem.  Mind e közben be ugrottak Schmidt Mária szavai az igényes munkavállalókról. A legmélyebbre kell süllyedni ahhoz, hogy eme megállapításra bólogassunk, de ha az adott viszonyokat vesszük figyelembe, meg az információkat amiket elolvastam, bizony némileg valóban igényesek vagyunk mi, akik diszkriminációról, munkatörvénykönyvről meg munkavállalói jogokról tépjük a szánkat, miközben vannak olyan régiói az országnak, ahol még infrastruktúra sincs, nemhogy bármiféle munka. Ilyen hely például az Ormánság, ahová a munkaerő-piac még névlegesen sem férkőzött be, pedig ott is szép Magyar állampolgárok élnek. A sallert leosztottam magamnak, de biztos vagyok benne, hogy ez a saller meg sem közelíti azt amit az Ormánság a rendszerváltás óta folyamatosan kap. 
Képzeljük el, hogy az Ormánság egy kisebb településén élünk. ( Hozzátenném sok ilyen település van ott...) Képzeljük el, hogy van benne egy bolt, meg mondjuk egy kocsma. Innentől bármilyen munkahely kizárt. De OK. majd átjárunk egy másik településre, ahol esetleg van. Aztán nincs iskola, óvoda, de ha van is, felsőoktatásról már ne is álmodjunk... Ilyen körülmények közt hogyan leszünk képzett, a munkaerőpiacon helyünket megálló munkavállalók?
Akik itt élnek, azoknak a nagy része már az alapoknál elbukik, és önhibáján kívül.
A közlekedés alig-alig létezik, és azon "szerencsések", akik valami távoli városban kapnak munkalehetőséget, na ők sem számíthatnak sok jóra... A munkaerőpiac néha kegyetlen, és azokat akiknek sok lehetőség nem adatott, kíméletlenül ki is használják, mivel mint tudjuk a "kezedben a létem" törvénye nagyon kényelmes és kifizetődő némely munkáltatónak. Ezekben a térségekben a fent vázolt lehetőségek ( vagyis amik nincsenek...) miatt, a lakosság legnagyobb része képzetlen és munkanélküli. Ha a végtelenségig feszített munkatempót (Pl. egy gyárban), vagy a körülményeket nem bírják a dolgozók, vannak mások akik az éhség elől menekülve bevállalják ugyanezeket a munkákat, persze addig amíg ők is fel nem adják...
Itt jöhetne képbe a háztáji állattartás és a növénytermesztés, melyet oly nagy hévvel ajánl kormányunk. Némi felszínességről tanúskodik az ilyen és ehhez hasonló tanács, hisz ezeknek az embereknek nincs földje. Utána nézve, összességében én úgy látom, hogy az agyonszidott "átkosban", a TSZ keretei között dolgoztak a földeken, közös gépekkel, a mezőgazdasági munkákhoz megfelelő eszközökkel. A TSZ-ek megszűnésével, ezek potom áron elkeltek, a kis emberek eszközök nélkül maradtak. Jobb híján (a már saját) földjeiket is eladták, maximum zsebkendőnyi kertjeik maradtak. Aki tudott elment, aki nem, az maradt. Gyermeteg gondolat ezek után, hogy termeljenek, de az állattenyésztés gondolata szintén logikátlan, hisz akinek kenyérre sincs, annak a felhizlalandó süldő malac megvétele messze meghaladja a kereteit. De mit is várhatunk olyan politikusoktól, akik legutoljára akkor vettek vasvillát a kezükbe, amikor a kampányfotós ezt adta nekik díszletül...
Legvégső esetben marad a közhasznú munka, de az sem... Amikor egy településen maga a polgármester is 100 ezer ft alatt keres havonta, hogy ne terhelje az amúgy is gyér helyi kasszát, ott 4-5 embernél több közmunkásra sem futja... Mert mintha ezekre a helyekre a pénzből is kevesebb jutna. Vállalkozások, tulajdonképpeni gazdasági tevékenységek nélkül, pedig végképp nincs bevétel.
Összegezve a helyzetet: oktatás nincs, munkalehetőség nincs, hiszen még egészségügyi ellátás is néhol csak egy héten egyszer van. De nincs föld sem, mert ami van, az nagyobb gazdák kezében összesítődik, és ők is panaszkodnak mint tudjuk...
Amikor a munkanélküliségi adatokat elemezzük, látnunk kell, hogy az értékeket nagyban befolyásolja ezeknek a magukra hagyott településeknek a munkanélkülisége. A kormányok valahogy háttal ülnek a lovon, mert a választási hajrákon túl, abszolút nem törődnek ezekkel a településekkel. Mintha figyelmen kívül helyeznék. Pedig ott vannak minden statisztikában: képzettség, munkanélküliség, bűnözés, életkörülmények, stb. , és mindezt "rondítják", mégsem történik semmi.

Ám a statisztikákon túl, olyan helyzetek uralkodnak ott, melyet sokunk szerintem el sem tud képzelni, és ha valakik igazságtalanságnak érezhetik, amikor lusta, segélyből élősködő, országszégyenének titulálják őket, akkor azok pont az ilyen települések lakói lehetnek.
És igen! Ezek az emberek ha élni akarnak azt a segélyekből tehetik. Nincs más esélyük, már azóta amióta megszülettek. Nem adtak, nem adnak nekik.
A fröcsögő megmondó emberek amikor azt kiabálják "élősködnek az Én adómból", azok egy-egy nyaralás alkalmával elmehetnének mondjuk Drávapiski-be vagy Vejti-be ( ha ugyan van oda még vonat...)
Én a magam részéről nem sajnálom tőlük, mindössze megkönnyebbüléssel tölt el, hogy nem oda születtem.
Mert ha azt nézzük, hogy mit tehetnek ők magukért, és hogy mit nem tesznek meg értük a kormányok, akkor az Ő sorsuk egy dolgon múlt/múlik:  azon, hogy hová születtek/születnek...