Kormányzati akció! Egyet fizet,hármat kap!

Matolcsy úr  egyet fizet  hármat kap akciót szeretne,hogy elégedett lehessen. Ugyanis ez lenne az új nyugdíj-pontrendszer alapja; az állam fizet nekem nyugdíjat, de cserébe kettő, vagy három gyermeket kér. Azaz aki 3 jövőbeni dolgozót hoz a világra,az az átlag nyugdíjnál picivel többet kapna ( már ha hasznosan dolgozik ő maga is 3 gyerek mellett...) . Ha 2 adófizetőt gyártunk, akkor Matolcsy úr értelmezése szerint, nem teljesítettünk egyebet mint állítottunk munkaerőt magunk helyett, azaz egyet apa normál nyugdíjáért egyet meg anya nyugdíjáért. Extra díjazás ezért nem jár... Aztán itt az én esetem,amikor alulteljesítve a normát, mindössze egy gyermeket adtam bele a Matolcsy gépezetbe,így az én nevem "Lusta Petri-csésze" , így a zsűri le fog pontozni, azaz a normál nyugdíj nem jár. A legnagyobb vesztesek azok akik nem tudnak gyermeket szülni. Őket a showban már tovább sem engedték... Elvégre ha már az élet elvette tőlük a lehetőséget, bűnhődjenek duplán... Persze a kormány lenyilatkozta,hogy tényleg nagyon sajnálják ezt az "ici-pici" igazságtalanságot, de az érintetteknek be kell látniuk, hogy nem adtak maguk helyett új kiszipolyozható generációt így nincs mit tenni... Amennyiben figyelembe vesszük, hogy jelenleg, hogy rugdalják a rokkantakat, a munkanélkülieket, a meddők negatív diszkriminációja törvénybe iktatva, már nem is meglepő...
Az emberek adófizető-automatává degradálása, úgy a baby-boom környékén kezdődött el, amikor a születendő izgő mozgókat már nem babának nevezte a kormány,hanem édi-bédi "adófizetőképződménynek", és mára már tulajdonképpen árucikként helyezte el gyermekeinket a Nemzet palettáján, mellyel majdani nyugdíjunkat vásárolhatjuk meg.
Már pedig az üzlet, az üzlet!
Mindez egy olyan kormánytól ami állítólag a nemzeti öntudatot szeretné megtestesíteni... A gyerekem azt hiszi fontos tényező a világ forgatagában, de csak azért mert nem hallgatja a Matolcsy-megnyilvánulásokat, ahol ő csak egy leendő adófizető, de még annak is kevés mert ha legalább ikrek lenne! De így...

A közhiedelem szerint a FIDESZ kommunikációja fantasztikus, ennek köszönheti a 2/3-ot... Nekem meg eszembe jutott a baby-boom tervezet azon passzusa, melyben a család fontosságának köztudatba emeléséről esik szó, közoktatás, média, és egyházi szinten...

Ez vajon már az?...

Baby boom komolyan

Az előző posztom után elővenném most a higgadtabb formámat, bár ez egyre kevésbé sikerül...
Átnéztem a baby boom program egészét. Volt abba minden, a más országokkal való összehasonlításoktól, az Orbán kormány alatt eddig meghozott "fantasztikus" családbarát intézkedésekig a világon minden. Úgy a 98. oldalon jártam, amikor végre eljutottam oda, ami valójában érdekel is, azaz, hogy a jövőben mi a következő 5-50 éves terv, vagy valami, mert mégis hátha belevágnék...

Először felcsillant a remény, oly intenzíven, mint amikor a sivatagban mindennemű és fajú élőlény meglátja az első életet és vizet adó esőfelhőt!
Láttam szocpolos autókat, lakhatási támogatásokat, meg minden csuda jót, de legfőképp ez érdekelt:

"2. Munka-család összehangolása, családbarát munkahelyek támogatása, részmunkaidő, otthoni távmunka, rugalmas munkaidő támogatása, a munkáltatók ellenállásának csökkentése megfelelő kompenzálással."

Ebben a nagyon fontos pontban úgy éreztem végre rátapintottak a lényegre.

Első tervként támogatnák a munkáltatókat átmeneti TB-és járulék fizetési kedvezményekkel.
Itt aztán újra leírják, hogy kéne, de nagyon  a részmunkaidő, meg az otthonról végezhető valós munka, esetleg családi napközi ott helyben, vagy a közelben, mely kritériumok létrehozásában az állam segítséget nyújtana.
Ezt adókedvezménnyel, és pályázati pénzekkel motiválná a kormány. Mint vázolják:
"A munkaidővel azonos időben nyitva tartó, a munkahelyhez közeli gyermekintézmények működtetésére." lenne szükség. Ezt a megoldást régóta hiányolom, mert valódi megoldás lenne arra, hogy dolgozhassunk, mi anyák, normál munkaidőben, függetlenül az otthon és a munkahely távolságától.
Ellenben kis hazánkban a magánvállalkozások ezt nem fogják megvalósítani, mert egy ilyen intézményt nem csak létrehozni, de fenntartani is kell, és ha még a fenntartáshoz is kap némi támogatást, azért bele kell adjon. Márpedig egy vagy két ember gyerekéért nem fog vállalni plusz költséget, inkább "leépít" és felvesz kevésbé "problémás" munkaerőt.
Amúgy ezzel kapcsolatban aranyosan fogalmaz a baby boom: "Nonprofit szervezetek vagy az önkormányzatok közreműködésével – önkéntesként vagy díjazás ellenében végzett munkavégzéssel – be kellene kapcsolni a hatalmas volumenű kielégítetlen gondozói szükségletek otthoni keretek közötti elvégzésébe az „inaktív” nőket... " Tehát jó-jó, szülessenek a kis adófizetők, mi megteszünk mindent, de ha esetleg valaki önkéntesen elvállalná a baby boom lurkók felügyeletét, az azért jobb lenne, meg még az inaktív nők is csinálnának valami hasznosat ... :-))

A részmunkaidő kérdését úgy oldanák meg, hogy a GYES, GYED első évében járó fizetett szabadságot az anyuka visszatérésekor, nem egyhuzamban venné ki, hanem választhatná azt a lehetőséget is, hogy például fél év összegyűlt szabadság után, egy évig csak 4 órában dolgozna, ugyanakkor megkapná a teljes havi bérét, hisz úgymond 4 óra munkabér és 4 órányi szabadságbér kitenné a 8 órás "munkát", azaz a teljes fizetést is.
Na ez az ötlet az összes közül amit valóban briliánsnak tartok, bár ez a való világban megint csak a közalkalmazottak és nagyobb, legálisan működő cégek dolgozói részére fog megadatni. Aki egy boltocskában eladóként dolgozik, azt a kicsike vállalkozó nyomatékosan lebeszéli arról, hogy éljen eme lehetőséggel. Ő ezért nem fog felvenni egy másik embert, ugyanis baromira nem éri meg neki, hogy alkalmazzon mondjuk két kismamát 4-4 órában két teljes fizetésért. Az új munkatörvénykönyv lehetővé teszi, hogy megváljon a dolgozótól még időben, és alkalmazzon egy embert, egy fizetésért, aki reggeltől estig dolgozik neki.

Fantasztikus pontot találtam a programban, mely azért némi mosolyt csalt az arcomra:
"Javasoljuk, hogy a kiemelten magas fizetésű családoknak legyen módja arra, hogy a családi pótlékukat felajánlják a többi gyermekes család támogatására. Fontos ezt megfelelő módon kommunikálni."

Hát nem könnyfakasztóan, fantasztikus, és mélyen nagylelkű terv ez, egy olyan országban ahol folyamatosan azt kommunikálják, hogy a munkanélküli csak lusta, a rokkant meg csaló, és egyébként " aki nem vitte semmire az életben az annyit is ér" ( copy by Lázár János). Ráadásul 47 000ft-ból szépen meg lehet élni, annyit meg csak összekapar a családos ember...
De komolyan el tudja azt képzelni valaki, hogy lesz olyan jómódú család aki, segítséget nyújt egy másiknak, ahol esetleg úgy mint én, az anyuka nem talál munkát? Kettő perc alatt fogja rámsütni, hogy lusta élősködő dög vagyok, aki még felelőtlen is, mert minek szült annyi gyereket aki alulképzett országszégyene...

Azért hatalmas kíváncsiság lett úrrá rajtam, vajon, hogy fogja Matolcsy úr ezt "megfelelő módon kommunikálni"... :-)

A továbbiakban a család fontosságának köztudatba emeléséről esik szó, közoktatás, média, és egyházi szinten.

A tervezet elég hosszú, így bizonyára nem tértem ki mindenre csak a legérdekesebb pontokra. Ezek, bár vannak köztük jó meglátások, már megint nem  úgy készültek ,hogy én is, és sok hasonló ember beleférjen.
Ebbe az fér bele aki közalkalmazott, vagy valóban jó állása van, egy becsületes, nagy cégnél. A kicsi munkavállaló az nem, pedig bizony azt fel kellett volna mérni, hogy ez az a kör aki a legnagyobb hajlandóságot mutatja a gyermekvállalásra. Az életet adó esőfelhő mindössze átvonult a sivatag felett, vizet nem adott a szomjazónak...
De fel a fejjel! Az alapelv mindenek felett:
" A gyermekvállalás nemzetgazdasági érdek, minden gyerekkel leendő adófizető születik!"

A kormány üzenete: "Gyere asszony csináljunk adófizetőket!"

Hát a sex és a gyermekvállalás témáját sokféleképp meg lehet közelíteni, de amit a Matolcsy-féle baby boom program megfogalmazott az valóban visz mindent...
Ugyanis, ha több gyereket vállal egy nő (mer' ugye az egyet is baromi könnyű felnevelni ebben az országban...), akkor korkedvezményes nyugdíjra lesz jogosult, mivel az állam szerint: "a maguk részéről mindent megtettek a nyugdíjrendszer fenntarthatóságáért ..., és még mások helyett is állítottak munkaerőt".

A témáról már biztosan sokan hallottak, és tényleg csak azért nem akarom komolyan kivesézni a témát, mert már valójában magam is unom. Úgy érzem, a problémát amiért nem születnek gyermekek, minden állampolgár látja, csak odafönt nem érdekel senkit. Én nem is tudom, hogy a törvényhozók mégis hogy alapítanak családot? Mintha máshol élnének, máshol nevelnék, és más dolgok kellenének az ő gyerekeiknek, mint nekünk az "alattvalóknak"... És még tahók is! Én szerelemből, és ennek úgymond gyümölcseként vállaltam gyermeket, még ha fel is mértem ennek anyagi vonzatát. De hogy ennyire bunkó módon lealacsonyítsák a gyermekszületés, gyermekvállalás családban betöltött szerepét, az azért valóban Őket minősíti, az e-téren tett lépéseik pedig oly mértékű butaságról tesznek tanúbizonyságot, mely alapján én nagyon sok embernek ott a parlamentben előszedetném a szakdolgozatát...
Hát ha valami, akkor a korkedvezményes nyugdíj, biztos hogy újabb gyerekek megszülésére motiválja a nőket, családokat... Gondoljunk bele! Én belegondoltam... 
Anyucit az ura felszólíja:
" Gyere asszony csináljunk egy-két lurkót, mer' abbó' lesz adófizető munkaerő, meg hát, a nyugdíjra is kell gondó'ni, és hát tegyünk má' valamit az országér'! Szegény Matolcsy úr annyit dó'gozik, mi is megtehettyük a magunkét." 
Anyuci mondja:" Ne izéjjé má' hát sokba kerül az, meg ezt az egyet is alig tudjuk e'tartani, oszt most is kilóg a lába a cipőből, fizetésig meg nem is tudunk venni... Haggyá má! Fáradt is vagyok áh..!"
Apu reagál:" Te asszony! ha szű'sz, korkedvezményes nyugdíjba mehetsz ám! Há' nem kérik aztat ingyen, hogy adófizetőt csinyájjunk!És ha mázlink van, lehet, hogy ikrek lesznek! Naa..."
És akkor anyuci szeme felragyog, a ház fala megremeg az ágy összedől, és lesz sok baby boom -os Magyar adófizető!  
Persze anyut kirúgják a munkahelyéről, akár már  a terhesség alatt, hisz az új munkatörvénykönyv (hogy mért csúfolják így azt nem tudom...), lehetőséget ad rá. Ha mázlija van, csak akkor mikor a gyerekek először betegek lesznek, és ő mocsok módon a lázukat akarja otthon csillapítani, nem pedig odabent dolgozni...  Ráadásul az első három évben akkor is otthon marad velük, ha esetleg van állása, mert a bölcsi fizetős, annyiért ő is ellátja a gyerekeit nyugodtan békében.
Miután kirúgták, vagy egyszerűen nem tudja megoldani más, ám a gyermekek ellátásából fakadó tényezők miatt a régi munkahelyre való visszailleszkedést, kereshet új állást. Egy gyerekkel se volt könnyű találni, de kettővel hárommal ez hatványozottan fokozódik, mondhatni szóba sem állnak vele. Nem baj! Majd szerez egy 4-6 órás elfoglaltságot, amit azért nevezek szándékosan így, mert az érte járó pénz sem mondható fizetésnek...  Apuci sz@rrá dolgozza magát mindeközben kötelességtudóan, anya sír... Aztán élnek, egyik hónapról a másikra, de inkább egyik napról a másikra, és elmagyarázzák gyerekeiknek, hogy azért szoktak foltozott nadrágba járni, és hetente csak két szem gyümölcsöt enni ( úgy vitaminként...), mert a hazának adófizetőkre van szüksége, és Ők ezen nagyon hazafias küldetés fő alanyai. Bár éheznek, de büszkén teszik, a Matolcsy féle, nemzetmentő akció keretében. Közben anya  még bevállal némi takarítást, ház körüli munkát, ebből félrerakva gyermekei felsőbb fokú taníttatására a pénzt, mert bár nagyon "boldogok", hogy az országért minden tőlük telhetőt megtettek ( ahogy az meg lett fogalmazva a programban), de a gyerekeiket imádják, és nekik valamivel jobb sorsot szeretnének, mint ami nekik jutott. Ezen közben a már felcseperedett ám de még tanuló gyermekeiket is dolgozni küldik, mert persze a terheket nem bírják tovább, és főiskolás gyermekeik meg tanulják, milyen könnyű az élet munka és tanulás közben. De egyszer ennek is vége, a cél teljesült, kitermelődött az adófizető, aki bár diplomás, lehet hogy csak egy gyorsétteremben fog tudni elhelyezkedni, de hát az adófizető, az adófizető, ne akarjunk már sokat... 
Eközben apa lerokkant, anya szint úgy, de dolgoznak tovább, majd eljön a várva várt pillanat: anyu elmehet korkedvezményes nyugdíjba, mert megérdemli!
És ők tovább élnek, egyik napról a másikra, ahogy abból a marha sok nyugdíjból megtehetik... De már megszokták, hogy farhátra futja csak, így "elégedetten" elmegy anyuci dolgozni újra...  De nem baj! Így ő is megint kötelességtudó adófizető lehet!

A gyermekvállalás  csodás dolog,  és az ember inkább érzelmi okok miatt dönt úgy, hogy belevág. De pont az érzelmi okok döntenek abban is, hogy az ember több gyermeket is vállal-e. Én személy szerint háromgyermekes anya szeretnék lenni, már jó ideje. De ha bele gondolok, hogy nem tudnám őket ellátni rendesen az anyagi lehetőségek, a bizonytalanság miatt, akkor inkább lemondok róluk, mert inkább nézem ennek az egynek a jóllakott, elégedett, és boldog arcát, ( bár elkapatva így sincs) ,mint hogy három gyermeket nézzek szomorúan, akik korántsem élnek úgy ahogy egy gyermeknek élnie kell.

Kedves Matolcsy Úr! Köszönöm, inkább lemondok "nagylelkű" ajánlatáról, a korkedvezményes nyugdíjról. Viszont nyugodjon meg, felnevelek egy becsületes adófizetőt, de a saját magam örömére, nem pedig azért, hogy az államnak több bevétele legyen. Önnek pedig szép, "adófizetőcsináló" házasságot kívánok, a feleségének meg részvétet...

62 milliós támogatás, de a hülye én vagyok...

Néha napján úgy gondolom, valójában én vagyok a hülye, hogy híreket olvasok. De tényleg!

Összesen  tizennégy hátrányos helyzetű álláskereső találta meg biztos munkahelyét egy település foglalkoztatást segítő programjában...
"...A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Az EU és a magyar állam erre 62.439.040 forint támogatást nyújtott (MTI)..."

 

 Tehát összegezve: 62 millió forintért 14 embert sikerült visszavezetni a munka világába. (egyébként 12 hónap alatt)

Az ilyen történetek tanúskodnak arról, hogy vagy nagyon buták egyesek (mégis maradjunk némileg kulturáltak), vagy nagyon is okosak, és bűzlik az egész, mint a rohadó krumpli a zsák alján...

Pedig nagyon pontosan kiszámolták: 62.439.040 ft! Hogy hogy jött ki a 40 forint...? 

Na meg én is számoltam... 

Egy emberre a 12 hónap alatt költöttek 4.459.931 ft 40 fillért ( ha létezne még fillér), azaz havonta

371.661 ft-ot. 

Nézzük a realitást: egy közepes okj-s oktatás 100-150 ezer ft plusz vizsgadíj. Legyünk nagyvonalúak, számoljunk 200.000ft-ot rá. 

Ez az egész projekt alatt egy emberre költött 4.459.931 ft-ból levonva 4.259.931 ft maradékot eredményez. Ebből vonjuk le azt, hogy havonta megélhetést biztosítottak a tanulmány ideje alatt a szerencsés egyénnek, aki kiválasztatott. Mondjuk legyen 60.000 ft havonta, mert ennél többet nem gondolom, hogy fizetne erre az állam. Az ugyebár 720.000 ft egy évre, azaz az okj-s továbbképzés után megmaradt 4.259.931 ft ból még mindig marad 3.559.931 ft. 

Ja! 14 X 3.559.931 ft, vagyis 49.839.034 ft.

Na igen! Ezt így csinálhatná az állam, de az EU-s pénzt egy nonprofit cég kapta... Én meg konkrétan virtuális sírásba kezdek, amikor arra gondolok, hogy ha egy munkaügyi központba helyeződött volna el ez a pénz, akkor a 14 emberke mellett még 53 ember is olyan helyzetbe kerülhetett volna, hogy a munkaerőpiacon megállhasson a saját két lábán, hosszú időkre! Azaz 67 ember sorsa vált volna megfelelővé, ha

egy ember  havi támogatására mind pénzügyileg, mind pedig oktatásilag: 920.000 ft-ot szántak volna egy évre, és nem kétség, hogy nagyvonalúan számoltam a költségeket.

Sőt ha a kivesézett támogatást nézzük még majd 800.000 ft meg is maradhatott volna egyéb költségekre a munkaügyi központnak.

De vehetjük példának az érettségit is. A munkanélküliek kb. 2/3-a nem rendelkezik érettségivel, márpedig lassan e-nélkül már takarítani sem lehet, és az okj-s képzések nagy része is érettségire épül. Ebből a pénzből két éves, felnőttoktatási rendszerben megszerezhető érettségire kb.: 41 ember juthatott volna el, úgy, hogy 24 hónapig havonta kapja a 60.000 ft-os támogatást, annak érdekében, hogy közben ne halljon éhen, és e mellett még a könyvei megvásárlásához is kapott némi összeget segítségként. Ebben az esetben majd egy milla pedig megmaradt volna a Munkaügyi Központnak egyéb költségekre...

Ebből a 14 emberből nem tudom mi lett ennyi pénzért, de attól tartok, hogy valahol ugyanúgy güriznek 80.000 ft-os fizetésért, mint az emberek nagy része, mások pedig mell döngetve elkönyvelik, hogy f@sza gyerekek voltak, meg még bizonyára meg is érte nekik, csak úgy nonprofitilag...

Félreértés ne essék! Nem a 14 embertől sajnálom ezt a 62 millió ft-ot. Örülök, hogy nekik már jobb. Én csak siratom azt az 53 munkanélküli embert aki még tanulhatott volna ebből a pénzből, és ezáltal helyre jött volna az élete, miközben a Munkaügyi Központ finoman elhajtja a tanulni vágyókat, mivel nincs pénze rá.

De azért örüljünk, tapsoljunk! Éljen a hatékony felzárkóztatás!

Én már csak egyet kérek: ha már igazi segítséget nem kaphatok, legalább ne nézzenek birkának. Köszönöm.

Miért fizessek adót?

Általában kulturált módon kommunikálok ,de nekem is lehet egy rossz napom... 

Az utóbbi időben el kellett gondolkodnom azon, hogy miért is fizetjük az adót. Én évek óta azt sulykolom, hogy azért nincs pénz az államkasszában mert a feketegazdaságban, szürkegazdaságban marad a pénz,  és ha azt onnan szigorral, hatalmas méretű ellenőrző kampányokkal kiszedné az állam, akkor a helyzet sokkal rózsásabb lenne.
Gondoljunk csak bele: adócsalás orrba-szájba, a vállalkozásokban, a munkaerőpiacon, meg ahol csak lehet. Nem adnak számlát, vagy nem valósat, a dolgozót nem jelentik be vagy csak minimálisan, és írják írják szorgalmasan a statisztikákat, hogy körülbelül hány ember dolgozik feketén. Mondja már meg nekem valaki, hogy ha statisztikailag, meg számszerűen is tudják ,( mert azért gondolom a politikusok is szoktak olvasni) akkor mért a kisemberekkel szemétkednek? Mért az én nyugdíjpénztári befizetésemet kellett elvenni, amiért annyi rohadt sokat dolgoztam, hogy az egészségem odalett. (Még nem teljesen, mert ha lassacskán is de elszüttyögök, a fájdalomcsillapítókat meg tényleg rendesen felírja a dokim, úgyhogy szavam nem lehet...)
19 éves korom óta dolgozom, és azért mindig valahogy csak-csak bejelentettek, úgyhogy fizetve volt az adóm, amikor meg vállalkozó voltam minden hónapba jó-kislányként fizettem be a zsét, nehogy folt essen a becsületemen, meg az elveimen. Most, hogy munkanélküli lettem, és életemben először lehajtott fejjel segélyért kuncsorogtam, három hónapi alamizsnával bocsájtottak utamra. Tovább akartam képezni magam, azért is elmentem kuncsorogni, de fityiszt mutattak. Meg másnak is!  Ha mázlim van és valamilyen munkát találok, amit el is tudok végezni, akkor majd továbbra is dolgozom, és megköszönöm a sorsnak ha még egy darabig a fájdalmaimmal elbírok. Mert ha lerokkanok, akkor már annyi értékem sem lesz ebben sz országban amennyi most van, pedig már ez sem sok... Amint látjuk ha lerokkansz, akkor sincs semmi baj, majd felülvizsgálnak, aztán azt mondják "old meg!". Mert hát nincs pénz, szegény az eklézsia. Ilyenkor előtolulnak az információk, mutyikról, marha "igazságos" földelosztásokról, visszaosztásokról, audikról, költségtérítésekről, és mindenféle olyasmikről amikkel az emberek puttonya már tele van, mert érzik, hogy tök hülyére veszik őket.

Na ez volt az a pont amikor felvetődött bennem a kérdés: miért is fizessek adót?
Mert ugyebár adózom a fizetésem után, majd az adózott fizetésemből is adót fizetek az élelmiszer árában, a telefon árában, a ruha, cipő, és a minden árában is. Chips adó, csekkadó, autópálya matrica, útadó, parkoló és tököm tudja milyen adó, amit beszednek tőlem.
Én ezt az Államnak adom, mert az Állam az én védőbástyám... És mit is kapok én ezért?
Az egészségügy borzalmas, a bölcsőde fizetős lesz, ha munkanélküli leszek cserben hagynak, ha továbbképezném magam kiröhögnek, ha munkát kérek sajnálkoznak, ha rokkant vagyok hagynak éhen halni, ha a gyerekemnek jobbat akarok ezért sokáig taníttatom, megfizettetik velem.
A jogaimat csorbítják, a médiát az én pénzemen manipulálják, a politikusok gyűlölködnek a fizetésükért, és veszett szabadságharcokat vívnak, amik miatt még másik adónemeket találnak ki és fizettetnek meg velem. De most komoly, hogy erre fizessek?

Kedves drága politikusok, szakértők, szóvivők, képviselők, Miniszterelnök úr, valaki!!!
Mi lenne ha azt a hatalmas gyűlölködő, harci vágyat amit az emberek adóiból finanszíroznak, arra összpontosítanák, hogy legyen végre becsület, tiszta gazdaság, tiszta politika, normális élet?! Higgyék el, abból annyi bevétele lesz az államkasszának, hogy ez az ország végre felvirágzik, és abból maguknak is jutna, mutyik nélkül, és higgyék el nem fogom önöktől sajnálni.

A humbug világa!

Üdv Mindenkinek!
Azt hiszem a mai poszt mindent elmesél arról, hogy működik ebben az országban a munkanélküliek útjának egyengetése, miközben az állástalan embereket ostorozzák országszerte... Végül megtörtént amire lassan egy hónapos munkanélküliségem során a legjobban vágytam: bejutottam a Munkaügyi Központ azon részébe, ahol végre azzal foglalkoznak hogyan képezzem magam tovább. Hát mit ne mondjak csalódás volt, és azt hiszem ez egy finomabb kifejezése annak amit éreztem. Inkább úgy fogalmaznám meg a történteket, hogy ha máshoz nem is, de az emberek felidegesítéséhez mindenképp értenek...
Miután aktuális jelenésem megtörtént a központban, megérdeklődtem, hol tudnék tájékozódni a központ által támogatott képzésekről. Az érintett szobára épp senki sem vágyott rajtam kívül, így bekopogtam, és be is léptem. Ott ült egy unott fiatalember, és egy olyan abszurd szituációba csöppentem, amely már-már szürreális elemeket tartalmazott, és bár nagy reménnyel fordultam a munkaügyi központ felé (életemben először), ez mostanra elszállt.
Szép sorjában elmeséltem a végzettségeimet, a helyzetemet, és, hogy segítséget szeretnék kérni ahhoz, hogy tovább léphessek, azaz igénybe venném a Munkaügyi Központ honlapján oly nagy lelkesedéssel felvázolt oktatási lehetőségek egyikét.
Bizonyára én voltam naiv, amikor azt hittem, hogy egy lelkes, minden információt megosztani akaró dolgozó ül velem szemben, de legalábbis egy olyan aki, mivel ez a munkája, felvázolja a lehetőségeket. Arra viszont álmomban sem gondoltam, hogy szándékomról lebeszélni óhajt, és ha ez nem sikerül, akkor mindenféle akadályokat próbál görgetni elém. Mert bizony ez történt.
Egészségügyi végzettségem hallatán szinte azonnal közölte, hogy erre épülő oktatást nem tud ajánlani. Mondtam, hogy ez nem probléma, én nyitott vagyok bármire, elvégre amit megtanulok az az enyém. Ekkor felvázolta, hogy ha egy másik területen szerzek végzettséget, akkor abban én majd pályakezdőnek számítok, és hát ugye az szerinte rossz dolog...   
Megnyugtattam, hogy a jelenlegi helyzetemben ez sem akadály, engem nem zavar. 
Amikor ráébredt, hogy lebeszélni nem tud arról , hogy a segély várása helyett inkább a haladás felé vegyem az utam, akkor elővette a hivatalos kártyát, azaz a listácskáját amin le van írva, hogy ki jogosult ezekre a képzésekre. Közölte, hogy ezekre az EU-tól kapja az Állam a pénzt, ezért meg kell felelnem a felsoroltaknak. Álltam elébe. 
A korom megfelelt. 
Kérdezte, hogy kaptam-e az elmúlt 12 hónapban szociális ellátást, segélyt, bármit. Mondtam, hogy nem, ez az első alkalom hogy ilyesmihez folyamodom. És akkor mint aki  úgy érzi lecsaphat rám,  némi diadallal közölte, hogy de hát van egy gyermekem, aki után biztos kaptam GYES-t. 
Na igen! Elfelejtettem, hogy ez is segélynek számít,de azért felvilágosítottam, hogy az érintett gyermek már iskolába jár, úgyhogy az elmúlt 12 hónapban nem valószínű, hogy kaptam ilyet...
Őszintén bevallom ekkor már igencsak szürreálisnak éreztem a kommunikációnkat, mert  csak azt éreztem, hogy  lebeszélés és kifogáskeresésből áll az ő részéről, és ez eléggé zavarba ejtett. Ám a helyzet továbbra sem változott, és újabb indokokat keresett arra, hogy miért is ne vegyem igénybe az oktatást. Többek közt felhozta, hogy azért nekem van ám egy szakmám...  
Ekkor úgy éreztem, határozottabb hangnem kell ide, mert egyszerűen ez már a nem akarásnak a netovábbja, hisz egyébként az NFSZ honlapján nem ezek a kritériumok szerepelnek. Ám az "úriember" pechjére nem csak az NFSZ által meghatározott tulajdonságoknak felelek meg, hanem azoknak is amelyekkel Ő velem szemben ülve arról akar meggyőzni, hogy nem vagyok jogosult. Tehát közöltem, hogy ez a szakmai végzettség amortizálódott, nem érek vele semmit. Ez esetben a problémája az volt, hogy bár igen, én 1996-ban végeztem az iskolában, de bizony amortizálódott végzettségnek az számít amiben már legalább öt éve nem is dolgoztam, és ugye én elmeséltem neki, hogy tíz évet töltöttem a szakmámban. 
Sajnos ez sem jött be neki, hisz bár tíz évet dolgoztam az egészségügyben, de már legalább hat éve egészen más területeken mozgok, úgyhogy ezt neki is felvázoltam. 
E percben ha a háborút nem is de egy kisebb csatát megnyertem.  Végre valahára kaptam egy listát, melyeken a félig-meddig aktuális, Munkaügyi Központ által támogatott képzések szerepeltek. 
Rákérdeztem az érettségire. Azon nyomban válaszolt, hogy az nincs, bár van 9-10 osztály felzárkóztató, de az nem ad érettségit, úgyhogy az nem is olyan jó...  (Azt a véleményt már megtartottam magamnak, hogy a háztáji állattartás helyett, mondjuk az érettségi támogatása értelmesebb és valóban hatékonyabb lenne, mivel Magyarországon a munkanélküliek legalább kétharmada érettségizetlen, és az OKJ-s képzések nagy része az érettségire épül... )
A listán x-ek és körök szerepeltek egy-egy tanfolyam megnevezése előtt. Az x-ekre választ kaptam: azok az érettségire épülők, a körök jelentése még a rejtélyekbe burkolózik... Mielőtt a listát megkaptam, még egy-két helyre odabiggyesztette az x-eket az úr, sőt volt amit eleve áthúzott... Nem tudom megállni, hogy ne nézzek ezeknek utána :-), de ez egy másik történet lesz.... 
Közben kiderült, hogy 6 hónap regisztrált munkanélküliség után vagyok csak jogosult oktatásra, és ez volt az egyetlen olyan pont aminek valóban nem felelek meg, de ugye ez is csak átmeneti. Ennek ellenére kaptam egy jelentkezési lapot, amit persze nem fogok kitölteni addig amíg a hat hónap regisztrált munkanélküliségnek nem felelek meg, hisz egy pillanat alatt elutasíthatnak e miatt, és bár "tanácsadómnak" a jelek szerint ez a célja, az enyém nem. 


Akkor most itt felvázolnám az államilag támogatott képzésekre való jogosultság feltételeit, melyeket az interneten lehet nyilvánosan elérni: 

"Támogatható az állami foglalkoztatási szerv által felajánlott, vagy elfogadott képzése annak a személynek, aki

• álláskereső,
• 25. életévét – felsőfokú végzettségű személy esetén 30. életévét – nem töltötte be, és a tanulói, hallgatói jogviszonya megszűnését követően álláskeresési támogatásra nem szerzett jogosultságot,
• gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, illetőleg terhességi–gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban vagy ápolási díjban részesül (abban az esetben támogatható, ha a képzés időtartama hetente nem haladja meg a 20 órát, és a gyermekgondozási segélyben részesülő személy képzése a gyermek egy éves – gyermekgondozási díj folyósítása esetén másfél éves – korának betöltését követően kezdődik meg, valamint a gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban részesülő személy keresőtevékenységet nem folytat),
• rehabilitációs járadékban részesül,
• közhasznú munkavégzésben vesz részt és a képzésben való részvételt vállalja,
• munkanélküliséggel fenyegetett munkaviszonyban álló,
• rokkantsági nyugdíjas, baleseti rokkantsági nyugdíjban, rokkantsági járadékban részesülő személy - beleértve a teljesen munkaképtelen minősítéssel rendelkezőt is -, ha szakmai alkalmassági vizsgálat igazolja, hogy a képzést követően a foglalkozás gyakorlására munkaviszony vagy egyéni vállalkozás keretében alkalmas..."  ( Forrás: www.afsz.hu )

 Számomra valahogy nem passzol azzal amit a munkaügyi központban a fiatalember felvázolt. Ám azt sem állítom, hogy félrevezetés történt volna, mindössze azt szeretném ha az Olvasó is látná, hogy miért vagyok zavarban.
A fenti idézet alapján nem kizáró ok, ha GYES-ben vagy más hasonló juttatásban részesülök, miközben a fiatalember szerint az.
Szintén a fenti idézet szerint még az is támogatható akinek van munkaviszonya, de esélyes a munkanélküliségre, mert mondjuk nem elég magas a végzettsége, míg a fiatalember szerint 6 hónapig regisztrált munkanélkülinek kell lennem ahhoz, hogy részt vehessek bármilyen oktatásban.

Próbálom elfogadni, hogy a honlapon felvázolt kritériumok esetleg nem EU-s pénzből finanszírozódnak, így mások a feltételek, míg a fiatalember által ajánlott oktatások EU-s pénzekből adódó lehetőségek és ezért a különbség. Ám felvetődik azért jó pár kérdés.
Ha így van, és két különböző forrás, más- más feltételekkel létezik, miért csak az egyiket vázolják fel, miközben lehet, hogy a másikba beleférne egy-egy állástalan? Ez eléggé furcsa nekem, épp ezért második lehetséges magyarázatként még az jöhet szóba, hogy a honlap nincs frissítve, és az ott fellelhető adatok esetleg már elavultak.
Bármelyik történik, arra a következtetésre ad okot, hogy a munkanélkülit a munkába visszavezetni nem túl fontos feladata az Államnak, és az erről szóló mesék csak a sajtónak és a közvéleménynek szólnak, majd elszállnak az éterbe, és ott köddé válnak.

Utolsó reményként nagyon bíztam a Munkaügyi Központban, az Államban. Tettem ezt olyan emberként, aki 19 éves kora óta dolgozik, soha nem kért még segítséget az Államtól, és aki elég értelmes ahhoz, hogy felfogja kevés már a munkaerőpiacnak, így tanulnia kell ahhoz, hogy a jövőben se az Állam eltartottjai közé tartozzon, hogy a jövőben is megálljon a saját lábán.  
Úgy érzem, hogy az akarat csak bennem van arra hogy visszakerüljek a munkaerőpiacra, mert a másik fél csak beszél róla. És ez nekem fájó pont. Azért, mert suttyó, segélyből az Államon élősködő, haszontalan embernek kiált ki a közvélemény. És nem a közvélemény a hibás! Az illetékesek nagy hangú szónoklatokkal táplálják a médiát azzal, hogy mennyi pénzt, és segítséget nyújtanak az állástalanoknak, az interneten fantasztikus oktatási és egyéb felzárkóztatási lehetőségek tömkelegéről lehet olvasni, de ha csak a Munkaügyi Központba belépek, hatalmas táblán hirdetik szolgáltatásaikat, többek közt a munka ajánlást és az oktatást. Egy olyan ember aki nincs benne a munkanélküliség útvesztőjébe, nem csoda ha ezek után az állástalanban találja a hibát. 
De mi történik eközben?  A Központ munkát nem tud ajánlani, oktatást meg anyagi okokból nem tud finanszírozni, avagy egy ezzel foglalkozó emberke egyenesen le akar beszélni róla... Kiemelt projektekről pedig még csak szó sem esett, pedig a honlapon vannak. 
Remélem sokaknak megadatik a segítség, de én egyenlőre azt látom, hogy a valóság az: adnak három havi segélyt a többi pedig csak szép, projektekbe csomagolt humbug. A munka világába való visszavezetés egy szemfényvesztés, mert csak én akarom azt, az Állam nem. 
Utolsó próbaként, kinyomtatom a projektek, a kritériumok, és egyéb olyan megoldások leírását amelyek a támogatott oktatással kapcsolatosak, és a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat honlapján fellelhetőek. Ezekkel felpakolva állok az oktatásért felelős munkaügyi dolgozó elé. Lehet, hogy így sikerrel járok. Ha nem akkor pedig  maradok az amit ez az ország nyújtani tud nekem: egy munkanélküli aki egyedül harcol a munkaerőpiacon való megmaradásért.

Helyzetjelentés a Munkaügyi központból

Megtörtént a megtörténhetetlen: végül elmentem a munkaügyi központba, és regisztrált állástalan lettem. Szégyen ide vagy oda, egyenlőre más választásom nem adódott, ráadásul ha amortizálódott végzettségem újra aktuálissá szeretném tenni, szükségem van az állam segítségére, mert sok mindenem van, de pénzem az nincs... Főleg annyi, amennyibe az OKJ-s oktatások kerülnek. Ehhez pedig első lépésben regisztráltatnom kellett magam a munkaügyi központba. Egy olyan "szép" napon mentem sorba állni, amikor a honlapjuk szerint csak az új munkanélkülieket fogadják. Jóval ajtónyitás előtt érkeztem, sok más társammal együtt, mert kemény három és fél órát szántak a honlap szerint erre a "projekt"-re, és szerettem volna sorra kerülni. A jelentkezők száma is megér egy két mondatot. Amíg ott voltam körülbelül harminc ember volt az aki ez ügyben érkezett. Ha nem vesszük figyelembe, hogy a hét többi napján is vannak jelentkezők,- csak ezen a napon egyszerűbb, hisz mi vagyunk a fő attrakciók,- akkor is nagyon elgondolkodtató a munkanélküliség aránya. A kirendeltség két kerület munkanélküliségére hivatott, és ha hetente "csak" harmincan érkeznek új regisztrálók, a helyzet igen csak elkeserítő.
El kell mondjam ( így írásban...), hogy bár csak a legelső terembe jutottam be ( státuszom ennyit tett lehetővé), ott nagyon megértő, és kedves fogadtatásban lehetett részem, ha azt nem vesszük, hogy a sorban állás másfél órája alatt fájdalmam a tetőfokára hágott , de ez az én egészségi állapotom, és nem a központ rovására írható momentum. Rémálmaimnak abszolút ellentmondott az ott dolgozó hölgy nem lenéző, nyugodt, kedves modora, melytől a helyet máris kevésbé éreztem kellemetlennek helyzetem ellenére. Muszáj ezt kiemelnem, mert amikorra az ember oda belép, addigra már a régi idézet szerint felhagy minden reménnyel, és nagyon jól esik, ha nem úgy néznek rá, mint egy haszontalan, munkakerülő, segélyből élősködő, selejt emberre. Bár oktatásról, és bármiféle konkrétumról esélyem sem volt kérdezősködni, az "állományba" vétel megtörtént, és kaptam egy kissé távolinak tűnő időpontot amikor már leülhetek a kikészített székekre, és behívnak majd név szerint, minden jelentkezés és sorban állás nélkül. Abszolút tapasztalatlan emberkeként ebben az időpontban reménykedem, hogy kérdéseimre a válaszokat megkaphassam, anélkül, hogy kellemetlenül érezném magam a mögöttem álló hosszú sor feltartása miatt. Így a továbbiakról még nem szolgálhatok információval.
Ellenben a hosszú ácsorgás alatt sok mást szemügyre vehettem. .
A falon, mindenki számára elérhetően van egy parafatábla, melyre álláshirdetéseket lehet kitenni. Végül is, hol lenne a legjobb helyen ha nem egy állástalanokkal teli épületben. Ugyanakkor lehangoló, hogy ezen a hatalmas táblán pontosan 7 azaz hét darab álláslehetőséget ajánlanak, és dátum nélkül csak abban bízhatunk, hogy frissítik ezeket, azaz nem található ott ebből az elenyésző mennyiségből egy sem, amely már fél éve ott van, azaz valószínűleg elvesztette már aktualitását... A munkák a következőek voltak nagy vonalakban:  kerti munka, személy és vagyonőr, kamion sofőr, teherautó sofőr, gyártósorra varrónő, és ha hiszik ha nem még egy ügynöki munka is helyet talált magának ezen a "szent" falon, melyen sok mindenre számítottam, de ügynöki munkára azért még sem... (arra ott vannak az ingyenes hirdetőportálok, melyeket már elöntött az ilyen és ehhez hasonló munkák özöne, és nem nagyon kérnek belőle az emberek...)
Ha valóban ennyi a felhozatal, akkor egy ijedősebb ember igen rosszul érezheti magát...
Hazajővén felmentem a munkaügyi központ honlapjára, és átböngésztem az ott található álláshirdetéseket. Fantasztikus dolgok vannak ott. A 48 000ft-os fizetést ajánlótól, a megváltozott munkaképességű munkavállalót autómosóként alkalmazni akaróig, mindenféle munkaadó jelzi munkaerőre való igényét. Ehhez már valóban nem szeretnék kommentet fűzni...
Összefoglalva, a munkaügyi központot túl lehet élni, az embert (egyenlőre) nem alázzák porig, ám de munkát mégis csak magadnak kell szerezned, mert azt ott nem kapsz, még ha az fontosabb is lenne neked, mint a segély. Ha mégis segítséget kapok ebben az intézménytől, első dolgom az lesz, hogy ezt megosztom az Olvasókkal.
Végül azért kifejteném, hogy a munka világába visszavezetést az állam helyében nem a három hónapra lecsökkentett munkanélküli segéllyel kéne megoldani, mert azzal az éhenhalást, és nem a munkába állást segítik. Ellenben alkalmazni kéne még néhány embert, akik valóban állást közvetítenek a munkaügyi központban, és így segíteni az embereknek a megfelelő munkahely megtalálásában.
Amúgy sem értem, hogy bár amikor van munkánk, az adónk egy kicsi része valamiféle munkanélküli alapba folyik (tudomásom szerint), most pedig lecsökkentették a segély idejét 90 napra, akkor mért nincs erre keret? Hogy lehet, hogy rengetegen panaszkodnak arra, pénzhiányra hivatkozva nem kapják meg a képzési támogatásokat, amikor valóban most ment végbe egy hatalmas spórolás a segélyek terén?
Akárhogy nézem, a "visszavezetjük az embereket a munkába", valójában az "elvesszük tőlük a támogatást, és magukra hagyjuk őket, hogy mi spórolhassunk" valóságot jelenti. Mert az emberek elmondása szerint mi történik? Bemegyünk, beregisztrálunk, három hónapig kapjuk a segélyt, aztán az állam le is tudta a "visszavezetést"...
Nagyon szeretném mindezt megcáfolni, így a téma egy darabig terítéken lesz. Reménykedjünk...

Látatlanban dönts!

Mint előző posztomban kifejtettem, újra potenciális versenyző lettem az állástalanok között. Miután az "A" tervem az, hogy a munkahelyem megszűnése utáni napon már egy másik munkahelyen kelljen kezdenem, máris elkezdtem állást keresni, önéletrajzokkal, motivációs levelekkel bombázni a munkáltatókat. Olyan gyakorlatom van már benne, hogy szinte meg se kottyan... :-) "Szűrőberendezésem" már jól működik, ránézésre tudom mi az MLM, Zepter, ügynöki, telefonmarketingesi, esetenként szexuális szolgáltatásokra épülő állás, és mi az ami valóban az ami. Sajnos az utóbbiból van kevesebb...  Ma például olvastam egy hirdetést, amiben masszázsszalonba kerestek dekoratív kolleginát, akár betanítással is, 300 000 Ft-os fizetésért... Elég bevállalós vagyok ha munkáról van szó, de biztos vagyok benne, hogy az ottani munka elvégzése, nem az én kvalitásaimnak való...
Az évek során jelentkeztem már a TESCO-ba is. Én komolyan nem szeretném leszólni eme bolthálózatot, de valóban akkora a kihívás az ottani faladatok ellátásában, hogy egyetlen pozícióra sem felelnék meg? De bizony így van. Folyamatosan elutasítanak, pedig nem igazgatói állásra szoktam jelentkezni. Na most vagy leírom önmagam, és azt mondom ennyi, még a TESCO-ba se kellek annyira gagyi munkavállaló vagyok, vagy őket írom le... Erről inkább nem is nyilatkoznék.
Azért megint jelentkeztem, egy olyan pozícióra, amihez elég a "nyóc' " általános. Hátha ennyit még érek, ennek a fantasztikusan profi, méltán híres, a munkavállalók számára bizonyára mennyországnak tűnő cégnek. Mert azért a munkanélküliségnél még a TESCO is jobb, higgyék el!
A továbbiakban leginkább az egészségüggyel kapcsolatos hirdetéseket böngésztem át, mert papírjaimmal és gyakorlatommal, mégis csak ez az a terep ahol, labdába rúghatok. Próbáltam olyan munkaköröket találni, amiket a már említett egészségi állapotom mellett el tudnék végezni, és a már meglévő bizonyítványaim is elegendőek. Jó napom volt! Akadt ilyen. Sőt! Az egyik hirdető, már fel is hívott.
Feltételei a következőek: hétfőn máris tudjak kezdeni! Végül is még csak szombat van, én nem tudok semmit a pontos feladatokról, Ő pedig arról, hogy megfelelek-e a számára... Amikor ezt megemlítettem, és felvázoltam, hogy egyébiránt még alkalmazásban állok, közölte, hogy a hirdetésben mindent leírt, és holnap beszéljem meg a dolgot a jelenlegi munkáltatómmal.
Nem vagyok én kekec ember, és hát ha haladunk a gyors tempó sem akadály. Bizonyára megérti a jelenlegi főnököm, hogy nekem fontos a munka, és kapnom kell azon az ajánlaton amit adnak, miután nála már nincs jövőm. Simán elintézhető. Az új céggel aláírok, a régi meg előző napra bedátumozza, hogy azonnali hatállyal felmond, és eltekint a felmondási időtől. Az ügy tiszta, rendezett, mindenki megnyugodhat. Hétfőn dolgozom.
Mégis vannak fenntartásaim. Először is a Hirdető  elvárja, hogy kilépjek, majd hétfőn munkába álljak, miközben még azt sem döntötte el, hogy alkalmaz-e.Még csak nem is találkoztunk személyesen. Hip-hopp úgy járhatok, hogy az e-havi még biztos fizetésem elbukom, meg még a harminc napos felmondási időre kapott pénzemet is, és még munkám sem lesz. Jó üzlet...
A bajom csak az, hogy rossz a rendszer. Már pár éve is, és úgy látom jelenleg sem változott a helyzet : ha arra törekszik az ember, hogy ne essen ki az aktív dolgozók közül, folyamatosan szembesül azzal, hogy az nem működik. A munkaadók valahogy abban gondolkodnak, hogy úgy is sok a munkanélküli,  pár nap alatt lesz alkalmazott. Mért nem lehet ezeket a dolgokat normális időintervallumban kivitelezni? És itt azonnal elnézést is kérek azoktól, akik valóban nem kapkodva próbálnak munkaerőt szerezni, mert vannak ilyenek is.
Most nagy a dilemmám. Kapva kapnék a lehetőségen, mert ki tudja hogy lesz-e még belátható időn belül, ugyanakkor látatlanban ennyit kockáztatni, kissé még nekem is meredek. Majd meglátjuk. Holnapig kaptam határidőt...

Újratöltve: munka nélkül

Üdv. Kedves Olvasó!

Megtörtént számomra az apokalipszis: március 1.-től újra élhetem a munkanélküliek életét. Nem szeretném! Már könyvet írtam róla, annyi a tapasztalatom benne, így nem kívánom újra megélni. Megszűnik a munkáltatóm azon telephelye, ahol dolgozom. A háttér személyes jellegű, így ezt nem publikálnám, de a lényeg, hogy megtapasztalhattam testközelből azt is, milyen amikor a kicsi ember feje fölött a nagyok döntenek, és azt a kicsi ember nagyon megszívja. Egy munkahely "bútorának" érzem magam, melyet a felesleges cuccokkal együtt kidobnak az utcára.  19 napom van. Úgy érzem "jó hamar" szóltak, ha figyelembe vesszük azt a 16-17 hónapot amelyet a statisztikák átlagolnak arra nézve, hogy egy állástalan ember mikor talál magának újabb állást. Természetesen ragaszkodni fogok a szerződésben feltüntetett 30 napos felmondási időhöz, mert az az egy havi fizetés, egy hónappal eltolja családunk totális csődjének időpontját. Ez pedig életmentő lehet. Első reakcióként "sokkot" kaptam, majd lehajtottam két pohár finom édes vörösbort, hátha megnyugszom. Aki még nem próbálta, annak megsúgom: semmivel nem lett jobb. A vörösbort nyugodt körülmények között elszopogatva szabad csak fogyasztani, mert akkor az még élményt is nyújthat, így csak szédelgést és hányingert...
Mostanra erőm és reményem újraéledt, hátha el sem jutok a munkanélküliség állapotába, és időben találok munkát.
Eddig csak leírtam az új munkatörvénykönyv alapjait, és hüledeztem, mérgelődtem a drasztikus változásokon, ellenben most már gyomorgörcsöket okoz nálam. A végzettségeket illetően nyártól szigorodnak a szabályok, így egészségügyi végzettségemmel immár esélyem sincs eladóként tevékenykedni. Tartós betegségem, melyet tavaly beszereztem magamnak, a betegágy mellől kitúrt, márpedig a papírjaim erre az egészségügyi területre szólnak. Jelenleg ezek arra valóak, hogy szépen fogják a port... Ez nem kifogás, mindössze, képtelen vagyok felemelni, mozgatni egy beteget, mert jelenleg egy vödör víz felemelése is fájdalmakat okoz. Persze ezt még simán letagadhatom egy állásinterjún, és még össze is szoríthatom a fogaimat, amiben jelenleg  már nagy gyakorlatom van, hisz a "munkahelyért mindent" alapon dolgozom jelenleg is, nem kicsit növelve a gyógyszertárak bevételét. ( ...így legalább pörgetem egy kicsit a gazdaságot :-) ) Ellenben amikor egy hét múlva lerokkanok és betegállományba kényszerülök, már meg sem érem új munkahelyemen a próbaidő végét. Ezeket végig gondolva arra jutottam, hogy ha valami csoda folytán nem jutok mielőbb munkához,  "B" tervként életemben először az állam támogatását fogom igényelni, azaz elmegyek "regisztrált álláskeresőnek" . A már fent említett 16-17 hónapos átlag munkakeresési időtartam mellett 90 napig vagyok jogosult a munkanélküli segélyre. Ezt a segítséget ajánlja jelenleg számomra az állam... Én nagyot nyelek, de majd megköszönöm neki, hátha közben csoda történik és mégis lesz állásom. Az ehhez kapcsolódó állami honlap szerint a munkaügyi központok majd állást ajánlanak nekem... Hehe.. :-)) Nem szoktak, pontosabban amikor az ember érdeklődik a következő választ kapja :" hát.. arra ne is számítson..." De azért én mégis. Hátha... Amennyiben még sem, akkor lehetőségem van továbbképzést igényelni. Húúú! Rengeteg a lehetőség a honlapok szerint Új munka , meg pálya program, meg ilyen-olyan terv, és még akármi hablaty, recefice bum bum bum...
Rossz, élősködő állampolgárként amennyiben úgy hozza a sors, élnék ezzel a lehetőséggel is. Egy OKJ-s képzés amivel például, és esetleg az egészségügyi végzettségemet tudnám fejleszteni valami olyan felé, amely a betegek segítését szolgálná, de nem az emelgetés szintjén,  a 80 000 Ft plusz vizsgadíj szintjén kezdődik, és aztán onnan már csak felfelé halad, megállás a csillagos ég... Így ha az állam komolyan gondolja, hogy engem vissza akar vezetni a munka világába, állok rendelkezésére! Nyitott vagyok mindenre. Reméljük tényleg komolyan is gondolja, ugyanis riportalanyaim elmondása szerint a lehetőség valóban fenn áll, csak időnként több száz jelentkezőt utasítanak el azzal, hogy nincs pénz...De azért ne menjünk ennyire előre.

Kedves olvasók! A blog ezennel újra felpörög, hisz a téma adott! Ha már így jártam, legalább friss információkat juttathatok Önökhöz. naprakészeket, úgymond a könyv folytatásaként.

Munkakeresés újratöltve!

A "szabadságharc" áldozatai

 Azt állítják megyünk előre. Nem vagyok szakember, nem tudom mit látnak akik azok, de én semmi ilyesmit. Ellenben nyomort, elkeseredést, félelmet azt igen. A legelképesztőbb reakciók nyernek teret manapság, és én körbenéztem miért. Látni szerettem volna a választ arra, hogy a 21. században miért vannak emberek akik otthonra gyűjtik a lisztet, rizst,  konzerveket, mélyhűtőbe élesztőt? Miért mondják: az ékszereik majd jók lehetnek, ha nem lesz pénz kenyérre...?  Hogy  mi visz rá valakit arra, hogy szíven szúrja magát egy intézmény közepén...? Abszurdumnak tűnik, de valóban ez van.
A kormány szerint harcolunk. Csatát ugyan még nem nyertünk, de az áldozatok már meg vannak.
Lajos (56) (ahogy fentebb már szóba került) szíven szúrta magát a nyugdíjbiztosító kellős közepén, mert a kormány intézkedései alapján immár 28 500 ft-ból kellett volna eltartania magát, pedig bizonyára az addig kapott összegből sem élhetett királyként.
Sándor (57) kiugrott a harmadik emeletről, amikor a végrehajtók megérkeztek, hogy elvegyék amije még van.
Marika néni 82 éves volt. Nyolcvankettő. Ő is a zuhanást választotta, de előtte még felgyújtotta otthonát, azt az otthont ahonnan az önkormányzat akarta kilakoltatni, mert fél milliós tartozása alakult ki apránként feléjük, amit gondolom, ha eddig részletekben sem tudott fizetni, így egyben meg még úgy sem.
Éva 51 éves, becsülettel dolgozó családanya volt, de ez mit sem ért. Kemény munkával sem tudott kilábalni a devizahiteléből, és ő is az öngyilkosságot választotta megoldásnak.
Hasonlóan tett egy ügyvédnő, két vállalkozó és bizonyára még nem teljes a létszám, de tovább nem bírtam keresni, mert ennyi szörnyűség is elég volt nekem.

A hitel felvétel nem kötelező, én is tudom. Sőt, magam is vettem fel hitelt. Csak személyi kölcsönt, nem mást, de azt én ugyanúgy nyögöm mint mások. Kikalkuláltam  mennyit , hogyan, miből, és bizony azt is belekalkuláltam amit felvilágosításként közöltek, vagyis az árfolyamkockázatot, amit max. 2-3 ezer forintra saccoltak. Lehetne hibáztatni a bankárt, az ügynököt, vagy akár az összes alkalmazottat aki bankban merészel dolgozni, de igazságtalan lenne. Lássuk be, pár éve amikor a hitelfelvételi dömping ment, semmilyen jel nem mutatott arra, hogy olyan hatalmas mértékben változhat az árfolyam mint amit most tapasztalunk. Mert ne feledjük, hogy ezek a bedőlt hitelek, nem egy-két évesek.
Persze nem csak az árfolyamváltozás az egyedüli bűnös, hisz a világválság borzalmasan megnövelte a munkanélküliséget is, és ahol egy vagy akár annyi keresetből sem éltek, azoknak az ételre és a közüzemi számlákra is nehéz volt összerakniuk a megfelelő összeget, ezért újabb adósságokat is termeltek a megélhetésért, amik a későbbi terheket csak növelték.  De én arra is emlékszem, hogy egy nap bementünk a bankba és 21 000 ft volt amit be kellett volna fizetnünk, majd a harcias kormányunk nyilatkozott valamit a nyilvánosság előtt, és amikor pár nap múlva visszatértünk a bankba, már 28 000ft lett a 21 000-ből. Talán nem is önmagam miatt szörnyülködöm, csak az jár az eszemben, hogy  ha az én kisebb hitelemre ekkora terhet rótt a "gazdasági szabadságharc", akkor milyen hihetetlen összegek alakulhattak ki azoknál, akik mondjuk egy egész házat hitelből vásároltak? Innentől a fenti események már nem is annyira bizarrak, bár kétségtelenül borzalmasak, és nagyon szomorúak.

A rokkantak történetei is magukban hordozzák a tragédiát. A kormány álláspontja szerint sok ma Magyarországon a munkaképes, ám de rokkantsági nyugdíjból élő ember. Hazudnék, ha azt mondanám nem hallottam még ilyenről, bár nem tudom mit higgyek. Tudomásom szerint a rokkantakat időről időre visszarendelik felülvizsgálatra, mely alkalmakkor újra döntenek arról, hogy az egészségi állapota megfelelő e a munkavégzésre. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ha valaki valóban "csaló", az rendszeresen ki tudja játszani a bizottságot. Ha ilyesmi valóban megtörténne, az valójában a bizottságokban dolgozó embereket minősítené, véleményem szerint...
Az amúgy is megtörténő rendszeres ellenőrzések miatt, és a kotnyelességem eredményeként megtudott információkból veszem a bátorságot ahhoz, hogy azt mondjam, ez csak hülye duma!
Ha folyamatosan ellenőrizték eddig is a rokkantak állapotát, mi szükség van arra, hogy  most tömegével rendeljék be őket felülvizsgálatra? Ha valóban "csalókat" keresnek, hogy történhet meg az, hogy agydaganattal küszködő embert küldenek vissza a munkaerőpiacra? A közelmúltban egy embert, akit ötször műtöttek a gerincével, és jelenleg könyökmankóval tud csak járni, visszaminősítettek, és ezzel havonta körülbelül 29 000 ft-ból való megélhetésre ítélték.
Olyan információkat is találtam, miszerint 2 perc vizsgálat, és egy vérnyomásmérés alapján döntöttek a mélyen tisztelt bizottságban arról, ki munkaképes és ki nem az. Rám még a háziorvosom is több időt szán, pedig nem akarom leszázalékoltatni magam.
A helyzet az, hogy embertelen spórolást végez jelenleg a kormány. Embertelen és megalázó ami jelenleg történik. Már alapvetően az  megalázó, hogy a rokkantsági nyugdíjat segéllyé silányította le, de maga a dolog kommunikációja is ezt a célt szolgálta. Azzal az érvvel, hogy itt sok a csaló rokkant, nagy csinnadrattát rendeztek a médiában, majd  tömegesen visszarendelték őket a bizottságok elé, ezzel azt jelezve, hogy "Most aztán reszkess beteg ember! Ha pedig úgy döntünk eléggé döglődsz, légy hálás, hogy kapsz tőlünk ételre valót!..."

Én csak azt tudom, hogy aki még bírja, és van lehetősége, az dolgozik, és nem kíváncsi az állam nyújtotta rokkant nyugdíjra. Jelenleg betegen, fájdalomcsillapítót szedve dolgozom, hogy fenntartsuk magunkat. Az OEP hónapokig nem fizette ki a táppénzemet. Pedig nagyon kellett. Kórházra, gyógyszerre, kezelésekre. Ez volt az oka annak, hogy orvosi javaslat ellenére vissza mentem dolgozni, és hogy jelenleg nem akarom megműttetni magam. Ha ugyanis megműtenek és az OEP ilyen fantasztikusan "megbízhatóan" fizet, akkor nem tudom mi lesz, mert akkor nem lesz lehetőségem legyűrni a fájdalmamat, és dolgozni menni. Van ugyanis ami nem az akaraton múlik. Tényleg van.
 Azt mondják, Magyarországon nagyon sok a beteg ember. Ebben bizony nagy mértékben közrejátszik, hogy egy magyar embernek nem mindig adatik meg, hogy rendesen meggyógyuljon. Ha csak az én picike egyszerű példámat vesszük, benne van a pakliban, hogy esetleg az állapotom még rosszabbra fordul, hisz mozgásszervi betegségem csak súlyosbítom azzal, hogy erőszakosan terhelem, mert muszáj. Eközben eszem a gyógyszereket, hogy mindezt kibírjam. Egy-két év múlva a májam a gyomrom ennek bizonyára kárát fogja látni, de tény, hogy akkorra örülni fogok ha megúszom a műtétet és még talpon leszek. 34 éves vagyok.

A katasztrófa még sem ez, hanem a következő: az én havi táppénzem, melyet az OEP oly nehezen juttatott el számomra, havi 36 000 ft-os "hatalmas" összeg  volt. Lajos rokkantsági járadéka még ezt sem érte volna el, ha nem szúrja szíven magát...
Én csak beteg vagyok, aktív dolgozó. Lajos rokkant volt, esélye sem volt a munkára...

Tiltakozás!

Egy ideje nem írtam posztot, mert az egészségi állapotom hirtelen és nem kiszámíthatóan, negatív irányt váltott. Eddig szinte csak feküdni tudtam. Állapotom  maradandó, és mínusz egy, de inkább két pont a munkaerőpiacon... Ha kicsit elengedném magam, olyan könnyen tudnék pánikba esni... De majd máskor.  Így, ha bejegyzésem kissé rövid, és kevésbé tetsző megfogalmazású lesz, kérném mindenki megértését. Most csak ennyire futja az erőmből.
Fájdalmaimról való figyelemelterelésként, igyekeztem tájékozódni a munkaerőpiacról. Talán nem is meglepő, hogy demonstrációk sorozata következik, ellenben van köztük ami aggasztó.
2011. szeptember 12.-én 11. órától élőlánc a Parlament körül, az új munkatörvénykönyv bevezetése ellen. Szép, nyugalmas. Még arra is figyelmet fordítottak a szervezők, hogy az élőlánc ne akadályozza a képviselők, ki illetve be menetelését a Parlamentbe.
Ami viszont már komolyabbnak tűnik, és véleményem szerint nagyobb hatással is bír, az a 2011.szeptember 29.-ei rendvédelmes demonstráció, melyhez már 50 szakszervezet, és társadalmi szervezet jelezte csatlakozási hajlandóságát. Ők szintén az ellen tiltakoznak ami ellen előtte az élőlánc.  Sokan lesznek, nagyon sokan. Bár egyet értek a tiltakozás miértjével, több dolog is aggaszt, kár, hogy a kormányt nem annyira. Mert ha így lenne, már rég finomított volna mind a viselkedésén, mind a hozzáállásán. Maga a felhívásra készített videofelvétel igen erőteljes, és még barátságosnak sem mondanám. Kiderül belőle, hogy a "bohócügyi államtitkár"-t sem emésztették meg ( amit nem is csodálok). Az a lekezelő mondat úgy érzem nem volt túl szerencsés, főleg nem a rendvédelmi erőkkel szemben. Akkor konstatáltam, hogy jelenlegi kormányunk igen bátor! A videó eszembe juttatta 2006 őszét, és talán ez rémített meg igazán. Ha az én elveimért tesznek is valamit, akkor sem szeretném, ha olyan módon. Én akkor itthon reszkettem egyedül a kisfiammal, és konkrétan féltem. Ha bele gondolok, akkor kijelenthetjük, hogy nem a rendvédelem gyújtogatott, és vert szét rendőr fejeket téglával. Ellenben most a rendvédelem felhívása sugallja az agressziót. Ez nem jó jel. Remélem nem jól látom, és maximálisan bízni próbálok benne, hogy a rendvédelem okosabb, értelmesebb, mint a 2006-os részeg ( ki a piától, ki a tömegpszichózistól részegült meg) tömeg.
Nem tudom, mit gondol most magában a törvényhozók "csapata". Meddig akarnak elmenni a kisember -nyugodtan kijelenthetem- ellen hozott törvényekkel. Én emlékszem, hogy 2006-ban a tömeg azt kiabálta a rendőrségnek, hogy " Álljatok át! Álljatok át!". Nem álltak. Szeptember 29.-én viszont Ők lesznek eleve a demonstrálók, és a videó felhívás alapján igen mérgesek.
A kormánynak természetesen az  a dolga, hogy törvényeket hozzon, igazgassa az ország dolgait, de az ország azokból az emberekből áll, akik erre meghatalmazást adtak a képviselőknek. Épp ezért figyelembe kéne venni, hogy mi az amit ez a társadalom elfogad, és mi az amit már végképp nem. És most már nem egy, nem két szervezet, demonstráció, magánvélemény mutat utat. Azt mondják elég! Az egész ország érdekében jó lenne, ha a kormány meghallaná az üzenetet, és nem feszegetné tovább a húrt. Most befejezem eszmefuttatásomat, mert eddig bírtam ülő helyzetben lenni, várnak a gyógyszereim.
De  azért ne feledje senki: érdemes a munkavállalókkal egyeztetni, közös nevezőt létre hozni, mert Ők nagyon sokan voltak, vannak  és lesznek is mindig. Ez pedig nem vitatható, hogy nagy erőt jelent.

Pillangóhatás!

Az elmúlt időszakban, a bloggerek zömét megszállta a munkaerőpiachoz kapcsolódó adók és járulékok, törvények kritizálásának láza. Naponta újabb és újabb bejegyzések látnak napvilágot ezzel kapcsolatban, sőt mi több, már már egymást túllicitálva próbálják bizonyítani, hogy nekünk Munkavállalóknak tulajdonképpen nem a Munkaadók miatt rossz, hanem a törvények miatt. Van benne igazság, bár ha belegondolunk nekünk igazából azért rossz, hogy a Munkaadónak kevésbé legyen az.(Erről szól az álláshirdetésem ) Hisz ha ő kevesebbet fizet utánunk neki több marad, viszont nekünk ez kárunkra válik. Ugyanakkor fel merül a kérdés, hogy ha ezek a vállalkozások törvényesen működnének, vajon fenn tudnának-e maradni? Egy-egy cég fennmaradása pedig nekünk is érdekünk, hisz mégis csak onnan kapjuk a fizetésünket. Ha a cégek becsődölnek, még több lesz a munkanélküli, és az már katasztrofális helyzeteket állítana elő.  Természetesen fenntartom azt a véleményem, hogy vannak bizony teljesen legálisan működő cégek, (és még csak nem is a multikra gondolok) akik így is működnek. Ők hogy csinálják?
De visszatérve a  blogokra. Úgy érzem, a vállalkozók nem látják a hosszú évek alatt végbement öngerjesztő folyamat lényegét. Éppen ebből a tapasztalatomból fakad az az érzésem, hogy ha drasztikus adó és járulékcsökkentés menne végbe ebben az országban, akkor sem oldódna meg az adócsalás problémája, és az olyan terhet róna az államkasszára amit az ország már nem tudna kiheverni. Hogy miről írok itt?
Utána néztem a neten, a rendszerváltás utáni időszaktól napjainkig, hogyan alakultak az adók, járulékok, és hogy mikor, mennyi volt a feketén foglalkoztatottak aránya. Sajnos a szürkén foglalkoztatottakról nem nagyon vezetnek statisztikát, hisz az szinte kiszűrhetetlen. Itt egy táblázat mely az APEH oldaláról nyilvánosan elérhető: táblázat. Nem dolgom elemezgetni, mégis úgy érzem bármikor bármennyi volt az adók, járulékok mértéke, a tendencia nem változott nagy mértékben. Mindig az volt a lényeg hogy minél kevesebb adót kelljen fizetni. MINDIG!
És ez egy mókuskerék. Eleinte csak azért mert mért ne maradjon több pénz a zsebbe, ha a rendszer kijátszható. Ez bizony azt generálja, hogy kevesebb pénz megy az államkasszába a feketegazdaság növekszik (1993-ban például csúcsokat ért el a GDP arányos rejtett gazdaság). Ha a kasszába kevés pénz megy, nem finanszírozható az ország. Mit tesz a kormány, ha nincs pénze? Adót emel, illetve újakat ró ki. Mi történik ekkor? A vállalkozók némelyike, már tényleg a létfenntartásért küzd, és adót csal. És ezek egyre többen lesznek. A kassza még kevesebb pénzt kap, és hol tartunk most? Már mindenki ezt szívja...Mindenhonnan beszedik a pénzt, miközben a törvénytelenségeket nem tudják hatékonyan kezelni. És itt nem kizárólag a munkaerő-piaci csalásokról kell beszélni, hanem a kereskedelemről, a stiklikről, amik szép lassan hatalmas károkat okoznak.   És itt jön a vállalkozó, aki mit mond? Csökkentsenek adót, mert akkor ő majd becsületes lesz, mind a munkaerőt, mind a kereskedelmet illetően.
Ha én lennék itt valamilyen törvényhozó, bizony én sem merném megtenni, hogy adót csökkentsek. Miért?  Nem bíznék abban, hogy az adócsökkentésért cserébe, becsületet vásárolok, mert ez a kultúra ebben az országban még nem fejlődött ki olyan mértékben, hogy kockáztatni merjen bármely kormány. A jelenlegi nagyobb bukszáért ugyanúgy csalnának nagyon sokan, és az visszafordíthatatlan problémákat okozna.
Ez sajnos a valóság. Sok mindent elrontott már az efféle mentalitás. Amikor olyan emberek léteznek, akik cégük eladása után elmennek munkanélküli segélyre, addig pedig felépítik a házukat ( és ezzel még el is dicsekszenek), akkor mit várjon egy kormány? Azt mondhatjuk járt neki is a segély, hisz állampolgár, de vajon fel merült-e benne, hogy mennyivel nagyobb szüksége lehet erre egy másik embernek? Hogy ez erkölcsileg mennyire gáz? Lehet, hogy ha pár ilyen emberrel kevesebb igényelte volna azt a segélyt, akkor nem okozott volna akkora kiadást a kasszának, és akkor most az igazán nehézségekkel küszködő állástalanok nem csak 90 napig kapnák.
Mért is nincs már erkölcs? Pedig olyan egyszerű: a segítséget azoknak találták ki, akik rászorulnak.

Akkor lehet majd bízni ebben az országban, ha majd megérti, hogy ha ma röhögve kijátsszuk az államot, akkor azért később megfizetünk. Mindnyájan!

Esti mese a minimálbéres Munkavállalóról

Régi tervem, hogy egyszer kiszámolom, meg lehet-e élni a minimálbérből. Akik megszabják, elhiszik, hogy ez sikerülhet. Akik a munkahelyek papírjait ellenőrzik, szintén úgy gondolják, hogy egy cég 2-5-10-20 dolgozója megél ebből, miközben látják hogy az érintett alkalmazottaknak ápolt a ruhájuk, festett a hajuk, és esetleg még műkörömmel is rendelkeznek, a mobiltelefonról nem is beszélve. APEH és munkaügyi ellenőrzések, nem feltétlenül egy cég irodájában történnek, hanem tapasztalatból mondhatom, hogy a cég egyik-másik egységében, ahol az alkalmazottól kérik a megfelelő papírokat, szerződéseket, egyebeket, és ugyebár ami látható, az látható...
Most minden érintettnek szeretném levezetni, az általam elvégzett számolást. Mindenki tesz amit tesz... Én csak ezt tehetem.

A minimálbér körülbelül nettó 60 000 Ft, a jelen pillanatban. Igyekeztem a rezsi költségeket a minimális szint legminimálisabb értékével számolni, és persze ezt egy személyre szabni, hisz a minimálbér valószínűsíthető lényege az lenne, hogy az is megél belőle, akinek nincs egyéb bevétele, vagy segítő, és jobban kereső házastársa, hozzátartozója.
Alanyunk valljuk be szegény ember, így az én gondolatmenetemben maximum egy kicsike garzont, vagy szuterént tud fenntartani, azt is mondjuk a "nyócker"-ben, vagy némileg hasonló ingatlanpiacilag nem túl felkapott helyen. Még azt is megadtam neki, hogy ne albérletben lakjon, mert akkor már itt az elején éhen halna szegény, és én boldog, teljes életet kívánok neki, az ő igencsak bekorlátolt körülményei között. Minimálbéresünk az életben már mindenről lemondott, tehát csak dolgozni, és enni szeretne. Nem igényes fajta... Így tehát nem költ a következőkre:
kultúra : mozi, színház, az Opera maximum a tévében ( ha van neki, mert ne feledjük, az is növeli az áramszámlát), könyv, újság. (A legutóbbi "nem olvasása", még hasznára is válik, mert akkor a még megmaradt életereje is elszállna...)
öltözködés : ruha, cipő, kabát stb. Valami csak megmaradt még a régi időkből....
"luxuscikkek" : tea, kávé, kakaó
Elmondhatjuk, hogy alanyunk minta ember: mindent kitiltott az életéből, ami kényelemérzetre, avagy gondolkodásra késztetné.
A rezsit viszont muszáj kifizetni, mert az állampolgári kötelessége, és bár "élni" nem, de lakni azért még szeretne valahol. Fájó szívem megszánta őt, és olyan lakásba költöztettem, ahol nincs közös költség. Önzés is volt bennem amikor így döntöttem, mert ha egy ilyen fizetni valót belerakok eme eszmefuttatásba, akkor már itt vége lenne a játéknak, mert elfogyna a pénze akkora része, amiből lehetetlen kihoznom, a "kajapénz"-t.
Villany: kb.:5000 Ft ( gyorsan fürdik, kevés vízben ha villanybojlerrel rendelkezik)
vízdíj: 5000 Ft kötelező tétel, mert ha közös költség nincs, akkor a víz külön fizetendő
gáz: nyáron  2000 Ft ( abban az esetben, ha nem gázbojler szolgáltatja a meleg vizet, amennyiben igen akkor "gáz" van...). Télen 15 000, mert a gázkonvektor igencsak drága. Villannyal nem fűt mert az még drágább.
telefon :  legolcsóbb kb.: 3000 Ft kizárólag vonalas, mert minimálbéresünknek nincs fontosabb, mint hogy a munkáltatója el tudja érni, amennyiben valami fontosat akar megbeszélni, vagy kérni. 
Ez eddig ha télen vizsgáljuk: 28 000 Ft, maradt 32 000 Ft.
Nyáron 15 000 Ft maradt: 45 000 Ft.
Elképzelt barátunk, rendes, szorgalmas munkaerő, akinek, hogy ezt nap mint nap bizonyítsa,be kell járnia a munkahelyére. Bérlet 9800Ft
Amennyiben a legolcsóbb és legalapvetőbb higiéniai szereket vásárolja:, tehát szigorúan csak a következőket:
hypó = felmosásra, wc tisztításra, fehérítésre (persze csak módjával, nem ám pazarolva...)
mosópor = legolcsóbb, hipermarketek saját márkája ( az öblítő meg csak luxus, ő olyat véletlenül sem venne)
mosogatószer = lásd mosópor
szappan = egyszerű, párforintos, kemény szappan, kézmosáshoz, fürdéshez, hajmosáshoz egyaránt megteszi
( dezodor, sampon, balzsam, testápoló ismeretlen fogalom)
toalettpapír = egy rétegű, illatmentes, hipermarket saját márka
tehát ez esetben, és kizárólag így, 3000 Ft-ból megoldja. Hölgyeim és Uraim! Nem csalás, nem ámítás, amennyiben így élnénk, tényleg megúsznánk ennyiből a higiéniát.
Összesítve:
nyáron: körülbelül 32 200 Ft jutna ételre havonta. Napi szinten: 1073Ft ( ha a hónap 30 napos)
télen: körülbelül 19 200 Ft jutna ételre havonta. Napi szinten: 640 Ft ( ha a hónap 30 napos)
Természetesen alanyunk minden szükségletét képtelenség feltérképezni, és számításaim nem életszerű módon azt feltételezik, hogy nála soha semmi nem romlik el, nincs kukadíj, egyéb nem várt fizetni való. Éppen ezért tanulságos, és mondhatni hihetetlen hogy bárki is elhiszi miszerint  kb.:600 és 1000 Ft-közötti összegből lehet táplálkozni, miközben ha csak egy egyszerű zöldbabfőzeléket szeretne főzni magának a képzeletbeli minimálbéres, szigorúan a legalja, húst nem látott, szójás virslivel, az is kb.: 920 Ft. Igaz, ez két napra! És ekkor nem vett még magának reggelire és vacsorára beosztva némi kenyeret, 5-5 dkg szintén pocsék de legalább olcsó párizsit, felvágottnak nevezett valamit. A gyümölcsöt a zöldségesnél csak megnézte, és nem vett belőle egy szemet sem.

Sok kritikát lehet mondani az egymást váltó kormányokra, ellenőrző szervekre, de azért ennyire senki sem hiszékeny. Miért ez a hatalmas félrenézés? Az államkassza üres, sorozatban az egyszerű, átlagembertől igyekeznek beszedni a hiányt, így vagy úgy. Bezárnak iskolákat, óvodákat, kórházakat. A nyugdíjat befagyasztják, a termékekre még több adót rónak ki, a nyugdíj megtakarításainkat elveszik, és a végtelenségig sorolható a kassza feltöltésére irányuló intézkedések tömkelege. Pedig a pénz meg van. Rengeteg! Csak be kéne szedni!
Azelőtt legalább meg akarták győzni a munkavállalót: "több fizetést kapsz, ha nem kell bejelentselek teljes mértékben".
Ma már csak kicsi fizetés van, minimum bejelentéssel, és azzal az alternatívával, hogy elfogadod, vagy nem lesz munkád. Azokról nem is beszélve, akik csak 4 órában vannak bejelentve, és ez még csak a Tb-re sem jogosít.
A mese tanulsága:
Ma Magyarországon közel 2 000 000 munkavállaló van minimálbéren bejelentve. Kb.: 4 000 000-an dolgozunk.

Itt a vége fuss el véle...
Aki nem hiszi, az végre járjon utána!

Munkát vagy Jogot?- " Ez a kérdés, válasszatok!"

Az utóbbi időben sorozatban az derül ki, hogy mindenki hülye, csak azok nem akik az új Munkatörvénykönyv Tervezetet legyártották. Én egy jóindulatú munkavállaló vagyok, így minden kérdésre megpróbáltam megkeresni a kormány által adott válaszokat. Gondoltam, így lehet hogy megértőbb leszek, és majd teljesen tisztán látok abban az ügyben, hogy mért rossz, és mért lesz még rosszabb nekem a munkaerőpiacon.
A töménytelen kérdés-válasz, nyilatkozat böngészése közben végül találtam egy igencsak találó jellemzést mindarra, amit jelenleg a munkaerőpiaccal kapcsolatban tesznek az illetékesek.
Az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke, aki igyekszik kiállni a munkavállalók érdekei mellett, így összegezte a kormány tevékenységét, és ezáltal a nekünk küldött üzenetet:

.  " a munkavállalóknak el kellene dönteniük, hogy munkát akarnak vagy jogokat..." 


Amennyiben végig követjük a történéseket, egy mondatban tényleg így fogalmazhatjuk meg.
Ha nem akarjuk, hogy a jogainkat eltiporják, otthon maradunk kereset nélkül, ha viszont enni is szeretnénk, és ezért elmegyünk dolgozni, akkor minden jogunkról mondjunk le írásban, melyet munkaszerződésnek hívnak. ( Már ahol ilyen van egyáltalán...)

Vajon csak én érzem úgy, meg a szakszervezetek, hogy ettől a tervezettől nem valószínű, hogy több munkahely keletkezik? Hogy  a 60 évest, a romát, vagy a gyermekes anyukát, a magasabb minimálbérre jogosult diplomást ugyanúgy diszkriminálni fogják? Ezeket az embereket az  ezer és egy állásinterjún, nem azért bírálják el negatívan, mert mondjuk délutános műszakpótlék járna nekik. A roma nem kell mert az ami, a 60 éves öreg, és nem jól mutat rajta a miniszoknya, amikor titkárnőként fogadja az ügyfeleket. Az anyukának bárányhimlős lehet a kisgyermeke, és akkor a végén még el megy betegállományba, a diplomás helyett meg mennyivel olcsóbb ha egy diploma nélkülinek fizetik a normál minimálbért ( a többit zsebbe)...   Most komoly, hogy ha a dolgozóknak kevesebb szabadságnapjuk lesz, vagy ha a terhes kismamát elküldhetik jogosan az állásából, akkor megszűnik a diszkrimináció a munkaerőpiacon? Ettől a tervezettől,az alulképzettnek lesz minimum 80 000 Ft-ja  (plusz vizsgadíj !) egy OKJ-s tanfolyamra? És akkor még az olcsóbb verziót említettem...

Megnyugtatásunkra pedig a következő nyilatkozatot olvastam:
"A munkavállalói biztonság, a munkaadói háttér biztonsága és a rugalmas munkaerőpiac egymást feltételező és szükséges elvek"- mondta Kara Ákos FIDESZ-es politikus...

Ezek után felmerül a kérdés:... (de ezt mindenki tegye fel saját maga)

Munkatörvénykönyv tervezete: a Kormány sem tudja mi van benne?

A minap került fel a.kormány.hu -ra az új munkatörvénykönyvének tervezete. Ország világ olvashatja, és olvassa is. Rengetegen górcső alá veszik, és a papír illetve websajtó is folyamatosan elemzi. Nem csoda, hisz a társadalmat és a gazdaságot egyaránt nagyban befolyásoló dokumentumról van szó. Nem tudok hitelesebb "informátort" ezzel kapcsolatban, mint a kormány.hu weboldal.
Szíjjártó Péter két nappal ezelőtt azt nyilatkozta, hogy a kormány tiszteletben tartja a védett kor intézményét. És közölte ( idézem) :

" Akármi is van leírva egy bárhonnan származó konzultációs munkaanyagban, az emberek döntése az irányadó, tehát védett kor intézménye lesz"  
Hurrá!
Emlékeztetőül: a védett kor a nyugdíjkorhatár előtti pár év, mely alatt a még jelenleg hatályban lévő törvény szerint, csak kiemelten indokolt esetben bocsájtható el a munkavállaló.
Szíjjártó Péter kifakadása, már csak azért is szerencsés, mert országunk vezetője saját maga ismertette a szociális konzultáció eredményeit, és azon állampolgárok, akik elhitték, hogy a konzultációban megadott és visszaküldött válaszaik tényleg befolyásolhatják a kormány döntéseit, igen csak csalódottak lennének, amennyiben kiderülne hogy még sem...  91%-uk nyilatkozta azt, hogy a védett kor  intézménye szükséges.
Így szólt a kérdés:
"Vannak, akik szerint be kellene vezetni Magyarországon a védett kor intézményét, mert aki 55 éves elmúlt, és elveszíti a munkáját, annak most alig van esélye elhelyezkedni. Mások azt mondják, nincs szükség a védett kor bevezetésére. Ön mit gondol? "


Már csak kérdéseim lennének!
Először is, mért kell egy kérdést úgy feltenni, hogy az azt sugallja, hogy bizony a jelenlegi kormány találta fel a "spanyol viaszt"? Jogi fórumokat nézegetve, a védett kor fogalma már ez előtt is létezett. Nem szép dolog, a "megszüntessük-e?" kérdést úgy beállítani, hogy úgy hangozzon "bevezessük-e?". ( Amennyiben tévedek kérem jelezze bárki)
Szíjjártó Péter úgy fogalmazott: " Akármi is van leírva, egy bárhonnan származó konzultációs anyagban..." Ha a kormány.hu-t így jellemzi a kormányszóvivő, akkor felmerül a kérdés: mi manapság a hiteles forrás, ha a kormány honlapja nem az? Akármi is van leírva? Mégis ki írta azt le? Ha nem kalóz dokumentum ami a kormány.hu-n található ( márpedig az ott virít jó pár napja), akkor Szíjártó Péter fent idézett mondatával az egész kormány munkáját jellemezte?:
akármiket írogatnak, ki tudja kicsodák, és még a szóvivő sem tudja, hogy mit...?

Hát így alakul a dolgozók sorsát eldöntő törvények alkotása... Sírjunk vagy nevessünk?...

UI.: A tények kedvéért: a tervezetben egyáltalán nem találtam "védett" vagy "felmondási védelem" kifejezést, mint ahogy az megtalálható a "régi" törvénykönyvben. Lehet, hogy csak kimaradt, vagy el van rejtve? Aki megtalálja, kérem idézze! Köszönjük.

Ha a munkáltatók nem tartották be a törvényt a megoldás: töröljük el azt!

 Gondoltam kezdésnek ide is beteszem:

 "Könnyebben lehet kirúgni a dolgozót, kisebb lehet a végkielégítés mértéke és kevesebb szabadság járhat a jövőben – többek között ezt tartalmazza az új Munka törvénykönyvének tervezete, amelyet a kormány pénteken hozott nyilvánosságra. Nem lesz viszont hat hónapos próbaidő. A változások a munkaadóknak kedveznek, a már státuszban lévő dolgozóknak rosszabb lesz, de élénkülhet a munkaerőpiac..."
 "Könnyebb lesz felmondani a dolgozónak, a javaslatban ugyanis nem szerepel, hogy a felmondás előtt lehetőséget kell adni a munkavállalónak, hogy védekezzen a vele szemben felhozott kifogásokra. Az indoklás szerint ez felesleges, mivel eddig sem jártak el így a foglalkoztatók. "

Írja a HVG! Zseniális megoldás! Ugyan ettől nem tudom, milyen módon élénkülhet a munkaerőpiac, viszont a kreatív megoldás egy élő példáját láthatjuk:
ha a munkaadó nem tartotta be a hatályos törvényeket, töröljük el azt! Tulajdonképpen tényleg lényegesen egyszerűbb, mint büntetést róni, és ha mégis büntetünk inkább a munkavállalót, egy új Munka Törvénykönyv-ének nevezett valamivel... ( A vállalkozó több pénzt hoz az államkasszába, mint egy mezei alkalmazott...)
Ami igaz az igaz: a terhes kismamát a jelenlegi törvények mellett is nyugodt szívvel kirúgták, ha a munkavállalónak ahhoz volt kedve. Mit számít ez már...
A végkielégítéseken kár is szomorkodni: a magánszektorban dolgozók ilyet nem is kapnak. Megtiszteltetésnek érzik, ha legalább minimálbérre be vannak jelentve, és nem csak négy órás munkavállalóként, vagy teljesen feketén dolgoznak ( persze 8-10 órában)...
Tanácsolnék én egy dolgot: mi lenne ha mindjárt a dolgozók utáni adózást is eltörölné a kormány, hisz rengeteg helyen azt is elcsalják Ha már álmodunk, álmodjunk nagyot!
A szabadságot csökkenteni is egy virtuóz megoldás, bár sok helyen azt sem tartják be: aláíratják a munkavállalóval a ki sem adott szabadságnapokat. Vajon ne törölje el a kormány ezt is?


Miután az ember lehiggad, tulajdonképpen rájön, hogy lényegében sok minden nem változik, csak amit eddig bizonyos munkahelyeken törvénytelenül tettek, azt most már törvényesen tehetik. Azért én mégis azt gondolom, ha az amúgy is jobb helyzetben lévő munkáltató ki akar szúrni a dolgozóval, legalább izzadjon meg érte!  De így?...
Hol marad a kihívás?!

Üdvözlés

Üdv Mindenkinek!

A könyv megíródott, nyilvánosságra került, a reakciók is megérkeztek. Ez a rész megy a maga útján.
A blog arra szolgál, hogy az igényelt közösség létrejöjjön, és ne a könyvet kelljen napi szinten bővíteni, hisz itt naponta frissülhet a dolgozó, dolgozni akaró emberek jogi, vagy erkölcsi sérelmeinek nyilvánossá tétele. Eközben folyamatosan figyelemmel kísérhetjük a munkaerő-piaci híreket, hogy képben legyünk: jó avagy rossz irányba próbálják-e megoldani az ezzel kapcsolatos problémákat, az illetékesek. Amennyiben jó közösség alakul ki, akár segítséget is nyújthatunk egymásnak.

Jó blogolást kívánok!