2012. június 21., csütörtök

Az első önkormányzati lebukás: közmunka magánterületen!



Meg mondom őszintén, hogy a közmunkaprogramról írt első posztomat  Közmunkaprogram meg amit akartok)  kissé félve írtam, mivel mint tudjuk a blogokat is figyeli a médiahatóság, és még véletlenül sem akartam bármilyen megalapozatlan véleményt tényként kezelni. De ma bátrabb vagyok, mivel az általam felvázolt magáncélokra használt közmunkás történet egyik élő példája ma bizonyosságot nyert hivatalosan is. Íme az atv.hu cikke:

http://atv.hu/belfold/20120621_kozmunka_maganteruleten_millios_buntetes_gyongyospatanak

Már csak abban reménykedem, hogy a többi helyet is átvizsgálják, ahonnan hasonló hírek kerülnek napvilágra, a közmunkások által. Ja és persze úgy, hogy előtte az illetékesek nem szereznek arról tudomást, hogy jön az ellenőrzés...

Mert milyen érdekes, hogy olyan helyen derül ez ki ahol nem a FIDESZ a vezetőség hanem a JOBBIK. Félreértés ne essék, szerintem a JOBBIK-nak semmi keresnivalója sincs a közéletben, de azért észre kell venni, hogy hol statuál példát a kormány... Pedig ha olvasgatjuk a sajtót, tudva levő, hogy más településeken sem "kóser" a közmunka-program, bár tény hogy ott nem JOBBIK-os a vezetés...





Rokkanthelyzet 3



Bár már több poszt is született itt a rokkantak helyzetéről, folytatnám, mert a helyzet igen kétségbeejtő.  Ha valaki azt hiszi, hogy ez őt nem érinti, az nagyon téved. Akinek az emberi mivoltát már megtámadta a kormányzati kommunikáció, a rokkant-ellenes hangulatkeltés, az szintén téved. Ugyanis ez mindnyájunkat érint. Egy napon múlhat, egy mozdulaton, egy baleseten, hogy ott kössünk ki ahol ezek az emberek, azaz 28 000 ft-al a zsebünkben, magunkra hagyva, selejtnek tekintve.
A mai napon olvastam egy statisztikát 2011-ből, abból az időből amikor a kormány el kezdte ellenségként feltüntetni a rokkantakat, amikor 700 000 ingyenélőről szónokolt, olyanokról akik miatt nagyon nehéz a költségvetés fenntartása, és "kampánya" sikeresnek bizonyult. Mára olyan megnyilvánulások terjednek a neten, hogy el kell gondolkodni azon, vajon mennyire ember az ember...
2011. decemberében a rokkantak száma a következő képpen alakult:
Papíron megközelítőleg 700 000  fő volt akkor a rokkant ember.
Ebből 396 378 fő volt aki korbetöltött volt, azaz átlépte a nyugdíjkorhatárt. Ezt muszáj  kiemelni mert a fogalom még mindig zavaros a fejekben, és a 700 000 rokkant maradt meg, amit a kormány félrevezető csúsztatása okozott, mely gondolom nem volt véletlen... Ez úgy zajlott, hogy amikor egy leszázalékolt beteg átlépte a korhatárt, általánosságban nem vezették át mint öregségi nyugdíjas, hanem a státusza maradt a régiben, de már nem kellett felülvizsgálatra járni. Ezt azért is tudom, mert az édesanyám is rokkant volt, és mostanra már korbetöltött.
Tehát a korhatár alatti rokkantnyugdíjasok száma 2011. decemberében 305 323 fő volt.
(Forrás:2012.06.20. népszava, és az ő forrása : Farkas Péter: Nyugdíjkorhatár, demográfia, foglalkoztatás )
Ezt a 305 323 főt üldözi most az állam, melynek valamikor dolgoztak, fizették az adót, és sokan a munkába rokkantak bele.
Mert vegyük észre, hogy ezeknek e beteg embereknek a legnagyobb részét két csoportba osztották: munkaképes vagy rehabilitálható ( azaz hamarosan munkaképes lesz). Szinte elveszett a rendszerből a valódi rokkanttá nyilvánítás. Mindezt elérték azzal, hogy a betegségek nagy részének pontrendszerét, % rendszerét megváltoztatták, oly módon, hogy lassan a félholtról is kiderül, hogy nincs is semmi baja, másrészt pedig a pár perces vizsgálatokkal, melyekkel szakmai döntést érdemben egyáltalán nem lehet hozni.
A helyzet gusztustalansága pedig mindent felülmúl! A rokkantság mostani felülvizsgálata nekem merőben hasonlít ahhoz, ahogy a nyugdíjpénztári megtakarításokat elzsarolták az emberektől. Az 57 év alatti rokkantakat is megzsarolták, de úgy, hogy "vagy rossz lesz nektek, vagy nagyon rossz..." - ez a választás maradt. Azaz, hiába állapították meg beteg emberekről törvényesen, hogy végleg rokkantak, jelentkezniük kellett felülvizsgálatra az új törvény szerint, az új pontrendszer alapján, és szinte mindegyik kisebb egészségkárosodási kategóriába esik így. De aki nem jelentkezett önként annak, elvették mindenét! Okosan eltervezett, és nagyon szépen felépített dolog ez az egész. Először a rokkantsági nyugdíjat átnevezték rokkantsági ellátássá. A nyugdíjat adni kötelező, az ellátás fogalma már nem ilyen szigorú kötelezettséggel jár... Majd amikor ezt megszavazták, akkor jelentették be, hogy vagy mész egy újabb, számodra bizonyosan negatívabb eredményt hozó felülvizsgálatra, vagy elvesznek mindent, hisz már megtehetik, mivel már nem nyugdíj, csak ellátás...
Az undorító kommunikáció, most azt harsogja, aki nem jelentkezett az mind csaló volt. Ezzel a kijelentéssel viszont a kormány nagyon csúnyán elszólta magát.
Először is, rengetegen azért nem jelentkeztek, mert miután egyértelmű lett, hogy mindenképp munkaképeseknek nyilvánítják a többséget, avagy adnak 28 000 ft-ot az éhenhaláshoz, úgy döntöttek, hogy ezért nem teszik ki magukat a megalázó szituációnak. 28 000 ft, vagy állástalan betegként a munkaerőpiac? Hát igazából valóban egy kutya, mert ugyanoda vezet...
Másfelől pedig ha úgy van ahogy a kormány harsogja, azaz, aki nem jelentkezett az a csalók gyülekezete, akkor éljen! Meg vannak a csalók! A többiek nem azok!
De mivel a 305 000 fő rokkant üldözés folytatódik, kár volt ilyesmit nyilatkozni, mert ez már mindennél átlátszóbb...
A rehabilitációs ellátás legkisebb összege 27 900 ft. Mily meglepő, hogy akiket rehabilitációs ellátásra ítéltek, legtöbbjüknél ez az összeg lett megállapítva! De nem! Ez sem elég!
"A foglalkoztatás kapcsán Soltész Miklós elmondta: ha valaki a rehabilitációs ellátás mellett dolgozik, akkor az ellátást fel kell függeszteni."
Azaz aki 28 000 ft mellett küzdeni próbál az éhenhalás ellen, az meg is bűnhődik...
Spórolás megy, életek árán! Az az ország, az a gazdaság, az a kormány, aki közel 10 millió emberből 305 000 főt nem tud eltartani, ugyanakkor több milliárdot költ az önös, és baráti célokra az szerintem ássa el magát nagyon mélyre...
Ahogy Hofi mondaná: " ennél lejjebb, már csak ha a vakondok is érdeklődik..."

2012. június 19., kedd

Túlélőpróba és terrorelhárítás Magyar módra!


Ma ugye mindenki hallott a Deák téri bombariadóról, többek közt én is, így utána olvastam. A hírek szerint betelefonált valaki a mentőkhöz, hogy a Deák téri metróállomáson bomba található. A magyar reakció szerintem világklasszisokban mérhető, mert ennyire egyszerű "gondolkodás" szerintem máshol csak maximum a könyvekben olvasható. Történt ugyanis, hogy a metróállomást a Deák téren annak rendje és módja szerint kiürítették, de ( és figyelem! Itt jön a csavar), a forgalmat nem állították le a vizsgálat idejére, csak a szerelvények ezen a helyen nem álltak meg az utasokkal, hanem átrobogtak az állomáson... 

Én megértem, hogy a tömegközlekedést nem egyszerű korlátozni, mivel több ezren utaznak vele A-ból B-be. Sőt! Azt is elhiszem, hogy bizonyára hetente tucatjával vannak hasonló bombariadók szerte az országban, csak mi nem feltétlenül tudunk róla, és hogy ezeknek a valóságtartalma a "szórakozom, mert zsírkirályűberbunkó vagyok" kategóriába tartozik, de azért ez a reakció nagyon "kemény"...

Hazafelé elgondolkodtam a metrón. Sajnos az ingerküszöböm lassan eléri a tetőfokát a tömegközlekedéssel kapcsolatban. A trolin megüthet az áram, a buszokba befolyik az eső, az ellenőrök feketén, zsebbe kérnek helyszíni bírságot, vagy elvernek ( tisztelet a kivételnek! ). Nem tudni, hogy valós vagy hamis bérletet veszek-e 10 ezerért. Igen! Bizony volt már ilyen. Több is. Az utas megvette a szelvényt, rendes, legális bérletpénztárban, majd ő lett a gyanúsított, mivel a bérlet hamis volt...    És a metró! Hát az maga a bátorságpróba. Komolyan. Pár hete az alagút mennyezete a metrókocsira zuhant, melyről képet is feltettek a netre. Örökké kifüstölnek a kocsik, van amikor két nap egymás után. Szakértők szerint a metróalagút statikája hagy némi kivetni valót maga után, és még állítólag a víz is szivárog befelé a járatokba. (google a barátunk...) A sínek olyan állapotúak hogy egyes szakaszokon sebességkorlátozást vezettek be. 

És nem érzem jól magam! Kifizetek egy kisebb vagyont, és ezért cserébe várom a rám szakadó plafont, elmélkedem azon, hogy ha épp az alagútban üt ki a tűz, vajon áramtalanítják-e a síneket, és gyalogosan mentenek-e ki, vagy a vezető gyors iramban hazardírozik azzal, hogy még a következő megállóig elstartoljanak a vagonok, hogy ott fussunk az életünkért... Ha a sínek miatt kisiklunk már hallom a tragikus fővárosi gyászt, meg a kormány együttérzését...  Ha az utazást túlélem izgulhatok, hogy az ellenőrnek milyen napja lehet. Volt-e előtte éjjel szex, vagy ilyesmi mely kihat a hangulatára... vagy ha nem, mennyire fog kötekedni...

Ezentúl pedig, ha nem állunk meg egy megállóban, mert "technikai okok" miatt nem lehet, rögtön felmerül bennem, hogy "Na? Robbanunk vagy nem robbanunk?" Mer' ugye a forgalom nem állhat meg, aztán vagy vagy... 

Még jó, hogy hárítjuk a terrort. Ezt is magyar módon...

2012. június 15., péntek

Így nyilatkoztok ti! Hallgatjuk mi...



Az alábbiakhoz nem fűznék semmit, ellenben ha bárki tud még hasonlóakat, akkor  kommentelje! Kialakulhat egy szép kerek esettanulmány...
Akkor itt egy pár idézet, melyeket a média minden nyilvános forrását igénybe véve szemezgettem, és valós személyek, valóban kinyilatkoztatták ezeket :

 "Néhány napja felhívott egy lelkész kollégám, aki azt mondta, rossz a tárca neve, inkább mennyei erőforrások minisztériumának kellene hívni..."
 ( Balog Zoltán Nemzeti Erőforrás Miniszter 2012.)



"Nem önmagában arról van szó, hogy olyan lépéseket tett a kormány, amelyek népszerűtlenek, hanem azok is, amelyek esetleg népszerűek, egyre inkább morzsolják a Fidesz szavazóbázisát."
(Kósa Lajos 2012.)


"A gyermekvállalás nemzetgazdasági érdek, minden gyerekkel leendő adófizető születik!"
 (Idézet a Nemzetgazdasági Minisztérium-tól)

"Az elhatárolódás rossz szó. Mint látja, öntől is el vagyok határolódva. Ugyanis ön ön, én meg én vagyok..." 
(2007. Orbán Viktor)


 
"Akinek nincs semmije, az annyit is ér"
(Lázár János 2011.)
" Akármi is van leírva egy bárhonnan származó konzultációs munkaanyagban, az emberek döntése az irányadó, tehát védett kor intézménye lesz" 
 ( Szíjjártó Péter 2011. az új munkatörvénykönyv-tervezet  a kormány.hu oldalán megjelent verzióját minősítette így...) 

 „A diplomácia táncrendje miatt az elutasítást úgy kell előadni, mintha egyébként barátkozni szeretnénk. Ezek azok a politika művészetéhez tartozó mozdulatok, hogy majd a hét javaslatból kettőre-háromra (úgyis megcsináltuk már, csak ők nem vették részre) rábólintunk, a maradék kettőt pedig, amit nem akarunk, úgy utasítjuk el, hogy a többségét tulajdonképpen elfogadjuk. Ez a bonyolult játék afféle pávatánc.”
(Orbán Viktor 2012. IMF tárgyalások "elemzése")

 
„Az ellenzék újra brutális támadást indított Orbán Viktor ellen. Mindenki a saját eszközével harcol. Vegyük fel a harcot! Minél többször mondjuk el az alábbi Ókeresztény Áldó imádságot Orbán Viktorért.”
Az ima így szól: „Az Úr legyen előtted, hogy igaz útra vezessen Téged. Az Úr legyen melletted, hogy karjaiba zárjon és oltalmazzon Téged. A Úr legyen mögötted, hogy megőrizzen Téged a gonosz álnokságtól. Az Úr legyen alattad, hogy felfogjon, ha elesel és kihúzzon Téged a csapdából. Az Úr legyen benned, hogy vigasztaljon Téged, ha szomorúság nehezedik Rád. Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen Téged, ha ellenség ront Rád. Az Úr legyen fölötted, hogy áldás szálljon Rád. Így áldjon meg Téged a jóságos Isten!"
A csepeli honlapon megjelent cikkben Németh Szilárd polgármester arra kéri az olvasókat: „Tegyék lehetővé, hogy minél több honfitársunk megismerhessék (sic!) az áldóimát!”
( 2012. csepel.hu)

"Ez innentől már csak politika, mert mindenki azt mondja, hogy Székhelyi nem jöhet ide, mert egy SZDSZ-es büdös zsidó"
(Várkonyi György, az egri Fidesz-KDNP önkormányzati képviselője 2012. Forrás: NOL.hu)

" Elkényelmesedett, nagyigényű, ellustult és főleg felelősséget vállalni nem akaró munkavállalók...”
 ( 2012. Schmidt Mária elemzése...)

 És a klasszikusok:

"Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet." 
 (Valamikor 1998-2002 között, a "nem taggyűlés"-en...)

"...a talpon maradt összes kerületben az én hangomon megy a szavazásra való felhívás, amiért majd engem elmarasztal az Országos Választási Bizottság, a jogászok meg megvédenek, oszt jónapot!..."( 2006... )


"Meg tudom mondani most a városban, hogy kik azok a komcsik, akik egyébként elmentek szavazni, és nem a Pávát vagy nem a Fideszt támogatták..." „Áttértünk egy online adatbázis-kezelési módra..”
(Kubatov Gábor 2010.)

LBM

Kedves Schmidt Mária!



A napokban volt szerencsém olvasni elemzéséről, melyben a munkavállalókat "méltatta". Mária! Hát ez fantasztikus! Ennyit időt és energiát rászánni erre a dokumentumra, az Ön fontos életéből... Elkényeztet minket, komolyan mondom.
A végeredmény pedig az "elkényelmesedett, nagyigényű, ellustult és főleg felelősséget vállalni nem akaró dolgozók" lett.
Na ez a megállapítás nagy port vert fel, de Ön megválaszolta. Azt írta, ezt nem a magyar munkavállalókra értette, hiszen Ön az európai munkavállalókról írt úgy általában. Majd aztán hozzátette, hogy bizony azért Amerika ezt gondolja rólunk...
Bennem meg sok kérdés, gondolat tolult fel.
Mert hát értem én, hogy Ön európai viszonylatról értekezett, de azt is értem, hogy ha Amerika véleményével példálózik, akkor még is csak egyet ért ezen megállapítással.
Kedves Mária! Érdekes ez. Folyamatosan azt közvetíti a kormányunk, hogy a nyugat fujj! nem kell nekünk, mert mi most kelet felé akarunk nyitottak lenni, eközben pedig Amerika megállapításaira tetszik hivatkozni?... Ej, ej! Hát hogy igazodjon így ki az ember, a " kit szeretünk, kit nem szeretünk" nagy-nagy dilemmában? Na ezt még egy kicsit tessenek átbeszélni, aztán minket is értesíteni róla.
Hogy gondolataimat szóvirágokba szedjem, magamba kellett nézzek. Lusta is vagyok, meg nagyigényű, és még felelősséget sem vállalok. Szégyellem magam piszkosul... Jaj! És még el is kényelmesedtem. Pardon, bocsánat, véletlenül kimaradt...
Ön ezt bizonyára tudja is, mint közismert, biztonságos munkával és megélhetéssel rendelkező ember, aki lenézett ránk ici-pici munkavállalókra.
Gondolom amikor kitekintett az irodájából, látta, hogy az egyszerű emberkék napi 10-12 órát dolgoznak "itt-ott", vagy fizikai munkát végezve, havi 70-80 ezer forintokért. Látta, hogy vannak akik ezért 60 kilométert is utaznak, hisz lakhelyükön nincs munkahely, vagy el BKV-znak napi 2-3-4 órát is, hogy dolgozni tudjanak. Munkaköri leírásuk dupláját is megteszik, hogy nehogy elégedetlen legyen velük főnökük, és akár munkaidőn kívül is intéznek munkával kapcsolatos teendőket. És akkor Ön meglátta, hogy lusták és elkényelmesedettek vagyunk.
Amikor aztán tovább elemezte a dolgokat, Ön mint a valós kispolgári világban élő közember, meglátta a még nagyobb problémát a nagyigényűséget.
Belegondolva, fejemet le is hajtom, mert szégyenlem magam sok munkavállaló társam nevében, hogy ennyire nem tudom hol a helyem. Sajnos valóban igényeljük, hogy bejelentsenek a munkahelyeinkre, és főleg, hogy ne minimálbérre, hanem úgy rendesen ahogy a törvényekben meg vagyon írva. Mert igényelnénk majd valamikor, hogy nyugdíjunk is legyen, jelenleg meg egészségügyi ellátásunk ha úgy hozza a sors. Na igen, igényességünk netovábbja a betegállomány, ha betegek vagyunk, meg a szabadság is, hogy néha pihenhessünk egy kicsit. De azért megsúgom picit már leadtunk ebből is, mert vannak rendes, megfelelő munkaerők is, akik ugyan erőteljes kérésre, de aláírják a szabadságolás papírt, aztán meg nem is mennek szabadságra. Sőt vannak akik betegen is dolgoznak, meg munkaruháért sem óbégatnak, hanem megveszik maguknak azt. A legrátermettebbek pedig még túlóra pénz nélkül is túlóráznak, és ha úgy hozza a sors ( meg a munkáltató érvelése), akkor két hónapig is türelmesen várnak, egy havi fizetésre. Kérem Mária! Ezeket a kötelesség tudó embereket azért méltassa pár jó szóval, mert Ők valóban az igazi, elemzések által is megálmodott munkavállalók! Ugye?
De sajnos van még nekünk ennél is több igényünk. Az emberi körülmények közt végezhető munka. Gondolok én arra, amikor az egyébként reggeltől estig egyedül egy boltocskában dolgozó igényes munkavállaló akkor mehet toalettre, ha a "főnök" majd valamikor arra téved, mert ez az utasítás. És az ehhez hasonló sérelmeket nem átallják még nyilvánosságra is hozni egyesek. ( Tessék a fórumokon körülnézni...) Hát szabad olyan igényeket támasztani a mai időkben, hogy az ember akkor menjen wc-re amikor kell neki? Hát a hólyagjának nem tanította meg az a dolgozó, hogy mi a rend?! Önnek Mária igaza van! Elképesztő micsoda igények vannak manapság! Fizetés, túlóra, étkezés, egyéb anatómiai szükségletek, munkaruha, bejelentett munkahely, betegállomány, szabadság... Borzalom!


Tudja Mária, komolyra fordítva a szót, én most felelősséget vállalok, hogy legalább egy elvárásnak megfeleljek.
Felelősséget vállalok azért ami vagyok! Becsületes munkámért és lojalitásomért tisztességes bánásmódot várok. Olyasmikre gondolok,mint a diszkrimináció mellőzése. Szeretném, ha nem diszkriminálnának azért embereket, mert gyermekük van, vagy mert más színű a bőrük. Ha nem hullana ki a munkaerő-piaci rostán az aki ugyan beteg, de szeretne dolgozni. Ha nem a fényképes önéletrajz számítana, hanem a tudás, meg a motiváció. Ja! És persze szeretnénk ha lennének egyáltalán valós munkahelyek, és van egy kakukktojás! A közmunkát nem gondolnám annak, ha megengedi...  Fizetést is szeretnék, és távol áll tőlem a 200-300 ezer Ft havi nettó. Én kevesebbel is megelégszem... A munka becsülete! Ezt a rég elfeledett szokást, bizony jó lenne újra teremteni, ehhez viszont nem vezetnek az Ön által írthoz hasonló elemezgetések...

 Tudja Mária, egyetlen hónapra ismeretlen alsó-középosztálybeli asszonyként kéne élnie, ahhoz, hogy valós elemzéseket tudjon írni. Akkor még Amerika véleménye sem kéne... Nem ildomos, papírok, statisztikák, és mások elemzései alapján ítélkezni. De legalábbis az ezek alapján írt értekezések nem a valós képet tükrözik. És pontosan azért nincs ma Magyarországon tulajdonképpeni munkaerő-piac! Nekünk nem a fejmosás kell igaztalan megítélések alapján, hanem oktatás-támogatás kell, a vállalkozásoknak, munkaadóknak pedig kevesebb anyagi teher. És nem a multik, nagy vállalatok dolgozói élik át a fent említett igazságtalanságokat, mert azok jobban a figyelem középpontjában vannak, így igyekeznek betartani a törvényt mely a foglalkoztatásra vonatkozik. A kisebb vállalkozásoknak ( tisztelet a kivételnek) vannak olyan elvárásaik, melyek sok mindennek ellentmondanak. De nekünk "lustáknak" kell a munka, és ezért cserébe már rég lemondtunk szinte minden igényünkről. Ám higgye el, ha könnyebb soruk lenne ezeknek a kisvállalkozásuknak, akkor nekünk is könnyebb lenne. Mert akkor bizonyára annyi ember dolgozna egy-egy munkahelyen, amennyi valóban kéne, és akkor mi is emberi módon dolgozhatnánk, és megkapnánk ami jár: a tisztességes, minden szempontból tiszta munkahelyeket.
Tudom, hogy a munkavállalókba, munkanélküliekbe való belerúgás, ostorozás ingyen van, és nem kerül pénzbe, mint pl. az oktatás, vagy a normálisan működő gazdaság elősegítése, de emberileg mélyen elítélhetőnek tartom, az ilyen fajta megnyilvánulásokat, mert megbocsásson, de értesülései felszínesek, és épp ezért nem is lehetnek helytállóak.


Kedves Mária! Amikor egyszer leveti a magáról, a felsőbbrendű ítélkezés ruháját, kicsit nézzen körül jobban, és akkor majd rájön arra is, hogy ez az ország azért van még talpon, mert még vannak itt "lusta, nagyigényű, felelősséget nem vállaló, elkényelmesedett" munkavállalók!

Tisztelettel: LBM














2012. június 11., hétfő

Közmunka program meg amit akartok...



A kommunikáció : A közmunka program azért jött létre, mert így vezetjük vissza a munkaerő-piacra az embereket. A munka tartást ad, és a 47 000 Ft pedig megélhetést. Nagyon rendesek vagyunk, mert olyan embereken segítünk, akik évek óta nem tudnak elhelyezkedni sehol. Örüljetek, és legyetek hálásak, hogy ilyen lehetőséget kaptatok.
A valóság pedig: Az "egy millió munkahely" helyetti megoldás ez. A gazdaság növelését mellőzve, ugyanakkor a kevés háztartási pénzeket elszívva nem lehet munkahelyeket teremteni, sőt ezek mennyisége csökken. A közmunkából kikerülő emberek ugyanazon alulképzett elhelyezkedni nem tudó állástalanok lesznek mint annak előtte. Semmit nem segít rajtuk.
Országunkban a munkaerő-piaci helyzet katasztrófáját mutatja, hogy van aki üzemmérnökként a közmunkát választotta, mert ennyi jutott neki... Szomorú, de sokak számára ez az alternatíva maradt.
A közmunka program nem nyújt segítséget, és végképp nem ad tartást, önbizalmat. Olyan körülmények közt biztosan nem, amelyeket ebben az országban jelenleg biztosítanak a közmunkások számára.
Eleve kimondatott valakik által, hogy ezek az emberek elszoktak a munkától, lusták, élősködők és mindegyiket szinte kényszeríteni kell arra, hogy becsülettel dolgozzanak végre a henyélés helyett. Így indult a közmunka program, és e szerint is kezelik ezeket a "naplopókat". Pedig könnyű ezt kimondani, megpecsételni vele embereket, de vajon akik ezt híresztelik a társadalom felé, meg mernék-e próbálni, hogy ezeknek az embereknek azt mondják: " azt a pénzt amit pár hónapi közmunkádért adnánk, elfogadnád-e inkább úgy, hogy a tanulásodra fordítjuk?"  Na az arra kapott válaszok lennének az igazságnak megfelelő információk. De ilyen meg sem fordul a fejekben, mert a munkanélküli leíratott, és eldöntetett, hogy naplopó és neki csak a munka nélküli segélyre fáj a foga, persze otthon ülve, nem dolgozva...
Így nekik még az alapvető munkavállalói jogok sem járjanak, pedig az új m.törvény nem sokat biztosít már így sem.
A panaszokra, legyenek bár hivatalosak, az illetékesek mindig megfelelnek, és a vitatott foglalkoztatási kérdésekre pedig egytől egyik az a magyarázat, hogy a közmunkát végző emberek azért panaszkodnak, mert nem akarnak dolgozni, le akarják járatni ezt a marha "humánus" programot. Hisz mi más lehetne a baj?
A panaszok szerint hidegben nincs melegedő hely, meleg ital. Még februárban történt, hogy amikor egy-egy közmunkás fel akarta melegíteni elgémberedett bégtagjait, máris visszazavarták a hidegbe, mert a lusta disznaja mégis mit képzel. A kartonszám felsorakoztatott ásványvizet csak nézegetni lehetett, mert azt már ne gondolja egy ilyen mocsok közmunkás, hogy mielőtt el méltóztatik látogatni a munkahelyre a munkafelügyelő, addig ember módjára még ihat is! De tovább nem is sorolnám a panaszokat, hisz bizonyára aki érdeklődik a téma iránt az már olvasta ezeket. Viszont azért megemlíteném az anyukát, aki kénytelen volt otthagyni a "fantasztikus" programot, mivel gyermekéért nem tudott időben odaérni az óvodába, és bár nem bolti eladó volt, ahol mondjuk nem lehet bezárni előbb, hanem csak közmunkás, a rugalmasság leheletnyi jelenléte sem volt fellelhető a programot levezénylők részéről. Mint az illetékes ezt megfogalmazta: " Ez egy munkahely! "
 Mindezt csak azért nem tartom etikusnak, mivel a közmunka program "kegyeltjeit" nem helyben foglalkoztatták, hanem egy "messzi-messzi galaxisban". Na már most az illetékesek figyelmébe ajánlanám az NFSZ honlapján szereplő passzusokat, melyek azt jellemzik, hogy ha foglalkoztatást ajánlanak a regisztrált munkanélkülinek, akkor milyen esetben köteles ő ezt elvállalni :

"A felajánlott munkahely akkor megfelelő, ha

  • Egészségi állapota szerint az álláskereső a munka elvégzésére alkalmas.
  • A várható kereset az álláskeresési járadék, illetőleg – amennyiben az álláskeresési járadék összege a kötelező legkisebb munkabérnél alacsonyabb – a kötelező legkisebb munkabér összegét eléri. Ez a feltétel azonban csak azokra az ügyfelekre vonatkozik, akik álláskeresési támogatásban részesülnek.
  • A munkahely és a lakóhely közötti naponta – tömegközlekedési eszközzel –történő oda- és visszautazás ideje a három órát, illetve tíz éven aluli gyermeket nevelő nő és tíz éven aluli gyermeket egyedül nevelő férfi álláskereső esetében a két órát nem haladja meg.
  • Az álláskereső foglalkoztatása munkaviszonyban történik." 

  •  ( forrás: www.afsz.hu)

    Különösképp figyelemre méltó amit a keresetről írnak. Nem tudom, hogy a 47 000 Ft mennyire felel meg a kritériumnak... Ezen felül a harmadik pont is "érdekes" ha a fent említett édesanya esetét figyelembe vesszük.
    A legelső pont szintén sarkalatos, mivel a panaszok közt az is szerepel, hogy bizony nem számít a két-három gerincsérv, vagy a magas vérnyomás, és egyéb betegségek, mert az orvos aki az alkalmasságot vizsgálja, úgy gondolja, gerinc bajokkal, nyugodtan lehet a dinnyeföldön hajolgatni, meg a sittet hordani...
    Továbbá az is kiderült, hogy akinek beteg a gyermeke az közmunkásként nem mehet betegállományba, de egyébként ha bárki beteg, nem betegállományt kap, hanem pihenőnapot, melyért ugye nem kell fizetnie a "munkáltatónak"... Gondolom én...

    Úgyhogy nem! Nem ad tartást senkinek ez a bánásmód! És a parlamentben ülő "úriemberek amikor végig vonulnak a folyosókon és Isteneknek képzelik magukat, de legalábbis királyoknak,  akkor tudatában kéne lenniük azzal is, hogy ezzel leértékelik a munkaerőt, és ez tény! Ugyanis ne feledjük, hogy a közmunka-programos szerencsétleneket bármikor kikölcsönözhetik ezek a királyok és fiaik magánvállalkozásoknak. Mégis milyen "jog"-okra számíthat ebben a helyzetben az ilyen dolgozó? Nem meglepő, ha a munkaadó  ezek után azt mondja :" nincs rosszabb sorod mint az állam közmunka-programjában, úgyhogy kuss! "
    És ennyi...
    A közmunka-program segíteni akarása ezeken felül is megbukott. Ha közmunka, tehát hasznot nem hoz, akkor legalább értéket hozzon. Mert érték lenne, ha a városokat, falvakat szépítenék ezen szegény sorsú munkások keze által. Hisz lenne mit tenni. De nem földesurak földjeinek megmunkálását kéne közhasznú-ként feltüntetni, közpénzen, de egyéni hasznokat generálva.

    Matolcsy meseországa valóban épül, a címe az lesz: Lúdas Matyi.
    Csak az a baj, hogy még nem tartunk ott, hogy a tanítást megköszönjük, és háromszor adjuk azt vissza a Döbrögieknek...

    ( A közmunka még nincs kivesézve számomra, úgyhogy folytatása következik...)













    2012. június 8., péntek

    Városi "idill", és könnyek közt írt poszt...



    Még nem fordult velem elő, hogy könnyek közt írjak egy posztot. Hát ma ilyen alkalom van, de nő vagyok, nekem szabad...
    A mai napon azt kérte a kisfiam, hogy mivel, egész héten a mindennapok átlagos menete folyik, kárpótoljam egy kis belvárosi sétával, együtt, ketten. Így hát buszra szálltunk, és elmentünk "csavarogni", az utat egy luxussal megspékelve, mivel bementünk a McDonald's-be is, mely évente kb. kétszer fordul velünk elő. Nagyon jól éreztük magunkat. Ő boldog volt ekkora kiváltság részeseként, én meg örömmel hallgattam gyermeki, és egyben üdítő "locsi-fecsi"-ét. Rontotta a képet egy ápolt, idős, hölgy, , aki a McDonald's alkalmazottjaként az asztalokat takarította. Ez némileg visszarántott a valóságba, mely néha oly igazságtalannak tűnik. Ám ezen túl lépve, tovább örömködtünk a fiammal, hisz szó mi szó, majd kilenc éves gondolkodásával, gyermeki mivoltával, még mindig elvarázsol :-) Úgy terveztük a továbbiakat, hogy evés után ki megyünk a pláza elé ( mivel a legközelebbi gyorsétterem egy ilyenben van), és egy picit leülünk ebben a ragyogó időben egy padra, majd, mivel nem szoktunk plázákban flangálni, a fiam kérésére vissza akartunk menni, hogy nézelődjünk a hatalmas kirakatok kavalkádjában.
    Amint a padon ültünk, és iszogattuk a menühöz kapott hűs üdítőt, a fiam felfigyelt egy férfira,a szomszéd padnál, akinek szembetűnő betegsége volt, melyet emberségből nem szeretnék itt részletezni. A lényeg, hogy nem szokványos kórban szenvedett, és bár látszólag a szomszéd padon ülő ember ismerőse lehetett az úrnak, mégis, még előtte is  folyton folyvást próbálta takargatni szembetűnő baját. Majd egyszer csak megfogta papírpoharát, és elsétált a közlekedő autók közti pici járdára, hogy poharával hajlongva kéregessen, miközben láthatóan szégyellte baját, és más koldussal ellentétben továbbra is takargatni próbálta, nem pedig felhasználni a sikeresebb kéregetés érdekében. A fiam megsajnálta, bennem pedig ezer gondolat futott végig a látványon, mivel valóban nem a szokványos utca embere tárult elénk." És most mit mondjak a fiamnak? "- ez volt az első gondolatom. Mondjam el, hogy ez az ember semmilyen esélyt nem kap az élettől ezen kívül? Mondjam el, hogy látványa nem kell egy munkahelyen, így nincs keresete? Meséljem el, hogy hamarosan sok ilyen beteg ember fog az utcákon kéregetni, mert spórolásból, hasonló emberek papírjára pecsételték rá, hogy munkaképes? Vagy arról világosítsam fel, hogy nem lehet 28 000 ft-ból, de még 47 000-ből sem megélni? De közel kilenc éves, érdeklődő, és még nem tudja miért, de pici lelke jelzi, hogy valami itt nem jó. És kérdez, és nekem válaszolnom kell, épp csak annyit amennyire kíváncsi, és épp csak azt amit még megemészt. És akkor beszélgettünk. Nem a betegsége zavarta, mert mindig is arra neveltük, hogy aki más, aki tolókocsis, vagy hallókészülékes, vagy bármilyen, az nem különbözik senkitől, csak extrább eszközökre van szüksége, és ez olyan nekik, mint mondjuk anyu szemüvege. Így történik, hogy simán le áll beszélgetni az utcában sétáló hangszál készülékes emberrel is, mert mázlimra, neki az az ember nem csodabogár, csak "szemüvege" van, mert beteg.
    Koldust is látott már, de ez most megzavarta, és nem is tudta miért. El kellett mesélnem, hogy valószínűleg nincs munkája, mert beteg. Ő azt felelte: " Anya, de a ruhája nem is szakadt." Mert valóban, nem hagyta el magát az úr, és bár ruháján látszott, hogy nehéz időszakot él át, nem lett igénytelen.
    Aztán elmeséltem amit kellett, persze gyerekfülnek való módon, és csak amire kíváncsi volt. Majd átmentünk a kis járdára, és a fiam a spórolt 200 ft-ját oda adta neki.
    Gyermeki lelkében a szánalom, gyermeki módon nyilvánult meg, és ezt mondta: " Anya! Ha valaki kicsúfolná ezt a bácsit, az Apu azt biztosan nem hagyná..."
    Már nem volt kedve visszamenni kirakatokat nézegetni... Hazajöttünk.


























    2012. június 6., szerda

    A szabotált munkaerő !



    Idõrõl időre ostorozzuk a munkaerő-piaci nehézségeket, illetve az állam ennek könnyítésére megtett tökéletlen intézkedéseit, ami az utóbbi egy-két évben gyakorlatilag egyenlő az érdektelenséggel, a munkaerő piacról leszakadó emberek sorsára hagyásával. Mindezt úgy, hogy a kormány folyamatosan azt kommunikálja, a gazdaság rugója a dolgozó ember. Ez egy teljesen helyén való érv, és jó iránynak tartom, hogy ezt tudatosítani kívánják az emberekben. Csak az a baj, hogy a dumán kívül egyéb aktív tevékenység nem tapasztalható e téren. Azért kell sajnos az utóbbi egy-két évvel példálóznom, mert mondjuk hibák előtte is voltak dögivel, (hisz a könyvet is akkor írtam) de legalább voltak alternatívák, lehetőségek, melyek túl mutattak a jelenlegi "tanulj állattartást, mert az piacképes szakma!" abszurd baromság kategórián. Na mondjuk már akkor sem sokan juthattak hozzá a továbblépésben való segítséghez, de legalább akinek sikerült, az kézzelfogható, hasznosítható szakmát, képzettséget szerzett, és valahogy a munkanélkülieket istápoló rendszer összefüggő, és lényegében logikus folyamatként működött. Na ez mára megszűnt. A valóban szociális hálóként működő rendszer, egy icike-picike, lukakkal teli gubanc lett, mely annyira nem építi egymásra az elemeit, hogy abból tartós munkaerőt még csak kipréselni sem lehet. A jelenlegi rendszerben azok jutnak munkához akik végzettségük vagy kapcsolataik folytán segítség nélkül is elboldogulnak a feladattal, illetve az olyan mázlisták, mint én magam. Ráadásul ez utóbbi kategória nem feltétlenül mondható stabil munkaerőnek...
    Vegyük át hogy épült fel ezelőtt a munkanélküliek támogatása! Először havi apanázst kapott a munkanélküli, hátha sikerül munkát találnia. Pár hónap után ennek az összege csökkent, de még mindig kapott segítséget. Összesen 9 hónapig. Mindeközben, már az elején felajánlották a képzési lehetőséget, és bizony a segélynek feltétele volt, mégpedig az, hogy heti  x db állásinterjún részt kellett venni, és ezt dokumentálni is kellett. Azaz volt időd megpróbálni jelenlegi végzettségeddel kapsz e munkát. Ha ráébredtél, hogy a kutyának se kelessz még mindig volt időd oktatásra jelentkezni, illetve kivárni, a bürokratikus időintervallumot, míg beülhetsz az iskolapadba. Mindezt anélkül, hogy éhen haltál volna... Ezzel szemben most mi van? Van három hónapod mindenre. Mire szembesülsz a ténnyel, hogy nem vagy már piacképes, ott tartasz,hogy magadra maradtál. Már pedig egy friss állástalan, még bőszen keresi az új munkahelyet, mert benne még ott a hit, hogy hamarosan lesz hol dolgoznia. És ez hatványozottan igaz azokra, akik egyetlen munkahelyen töltötték el az utóbbi hosszú éveket, tehát nem kellett azon töprengeniük, hogy mennyire trendiek a munkaerő piacon.
    Abszolút felépítetlen ez a rendszer akkor is, ha azt nézzük, hogy pl. van egy munkavállaló, aki esetleg februárban lesz állástalan,  beregisztrál a munkaügyi központba, és azonnal eldönti : tanulni fog. Valamilyen Isteni csoda folytán nem kötnek bele, nem rázzák le, hanem megkapja a lehetőséget, hogy mondjuk a szeptemberben induló akármicsodácska okj. tanfolyamon állami segítséggel részt vegyen. Nagyszerű, hisz tanulhat, és még a tanulmány időtartama alatt, havi pénz támogatást is kap, hogy ne legyen kereset nélkül. Eközben májusban lejár a munkanélküli segélye, a szeptember meg még három hónappal odébb van...  Ki bírja ezt kivárni teljes ellátottság nélkül? Az egész folyamat irreális, szervezetlen, és mindenhova vezet csak oda nem, hogy valóban tartós, és biztos munkaerő kerüljön ki az NFSZ "óvó" kezei alól. Na ezek a tények. A következőkben a továbbgondolás rajzolódik ki. Vajon jelenleg érdeke e a kormánynak, hogy rengeteg piacképes munkaerő termelődjön ma Magyarországon? Ez egy remek összeesküvés elmélet, melyet kéretik azért a helyén kezelni. ;-), de úgy gondoltam abszurdisztán közepén, mért ne fogalmazzak meg egy abszurd dolgot, melyet máris megmagyarázok.
    Lassan a gazdaság pármondatos, rövid leírását az anyatejjel adják ( lásd: Matolcsy "szülj adófizetőket" tervezete...), így már mindenki tudja, hogy sok dolgozó emberből lesz sok adóbevétel az államkasszának. A sok dolgozó meg fizetést kap, mellyel sokat tud vásárolni terméket szolgáltatást stb. Ezzel  sok vállalkozó lesz boldog, és növekszik, szép új munkahelyeket teremtve, na meg új, boldog munkaerőket alkalmazva, akik fizetésüket örömmel költik el stb.stb. Ez egy gyönyörűséges körkörös folyamat, melyben a résztvevők egymás elégedettségét generálják. Egy tökéletes ország, tökéletes gazdasága.
     Most pedig állítsuk e mellé, a mi kis országunkat, és figyeljük meg tüzetesen. A gazdaságunk langyos vízben áll, és lassan ez a víz is hűlni kezd... A vállalkozások sorra lehúzzák a rolót, ezzel munkanélküli, vásárló erővel így már nem rendelkező embereket "termelve". Amelyik cég megússza, az is csak oly módon, hogy csökkenti a költségeit, azaz elbocsájt embereket... Eközben az ország olyan irányt vett, melyben nem a gazdaság pörgetésével terelik a pénzt az államkasszába, hanem egyszerűen beszedik az emberektől. Ezáltal a vásárlásokra már végképp nem marad nálunk pénz, maximum a kajára, meg a számlákra . Amely még több vállalkozást dönt romba... Egy mondatban, a munkahelyek csökkennek, pedig már eddig is nagy volt a munkanélküliség.
    Egy ilyen  közegben kell-e a sok tanult munkaerő? Lassan az alacsony, vagy elavult végzettségekkel rendelkező emberek már teljesen lemorzsolódnak, de a már tanult, magas bizonyítványokkal rendelkezőek  munkaerő-piaca is beszűkült. Már most keringenek azok az észrevételek, hogy túl sok a diplomás munkaerő. Mit generálna, ha a középvégzettségű (érettségi, okj.) munkaerőből is telítődne a piac? Azt, hogy az ő terepük is beszűkülne, és még nehezebben jutnának munkához.
    Jelenleg az államnak lehetséges, hogy az a jó, ha a tanulatlanabb réteg az is marad ami, mert így legalább a  kicsit magasabb rétegnek viszonylag megmaradnak a lehetőségei.
    A társadalommal mára már elhitették, hogy akinek nincs munkája ( és ez valóban az alsóbb, tanulatlanabb réteg), annak azért nincs, mert nem is akar dolgozni. Elhitették, hogy minden segítséget megkap a munkanélküli ember, csak nem él vele, miközben ez valójában nem igaz. És itt nem a pénzbeli segélyezésekről beszélek. Eközben a rokkantak is kikerültek az ellátórendszerből, bele egyenesen a munka világába, ahol rögtön és tartósan az állástalanság vár rájuk, hisz nagy részük szintén képzetlen, de más szempontok alapján sem kapkodnak értük a munkaadók.
    Nagyon sok ember hullik a porba az elkövetkezendő időkben, mert a három havi munkanélküli segély, vagy a rehabos rokkantak huszonezer forintos alamizsnája semmin sem segít, sőt a közmunkaprogram sem.
    A kommunikáció pedig mára már elérte, hogy a magasabban kvalifikált réteg megveti ezen embereket, és ha elsüllyednek, senkit nem fog érdekelni.
    A közmunkaprogram talán még beveszi őket, de maga a program is ellentmondásos, és ugyanakkor az én "abszurditásomat" erősíti meg. Egyrészt a közmunka programban mára már rengetegen részt vesznek, ami pont azt tükrözi, hogy az emberek szeretnének dolgozni, és ha kapnak esélyt rá, akkor élnek vele. Ellenben a közmunka, nem vezet senkit vissza a munka világába, hisz ha annak vége, akkor ugyanolyan alulképzett ember lesz aki közmunkás volt, mint annak előtte.A kör bezárul.

    Bizonyára fikció ez a poszt, épp ezért ha valaki tud magyarázatot adni arra ami jelenleg a munkaerő-piacon, és a körül folyik, azt kíváncsian várom.













    2012. június 3., vasárnap

    Re: "A munkavállalók végtelenül lusták és nem akarnak dolgozni"



    A Munkahelyi terror nevű blog, egyik kedvenc olvasmányom. Nagyon jó fórumnak tartom arra, hogy felkeltse a figyelmet a munkavállalók helyzetére. A minap "A munkavállalók végtelenül lusták és nem akarnak dolgozni" címmel küldött egy posztot a blogra egy munkaadó, de az is lehet, hogy csak egy HR-es. Azt ecsetelte, hogy már megint nem ment el valaki az állásinterjúra, és Ő most  ezen úgy felháborodott, hogy így munkaidőben írt gyorsan egy levelet erről a sérelemről. Valóban nem túl szép gesztus, ha emberek úgy nem mennek el találkozóra, hogy ezt nem jelzik. Ebben egyet kell értsek vele. Ám, az a fensőbbséges stílus, mellyel megkérdőjelezhetetlenül ítélkezik minden munkavállaló felett, inkább az arroganciát, a túlzásba vitt egoizmust érzékeltette, meg azt, hogy ennek az embernek fogalma sincs az élet másik oldaláról. Szegény emberke legnagyobb baja az, hogy el sem tudja képzelni, hogy valaha, valamikor, vele is előfordulhat, hogy nem egy biztos pozícióból, mindenki felett állóként fog létezni a világ forgatagában, így ha na adj Isten, ez megtörténik vele, erőtől duzzadó, "én vagyok a ki ha én nem" világa egyenes arányban fog összetörni önmagával együtt. De azért ezt nem kívánom neki, mert lehet, hogy én, és társaim jobban átvészeljük az ilyen mély időszakot mint ez a " megmondom ám a tutit" ember.
    Fantasztikus volt számomra, ahogy a munkavállalók lustaságát ecsetelte, miközben ő munkaidőben posztot írt, és az is kiderült írásából, hogy bár ő dönt (kéne neki...) arról, kit tisztel meg azzal, hogy isteni cégéhez  felveszi, ám de azért ezen feladat oroszlánrészét kiadja egy külső cégnek, így hozzá már csak a kb. 80 jelentkezőből 16 jut el. Mert ő viszont nem lusta, mint mi, munkavállalók... Hisz hogy is lehetne az, amikor Ő maga mondhatja meg másokról, hogy azok akarnak-e dolgozni ( esetleg posztokat írni munkaidőben...) avagy nem. Sőt nagyon elmés, és értelmiséginek ható észrevételei közt az is szerepelt, hogy a Magyar munkaerőpiacon nem a fekete avagy szürke foglalkoztatás, nem az alulfizetettség, nem az alul-vagy felülképezettség, sőt még csak nem is a kiszipolyozó munkaadók a hibásak, hanem csak és kizárólag, mi, lusta és dolgozni nem akaró munkavállalók.
    Valóban fejet kéne hajtanom előtte, mert Ő bizonyára jobban csinálja mint én, hisz ha munkaidőben nem a munkával foglalkoznék, engem bizonyára kirúgnának, még Ő maga is, ha leereszkedne hozzám, hogy adjon nekem egy munkalehetőséget.
    De ezen emberen lépjünk tovább, vagy inkább szaladjunk át óriás patái alatt, és nézzük a kommenteket.
    Egy élmény volt olvasni, sok ember helyeslő, elítélő, "valóban mekkora bunkó" a munkavállaló hozzászólását, bár sok okosságot is találhattam ott. Azért sok itt Magyarországon a megmondó ember... Csak úgy röpködtek, a "ha nem találsz munkát, képezd magad", meg a "nekem három gyerekem van, mégis van hol dolgoznom", és ami a legjobban tetszett, az a cég és a munkavállaló összehasonlítása volt, melyben valaki kifejtette, hogy a cégnek is el kell adnia magát, hogy legyen vásárlója a szolgáltatásra, és te büdös Magyar állástalan, te hülye vagy, mert nem tudod ugyanígy eladni magad. Az is kiderült, hogy a munkavállaló, hibás, ha nem tudja mennyi fizetést kérjen, milyen típusú önéletrajzot adjon be, ha nem tudja mit kéne válaszolnia a HR-esnek, hibás, ha önmagát adja. Ha sokat kér, öntelt, ha keveset, biztosan sz@r munkaerő. Ha nem akar túlórázni, bunkó, de ha igen, mért kéne neki túlórapénz...  A Magyar munkavállaló nem mobilis, nem alázatos, és egyébként a hatékonysága is alul marad más országokhoz képest. Természetesen azért az ellenvélemények is megtalálhatóak a kommentekben, de azokat kár leírnom, hisz mi magunk is tudjuk. Tudjuk, hogy képezni kéne magunkat, csak nincs a szekrényünkben ekkora összeg, mivel már eleve sem keresünk annyit, hogy félretehessünk.Így sajnos nekünk három gyerekkel nem ajánlanak munkát, mert úgymond "mellékes pozíciókat" kaparinthatunk meg. Valóban nem tudom, melyik a trendi önéletrajz, és csak önmagamat tudom adni, mivel ez vagyok, és nem képmutató, hazug. De mért is kéne? Az önéletrajzom kulturált, áttekinthető, és minden információ megtalálható benne a végzettségeimről, előző munkahelyeimről. A motivációs levelemben pedig arról miért lehetnék alkalmas egy-egy pozícióra. Hogy lehet az, hogy nem ez számít? Hát nem az a lényeg, hogy a papírjaim, avagy önmagam megfelelek-e? Mégis mi folyik a munkaerőpiacon? Önéletrajz trendek döntenek, nem pedig az hogy mit tudunk?
    A fizetési igény is fejtörést okoz, igen! Mert egy bizonyos körben ez nem számít, elmondják, mennyit kapok, aztán, ha jó, jó, ha nem majd lesz akinek jó lesz. Mért? A munkaadó nem tudja mennyit szán erre? Ó dehogy nem. Akkor minek ez? Ha sokat kérek nem is foglalkozik velem, mert nem fog úgy sem többet fizetni az én két szép szememért. Ha keveset, akkor meg amint látjuk azt mondja, biztosan önértékelési zavaraim vannak, és akkor sem fog alkalmazni. A Magyar munkaerőpiacon önértékelési zavarok? :-))) Hát mert annyira el vagyunk ismerve amint fentebb láthatjuk... :-)) Komolyan vicces...
    Nem vagyunk mobilisak. Ez szintén röhejes érv a Magyar munkaerőpiacon, ahol olyan is megtörténhet, hogy valakinek azt mondják fel van véve, még e-mailben is megerősítik ezt, majd amikor a munkaügyi központban is bejelenti, hogy nem tart igényt a további segítségre, pár nap múlva a kedves munkaadó közli, hogy sorry, de mégis inkább meggondolta magát. Bizony ilyet is hallottam már. Képzeljük el, ha ezért valaki lakást elad, elköltözik, a házastárs is kilép a munkahelyéről, mert baromira mobilisak vagyunk... De ha van munkája az embernek, az is egy örökös lutri manapság. Mire legyünk mobilisak?
    Én már nem is szeretnék ezekre reagálni, mert élő példa volt a poszt, és némely vélemény arra, hogy vannak akik biztosan ülnek a helyükön, meg vagyunk mi, és az előbbiek pozíciója, oly önbizalmat generál, hogy sem meghallani, sem megérteni nem akarják a mi nézőpontunkat.
    Ezzel csak egy bajom van: ha nem érdekli őket, akkor ne is ítélkezzenek.
     LBM