Ez a téma is szót érdemel. Részemről pedig mindenképp, hisz magam is egészségügyi végzettségű vagyok, sok-sok évet el is töltöttem benne, és mai napig vágyom vissza, mert ez a hivatásom. Akik a könyvet olvasták, tudják, hogy miért kellett egyenlőre lemondanom a szakmámról. Később pedig hogyan hiúsult meg, hogy újra visszakerüljek az egészségügybe. Ma pedig egészségi állapotom miatt kétséges, hogy valaha is visszatérhetek oda, hacsak nem valamilyen asszisztensi munkakörbe.
De térjünk a tárgyra. Gyűlnek a rezidensek felmondólevelei. Január 1.-el tömegesen felmondanak, mert az egészségügy állapota tarthatatlan. Az orvosok elégedetlenek, és bizony kötelességemnek érzem, hogy felvázoljam, miért is azok. Én sok évet töltöttem velük, tudom hogy mit tesznek, mennyit dolgoznak, és hogy elégedetlenségük miért törvényszerű. Mert vajon egy kívülálló tudja-e?
Kórházi orvosaink kijelenthetem, hogy nem emberhez méltó tempóban dolgoznak. Tudja-e valaki, hogy amikor bemegy egy kórházi ambuláns rendelésre miért is vár oly sokat, mire sorra kerül? Csak két tényezőt említenék:
az első, kórházi orvosunk amikor heti kétszer lent rendel az ambulancián, közben nem szűnik meg orvosnak lenni fent a kórtermek világában sem. És ha fekvő betegeivel gond van, miközben lent rendel, felszaladgál az osztályra is, hogy ott is gyógyítson. Aztán visszaszalad, és újra fogadja a váróteremben mérgesen ücsörgő vizsgálatra várókat. Csak gondoljuk át...
Másodsorban iszonyatos a betegmennyiség. Nem túlzok, hanem tényeket állítok. Szerencsés lehetek, mert kórházban ledolgozott éveimet Magyarország egyik kiemelkedően jó, és szakmailag híres kórházában tölthettem el. Sajnos mára már bezárták, amiről inkább most nem mondok véleményt... Hozzánk jártak egész messzi vidékekről, olyan betegeket gyógyított meg ez a kórház, akiket máshol már nem tudtak. Még a hírességek egy része is itt gyógyult, mert orvosaink szaktudása fantasztikus volt. És nem felejtem el, hogy amikor éjszakás műszakot is elláttam, időnként bizony éjjel fél tizenkettő körül egy-egy holt fáradt, nyúzott orvos sétált be a szobájába. Nem! Nem volt Ő éjszakai ügyeletes. AMBULÁNS rendelést folytatott aznap...
Ha már szóba került az éjszakai ügyeletes orvos téma, ezt is felvázolnám. Az ügyelet orvoshiány miatt a következő formában történt. Ügyeletes orvosunk reggel bejött a körházba, és délutánig ellátta az aktuálisan bent fekvő betegeit. Orvos, titkár, asszisztens volt Ő egymagában. Gyógyított, vizsgálatokat szervezett le, adminisztrált, vizitelt, és még ezer dolgot tett. Ezt csak azért nyilatkoztatom így ki, mert amikor a betegek arról panaszkodnak, hogy a doki alig néz rájuk, talán így megértik, hogy bizony kint a nővérszobában, és a saját szobájában is egyengeti a gyógyulás útját, de annyi hárul rá, hogy a személyes találkozás ideje tényleg nagyon leredukálódik. Nem lusta, nem pikkel a betegre, egyszerűen csak egy Magyar orvos, a Magyar egészségügyben, ahol nincs ember, ahol csak nővér van, és orvos. Senki más.Közben felvette az új betegeket, ágyat kutatott nekik, mert sokszor abból sem volt elég, és másik részlegen kellett szívességet kérnie, hogy amíg lesz üres ágy addig biztosítsanak helyet az Ő betegének. Nem csalás nem ámítás: volt amikor délután egy óráig várt a folyosón egy-egy új beteg, ott is ebédelt, hogy végre elfoglalhassa helyét egy ágyon.
Amint délutánig letöltötte a saját munkaidejét, és feladatait ( munkaidő... mégis mettől meddig tart nekik ?... ez egy vicc), átvette az ügyeleti teendőket. Nálunk erre, 1 azaz egy orvos jutott, és átlagban 100-120 beteg feküdt az osztályon mely négy részlegből állt. Négy részleg, négy különböző betegség csoporttal. Az ügyeletes orvosnak ezzel kellett megbirkóznia. Gúnyosan azt mondják némelyek, hogy persze, az ügyeletes orvos alszik a szobácskájában. Felhívnám a figyelmet, hogy a mentő, jön - megy, a betegek betegek, éjjel is, és rosszul lesznek, problémák adódnak, éjszakai inzulinok, vércukor szint szerint melyet az orvos lát, hagy jóvá. Az orvos igen ritkán tud jókat szunyálni. De ezzel ha valaki azt hitte vége, hát tévedett. Reggel amikor már 24 órája dolgozott, szépen kijött a szobájából, és délutánig újra a saját betegeit látta el, hisz ez a dolga. Kiszámolta valaki? Nem csak az egyben lehúzott munkaidőt, hanem a felelősséget is. Félre értés ne essék, itt nem arról szeretnék prédikálni, hogy miért kapjanak több fizetést. A fizetés ezt a munkatempót, nem oldhatja meg. De gondoljuk végig: nem az lenne az optimális, ha az ügyeletes orvos tényleg csak ügyeletes lenne az nap amikor ezt rászabják? De ez nem megoldható. Mért nem? Mert kevesen vannak. Miért? Mert elmennek külföldre inkább, emberséges munkatempóban dolgozni, élhető fizetésért. És a kör itt bezárult.
A rezidensekre ugyanez vár. És ne higgye senki, hogy amíg rezidensek, addig kímélve vannak... Ó ugyan... A kórház amiben dolgoztam, oktatókórházként is üzemelt. Segítség volt, mert az ügyeletet nem egy orvosnak kellett ellátnia, hisz gyakorlatként beosztottak egy-egy kezdőt is. Ilyen tempóban sokat is tanultak,de a rengeteg munkát Ők is elvégezték, és végzik ma is.
Most pedig el akarnak menni. El innen, és állítom nem csak a fizetés miatt... Az egészségügyünkben olyanok a körülmények, amikről a betegek, a kívülállók csak felületes információkkal rendelkeznek. Évek óta fontolgatom, hogy ezt meg kéne írni, részletesen, semmit nem kihagyva, de ehhez még nincs bátorságom. Moldova ( Istenem hogy tisztelem Őt), írt egy hasonlót, de az felsőbb szintekről szólt, és nem sok szó esett azokról a dolgokról, mikről egy ápoló, egy egyszerű orvos tudna mesélni. Mert az anyagi gondok nem csak a fizetéseket, és az elhanyagolt kórházépületeket érintik, hanem közvetlenül a betegápolást is. Senki nem beszél arról, hogy a nővérek ládikával dolgoznak, melyben kincsként tűket, fecskendőket és egyebeket őriznek, hogy amikor NINCS (mert van ilyen eset is), akkor ez a vésztartalék segítséget nyújtson. Hogy elmennek a patikába, és vesznek saját pénzen ragtapaszt, mert néha hiány van belőle, az infúziót meg be kéne kötni, és az nem ér rá holnapig. A beteg már napok óta vár, foglalja az ágyat, mert egy gyógyszerre vár, és mindhiába. Aztán egy egészségügyi dolgozó elmegy a patikába és saját pénzen megveszi, hogy legyen. És még oly sok minden aminek a leírásához bátorság kell, nagyon nagy... A lépéstől, hogy megírjam egy könyvben óva intenek.
Sajnos az egészségügyi dolgozó, a kicsike sok mindent lát és tud. A körülmények nem csak a fizetés mértéke miatt nehezek, és vagy elfogadod, vagy megszöksz. De ha az orvosok, a rezidensek elmennek, akkor ez a borzalmas egészségügyünk katasztrofális lesz. Meg kell akadályozni!
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK... mert az ápolókról sem feledkezhetünk meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése