A minap került fel a.kormány.hu -ra az új munkatörvénykönyvének tervezete. Ország világ olvashatja, és olvassa is. Rengetegen górcső alá veszik, és a papír illetve websajtó is folyamatosan elemzi. Nem csoda, hisz a társadalmat és a gazdaságot egyaránt nagyban befolyásoló dokumentumról van szó. Nem tudok hitelesebb "informátort" ezzel kapcsolatban, mint a kormány.hu weboldal.
Szíjjártó Péter két nappal ezelőtt azt nyilatkozta, hogy a kormány tiszteletben tartja a védett kor intézményét. És közölte ( idézem) :
" Akármi is van leírva egy bárhonnan származó konzultációs munkaanyagban, az emberek döntése az irányadó, tehát védett kor intézménye lesz"
Hurrá!
Emlékeztetőül: a védett kor a nyugdíjkorhatár előtti pár év, mely alatt a még jelenleg hatályban lévő törvény szerint, csak kiemelten indokolt esetben bocsájtható el a munkavállaló.
Szíjjártó Péter kifakadása, már csak azért is szerencsés, mert országunk vezetője saját maga ismertette a szociális konzultáció eredményeit, és azon állampolgárok, akik elhitték, hogy a konzultációban megadott és visszaküldött válaszaik tényleg befolyásolhatják a kormány döntéseit, igen csak csalódottak lennének, amennyiben kiderülne hogy még sem... 91%-uk nyilatkozta azt, hogy a védett kor intézménye szükséges.
Így szólt a kérdés:
"Vannak, akik szerint be kellene vezetni Magyarországon a védett kor intézményét, mert aki 55 éves elmúlt, és elveszíti a munkáját, annak most alig van esélye elhelyezkedni. Mások azt mondják, nincs szükség a védett kor bevezetésére. Ön mit gondol? "
Már csak kérdéseim lennének!
Először is, mért kell egy kérdést úgy feltenni, hogy az azt sugallja, hogy bizony a jelenlegi kormány találta fel a "spanyol viaszt"? Jogi fórumokat nézegetve, a védett kor fogalma már ez előtt is létezett. Nem szép dolog, a "megszüntessük-e?" kérdést úgy beállítani, hogy úgy hangozzon "bevezessük-e?". ( Amennyiben tévedek kérem jelezze bárki)
Szíjjártó Péter úgy fogalmazott: " Akármi is van leírva, egy bárhonnan származó konzultációs anyagban..." Ha a kormány.hu-t így jellemzi a kormányszóvivő, akkor felmerül a kérdés: mi manapság a hiteles forrás, ha a kormány honlapja nem az? Akármi is van leírva? Mégis ki írta azt le? Ha nem kalóz dokumentum ami a kormány.hu-n található ( márpedig az ott virít jó pár napja), akkor Szíjártó Péter fent idézett mondatával az egész kormány munkáját jellemezte?:
akármiket írogatnak, ki tudja kicsodák, és még a szóvivő sem tudja, hogy mit...?
Hát így alakul a dolgozók sorsát eldöntő törvények alkotása... Sírjunk vagy nevessünk?...
UI.: A tények kedvéért: a tervezetben egyáltalán nem találtam "védett" vagy "felmondási védelem" kifejezést, mint ahogy az megtalálható a "régi" törvénykönyvben. Lehet, hogy csak kimaradt, vagy el van rejtve? Aki megtalálja, kérem idézze! Köszönjük.
2011. július 27., szerda
2011. július 25., hétfő
Az Új Munka Törvénykönyv tervezete 2
Elnézést kell kérnem amiért ez a bejegyzésem szerkesztésre került, és aki 25.-én olvasta el, az ma este már mást lát. Amikor a munkavállalókkal a bérpótlékról illetve arról beszélgettem, hogy mikor jár, és mennyi, ( a jelen időben) némi képzavar alakult ki, mert több verzió merült fel. Így a tévedések elkerülése végett a témának szeretnék úgy utána járni, ahogy az bizonyos, hogy megfelel a valóságnak. Mindenki megértését köszönöm.
Folytatás:
A nyugdíj előtt és a nyugdíj alatt dolgozókról sem feledkeztek meg:
Az eddigi törvények alapján a nyugdíjkorhatár előtti öt évben, csak kiemelkedően indokolt esetben válhattak meg a dolgozótól. Ezt ezentúl "enyhébb" okok miatt is megtehetik a nyugdíj előtt állóval, bár finomítottak azzal, hogy azért még így is meg kell indokolni, és az indoknak meg kell haladnia a "nem szimpatikus dolgozó" szintet. Azért az utóbbi időben szerzett információimból, amit szomorú sorsú munkavállalóktól kaptam, arra kell következtetnem, hogy az indokok megfogalmazásában, némely munkaadó igen kreatív tud lenni... Majd meglátjuk mit hoz a jövő...
Gondoltak a nyugdíjasokra is. Bizonyára szamaritánus meggondolásokból arra a megegyezésre jutottak, hogy a nyugdíjasként dolgozót minél bonyodalommentesebb módon lehessen elküldeni a megérdemelt otthoni pihenésre, és az időnként éhenhaláshoz is kevés nyugdíjból való tengődésre. Ha a törvénytervezetet megszavazzák, a nyugdíjkorhatárba lépett munkavállaló indoklás nélkül is elküldhető.
Rend a lelke mindennek! Aki korkedvezményesen nyugdíjba vonult, az még nem nyugdíjkorhatáros, úgyhogy sicc vissza a munkaerőpiacra, de aki elérte a kormány által kitűzött korhatárt annak bizony semmi keresnivalója a munkahelyeken!
Én már bejártam a munkaerőpiac legmélyebb bugyrait is, és pontosan tudom, hogy megy a harc az állásokért, de akkor is annak a híve vagyok, hogy az esély mindenkinek jár arra, hogy a megélhetését megteremtse. Még a nyugdíjasnak is! A mai viszonyok között, sajnos olyan nehéz az élet, hogy a családok örülnek ha magukat fenntartják, hiteleket vesznek fel még ehhez is. Nem tudják segíteni szüleiket érdemben, bárhogy is szeretnék ezt megtenni, így fájdalommal nézik ahogy nyugdíjasan dolgoznak. Ez mégis elviselhetőbb, mint ha azt látnák, hogy szüleik éheznek, vagy télen fáznak.
A pénz:
Az egyik kedvenc témám. Örökkön örökké törvényben igyekeznek meghatározni, béreket, juttatásokat, pótlékokat, és mindig mindenki várja a csodát. Aztán jön az okos vállalkozó, a dörzsölt és természetesen jól fizetett könyvelő (megéri) ( TISZTELET A KIVÉTELNEK), és a nagyon munkát akaró, ezért tulajdonképpen megzsarolható dolgozó ("- ezt kapod, ezt a másikat írod alá, cserébe nem rúglak ki/felveszlek dolgozni..."), és a törvény pont eddig ért valamit.
De azért nézzük, most mi hivatott megoldani a megélhetés problémáját:
Némi mínusszal indítanak az illetékesek: műszakpótlék nincs. Kész passz! Válság van! Az éjszakai pótlék azért megmarad, aki ilyen munkarendben dolgozik az tizenöt százalék többletre számíthat.
Drága Édesanyám egy multinál dolgozik hat órában, mert rokkant nyugdíjas ( és nem azért mert így akart munka nélkül pénzt kapni...). Őszintén megmondom, hogy ő a multinál hat órában körülbelül annyit keres havonta mint én (teljes munkaidős vagyok). Na nem azért mert a multi annyira dobálózik a pénzekkel, pusztán csak Anyukám teljesen bejelentve, teljesen más szerződéssel, és teljesen törvényesen van alkalmazva. Munkaideje, ha a délutánba esik, avagy hétvégére, akkor ott bizony a pótlék akár egy órára is ki van fizetve, és hónap elején a bérével együtt megkapja. Így alakul ki az az anomália, hogy Ő kevesebb óraszámért ugyanannyi fizetést kap mint én a többért. Ezzel a törvénytervezettel megszűnik ez az anomália, csak nem úgy, hogy ha jó az egyiknek akkor legyen jó a másiknak is, hanem fordítva.
Tehát műszakpótlék nem lesz, ellenben lesz bérpótlék. Ez ugyebár ma is létezik,de a neten kutakodva azt az információt kaptam, mely szerint eddig a Vasárnapokra 100% bérpótlék járt, ez csökken most 50%-ra.
A törvénytervezet akarata szerint, a kormány rendeletben fogja meghatározni, a legkisebb munkabér összegét.
Nem tudom, hogy ez min változtat, nekem ugyanis ez nagyon hasonlít a minimálbér fogalmára.
Azért ne feledjük, hogy új Munkatörvénykönyv ide vagy oda, egyenlőre a munkaerőpiac még mindig tele van saját pénztárcát kímélő munkaadókkal, és az ő igényit muszájból kielégítő munkavállalókkal. A kör pedig örökké itt zárul be...
Folytatás:
A nyugdíj előtt és a nyugdíj alatt dolgozókról sem feledkeztek meg:
Az eddigi törvények alapján a nyugdíjkorhatár előtti öt évben, csak kiemelkedően indokolt esetben válhattak meg a dolgozótól. Ezt ezentúl "enyhébb" okok miatt is megtehetik a nyugdíj előtt állóval, bár finomítottak azzal, hogy azért még így is meg kell indokolni, és az indoknak meg kell haladnia a "nem szimpatikus dolgozó" szintet. Azért az utóbbi időben szerzett információimból, amit szomorú sorsú munkavállalóktól kaptam, arra kell következtetnem, hogy az indokok megfogalmazásában, némely munkaadó igen kreatív tud lenni... Majd meglátjuk mit hoz a jövő...
Gondoltak a nyugdíjasokra is. Bizonyára szamaritánus meggondolásokból arra a megegyezésre jutottak, hogy a nyugdíjasként dolgozót minél bonyodalommentesebb módon lehessen elküldeni a megérdemelt otthoni pihenésre, és az időnként éhenhaláshoz is kevés nyugdíjból való tengődésre. Ha a törvénytervezetet megszavazzák, a nyugdíjkorhatárba lépett munkavállaló indoklás nélkül is elküldhető.
Rend a lelke mindennek! Aki korkedvezményesen nyugdíjba vonult, az még nem nyugdíjkorhatáros, úgyhogy sicc vissza a munkaerőpiacra, de aki elérte a kormány által kitűzött korhatárt annak bizony semmi keresnivalója a munkahelyeken!
Én már bejártam a munkaerőpiac legmélyebb bugyrait is, és pontosan tudom, hogy megy a harc az állásokért, de akkor is annak a híve vagyok, hogy az esély mindenkinek jár arra, hogy a megélhetését megteremtse. Még a nyugdíjasnak is! A mai viszonyok között, sajnos olyan nehéz az élet, hogy a családok örülnek ha magukat fenntartják, hiteleket vesznek fel még ehhez is. Nem tudják segíteni szüleiket érdemben, bárhogy is szeretnék ezt megtenni, így fájdalommal nézik ahogy nyugdíjasan dolgoznak. Ez mégis elviselhetőbb, mint ha azt látnák, hogy szüleik éheznek, vagy télen fáznak.
A pénz:
Az egyik kedvenc témám. Örökkön örökké törvényben igyekeznek meghatározni, béreket, juttatásokat, pótlékokat, és mindig mindenki várja a csodát. Aztán jön az okos vállalkozó, a dörzsölt és természetesen jól fizetett könyvelő (megéri) ( TISZTELET A KIVÉTELNEK), és a nagyon munkát akaró, ezért tulajdonképpen megzsarolható dolgozó ("- ezt kapod, ezt a másikat írod alá, cserébe nem rúglak ki/felveszlek dolgozni..."), és a törvény pont eddig ért valamit.
De azért nézzük, most mi hivatott megoldani a megélhetés problémáját:
Némi mínusszal indítanak az illetékesek: műszakpótlék nincs. Kész passz! Válság van! Az éjszakai pótlék azért megmarad, aki ilyen munkarendben dolgozik az tizenöt százalék többletre számíthat.
Drága Édesanyám egy multinál dolgozik hat órában, mert rokkant nyugdíjas ( és nem azért mert így akart munka nélkül pénzt kapni...). Őszintén megmondom, hogy ő a multinál hat órában körülbelül annyit keres havonta mint én (teljes munkaidős vagyok). Na nem azért mert a multi annyira dobálózik a pénzekkel, pusztán csak Anyukám teljesen bejelentve, teljesen más szerződéssel, és teljesen törvényesen van alkalmazva. Munkaideje, ha a délutánba esik, avagy hétvégére, akkor ott bizony a pótlék akár egy órára is ki van fizetve, és hónap elején a bérével együtt megkapja. Így alakul ki az az anomália, hogy Ő kevesebb óraszámért ugyanannyi fizetést kap mint én a többért. Ezzel a törvénytervezettel megszűnik ez az anomália, csak nem úgy, hogy ha jó az egyiknek akkor legyen jó a másiknak is, hanem fordítva.
Tehát műszakpótlék nem lesz, ellenben lesz bérpótlék. Ez ugyebár ma is létezik,de a neten kutakodva azt az információt kaptam, mely szerint eddig a Vasárnapokra 100% bérpótlék járt, ez csökken most 50%-ra.
A törvénytervezet akarata szerint, a kormány rendeletben fogja meghatározni, a legkisebb munkabér összegét.
Nem tudom, hogy ez min változtat, nekem ugyanis ez nagyon hasonlít a minimálbér fogalmára.
Azért ne feledjük, hogy új Munkatörvénykönyv ide vagy oda, egyenlőre a munkaerőpiac még mindig tele van saját pénztárcát kímélő munkaadókkal, és az ő igényit muszájból kielégítő munkavállalókkal. A kör pedig örökké itt zárul be...
2011. július 24., vasárnap
Az Új Munka Törvénykönyv tervezete 1
Véleményem szerint kissé kidolgozatlan amit terveznek, de az alapokat már így is láthatjuk.
Szabadság:
A jövőben 5 szabadságnap az amivel a munkavállaló rendelkezhet. Tizenöt nappal előbb kötelesek vagyunk szólni erre vonatkozó igényünkről a munkáltatónak, neki viszont ezt biztosítania is kell. Az olyan munkahelyeken, ahol létezik a szabadság fogalma a gyakorlatban is, ennél azért rugalmasabbak. Ha mégis be akarjuk biztosítani magunkat ilyen ügyben, az igényelt szabadságot kérjük írásban, e-mail, vagy papírforma szerint, így bármikor bizonyítható, hogy mi szóltunk időben. A többi szabadság amivel a munkáltató rendelkezik, már vitásabb kérdés lehet, és ez ügyben maximum érvekkel győzhetjük meg Főnökünket. Az " Én rendelkezem a többi szabadságod kiadásának időpontjával! " szövegre érveljünk okosan : "Akkor jövő hétre kérném írásban, hogy mikorra rendeled el a fennmaradó szabadságnapokat!"
Ez vagy eredményt hoz vagy nem, de próba szerencse. A bármikor kiadott szabadság jobb mint a soha ki nem adott és ki sem fizetett.
A következő módon változik a szabadságnapok számának aránya:
További változás, hogy eddig a munkába lépés után három hónapig nem rendelkezhetett szabadságával a munkavállaló, ez most hat hónapra hízott . Bagatell, olyan dolgozók esetében, ahol a vállalkozó eleve közölni szokta az újonnan felvett dolgozóval, hogy " Most jöttél, idén szabadságra ne számíts! "
Elbocsájtás:
Ezentúl a nem számít, hogy
táppénzen lévő, a várandós, szülési szabadságon lévő, a gyermekgondozás, illetve hozzátartozó otthoni gondozása miatt fizetés nélküli szabadságon lévő, a beteg gyermeket táppénzen ápoló és az önkéntes katonai szolgálaton lévőember valaki. Őket eddig a "védelmi idő" fogalma óvta amennyire tudta, az ilyen bánásmódtól. Az új törvénytervezet szerint az ilyen munkavállaló majd rendes, egyszerű felmondással elbocsájtható, és ezt már azonnal közölni lehet vele. "Köszönettel" tartoznak az érintettek a törvényhozóknak, mert azért ez csak akkor lép hatályba, amikor az előbb felsorolt munkaképtelenség utáni első napon visszatérnének dolgozni... Tényleg Köszönjük!
Felemelő érzés, hogy egy hosszú évekig becsülettel dolgozó ember, addig számít megfelelő munkaerőnek, amíg nem kezdi el ápolgatni kiszolgáltatott családtagját vagy beteg gyermekét otthonában, nem veszi a fejébe, hogy katonaként védi a békét, vagy nem akar gyermeket szülni.
Az üzenet:
-szüleidet, házastársadat, ha teljes ellátásra szorul dugd be egy szociális otthonba!
-gyermeket pedig inkább ne szülj, mert akkor két hibát is vétesz : várandós leszel, meg amikor megszületik a gyermek, még beteg is lehet...!
Ehhez, már csak hab a tortán, hogy van egy másik tervezet is, melyben azt szeretnék törvénybe iktatni, hogy ha csak egy gyermeked van, akkor csak 5 éves koráig járjon a családi pótlék. A kérdésem az, hogy ilyen szabályozások mellett, mégis hogy merjen egy munkavállaló két vagy több gyermeket vállalni, mikor már lassan ahhoz is bátorság kell, hogy egyet szüljön?
Ki gondolt bele abba, hogy amikor valaki hosszabb távon otthon marad fizetetlen, vagy fizetett betegszabadságon, ilyen-olyan okok miatt, akkor anyagilag is veszteség éri, és amikor mindezen túl esik, akkor van a legnagyobb szüksége a normálisan fizetett állására?
Kolléganőm babát vár, és bár kijelenthetem, hogy a mi Munkáltatónk nem rúgja ki amikor a kilencedik hónapban betegállományba megy, mégis felmerült a kérdés, mert azért nem akar felkészületlen lenni. Egy pórul járt kismama ügye kapcsán sajnos mélyen bele kellett "tanulnom" az ilyen ügyek folyamatába, amit most nem részleteznék, de itt az egész ügy elolvasható :
http://users.atw.hu/lukacskonyv/konyv.html Anikó ügye az elejétől a végéig felvázolja, mi történhet, mit kell tenni, és ki nyújthat segítséget.
Most viszont fogalmam sincs mit tanácsoljak, mert ezután nincs rá segítség: a munkáltatónak törvényes joga van arra, hogy kirúgja azt aki lehet, hogy még nagy hassal is neki ugrabugrált, és igyekezett jó munkaerő lenni.
Folytatása következik!
Szabadság:
A jövőben 5 szabadságnap az amivel a munkavállaló rendelkezhet. Tizenöt nappal előbb kötelesek vagyunk szólni erre vonatkozó igényünkről a munkáltatónak, neki viszont ezt biztosítania is kell. Az olyan munkahelyeken, ahol létezik a szabadság fogalma a gyakorlatban is, ennél azért rugalmasabbak. Ha mégis be akarjuk biztosítani magunkat ilyen ügyben, az igényelt szabadságot kérjük írásban, e-mail, vagy papírforma szerint, így bármikor bizonyítható, hogy mi szóltunk időben. A többi szabadság amivel a munkáltató rendelkezik, már vitásabb kérdés lehet, és ez ügyben maximum érvekkel győzhetjük meg Főnökünket. Az " Én rendelkezem a többi szabadságod kiadásának időpontjával! " szövegre érveljünk okosan : "Akkor jövő hétre kérném írásban, hogy mikorra rendeled el a fennmaradó szabadságnapokat!"
Ez vagy eredményt hoz vagy nem, de próba szerencse. A bármikor kiadott szabadság jobb mint a soha ki nem adott és ki sem fizetett.
A következő módon változik a szabadságnapok számának aránya:
- 26 éves kortól 21 nap szabadság
- 31 éves kortól 22 nap szabadság
- 36 éves kortól 24 nap szabadság
- 41 éves kortól 26 nap szabadság
- 46 éves kortól 28 nap szabadság
- 51 éves kortól 30 nap szabadság
További változás, hogy eddig a munkába lépés után három hónapig nem rendelkezhetett szabadságával a munkavállaló, ez most hat hónapra hízott . Bagatell, olyan dolgozók esetében, ahol a vállalkozó eleve közölni szokta az újonnan felvett dolgozóval, hogy " Most jöttél, idén szabadságra ne számíts! "
Elbocsájtás:
Ezentúl a nem számít, hogy
táppénzen lévő, a várandós, szülési szabadságon lévő, a gyermekgondozás, illetve hozzátartozó otthoni gondozása miatt fizetés nélküli szabadságon lévő, a beteg gyermeket táppénzen ápoló és az önkéntes katonai szolgálaton lévőember valaki. Őket eddig a "védelmi idő" fogalma óvta amennyire tudta, az ilyen bánásmódtól. Az új törvénytervezet szerint az ilyen munkavállaló majd rendes, egyszerű felmondással elbocsájtható, és ezt már azonnal közölni lehet vele. "Köszönettel" tartoznak az érintettek a törvényhozóknak, mert azért ez csak akkor lép hatályba, amikor az előbb felsorolt munkaképtelenség utáni első napon visszatérnének dolgozni... Tényleg Köszönjük!
Felemelő érzés, hogy egy hosszú évekig becsülettel dolgozó ember, addig számít megfelelő munkaerőnek, amíg nem kezdi el ápolgatni kiszolgáltatott családtagját vagy beteg gyermekét otthonában, nem veszi a fejébe, hogy katonaként védi a békét, vagy nem akar gyermeket szülni.
Az üzenet:
-szüleidet, házastársadat, ha teljes ellátásra szorul dugd be egy szociális otthonba!
-gyermeket pedig inkább ne szülj, mert akkor két hibát is vétesz : várandós leszel, meg amikor megszületik a gyermek, még beteg is lehet...!
Ehhez, már csak hab a tortán, hogy van egy másik tervezet is, melyben azt szeretnék törvénybe iktatni, hogy ha csak egy gyermeked van, akkor csak 5 éves koráig járjon a családi pótlék. A kérdésem az, hogy ilyen szabályozások mellett, mégis hogy merjen egy munkavállaló két vagy több gyermeket vállalni, mikor már lassan ahhoz is bátorság kell, hogy egyet szüljön?
Ki gondolt bele abba, hogy amikor valaki hosszabb távon otthon marad fizetetlen, vagy fizetett betegszabadságon, ilyen-olyan okok miatt, akkor anyagilag is veszteség éri, és amikor mindezen túl esik, akkor van a legnagyobb szüksége a normálisan fizetett állására?
Kolléganőm babát vár, és bár kijelenthetem, hogy a mi Munkáltatónk nem rúgja ki amikor a kilencedik hónapban betegállományba megy, mégis felmerült a kérdés, mert azért nem akar felkészületlen lenni. Egy pórul járt kismama ügye kapcsán sajnos mélyen bele kellett "tanulnom" az ilyen ügyek folyamatába, amit most nem részleteznék, de itt az egész ügy elolvasható :
http://users.atw.hu/lukacskonyv/konyv.html Anikó ügye az elejétől a végéig felvázolja, mi történhet, mit kell tenni, és ki nyújthat segítséget.
Most viszont fogalmam sincs mit tanácsoljak, mert ezután nincs rá segítség: a munkáltatónak törvényes joga van arra, hogy kirúgja azt aki lehet, hogy még nagy hassal is neki ugrabugrált, és igyekezett jó munkaerő lenni.
Folytatása következik!
2011. július 23., szombat
Elő a Magánnyugdíjpénztári elszámolással!
Hogyan vegyük rá főnökünket a járulékaink befizetésére?
Az interneten szörfözve találtam meg a választ: kissé elavult, de arra nézve még mindig jó ötlet, hogyan ellenőrizzük tényleg be vagyunk-e jelentve.
Amennyiben a munkáltatónak mázlija van, és a dolgozója nem igazán jár orvoshoz, nem akar hitelt felvenni, és egyéb olyan ügyet sem intéz, ahol kiderülhet a "turpisság", Főnök Úr/Hölgy meg van mentve. Ha figyelembe vesszük a munkaadó-munkavállaló fölé-alárendelt viszonyát, így azt hogy az emberek inkább betegen is bejárnak dolgozni, bizony ez akár évekig is mehet így.
Van ( volt) viszont egy költség és idő-hatékony megoldás: magán-nyugdíjpénztári befizetésünkről, évente kapunk (kaptunk) elszámolást. Ha figyelemmel elolvassuk, és nem csak berakjuk egy fiókba, teljes valójában láthatjuk, mennyire becsületes cégnél dolgozunk. Amennyiben nincs fizetve a járulék máris kiderül. Eddigi megoldás a következő volt:
Előbb higgadjunk le, egy kellemes tea társaságában, hisz holnap is szeretnénk munkába állni, majd amikor a vörös köd elszállt, próbáljunk meg lojálisan viselkedni. Hívjuk fel a magánnyugdíjpénztárat, és magyarázzuk el a szituációt.
Innentől kezdve a többit már a pénztár intézte ( amíg volt magánnyugdíj pénztár...). Felszólította a munkaadót, hogy fizessen, ha pedig nem tette meg ennek ellenére sem, akkor hivatalból ellenőrzést kért az adóhatóságtól.
Bármennyire szépen hangzik ez, ma már idáig nem fajulhatnak a dolgok, hisz mint tudjuk drasztikus változások történtek nyugdíj vonalon. Mindazonáltal, idén még mindenki kap legalább egy Magánnyugdíj-pénztári kimutatást. Nézzük meg alaposan! Valamerre biztosan elindulhat az aki így rájön, hogy jól átverték a cégnél ahol dolgozik.
Azért a munkaerőpiacot gyönyörűen jellemzi, hogy az általam olvasott, és az imént közzétett cikk hozzászólásaiban egy tapasztalt munkavállaló a következő kérdést tette fel:
Mi van akkor ha a munkáltató, az elmaradt tagdíj befizetése helyett inkább megválik a munkavállalótól aki a "problémát" generálta?...
Ez a mai valóság...
Az interneten szörfözve találtam meg a választ: kissé elavult, de arra nézve még mindig jó ötlet, hogyan ellenőrizzük tényleg be vagyunk-e jelentve.
Amennyiben a munkáltatónak mázlija van, és a dolgozója nem igazán jár orvoshoz, nem akar hitelt felvenni, és egyéb olyan ügyet sem intéz, ahol kiderülhet a "turpisság", Főnök Úr/Hölgy meg van mentve. Ha figyelembe vesszük a munkaadó-munkavállaló fölé-alárendelt viszonyát, így azt hogy az emberek inkább betegen is bejárnak dolgozni, bizony ez akár évekig is mehet így.
Van ( volt) viszont egy költség és idő-hatékony megoldás: magán-nyugdíjpénztári befizetésünkről, évente kapunk (kaptunk) elszámolást. Ha figyelemmel elolvassuk, és nem csak berakjuk egy fiókba, teljes valójában láthatjuk, mennyire becsületes cégnél dolgozunk. Amennyiben nincs fizetve a járulék máris kiderül. Eddigi megoldás a következő volt:
Előbb higgadjunk le, egy kellemes tea társaságában, hisz holnap is szeretnénk munkába állni, majd amikor a vörös köd elszállt, próbáljunk meg lojálisan viselkedni. Hívjuk fel a magánnyugdíjpénztárat, és magyarázzuk el a szituációt.
Innentől kezdve a többit már a pénztár intézte ( amíg volt magánnyugdíj pénztár...). Felszólította a munkaadót, hogy fizessen, ha pedig nem tette meg ennek ellenére sem, akkor hivatalból ellenőrzést kért az adóhatóságtól.
Bármennyire szépen hangzik ez, ma már idáig nem fajulhatnak a dolgok, hisz mint tudjuk drasztikus változások történtek nyugdíj vonalon. Mindazonáltal, idén még mindenki kap legalább egy Magánnyugdíj-pénztári kimutatást. Nézzük meg alaposan! Valamerre biztosan elindulhat az aki így rájön, hogy jól átverték a cégnél ahol dolgozik.
Azért a munkaerőpiacot gyönyörűen jellemzi, hogy az általam olvasott, és az imént közzétett cikk hozzászólásaiban egy tapasztalt munkavállaló a következő kérdést tette fel:
Mi van akkor ha a munkáltató, az elmaradt tagdíj befizetése helyett inkább megválik a munkavállalótól aki a "problémát" generálta?...
Ez a mai valóság...
Ha a munkáltatók nem tartották be a törvényt a megoldás: töröljük el azt!
Gondoltam kezdésnek ide is beteszem:
"Könnyebben lehet kirúgni a dolgozót, kisebb lehet a végkielégítés mértéke és kevesebb szabadság járhat a jövőben – többek között ezt tartalmazza az új Munka törvénykönyvének tervezete, amelyet a kormány pénteken hozott nyilvánosságra. Nem lesz viszont hat hónapos próbaidő. A változások a munkaadóknak kedveznek, a már státuszban lévő dolgozóknak rosszabb lesz, de élénkülhet a munkaerőpiac..."
"Könnyebb lesz felmondani a dolgozónak, a javaslatban ugyanis nem szerepel, hogy a felmondás előtt lehetőséget kell adni a munkavállalónak, hogy védekezzen a vele szemben felhozott kifogásokra. Az indoklás szerint ez felesleges, mivel eddig sem jártak el így a foglalkoztatók. "
Írja a HVG! Zseniális megoldás! Ugyan ettől nem tudom, milyen módon élénkülhet a munkaerőpiac, viszont a kreatív megoldás egy élő példáját láthatjuk:
ha a munkaadó nem tartotta be a hatályos törvényeket, töröljük el azt! Tulajdonképpen tényleg lényegesen egyszerűbb, mint büntetést róni, és ha mégis büntetünk inkább a munkavállalót, egy új Munka Törvénykönyv-ének nevezett valamivel... ( A vállalkozó több pénzt hoz az államkasszába, mint egy mezei alkalmazott...)
Ami igaz az igaz: a terhes kismamát a jelenlegi törvények mellett is nyugodt szívvel kirúgták, ha a munkavállalónak ahhoz volt kedve. Mit számít ez már...
A végkielégítéseken kár is szomorkodni: a magánszektorban dolgozók ilyet nem is kapnak. Megtiszteltetésnek érzik, ha legalább minimálbérre be vannak jelentve, és nem csak négy órás munkavállalóként, vagy teljesen feketén dolgoznak ( persze 8-10 órában)...
Tanácsolnék én egy dolgot: mi lenne ha mindjárt a dolgozók utáni adózást is eltörölné a kormány, hisz rengeteg helyen azt is elcsalják Ha már álmodunk, álmodjunk nagyot!
A szabadságot csökkenteni is egy virtuóz megoldás, bár sok helyen azt sem tartják be: aláíratják a munkavállalóval a ki sem adott szabadságnapokat. Vajon ne törölje el a kormány ezt is?
Miután az ember lehiggad, tulajdonképpen rájön, hogy lényegében sok minden nem változik, csak amit eddig bizonyos munkahelyeken törvénytelenül tettek, azt most már törvényesen tehetik. Azért én mégis azt gondolom, ha az amúgy is jobb helyzetben lévő munkáltató ki akar szúrni a dolgozóval, legalább izzadjon meg érte! De így?...
Hol marad a kihívás?!
"Könnyebben lehet kirúgni a dolgozót, kisebb lehet a végkielégítés mértéke és kevesebb szabadság járhat a jövőben – többek között ezt tartalmazza az új Munka törvénykönyvének tervezete, amelyet a kormány pénteken hozott nyilvánosságra. Nem lesz viszont hat hónapos próbaidő. A változások a munkaadóknak kedveznek, a már státuszban lévő dolgozóknak rosszabb lesz, de élénkülhet a munkaerőpiac..."
"Könnyebb lesz felmondani a dolgozónak, a javaslatban ugyanis nem szerepel, hogy a felmondás előtt lehetőséget kell adni a munkavállalónak, hogy védekezzen a vele szemben felhozott kifogásokra. Az indoklás szerint ez felesleges, mivel eddig sem jártak el így a foglalkoztatók. "
Írja a HVG! Zseniális megoldás! Ugyan ettől nem tudom, milyen módon élénkülhet a munkaerőpiac, viszont a kreatív megoldás egy élő példáját láthatjuk:
ha a munkaadó nem tartotta be a hatályos törvényeket, töröljük el azt! Tulajdonképpen tényleg lényegesen egyszerűbb, mint büntetést róni, és ha mégis büntetünk inkább a munkavállalót, egy új Munka Törvénykönyv-ének nevezett valamivel... ( A vállalkozó több pénzt hoz az államkasszába, mint egy mezei alkalmazott...)
Ami igaz az igaz: a terhes kismamát a jelenlegi törvények mellett is nyugodt szívvel kirúgták, ha a munkavállalónak ahhoz volt kedve. Mit számít ez már...
A végkielégítéseken kár is szomorkodni: a magánszektorban dolgozók ilyet nem is kapnak. Megtiszteltetésnek érzik, ha legalább minimálbérre be vannak jelentve, és nem csak négy órás munkavállalóként, vagy teljesen feketén dolgoznak ( persze 8-10 órában)...
Tanácsolnék én egy dolgot: mi lenne ha mindjárt a dolgozók utáni adózást is eltörölné a kormány, hisz rengeteg helyen azt is elcsalják Ha már álmodunk, álmodjunk nagyot!
A szabadságot csökkenteni is egy virtuóz megoldás, bár sok helyen azt sem tartják be: aláíratják a munkavállalóval a ki sem adott szabadságnapokat. Vajon ne törölje el a kormány ezt is?
Miután az ember lehiggad, tulajdonképpen rájön, hogy lényegében sok minden nem változik, csak amit eddig bizonyos munkahelyeken törvénytelenül tettek, azt most már törvényesen tehetik. Azért én mégis azt gondolom, ha az amúgy is jobb helyzetben lévő munkáltató ki akar szúrni a dolgozóval, legalább izzadjon meg érte! De így?...
Hol marad a kihívás?!
Üdvözlés
Üdv Mindenkinek!
A könyv megíródott, nyilvánosságra került, a reakciók is megérkeztek. Ez a rész megy a maga útján.
A blog arra szolgál, hogy az igényelt közösség létrejöjjön, és ne a könyvet kelljen napi szinten bővíteni, hisz itt naponta frissülhet a dolgozó, dolgozni akaró emberek jogi, vagy erkölcsi sérelmeinek nyilvánossá tétele. Eközben folyamatosan figyelemmel kísérhetjük a munkaerő-piaci híreket, hogy képben legyünk: jó avagy rossz irányba próbálják-e megoldani az ezzel kapcsolatos problémákat, az illetékesek. Amennyiben jó közösség alakul ki, akár segítséget is nyújthatunk egymásnak.
Jó blogolást kívánok!
A könyv megíródott, nyilvánosságra került, a reakciók is megérkeztek. Ez a rész megy a maga útján.
A blog arra szolgál, hogy az igényelt közösség létrejöjjön, és ne a könyvet kelljen napi szinten bővíteni, hisz itt naponta frissülhet a dolgozó, dolgozni akaró emberek jogi, vagy erkölcsi sérelmeinek nyilvánossá tétele. Eközben folyamatosan figyelemmel kísérhetjük a munkaerő-piaci híreket, hogy képben legyünk: jó avagy rossz irányba próbálják-e megoldani az ezzel kapcsolatos problémákat, az illetékesek. Amennyiben jó közösség alakul ki, akár segítséget is nyújthatunk egymásnak.
Jó blogolást kívánok!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)