Miért gyűlnek a rezidensek felmondólevelei? 1

Ez a téma is szót érdemel. Részemről pedig mindenképp, hisz magam is egészségügyi végzettségű vagyok, sok-sok évet el is töltöttem benne, és mai napig vágyom vissza, mert ez a hivatásom. Akik a könyvet olvasták, tudják, hogy miért kellett egyenlőre lemondanom a szakmámról. Később pedig hogyan hiúsult meg, hogy újra visszakerüljek az egészségügybe. Ma pedig egészségi állapotom miatt kétséges, hogy valaha is visszatérhetek oda, hacsak nem valamilyen asszisztensi munkakörbe.
De térjünk a tárgyra. Gyűlnek a rezidensek felmondólevelei. Január 1.-el tömegesen felmondanak, mert az egészségügy állapota tarthatatlan. Az orvosok elégedetlenek, és bizony kötelességemnek érzem, hogy felvázoljam, miért is azok. Én sok évet töltöttem velük, tudom hogy mit tesznek, mennyit dolgoznak, és hogy elégedetlenségük miért törvényszerű. Mert vajon egy kívülálló tudja-e?
Kórházi orvosaink kijelenthetem, hogy nem emberhez méltó tempóban dolgoznak.  Tudja-e valaki, hogy amikor bemegy egy kórházi ambuláns rendelésre miért is vár oly sokat, mire sorra kerül? Csak két tényezőt említenék:
az első, kórházi orvosunk amikor  heti kétszer lent rendel az ambulancián, közben nem szűnik meg orvosnak lenni fent a kórtermek világában sem. És ha fekvő betegeivel gond van, miközben lent rendel, felszaladgál az osztályra is, hogy ott is gyógyítson. Aztán visszaszalad, és újra fogadja a váróteremben mérgesen ücsörgő vizsgálatra várókat. Csak gondoljuk át...
Másodsorban iszonyatos a betegmennyiség. Nem túlzok, hanem tényeket állítok. Szerencsés lehetek, mert kórházban ledolgozott éveimet Magyarország egyik kiemelkedően jó, és szakmailag híres kórházában tölthettem el. Sajnos mára már bezárták, amiről inkább most nem mondok véleményt... Hozzánk jártak egész messzi vidékekről, olyan betegeket gyógyított meg ez a kórház, akiket máshol már nem tudtak. Még a hírességek egy része is itt gyógyult, mert orvosaink szaktudása fantasztikus volt. És nem felejtem el, hogy amikor éjszakás műszakot is elláttam, időnként bizony éjjel fél tizenkettő körül egy-egy holt fáradt, nyúzott orvos sétált be a szobájába. Nem! Nem volt Ő éjszakai ügyeletes. AMBULÁNS rendelést folytatott aznap...
Ha már szóba került az éjszakai ügyeletes orvos téma, ezt is felvázolnám. Az ügyelet orvoshiány miatt a következő formában történt. Ügyeletes orvosunk reggel bejött a körházba, és délutánig ellátta az aktuálisan bent fekvő betegeit. Orvos, titkár, asszisztens volt Ő egymagában. Gyógyított, vizsgálatokat szervezett le, adminisztrált, vizitelt, és még ezer dolgot tett. Ezt csak azért nyilatkoztatom így ki, mert amikor a betegek arról panaszkodnak, hogy a doki alig néz rájuk, talán így megértik, hogy bizony kint a nővérszobában, és a saját szobájában is egyengeti a gyógyulás útját, de annyi hárul rá, hogy a személyes találkozás ideje tényleg nagyon leredukálódik. Nem lusta, nem pikkel a betegre, egyszerűen csak egy Magyar orvos, a Magyar egészségügyben, ahol nincs ember, ahol csak nővér van, és orvos. Senki más.Közben felvette az új betegeket, ágyat kutatott nekik, mert sokszor abból sem volt elég, és másik részlegen kellett szívességet kérnie, hogy amíg lesz üres ágy addig biztosítsanak helyet az Ő betegének. Nem csalás nem ámítás: volt amikor délután egy óráig várt a folyosón egy-egy új beteg, ott is ebédelt, hogy végre elfoglalhassa helyét egy ágyon.
Amint délutánig letöltötte a saját munkaidejét, és feladatait ( munkaidő... mégis mettől meddig tart nekik ?... ez egy vicc), átvette az ügyeleti teendőket. Nálunk erre, 1 azaz egy orvos jutott, és átlagban 100-120 beteg feküdt az osztályon mely négy részlegből állt. Négy részleg, négy különböző betegség csoporttal. Az ügyeletes orvosnak ezzel kellett megbirkóznia. Gúnyosan azt mondják némelyek, hogy persze, az ügyeletes orvos alszik a szobácskájában. Felhívnám a figyelmet, hogy a mentő, jön - megy, a betegek betegek, éjjel is, és rosszul lesznek, problémák adódnak, éjszakai inzulinok, vércukor szint szerint melyet az orvos lát, hagy jóvá. Az orvos igen ritkán tud jókat szunyálni. De ezzel ha valaki azt hitte vége, hát tévedett. Reggel amikor már 24 órája dolgozott, szépen kijött a szobájából, és délutánig újra a saját betegeit látta el, hisz ez a dolga. Kiszámolta valaki? Nem csak az egyben lehúzott munkaidőt, hanem a felelősséget is. Félre értés ne essék, itt nem arról szeretnék prédikálni, hogy miért kapjanak több fizetést. A fizetés ezt a munkatempót, nem oldhatja meg. De gondoljuk végig: nem az lenne az optimális, ha az ügyeletes orvos tényleg csak ügyeletes lenne az nap amikor ezt rászabják? De ez nem megoldható. Mért nem? Mert kevesen vannak. Miért? Mert elmennek külföldre inkább, emberséges munkatempóban dolgozni, élhető fizetésért. És a kör itt bezárult.
A rezidensekre ugyanez vár. És ne higgye senki, hogy amíg rezidensek, addig kímélve vannak... Ó ugyan... A kórház amiben dolgoztam, oktatókórházként is üzemelt. Segítség volt, mert  az ügyeletet nem egy orvosnak kellett ellátnia, hisz gyakorlatként beosztottak egy-egy kezdőt is. Ilyen tempóban sokat is tanultak,de a rengeteg munkát Ők is elvégezték, és végzik ma is.
Most pedig el akarnak menni. El innen, és állítom nem csak a fizetés miatt... Az egészségügyünkben olyanok a körülmények, amikről a betegek, a kívülállók csak felületes információkkal rendelkeznek. Évek óta fontolgatom, hogy ezt meg kéne írni, részletesen, semmit nem kihagyva, de ehhez még nincs bátorságom. Moldova ( Istenem hogy tisztelem Őt), írt egy hasonlót, de az felsőbb szintekről szólt, és nem sok szó esett azokról a dolgokról, mikről egy ápoló, egy egyszerű orvos tudna mesélni. Mert az anyagi gondok nem csak a fizetéseket, és az elhanyagolt kórházépületeket érintik, hanem közvetlenül a betegápolást is. Senki nem beszél arról, hogy a nővérek ládikával dolgoznak, melyben kincsként tűket, fecskendőket és egyebeket őriznek, hogy amikor NINCS (mert van ilyen eset is), akkor ez a vésztartalék segítséget nyújtson. Hogy elmennek a patikába, és vesznek saját pénzen ragtapaszt, mert néha hiány van belőle, az infúziót meg be kéne kötni, és az nem ér rá holnapig. A beteg már napok óta vár, foglalja az ágyat, mert egy gyógyszerre vár, és mindhiába. Aztán egy egészségügyi dolgozó elmegy a patikába és saját pénzen megveszi, hogy legyen.  És még oly sok minden aminek a leírásához bátorság kell, nagyon nagy... A lépéstől, hogy megírjam egy könyvben óva intenek.
Sajnos az egészségügyi dolgozó, a kicsike sok mindent lát és tud. A körülmények nem csak a fizetés mértéke miatt nehezek, és vagy elfogadod, vagy megszöksz. De ha az orvosok, a rezidensek elmennek, akkor ez a borzalmas egészségügyünk katasztrofális lesz. Meg kell akadályozni!
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK... mert az ápolókról sem feledkezhetünk meg...

Munkáltatók vs. Munkavállalók: Tiltakozás!

Munkáltatók vs. Munkavállalók: Tiltakozás!: Egy ideje nem írtam posztot, mert az egészségi állapotom hirtelen és nem kiszámíthatóan, negatív irányt váltott. Eddig szinte csak feküdni t...

Tiltakozás!

Egy ideje nem írtam posztot, mert az egészségi állapotom hirtelen és nem kiszámíthatóan, negatív irányt váltott. Eddig szinte csak feküdni tudtam. Állapotom  maradandó, és mínusz egy, de inkább két pont a munkaerőpiacon... Ha kicsit elengedném magam, olyan könnyen tudnék pánikba esni... De majd máskor.  Így, ha bejegyzésem kissé rövid, és kevésbé tetsző megfogalmazású lesz, kérném mindenki megértését. Most csak ennyire futja az erőmből.
Fájdalmaimról való figyelemelterelésként, igyekeztem tájékozódni a munkaerőpiacról. Talán nem is meglepő, hogy demonstrációk sorozata következik, ellenben van köztük ami aggasztó.
2011. szeptember 12.-én 11. órától élőlánc a Parlament körül, az új munkatörvénykönyv bevezetése ellen. Szép, nyugalmas. Még arra is figyelmet fordítottak a szervezők, hogy az élőlánc ne akadályozza a képviselők, ki illetve be menetelését a Parlamentbe.
Ami viszont már komolyabbnak tűnik, és véleményem szerint nagyobb hatással is bír, az a 2011.szeptember 29.-ei rendvédelmes demonstráció, melyhez már 50 szakszervezet, és társadalmi szervezet jelezte csatlakozási hajlandóságát. Ők szintén az ellen tiltakoznak ami ellen előtte az élőlánc.  Sokan lesznek, nagyon sokan. Bár egyet értek a tiltakozás miértjével, több dolog is aggaszt, kár, hogy a kormányt nem annyira. Mert ha így lenne, már rég finomított volna mind a viselkedésén, mind a hozzáállásán. Maga a felhívásra készített videofelvétel igen erőteljes, és még barátságosnak sem mondanám. Kiderül belőle, hogy a "bohócügyi államtitkár"-t sem emésztették meg ( amit nem is csodálok). Az a lekezelő mondat úgy érzem nem volt túl szerencsés, főleg nem a rendvédelmi erőkkel szemben. Akkor konstatáltam, hogy jelenlegi kormányunk igen bátor! A videó eszembe juttatta 2006 őszét, és talán ez rémített meg igazán. Ha az én elveimért tesznek is valamit, akkor sem szeretném, ha olyan módon. Én akkor itthon reszkettem egyedül a kisfiammal, és konkrétan féltem. Ha bele gondolok, akkor kijelenthetjük, hogy nem a rendvédelem gyújtogatott, és vert szét rendőr fejeket téglával. Ellenben most a rendvédelem felhívása sugallja az agressziót. Ez nem jó jel. Remélem nem jól látom, és maximálisan bízni próbálok benne, hogy a rendvédelem okosabb, értelmesebb, mint a 2006-os részeg ( ki a piától, ki a tömegpszichózistól részegült meg) tömeg.
Nem tudom, mit gondol most magában a törvényhozók "csapata". Meddig akarnak elmenni a kisember -nyugodtan kijelenthetem- ellen hozott törvényekkel. Én emlékszem, hogy 2006-ban a tömeg azt kiabálta a rendőrségnek, hogy " Álljatok át! Álljatok át!". Nem álltak. Szeptember 29.-én viszont Ők lesznek eleve a demonstrálók, és a videó felhívás alapján igen mérgesek.
A kormánynak természetesen az  a dolga, hogy törvényeket hozzon, igazgassa az ország dolgait, de az ország azokból az emberekből áll, akik erre meghatalmazást adtak a képviselőknek. Épp ezért figyelembe kéne venni, hogy mi az amit ez a társadalom elfogad, és mi az amit már végképp nem. És most már nem egy, nem két szervezet, demonstráció, magánvélemény mutat utat. Azt mondják elég! Az egész ország érdekében jó lenne, ha a kormány meghallaná az üzenetet, és nem feszegetné tovább a húrt. Most befejezem eszmefuttatásomat, mert eddig bírtam ülő helyzetben lenni, várnak a gyógyszereim.
De  azért ne feledje senki: érdemes a munkavállalókkal egyeztetni, közös nevezőt létre hozni, mert Ők nagyon sokan voltak, vannak  és lesznek is mindig. Ez pedig nem vitatható, hogy nagy erőt jelent.

Kisfiam és Tyrannosaurus Rex a munkahelyemen

Sokan azt hiszik, hogy alapból munkáltató utáló vagyok, hisz a jogainkért tevékenykedem, amit sok munkaadó nem tart be, ezért a kritika jórészt őket éri. Persze akik a könyvet olvasták még anno, azok tudják, hogy ez nem igaz, sőt azt is, hogy bár a Főnökömmel nem felhőtlen a kapcsolatunk, azért becsületes tisztességes munkát végzek neki, és erényeit is számon tartom. Tény, hogy eddig a saját Főnökömről itt a blogon, nem ejtettem szót, és így az írásaim alapján feltételezhető, hogy nekem van a világon a legrosszabb munkáltatóm. Megnyugtatásul közlöm, hogy ez nem igaz! Negatív tapasztalataimat sok állásinterjú, és sok munkahely, "hozta" össze, továbbá az interjúk amiket készítettem,( és sajnos idő híján még nincs mindegyik a könyvben), meg az azóta kapott e-mailek, panaszok, és beszélgetések. Egy mondás amúgy is arra int, hogy " ne harapj a kézbe amely enni ad". Tisztességtelennek is tartanám. Abban is csak reménykedhetem, hogy anonim tevékenységemre még nem jött rá. Hisz gondoljunk bele: írásaim, vagy a könyvem alapján azt feltételezhetné, hogy veszélyes dolgozója vagyok, gyűlölöm Őt, vagy ilyesmi. Ha mégis tudja, akkor nagyon diszkrét, és Isteni jó fej, mert még soha nem említette. Vagy azért mert ismeri a tisztességemet, vagy mert érti mi a szándékom, és az soha nem irányult arra, hogy bárkit vagy bármilyen céget rossz hírbe keverjek. Soha, sem név, sem olyan információ nem került ki úgy a kezem alól, hogy az egyértelmű legyen. Bizonyára botrányosabb hatást értem volna el, de a cél a nehézségek, átverések, jogtalanságok feltárása volt, a munkaerőpiac összességére vonatkozóan, nem pedig mások lejáratása. Ha ezt így megérti valaki, az úgy gondolom, okos, értelmes ember. Ennyit erről. Térjünk rá hogy miért ugrottam neki jelenleg a billentyűzetnek.

Bejegyzésem minden munkaadó okulására szolgálhat.
Az én munkahelyemen a szabadságolás nem egy egyszerű történet, mert ketten dolgozunk egy kolléganővel, két napot Ő, kettőt én. Ha valaki kiesne, a másiknak kéne lehúzni helyette is a műszakot, ami ( figyelembe véve, hogy napi 10 óráról van szó), kissé sok lenne a "jó"-ból. Ezt főleg azért tapasztaljuk, mert a karácsonyi rohamban egyedül már kevesek vagyunk kiszolgálni, és így decemberben 24.-én zárásig mindketten minden nap dolgozunk ( igaz akkor 11 órában). Ezt próbáljuk enyhíteni azzal, hogy 24.- ig kb. két nap pihenőt próbálunk elosztani, és erre helyettesítést kérni. Ez Főnökünknek nem könnyű feladat, de megoldja, hisz így is két kifacsart nőt lát már úgy 20.-a körül a boltjában...
Szabadság dolgában viszont nem tudok lojális lenni. Nem akarom ismételni önmagam, de van aki nem olvasta a könyvet, és így nem tudja milyen körülmények uralják az életemet. Na nem vagyok egyedül... Én napi három órát utazom a munkahelyem elhelyezkedése miatt, és este fél tízre érek haza a munkából. A Férjem, - és itt megemlíteném azoknak akik a könyvet olvasták, hogy immár szerencsésen munkát talált, jó cégnél, érdekes munkakörben, ujjé! :-) - minden  nyáron egy második, vidéki munkát végez, vagyis nagyon sokat nincs itthon. Van egy édes Kisfiúnk aki immár hét éves. Elhelyezése a nyári szünetben igen problémás dolog.  A nagyszülők dolgoznak, segítségem ennyi időre nem akad. Idén találtam egy jónak ígérkező megoldást, ami bárcsak minden kerületben akadna... A mi kerületünkben az önkormányzat napközis tábort szervez, és csupán annyi pénzbe kerül mint az iskolai étkeztetés. Rengeteg szülő veszi igénybe, hisz két és fél hónap szabadsága senkinek nincsen, főleg nem egyben. Azt meg tudjuk, hogy van aki sajnos meg sem kapja... Mi is ezt a megoldást választottuk, és amikor a Férjem délelőtt itthon dolgozott teljesen meg is felelt nekünk, hisz délután fél ötre érte tudott menni. Azonban amikor elutazik, akkor az én este fél tízes hazaérésemmel ez nem összeegyeztethető. Na ezért muszáj a szabadságomat kivennem.
Az én Főnököm ez ügyben nagyon korrekt, és minden évben meg is oldódik a helyettesítés.
Tegnap viszont némi probléma akadt. Én dolgoztam, a Férjem is, a napközis tábor pedig egyéb okokból most nem tudott segíteni. Végső megoldásként felhívtam a Főnököm, hogy ecseteljem a problémát, és félve megkérdeztem, nagy baj lenne-e, ha a Fiam bejönne velem a munkahelyre, és délutánig ott lenne, amíg a Férjem érte nem tud jönni. 
Figyeljetek Munkaadók! Az én Munkaadóm minden fanyalgás nélkül engedélyezte a dolgot . 
Gyönyörű napot töltöttem a Fiammal, a munkámat is elvégeztem, és a világ sem dőlt össze. A gyerekek nem ördög űzte randalírozók, és értelmük is van. Felfogják, hogy anyu dolgozik, sőt izgalommal figyelik, és tapasztalják, mi az a munka.
Persze, hogy ez nem lehet rendszeres megoldás, és nem is minden szakmában, de vannak helyzetek, amikor extrém döntéseket kell hozni. Részemről bátorság kellett a kérést elrebegni, Főnököm meg nem szokványos szituációra adta áldását.
Merész feltételezés, de bizonyára jólesően fogadta hálás köszöneteim zuhatagát, és lehet, hogy még jó napja is lett, mert jót tett. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen lojalitás, a dolgozót is ugyanerre ösztönzi a Munkáltatóval szemben.
A lényeg, hogy van ami csak jóindulat kérdése.
 A poszt tanulsága a Munkaadóknak egy mondás, melyet ha jól emlékszem Francia IV. Henrik szokott mondani és alkalmazni is: 
"egy csepp mézzel több darazsat lehet fogni, mint egy hordó ecettel" 

Egy kis nüansz: Kisfiam büszkén támogatja édesanyja "botcsinálta" írói hajlamát ( melynek jellemzését kérném mellőzni, hisz itt most nem ez a lényeg). Miután az egyik főszereplője Ő ennek a posztnak, nyilvánossá tételéhez feltételt szabott, mely a következő: ország-világ tudja meg, hogy ezen a tegnapi szép napon a munkahelyemen, kedvenc játék dinoszaurusza is velünk volt. Ellenőrzése során pedig kiemelte, hogy kis barátja, nem pusztán csak egy dínó, hanem Tyrannosaurus Rex. 


Így tegnap hárman bonyolítottuk főnököm üzletét: én, a Kisfiam, és Tyrannosaurus Rex, aki genetikailag ugyan húsevő, de a Fiam hatására már csak növényeket fal.
(És viccen kívül, a vevők imádták őket :-) )

 

Pillangóhatás!

Az elmúlt időszakban, a bloggerek zömét megszállta a munkaerőpiachoz kapcsolódó adók és járulékok, törvények kritizálásának láza. Naponta újabb és újabb bejegyzések látnak napvilágot ezzel kapcsolatban, sőt mi több, már már egymást túllicitálva próbálják bizonyítani, hogy nekünk Munkavállalóknak tulajdonképpen nem a Munkaadók miatt rossz, hanem a törvények miatt. Van benne igazság, bár ha belegondolunk nekünk igazából azért rossz, hogy a Munkaadónak kevésbé legyen az.(Erről szól az álláshirdetésem ) Hisz ha ő kevesebbet fizet utánunk neki több marad, viszont nekünk ez kárunkra válik. Ugyanakkor fel merül a kérdés, hogy ha ezek a vállalkozások törvényesen működnének, vajon fenn tudnának-e maradni? Egy-egy cég fennmaradása pedig nekünk is érdekünk, hisz mégis csak onnan kapjuk a fizetésünket. Ha a cégek becsődölnek, még több lesz a munkanélküli, és az már katasztrofális helyzeteket állítana elő.  Természetesen fenntartom azt a véleményem, hogy vannak bizony teljesen legálisan működő cégek, (és még csak nem is a multikra gondolok) akik így is működnek. Ők hogy csinálják?
De visszatérve a  blogokra. Úgy érzem, a vállalkozók nem látják a hosszú évek alatt végbement öngerjesztő folyamat lényegét. Éppen ebből a tapasztalatomból fakad az az érzésem, hogy ha drasztikus adó és járulékcsökkentés menne végbe ebben az országban, akkor sem oldódna meg az adócsalás problémája, és az olyan terhet róna az államkasszára amit az ország már nem tudna kiheverni. Hogy miről írok itt?
Utána néztem a neten, a rendszerváltás utáni időszaktól napjainkig, hogyan alakultak az adók, járulékok, és hogy mikor, mennyi volt a feketén foglalkoztatottak aránya. Sajnos a szürkén foglalkoztatottakról nem nagyon vezetnek statisztikát, hisz az szinte kiszűrhetetlen. Itt egy táblázat mely az APEH oldaláról nyilvánosan elérhető: táblázat. Nem dolgom elemezgetni, mégis úgy érzem bármikor bármennyi volt az adók, járulékok mértéke, a tendencia nem változott nagy mértékben. Mindig az volt a lényeg hogy minél kevesebb adót kelljen fizetni. MINDIG!
És ez egy mókuskerék. Eleinte csak azért mert mért ne maradjon több pénz a zsebbe, ha a rendszer kijátszható. Ez bizony azt generálja, hogy kevesebb pénz megy az államkasszába a feketegazdaság növekszik (1993-ban például csúcsokat ért el a GDP arányos rejtett gazdaság). Ha a kasszába kevés pénz megy, nem finanszírozható az ország. Mit tesz a kormány, ha nincs pénze? Adót emel, illetve újakat ró ki. Mi történik ekkor? A vállalkozók némelyike, már tényleg a létfenntartásért küzd, és adót csal. És ezek egyre többen lesznek. A kassza még kevesebb pénzt kap, és hol tartunk most? Már mindenki ezt szívja...Mindenhonnan beszedik a pénzt, miközben a törvénytelenségeket nem tudják hatékonyan kezelni. És itt nem kizárólag a munkaerő-piaci csalásokról kell beszélni, hanem a kereskedelemről, a stiklikről, amik szép lassan hatalmas károkat okoznak.   És itt jön a vállalkozó, aki mit mond? Csökkentsenek adót, mert akkor ő majd becsületes lesz, mind a munkaerőt, mind a kereskedelmet illetően.
Ha én lennék itt valamilyen törvényhozó, bizony én sem merném megtenni, hogy adót csökkentsek. Miért?  Nem bíznék abban, hogy az adócsökkentésért cserébe, becsületet vásárolok, mert ez a kultúra ebben az országban még nem fejlődött ki olyan mértékben, hogy kockáztatni merjen bármely kormány. A jelenlegi nagyobb bukszáért ugyanúgy csalnának nagyon sokan, és az visszafordíthatatlan problémákat okozna.
Ez sajnos a valóság. Sok mindent elrontott már az efféle mentalitás. Amikor olyan emberek léteznek, akik cégük eladása után elmennek munkanélküli segélyre, addig pedig felépítik a házukat ( és ezzel még el is dicsekszenek), akkor mit várjon egy kormány? Azt mondhatjuk járt neki is a segély, hisz állampolgár, de vajon fel merült-e benne, hogy mennyivel nagyobb szüksége lehet erre egy másik embernek? Hogy ez erkölcsileg mennyire gáz? Lehet, hogy ha pár ilyen emberrel kevesebb igényelte volna azt a segélyt, akkor nem okozott volna akkora kiadást a kasszának, és akkor most az igazán nehézségekkel küszködő állástalanok nem csak 90 napig kapnák.
Mért is nincs már erkölcs? Pedig olyan egyszerű: a segítséget azoknak találták ki, akik rászorulnak.

Akkor lehet majd bízni ebben az országban, ha majd megérti, hogy ha ma röhögve kijátsszuk az államot, akkor azért később megfizetünk. Mindnyájan!

Figyelem! Munkalehetőség!! (szerepcsere)

Állást ajánlok! Munkatársakat keresek! Mielőtt felveszed velem a kapcsolatot kedves Munkavállaló, előtte tisztáznunk kell valamit: a munkaerő-piaci rendszer rossz! Sok az adó, sok a jogod! Na már most, azért, hogy nekem mint Munkaadónak még se legyen annyira rossz, valakinek fizetnie kell. Ez Te leszel! Hogy mit értek ez alatt? 4 órába jelentelek be, ha szimpi vagy akkor esetleg minimálbérre is. Nekem több pénz marad a zsebemben, te meg kevesebb nyugdíjat kapsz. Ha gyereket szülsz és GYEDre mész, majd az általam bejelentett fizetésed után kapsz 70%-ot. Talán a villanyszámlára, meg a kukadíjra elég lesz... Jobb is ha gyűjtögetsz! De ne is törődj vele, mert amint terhes leszel kisebb gondod is nagyobb lesz ennél, ugyanis irgalmatlanul kirúglak. Hidd el védelem ide vagy oda, én nagyon kreatív vagyok. Ellenben dolgozhatsz nekem 8-10 de inkább 12 órás munkarendben, majd a jelenléti ívet megoldjuk... Szabadságra ne számíts, ellenben szépen aláírod nekem, hogy kivetted. Igazán nem várhatod el, hogy ha nem dolgozol, még fizessek is... Meg kell értened, tényleg nagyon-nagyon rossz ez a rendszer, kész ráfizetés nekem, te meg legyél lojális!  Ha a gyereked beteg add oda a szomszédnak, ez nem jótékonysági vállalkozás! Munkaköri leírás nem lesz, de ha  nagyon ragaszkodsz hozzá írok neked egyet. Sok értelme nincsen, mert az idők folyamán úgy is változni fog, több teendőd, és felelősséged lesz, a fizetésed meg úgy sem változik, nekem meg nincs időm új leírásokat gyártani... Elfoglalt ember vagyok. ( Te fogsz takarítani is...)
Természetesen lesz három próbanap, mind a három fizetetlen! Ha nem tetszik a "búrád", vagy túl sokat okoskodsz,  már fel sem veszlek, és dolgozhattál ingyen. Ha a sok stiklimet, amibe természetesen te is beleegyeztél, hisz még mindig olvasod az ajánlatomat, és még jelentkezel is hozzám munkára... szóval ha egy ellenőrzés során nem jól intézed a dolgokat és engem megbüntetnek, úgy lehordalak a sárga földig, hogy örülhetsz, ha nem kapsz tőlem egy fegyelmit. Hát még ezt sem tudod elintézni???!...
Csak akkor jelentkezz erre az álláslehetőségre, ha tudsz válaszolni a keresztkérdéseimre.
Mennyi idős vagy? Ha túl fiatal vagy, el se gyere, mert még majd szülni akarsz... Bár ha nagyon sexi vagy azért próbálkozz, ugyanis keresek nagyon nyitott, független, laza, diszkrét titkárnőt is, kizárólag egész alakos fényképpel...
Ha idős vagy, csak a negatív orvosi leleteiddel gyere, mert aki beteg az nem dolgozhat jól.
Van-e gyereked, és ha igen mennyi idős? Ha 14 év alatti, inkább hagyjuk egymást, nem kell nekem a reggeli telefonhívás, hogy jaj, lázas a kölök... Ha mégis felveszlek akkor a fentiekben már közöltem az álláspontomat ezzel kapcsolatban.
A kövér embereket alapból utálom, a roma szóba sem jöhet, és a homoszexuálisak is kíméljenek. Amennyiben okos, diplomás vagy, nagyon örülök, de sajnos nem áll módomban alkalmazni téged sem, mert a diplomás minimálbér kicsit többe kerül nekem mint a sima... Tudod a rendszer...
De mit nyújtok én? Ha minden eddig felsorolt kritériumomnak megfelelsz, és úgy gondolod, hogy az eddig felvázolt barátságos munkahelyi környezetben tudsz dolgozni, akkor kaphatsz tőlem 80 000 Ft-ot, vagy inkább 70 000-et. De ezt fixen úgy 10 évig! Akkor már lehet hogy emelek valamit rajta, persze csak ha ez már kevesebb lesz mint az akkori minimálbér, vagy csökkentik az adót, járulékot. Ugyan mobiltelefont nem kapsz tőlem, de legyen sajátod, mert ha azonnal kellesz, fel foglak hívni! Természetesen a mi szerződésünkben készenléti pótlék nem szerepel, de hát ez van. Én csak egy szegény vállalkozó vagyok. Lesz munkaruhád  is, mert én előírom, de az árát majd levonom a fizetésedből. Ha kilépsz vagy kirúglak, a ruhát "vissza" kell szolgáltatnod nekem.  Kapsz még egy tök jó fej főnököt, akinek a viccein röhöghetsz ( különben megsértődöm ám...). Még játszom is veled! :-) Azt a játékot, hogy "na be vagy-e jelentve, vagy csak átvertelek?"  Amikor először elmerészkedsz az orvoshoz, esetleg hitelt akarsz felvenni, ki fog derülni... :-) Tanulhatsz is tőlem. Nap mint nap felvilágosítalak arról, hogy milyen rosszul megy az üzlet, mennyire rossz nekem, és milyen sokba kerülsz még így is. De majd te bólogathatsz, és szidhatjuk együtt a rendszert. Az ebéd, és egyéb napi szüneteket majd szóban megbeszéljük, de figyelmeztetlek, hogy azért vannak elvárásaim... Ja ! És így lesz munkahelyed is! :-) Kell ennél nagyobb ajándék az élettől?A mai világban?
Jelentkezéseddel igyekezz, és gondold át jól amit itt ajánlok! Ha nem sietsz 50-en ugranak a helyedre!

Jakab Andor és én

Ez egy magán blog, ezért úgy érzem, néha belefér ha bizonyos esetekben magamról írok benne. Természetesen a munkaerő-piaci témától nem fogok nagyon eltérni.
A minap olvastam egy posztot Jakab Andor oldalán. Na nem csak én... Az első mondatokat olvasva, olyan stílus, és fogalmazásmód fogadta az embereket, hogy nem egy munkavállalónál felborult a lelki nyugalom. Ezt azért merem leírni, mert olvastam Jakab Andorral kapcsolatos posztokat, és ott aztán kapott apait anyait Andor-unk. Aki rendszeresen olvassa ezt a blogot az láthatta, hogy még én is. Ennek egyszerű oka van: amikor elkezdtem olvasni, nálam is kigyúlt a harag lángja, és a bejegyzés további részét már ilyen feldúlt állapotban, ezáltal felületesen olvastam át. Ha nem lennék "ami a szívemen az a számon" típus, és kevésbé lennék szenvedélyes, akkor az amit akkor leírtam  válaszul, meg sem születik. A következő mondatok indították el bennem a gőzt:

"Nőt nem alkalmaznék.
Ennek végtelenül egyszerű oka van: a nők gyereket szülhetnek. Mielőtt felveszem, nincs jogom megkérdezni, akar-e még gyereket szülni. Ha lenne jogom megkérdezni és válaszolna, becsaphatna szándékosan, vagy időközben meggondolhatná magát.
Természetesen semmi bajom azzal, hogy a nők gyereket szülnek. Én is így születtem, és így jött a világra az én gyerekem is. Azért nem alkalmaznék nőt, mert ha szülni megy, 3 év szabadságra menne és ezalatt nem lehet kirúgni. Ha két gyereket is szül, 6 évig.
Persze a munkát valakinek meg kellene csinálni, ezért kénytelen lennék felvenni valakit, aki dolgozik helyette, amíg az évekig tartó szülési szabadságát tölti. De nem csak a szülési szabadsága alatt, utána sem rúghatnám ki. Amikor visszajön,  kénytelen lennék azt kirúgni, aki addig helyette dolgozott. A szülésről visszaérkezett nőnek köteles lennék felemelni a fizetését az akkori szintre és rögtön kiadni az addig összegyűlt fizetett szabadságát. A munkát 2-4 hónap fizetett szabadsággal kezdené..."

Vesszőparipám a nők diszkriminációja, és eleve hátrányos helyzete a munkaerőpiacon. Minden munkavállaló sérelmét meghallgatom, átérzem, és dühít. Viszont kimondottan  undorodom attól,  ha egy becsületes, és évekig dolgozó nőt, akire számítani lehetett, aki így hasznot is hozott egy egy cégnek, amikor neki lenne szüksége a biztos háttérre, mert teherbe esik, akkor több éves jó munkáját úgy hálálják meg, hogy kirúgják. Attól szintén undorodom, hogy az állásinterjúkon, ha az embernek kisgyermeke van, és ez kiderül, bukásra van ítélve, legyenek bármilyen megfelelő kvalitásai. Mindez egy olyan országban történik, ahol a népességi adatokat és a megélhetési viszonyokat tekintetbe véve, majdhogynem  hazafi ha valaki gyermeket mer vállalni.
 Tehát ezen tények vezettek rá, hogy ha már "beolvastam" Andorunk-nak, még dühömben el is juttattam hozzá a bejegyzést. Úgy gondolom ezzel talán szerencsém is lett, mert ő reagált is. Hogy milyen módon folyt le köztünk az eszmecsere, azt most nem részletezném, de tény, hogy ez után újra olvastam, amiről a kritikát írtam, és sokkal higgadtabban, így figyelmesebben is.
Igazságos embernek tartom magam, és a lelkiismeretem úgy diktálta, hogy a neki szánt "beolvasó" posztomat letöröljem, illetve megírjam ezt a mostanit.
Amikor túl jutottam a fent idézett mondatokon, és úgy egyben értelmeztem az egész bejegyzéssel, ráébredtem, hogy tévedtem. Nem mondom, hogy mindennel teljesen egyetértek amit Jakab Andor leírt. Nem érthetek egyet azzal, ha a munkavállalók jogait kritizálja valaki, mert a munkavállalónak ez az egyetlen védőbástyája, és sokszor még ez sem bizonyul  elég erősnek. A hatalmas adó és járulék nagy teher lehet egy munkaadónak, de a nyugdíjam is abból gyűlik, és az nem csak nekem, hanem mindenkinek fontos. A kismamákról amit írt kissé sarkított, de ezt már neki is kifejtettem.
Ellenben megértettem Jakab Andor üzenetét.
Minden munkavállaló tudja, hogy a munkaadónak sem könnyű minden szempontból. Azt viszont a dolgozók javára kell írnom, hogy fensőbbséges, lenéző, illetve ultimátumokat adó főnöki stílussal nem lehet közös nevezőt létre hozni, vagy munkavállalói megértést elérni. Ha az ember azt látja, hogy a Főnök a maga érdekeit hatalmának erejével érvényesíti, és nem partnerként, akkor ez ellenállást szül, és talán ez is közrejátszik abban, ahogy a Munkaadó a Munkaerővel, szemben áll.
Visszatérve Andorra, és az ő híressé/hírhedté vált bejegyzésére, azért ajánlanám másoknak is, hogy elolvassák, mert lényegében a rendszert kritizálja, nem pedig a munkavállalót sértegeti. Nekünk munkavállalóknak is fontos felismerni azt, hogy vannak olyan  kívülálló dolgok, amelyek rosszabbá teszik a munkaerő-piaci életünket, de a főnökünkét is.
A Munkaadóknak pedig azt üzenném, hogy lássák be, ebben a "játékban" vannak ugyan számukra negatív szabályok, de ha ezeket a szabályokat kijátsszák, elcsalják, annak mi dolgozók isszuk meg a levét a legjobban.

A végére csak annyit: bár a könyvemben is szántam rá időt, hogy a Munkaadók nehézségeire is felhívjam a figyelmet, azért sajnos fent kell tartanom azt a véleményt, miszerint rengeteg olyan negatív, erkölcsileg mélyen elítélendő dolgot tesznek meg  a dolgozóval, amely nem tartozik a megérthető kategóriába. (Ezekről szól a könyv)

Esti mese a minimálbéres Munkavállalóról

Régi tervem, hogy egyszer kiszámolom, meg lehet-e élni a minimálbérből. Akik megszabják, elhiszik, hogy ez sikerülhet. Akik a munkahelyek papírjait ellenőrzik, szintén úgy gondolják, hogy egy cég 2-5-10-20 dolgozója megél ebből, miközben látják hogy az érintett alkalmazottaknak ápolt a ruhájuk, festett a hajuk, és esetleg még műkörömmel is rendelkeznek, a mobiltelefonról nem is beszélve. APEH és munkaügyi ellenőrzések, nem feltétlenül egy cég irodájában történnek, hanem tapasztalatból mondhatom, hogy a cég egyik-másik egységében, ahol az alkalmazottól kérik a megfelelő papírokat, szerződéseket, egyebeket, és ugyebár ami látható, az látható...
Most minden érintettnek szeretném levezetni, az általam elvégzett számolást. Mindenki tesz amit tesz... Én csak ezt tehetem.

A minimálbér körülbelül nettó 60 000 Ft, a jelen pillanatban. Igyekeztem a rezsi költségeket a minimális szint legminimálisabb értékével számolni, és persze ezt egy személyre szabni, hisz a minimálbér valószínűsíthető lényege az lenne, hogy az is megél belőle, akinek nincs egyéb bevétele, vagy segítő, és jobban kereső házastársa, hozzátartozója.
Alanyunk valljuk be szegény ember, így az én gondolatmenetemben maximum egy kicsike garzont, vagy szuterént tud fenntartani, azt is mondjuk a "nyócker"-ben, vagy némileg hasonló ingatlanpiacilag nem túl felkapott helyen. Még azt is megadtam neki, hogy ne albérletben lakjon, mert akkor már itt az elején éhen halna szegény, és én boldog, teljes életet kívánok neki, az ő igencsak bekorlátolt körülményei között. Minimálbéresünk az életben már mindenről lemondott, tehát csak dolgozni, és enni szeretne. Nem igényes fajta... Így tehát nem költ a következőkre:
kultúra : mozi, színház, az Opera maximum a tévében ( ha van neki, mert ne feledjük, az is növeli az áramszámlát), könyv, újság. (A legutóbbi "nem olvasása", még hasznára is válik, mert akkor a még megmaradt életereje is elszállna...)
öltözködés : ruha, cipő, kabát stb. Valami csak megmaradt még a régi időkből....
"luxuscikkek" : tea, kávé, kakaó
Elmondhatjuk, hogy alanyunk minta ember: mindent kitiltott az életéből, ami kényelemérzetre, avagy gondolkodásra késztetné.
A rezsit viszont muszáj kifizetni, mert az állampolgári kötelessége, és bár "élni" nem, de lakni azért még szeretne valahol. Fájó szívem megszánta őt, és olyan lakásba költöztettem, ahol nincs közös költség. Önzés is volt bennem amikor így döntöttem, mert ha egy ilyen fizetni valót belerakok eme eszmefuttatásba, akkor már itt vége lenne a játéknak, mert elfogyna a pénze akkora része, amiből lehetetlen kihoznom, a "kajapénz"-t.
Villany: kb.:5000 Ft ( gyorsan fürdik, kevés vízben ha villanybojlerrel rendelkezik)
vízdíj: 5000 Ft kötelező tétel, mert ha közös költség nincs, akkor a víz külön fizetendő
gáz: nyáron  2000 Ft ( abban az esetben, ha nem gázbojler szolgáltatja a meleg vizet, amennyiben igen akkor "gáz" van...). Télen 15 000, mert a gázkonvektor igencsak drága. Villannyal nem fűt mert az még drágább.
telefon :  legolcsóbb kb.: 3000 Ft kizárólag vonalas, mert minimálbéresünknek nincs fontosabb, mint hogy a munkáltatója el tudja érni, amennyiben valami fontosat akar megbeszélni, vagy kérni. 
Ez eddig ha télen vizsgáljuk: 28 000 Ft, maradt 32 000 Ft.
Nyáron 15 000 Ft maradt: 45 000 Ft.
Elképzelt barátunk, rendes, szorgalmas munkaerő, akinek, hogy ezt nap mint nap bizonyítsa,be kell járnia a munkahelyére. Bérlet 9800Ft
Amennyiben a legolcsóbb és legalapvetőbb higiéniai szereket vásárolja:, tehát szigorúan csak a következőket:
hypó = felmosásra, wc tisztításra, fehérítésre (persze csak módjával, nem ám pazarolva...)
mosópor = legolcsóbb, hipermarketek saját márkája ( az öblítő meg csak luxus, ő olyat véletlenül sem venne)
mosogatószer = lásd mosópor
szappan = egyszerű, párforintos, kemény szappan, kézmosáshoz, fürdéshez, hajmosáshoz egyaránt megteszi
( dezodor, sampon, balzsam, testápoló ismeretlen fogalom)
toalettpapír = egy rétegű, illatmentes, hipermarket saját márka
tehát ez esetben, és kizárólag így, 3000 Ft-ból megoldja. Hölgyeim és Uraim! Nem csalás, nem ámítás, amennyiben így élnénk, tényleg megúsznánk ennyiből a higiéniát.
Összesítve:
nyáron: körülbelül 32 200 Ft jutna ételre havonta. Napi szinten: 1073Ft ( ha a hónap 30 napos)
télen: körülbelül 19 200 Ft jutna ételre havonta. Napi szinten: 640 Ft ( ha a hónap 30 napos)
Természetesen alanyunk minden szükségletét képtelenség feltérképezni, és számításaim nem életszerű módon azt feltételezik, hogy nála soha semmi nem romlik el, nincs kukadíj, egyéb nem várt fizetni való. Éppen ezért tanulságos, és mondhatni hihetetlen hogy bárki is elhiszi miszerint  kb.:600 és 1000 Ft-közötti összegből lehet táplálkozni, miközben ha csak egy egyszerű zöldbabfőzeléket szeretne főzni magának a képzeletbeli minimálbéres, szigorúan a legalja, húst nem látott, szójás virslivel, az is kb.: 920 Ft. Igaz, ez két napra! És ekkor nem vett még magának reggelire és vacsorára beosztva némi kenyeret, 5-5 dkg szintén pocsék de legalább olcsó párizsit, felvágottnak nevezett valamit. A gyümölcsöt a zöldségesnél csak megnézte, és nem vett belőle egy szemet sem.

Sok kritikát lehet mondani az egymást váltó kormányokra, ellenőrző szervekre, de azért ennyire senki sem hiszékeny. Miért ez a hatalmas félrenézés? Az államkassza üres, sorozatban az egyszerű, átlagembertől igyekeznek beszedni a hiányt, így vagy úgy. Bezárnak iskolákat, óvodákat, kórházakat. A nyugdíjat befagyasztják, a termékekre még több adót rónak ki, a nyugdíj megtakarításainkat elveszik, és a végtelenségig sorolható a kassza feltöltésére irányuló intézkedések tömkelege. Pedig a pénz meg van. Rengeteg! Csak be kéne szedni!
Azelőtt legalább meg akarták győzni a munkavállalót: "több fizetést kapsz, ha nem kell bejelentselek teljes mértékben".
Ma már csak kicsi fizetés van, minimum bejelentéssel, és azzal az alternatívával, hogy elfogadod, vagy nem lesz munkád. Azokról nem is beszélve, akik csak 4 órában vannak bejelentve, és ez még csak a Tb-re sem jogosít.
A mese tanulsága:
Ma Magyarországon közel 2 000 000 munkavállaló van minimálbéren bejelentve. Kb.: 4 000 000-an dolgozunk.

Itt a vége fuss el véle...
Aki nem hiszi, az végre járjon utána!

Munkát vagy Jogot?- " Ez a kérdés, válasszatok!"

Az utóbbi időben sorozatban az derül ki, hogy mindenki hülye, csak azok nem akik az új Munkatörvénykönyv Tervezetet legyártották. Én egy jóindulatú munkavállaló vagyok, így minden kérdésre megpróbáltam megkeresni a kormány által adott válaszokat. Gondoltam, így lehet hogy megértőbb leszek, és majd teljesen tisztán látok abban az ügyben, hogy mért rossz, és mért lesz még rosszabb nekem a munkaerőpiacon.
A töménytelen kérdés-válasz, nyilatkozat böngészése közben végül találtam egy igencsak találó jellemzést mindarra, amit jelenleg a munkaerőpiaccal kapcsolatban tesznek az illetékesek.
Az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke, aki igyekszik kiállni a munkavállalók érdekei mellett, így összegezte a kormány tevékenységét, és ezáltal a nekünk küldött üzenetet:

.  " a munkavállalóknak el kellene dönteniük, hogy munkát akarnak vagy jogokat..." 


Amennyiben végig követjük a történéseket, egy mondatban tényleg így fogalmazhatjuk meg.
Ha nem akarjuk, hogy a jogainkat eltiporják, otthon maradunk kereset nélkül, ha viszont enni is szeretnénk, és ezért elmegyünk dolgozni, akkor minden jogunkról mondjunk le írásban, melyet munkaszerződésnek hívnak. ( Már ahol ilyen van egyáltalán...)

Vajon csak én érzem úgy, meg a szakszervezetek, hogy ettől a tervezettől nem valószínű, hogy több munkahely keletkezik? Hogy  a 60 évest, a romát, vagy a gyermekes anyukát, a magasabb minimálbérre jogosult diplomást ugyanúgy diszkriminálni fogják? Ezeket az embereket az  ezer és egy állásinterjún, nem azért bírálják el negatívan, mert mondjuk délutános műszakpótlék járna nekik. A roma nem kell mert az ami, a 60 éves öreg, és nem jól mutat rajta a miniszoknya, amikor titkárnőként fogadja az ügyfeleket. Az anyukának bárányhimlős lehet a kisgyermeke, és akkor a végén még el megy betegállományba, a diplomás helyett meg mennyivel olcsóbb ha egy diploma nélkülinek fizetik a normál minimálbért ( a többit zsebbe)...   Most komoly, hogy ha a dolgozóknak kevesebb szabadságnapjuk lesz, vagy ha a terhes kismamát elküldhetik jogosan az állásából, akkor megszűnik a diszkrimináció a munkaerőpiacon? Ettől a tervezettől,az alulképzettnek lesz minimum 80 000 Ft-ja  (plusz vizsgadíj !) egy OKJ-s tanfolyamra? És akkor még az olcsóbb verziót említettem...

Megnyugtatásunkra pedig a következő nyilatkozatot olvastam:
"A munkavállalói biztonság, a munkaadói háttér biztonsága és a rugalmas munkaerőpiac egymást feltételező és szükséges elvek"- mondta Kara Ákos FIDESZ-es politikus...

Ezek után felmerül a kérdés:... (de ezt mindenki tegye fel saját maga)