2012. augusztus 24., péntek

Megveszik az Arany Alkonyt?




Íme egy cikk:  http://barikad.hu/izraeli_ingatlanbiznisz_aldozataiva_valhatnak_az_arany_alkony_lakoi-20120628  mely oly mértékű "jóindulatról" tanúskodik, amit megirigyelhetne bizony akárki, persze csak a szélsőségek körében...
Szerintem meg a butaság netovábbja, ha zsidó kérdéssé alacsonyítunk egy olyan helyzetet, mely 1300 idős ember életét, és több száz dolgozó jövőjét oldja meg.
A cikk írója szerint nem ez a lényeg, hanem az, hogy izraeli ingatlanbiznisz bezony ez. Mert hát ha ilyen kézbe kerül esetleg az otthonok sorsa akkor az csak biznisz lehet, és köze nincs a jótékonysághoz, hiszen sok pénzt feccölnek bele... Most mit mondhat ekkora blődséget olvasván  az ember lánya?  Egy ekkora ingatlancsoport megvásárlását mégis ki vállalja be csak úgy passzióból? 1300 idős, és a személyzet várja, hogy megnyugodhasson, és azon felül, hogy nincs ok arra, hogy a Köves Slomó által vezetett EMIH által nyújtott megoldást ne fogadja el az Arany Alkony,  egy gyermeteg téveszme szüleményeként jellemezném az olyan megnyilvánulásokat melyek ezt bármilyen módon sérelmezik. Ez nem egy tábla csoki, amire bárkinek van pénze, és nem is egy üres ingatlan, hanem intézmények összessége, amiket azon túl, hogy valakik megveszik, még fenn is kell tartaniuk jó sokáig, hisz emberek élnek, dolgoznak benne.
Mint a cikk kiemeli az egyházi kiegészítő normatívával szándékozná fenntartani az otthonokat az EMIH. Na most mégis ki oly naiv, hogy ezen elcsodálkozik? A Kálvin János Presbiteri Misszió is hasonló módon tudta eddig sikeresen állni a sarat, és pont ennek az elvonása okozta a jelenlegi problémát, így valószínűsíthető volt, hogy ha valaki megnyugtató megoldást nyújt a kialakult helyzetre, az szintén valamilyen egyházi csoportosulás lesz. A cikk írója egyes apartmanokat 10 milliónál  is több forintra voksol, amely némi túlzást feltételez, és hozzá is teszi, hogy épp ezért nem a kisnyugdíjasok laknak eme lakásokban, ami meg megmosolyogtató számomra, ha figyelembe vesszük, hogy még a kisnyugdíjas is bizonyára lakott ezelőtt valahol, egy lakásban, házacskában... Megemlíti még hogy a nyugdíj (max.80%-át) egy részét is odaadják a lakók az intézménynek. Valahogy az az érzésem, hogy az emberek egy része, negatív módon értékeli ezeket az otthonokat, pedig csak egy kicsit bele kéne gondolni a részletekbe. Mert nézzük, hogy megy ez:
mondjuk én vagyok egy nyugdíjas, kevéske pénzecskével. Eladom esetleg a lakásomat, befizetem egy hasonló intézménybe a "beugrót", meg havonta a bármekkora nyugdíjam 80%-át. Ezért cserébe kapok egy saját lakásocskát, napi ötszöri étkezést ( igen, bizony ennyit), helyben orvosi ellátást, tiszta ruhát, takarítást, gyógyszert, ( igen ezért sem kell külön patikába mennem, sok pénzt otthagyva), és egyebeket. Télen mindig melegben vagyok, és nem kell reszketnem azért hogy jön a villanyszámla, gázszámla, vízszámla...
Elkísérnek sétálni, elintézik az ügyeimet ha azt kérem. Az évek telnek, és én lassan nem tudom ellátni magam, de akkor a saját lakásomban ellátnak, fürdetnek, etetnek, felügyeletet biztosítanak, ha kell kötöznek.
Ezt választottam, mert esetleg ha maradok a városi ingatlanomban, akkor mondjuk 80 000-ből kéne mindezt megoldanom...
Tudom én, hogy a legideálisabb nyugdíjas évek másként is történhetnének, de ha már arra nem "fussa" akkor ez a jobb döntés. Ezért viszont talán keressünk más bűnbakot, ne azt az intézményt, amely  megoldást nyújt egy meglévő problémára.
Az pedig nagyon szép világ lenne, ahol egy ilyen szakadék szélén lévő intézmény esetleges megmaradásának hírére pozitívan reagálna a társadalom, és nem kezdené fikázni a tulajdonképpeni jó hírt, azért mert azt egy zsidó érdekeltségnek köszönheti 1300 idős ember, meg több száz dolgozó.
Mint olvasható a cikkben:
 " Ésszerű gazdálkodás mellett tehát a hálózat a jelenlegi formájában is szép hasznot hajthat az ortodox zsidóknak, illetve a mögöttük álló befektetőknek - különösen, hogy az előző fenntartó adósságait nem kívánják átvenni."
Jaj! jaj! Haszon is lehet belőle! Húha, most mi lesz... brühühü...

Mert bizonyára, ha jönne egy  jó szittyamagyar befektető, nagy nemzeti öntudattal jó sok pénzért megvenné, és hazaszeretetből osztogatná az apartmanokat, meg ingyen az ellátást, nyugdíjból egy forintot sem venne el. A személyzetet , jó sok pénzért saját zsebből ( szintén), alkalmazná, és mindezt hosszú éveken át. Mer' az a jó, az az igaz Magyar cselekedet!

Én valóban tanácsolnám a cikk írójának, hogy ha  őt ennyire zavarja a jelenleg alakulóban lévő megoldás ( mert az érintettek, csak megkönnyebbülni látszanak)  , akkor uccu neki, gyorsan hívja fel a haverjait, oszt dobják össze a lóvét, meg egy tervet a további fenntartásra is, és vegyék kezükbe a dolgokat a saját értékrendjük szerint...












2012. augusztus 17., péntek

Valahol... Európában...



Sétálgatok egy országban. Valahol Európában... Nyitott szívvel, nyitott szemmel. Így kell azt, ha látni akarjuk a körülöttünk lévő világot. És megyek, és látok. Az embert a bolt előtt táblával. Enni kér. Nem adok, mert a férjem reggel már bevásárolt neki, és csak azt kérdezte tőle: kakaó jó lesz mellé? Az ember hálás volt.
Látom a vak házaspárt a Határúti metrónál. Most nem zenélnek...
A kutyás hajléktalant is látom, meg a kis virágokat áruló öreg nénit. Kevés a nyugdíj... A romákat akik paprikát árulnak, meg kukoricát.
És ott a kacatbolt is. Imádom, bár már nincs ott az eladólány, aki ott dolgozott. Tudtam, hogy elmegy majd, mert hónapokig figyeltem, hogy minden nap ott van. Minden nap! Soha egy szabadnap. És a tulajok is. Figyelték minden nap... Egyszer néztem, hogy hoznak lángost. A dolgozót nem kérdezték meg kér-e, csak ettek. A lány meg ott állt, és mosolygott, eladott. Az utóbbi időben már nem annyira... Tudtam el fog menni. Drukkoltam is! Menj! Azóta nem ugrál senki ha nézelődök, mert a tulajok ülnek. Végül is ha kell valami majd szólok... A ki van kiért viszony megváltozik, ha nincs alkalmazott. Megértem...
Aztán látom a BKV ellenőröket. Most épp nem unottak. Élénken beszélgetnek. Dávidot akarják, jöjjön, álljon oda, majd megtudja milyen itt... Elmosolyodok. Igazuk van. Mutatom a bérletet, nagyot köszönök, mosolyognak, jól esik.
Látok még 40 kilós hajléktalant körbeálló rendőröket: " Pakoljál már! Igyekezz! " Siet, de az a két szatyor a mindene, meg ami abban van. Tényleg ennyire veszélyes? Három rendőr meg ő...
És ott az ingyen újságot osztogató zöld ruhás lány, meg a szórólapokat osztogató srác. Elveszek egyet, had fogyjon el nekik minél hamarabb. Míg a kukáig érek jól összehajtogatom, zsupsz be. Nem érdekel, de talán ennyivel kevesebb ideig kell ott állniuk aprópénzért.
A munkahelyemen látom az öreg bácsit. Valamiféle mindenes. Nyugdíjban lenne a helye, de ő kartondobozokat pakol, és egyebeket. Fáj a háta néha, meg a vérnyomása is magas. De dolgozik. Kell neki...
Annyi mindent látok. Csak oda kell figyelni! Másokra. Ha több időm lenne, egyenként beszélnék velük. Mi van? Hogy vagy? Miért? Annyi történet lenne...
Aztán bekapcsolom itthon a TV-t. Azt mondják benne, hogy az EU-ban vagyunk, felzárkózunk, fejlődünk. De nem. Európa nem ilyen. Nem lehet ilyen!
Nem attól leszünk EU-kompatibilisek, hogy van fogyasztóvédelmi hatóságunk, hogy minden légypukiért büntetik a vállalkozásokat. Pl.: ha nincs kirakva egy boltban jól látható helyen, hogy "dohányozni tilos!". Jó erős a pénzbírság ha ez nincs. Miért? Kinek jutna eszébe rágyújtani egy ruhaboltban?
Nem attól leszünk fejlett ország, hogy a tyúkólakat korszerűsítjük ( a tojás meg 50-60 ft/ db, emiatt). Én nem ettől érzem magam haladó ország állampolgárának. És nem is érdekel. A stadion építés sem érdekel! Köpök rá, hogy hol rendezik a sportrendezvényeket, mert éhezőket látok, meg tiszta, ápolt családanyát, aki a szomszédban is lakhatna, de most pénzt kér, mert vége! Elvették a lakhatását, a gyerek meg a suliban, és este vacsi kéne...
Igen! Idegesít a TEK, a szakértői díjak, meg a sok nemzeti konzultáció, mert sok pénzbe kerül. A rohadt sok plakát is, és a Cinege utca lezárása is! Mind mind sok olyan forint, amelyből lehetne taníttatni, gyógyítani, nyugdíjat adni...
Majd akkor leszünk valódi Európa, ha úgy is élünk.
Én sétálok tovább, és figyelek. Aztán leírom, hogy más is lássa amit én. Mert lássunk együtt!



2012. augusztus 13., hétfő

"Ebben az országban épp az a jó, hogy minden és mindenki lenyúlható..."



Szegény Schmidt Máriánk megint boldogtalan lesz, mivel egy újabb "igényes" munkaerő helyzetét tárom itt fel. Mit tehetnék? Hisz mint tudjuk, magam is túl sok igényt támasztok a munkáltatók felé: normál körülményeket, bejelentett fizetést, meg az alapvető munkatörvények betartását...
Enikőnk (nevezzük így), lelki szemei előtt megjelentek a legszebb ünnepek, az ötöslottó főnyereménye és minden efféle vízió képei, midőn közölték vele, hogy megint lesz munkája. Önmagamról is tudom, hogy milyen frenetikus érzés ez, ebben a munkahelyekben bővelkedő, nagyszerű országban,... Ám ekkora öröm Enikőnek adásával nem elégedett meg a kegyes sors! Fokozta azt rendesen! A munkáltató még egy tanfolyam elvégzésére is befizetné eme boldog asszonyt, hogy legálisan végezhesse az adott munkát. Meg is csókolnánk eme munkáltató kacsóit, ám mielőtt már-már virtuálisan kineveztük volna az év munkaadójának, rájöttünk, hogy ez a gesztus nem feltétlenül nemességet, hanem inkább némi rafináltságot feltételez, mely oly jellemző fajtájára... Hogy miért?
A szóban forgó munkáltató, talán megijedvén attól, hogy még a végén elterjed róla nagylelkűsége, vagy csak okos kereskedő, ki még a dolgozójából is pénzt csinál, de minden esetre igen kreatív megoldást eszelt ki ezzel a tanfolyammal kapcsolatban. Ő ugyanis ezt úgy gondolta kivitelezni, hogy Enikő tanfolyamát ugyan kifizeti, de annak az árát a fizetésekkor szépen apránként levonja. Igazság szerint nem is lenne ezzel gond, ha a két fél ebben állapodik meg. Ám a könnyfakasztóan megható, ugyanakkor vakbélröhögtetően és mélyen erkölcsös momentuma a dolognak, hogy miután ezt Enikővel letárgyalták, a munkaadó utoljára még felhívta a figyelmet arra, hogy igényt tartana a számlára...  Vegyük át mi is történhet itt tulajdonképpen? A munkáltatónak ez a tanfolyam semmibe sem kerül, hiszen kifizetteti a munkavállalóval az árát, ám de ennek ellenére kéri a számlát... Ez csak egy érzés, de oly valósnak tűnik: vajon  az a számla milyen hamar kerül majd a cég könyvelőjéhez, hogy az adóalapból levonható legyen? ... Kvázi Enikő kifizeti a saját tanfolyamát, de a cég aratja le az ezért igénybe vehető előnyöket...
Oly szépen illik erre a sokak által elítélt szám mely arról szól : " ebben az országban épp az a jó, hogy minden és mindenki lenyúlható..."

2012. augusztus 9., csütörtök

Marikát ezentúl e-mailben rúgják ki!



Az interneten hívták fel a figyelmemet arra, hogy manapság, mivel új munkatörvénykönyvvel büszkélkedhetünk, már e-mail-ben, sőt sms-ben is felmondhatnak a munkavállalónak... Oly nagyszerű ez! A világ rohan, a gazdaság "pörög", az évek óta, egy egy cégnek, vállalkozásnak hasznot hajtó dolgozókra minek is szót, avagy 3 percnél több időt vesztegetni, ha lapátra teszik. Meg e-mailt a titkárnő is tud írni... Még magának is : "Erzsike! Legyen szíves! A vállalati e-mail címről, küldjön egy levelet önmagának, hogy ki van rúgva..."
Ezen felül praktikus is ez a könnyítés, ha például nagyon elfoglalt a munkaadó. A wc-n ülve még neki is akad pár perce, hogy dobjon egy sms-t...
De vannak ezeken kívül is előnyei. Gondoljunk bele: munkaadó vacsizik egy kellemes társasággal, jön a pletyi, hogy "Hallottad? A Marika, tudod a raktári munkás! Még nem látszik rajta, de várandós... Szerintem hamarosan elmegy betegállományba, mert így nem fog emelgetni... Most majd fizethetsz neki úgy hogy nem is dolgozik... Hehe..."
"Hát még nem jelentette be hivatalosan, úgyhogy amíg várjuk a desszertet kirúghatom anélkül hogy akár a gyanú árnyéka is rám vetődhetne. Okostelóm van! :-) E-mailben vagy sms-ben szabaduljak meg Marikától?..."
Hol vannak már azok a nehézkes idők amikor Marika bejelentette hogy terhes, és szegény munkaadónak a bejelentés előtti napokra kellett visszadátumoznia a felmondást, hogyaszongya:" Leépítés miatt munkaviszonyát megszüntetem..."
A hatékonyságot csak növeli a gyorsaság.
Tulajdonképpen minek is pofozkodni, ha jó erősen gyomorszájon is lehet rúgni a dolgozó embert...
Köszönjük, megértettük hol a helyünk ebben az új rendszerben...
Talán még megérek egy másikat,  egy olyat, ahol a munkának és a dolgozónak becsülete van...

2012. augusztus 3., péntek

Hogyan adja el a fidesz a semmit...



Hát nézzük: (fidesz.hu)

Első körben így:  "Az Állami Számvevőszék vizsgálata világosan megmutatta, hogy 2004 és 2010 között hiába állt rendelkezésre óriási összeg, 1850 milliárd forint, ebben az időszakban mégis jelentősen nőtt a munkanélküliek száma.  Mindeközben Európában az utolsók, sereghajtók lettünk a foglalkoztatottságban."

Majd imígyen:


"Sikeresen zárult a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) fejlesztéséről szóló projekt, amelynek keretében korszerű, szakmai szolgáltatásokat vezetett be a munkaügyi szervezet."
Hát nem mondanám, hogy tökéletes volt az előző kormány munkanélkülieket segítő tevékenysége, de valljuk be, nem nagy kunszt egy világválság közepén hatalmas munkanélküliséget "gyártani", ellenben nem mondanám etikusnak mindezt belevarrni az akkori kormányzás nyakába...  Egyes becslések szerint 150 000 munkahelyet vesztettünk akkoriban.

De az NFSZ! Hát ettől a szervezettől kiver a hideg verejték már egy ideje, legfőképp ha annak tevékenységét próbálják reklámozni. 7,9 milliárd forintot költöttünk erre! Mire is? Hogy se munkát sem oktatást nem kaptam amikor a segély helyett inkább ezeket kértem. 

"Az NFSZ közleménye szerint a szolgáltatásfejlesztés keretében 40 állásügynök állt munkába országszerte, akik több mint 23 ezer álláshelyet tártak fel..." 

Igen, anno orrba-szájba nézegettem a honlapjukon fellelhető álláslehetőségeket. Hát olyan baró lehetőséget is találtam ott, melyben takarítót meg kertészt kerestek megváltozott munkaképességűt... Én elhiszem, hogy nagy tudás az ilyesmihez nem kell, de fizikai állóképesség mindenképp, az meg egy beteg embernek nem biztos hogy van... 

"Megújult az NFSZ humánerőforrás-gazdálkodási rendszere is, szakmai képzések zajlottak, tananyagok készültek el. Számos foglalkoztatáspolitikai kutatás látott napvilágot a többi között a munkaerő-piaci politikák értékeléséről, a munkaerő-piaci programokról, valamint a foglalkoztatás növelésének lehetőségeiről."
Tehát képezték magukat rendesen, ahelyett, hogy minket képeztek volna... És zajlottak mindeközben a kutatások arról, hogyan kéne növelni a foglalkoztatást. Hát összegezve, ha 7,9 milliárd forint ráfordítással meg ennyi év melóval, képzéssel, fejlesztéssel a közmunkaprogram, meg a "háztáji állattartás versenyképes a munkaerőpiacon" lett a végeredmény ( mert mást nem nagyon láttam ebből), akkor azt hiszem, hagyni kéne ezt az egészet. De most komolyan!
Köszönjük, és örülünk tiszta szívből, hogy lezárult ez a "program", mert így megállhatott 7,9 milliárd forintnál, és nem kell rá már többet költeni.
Nagyon sajnálom, hogy az NFSZ újra meg újra terítékre kerül ezen a blogon, de én megtapasztaltam a "segítséget" amit nekem nyújtott. Miközben fényesen csillogtatja tevékenységét, és azt mutatja a közvéleménynek, hogy mindent megtesz a munkanélküliek "helyzetbe" hozásáért , ezért ő aztán már nem tehet arról, hogy ha a lusta dög munkavállalónak nincs melója, aközben valójában semmi nem történik. 
Aki még nem ismeri a történetet az NFSZ-el annak figyelmében ajánlom a következő linket: 
(a rendszeres olvasók meg tudják)
Örök hálám üldözni fogja az NFSZ-t örökkön örökké, csak utol ne érje...