Mi, a Kormány és a nyugdíjunk! avagy minek az az egyéni számla?...

Végre megnyugodhatunk nyugdíj-megtakarítás ügyben! Nincs! De legalább nem kell tovább aggódnunk érte! Az Emberi Erőforrások Minisztériuma orcapirulás nélkül tiszta vizet öntött a pohárba imigyen:
 "a nyugdíjtörvény 2012. július 16.-án  (ej de szép nap lehetett volna...) elfogadott módosításának lényege, hogy nem változik a nyugdíjrendszer. A nyugdíj-jogosultsági és - kiszámítási szabályok is a jelenlegiek maradnak" (Népszava).
Tehát bebetonozták azt amit összetákoltak jelenlegi kormányzásuk alatt, nyugdíjrendszerügyileg... Hol vannak már az egyéni számla, meg az örökölhetőségi ígéretek!?... Sehol! Mer' nem kell, hisz mint kifejtették, most veregetik vállon magukat, a baró munkáért, amit véghezvittek, mivel a nyugdíjalap rendben van! Nekem meg, mint rendes NER-társnak ezt el kell hinnem. Na nem az egyéni számlámból, mer' az nincs, de Matolcsy becsületes, jótékony szemébe nézve tudnom kell, hogy mindez igaz! Úttörő-, kiscserkész- és NER becs.szóra! Viktor meg soha nem hazudik, úgyhogy bár számomra titkos, hogy mibe fektették, de megtakarításom tuti jó helyen van, és gyarapodik! Az meg Dakota becsszóra... Magam előtt is szégyenlem, hogy ilyen jó munkát végző, szép emberek vezetése alatt, hogy is juthatott eszembe azon aggódni, hogy vajh' mi lehet az én kis megtakarításommal, hol lehet és hogy érzi ott magát. Pirulva vallom be, néha a nyugdíjas éveimért is aggodtam...  De mindez felesleges! Hiszen lesz itt sok kicsi baby-boom-os jövőbeni adófizető, meg lassan a rokkantak is mind meggyógyulnak, úgyhogy mire öreg leszek, lesz sok-sok nyugdíjam... Megvédték!

Komolyra fordítva a szót: azért adtam oda azt a pénzt, mert szent Viktorunk mennydörögve köpte az arcomba, hogy ha nem adom, akkor ugyanúgy fizetnem kell az állam felé is a nyugdíjra valót, csak azt majd nem kapom meg! Kiskeresetű emberként nekem minden félrerakott pénz számít ami az öregkoromat támogatja. Nem volt választásom, pedig ha több pénzem lenne nem engedtem volna a zsarolásnak. Most pedig szemberöhögnek! Jelenleg amit nyilatkozgatnak nyugdíjügyben, az azt mutatja, hogy majd talán kapok valami nyugdíjat ami farhátra is elég, de bár a megtakarításom odaadtam, és mindent befizetek az államnak, ha valaha pénzt akarok ebből látni akkor mindez nem elég! Sőt! Még az se, hogy megöregedek, mivel még legalább egy gyereket kell szülnöm és felnevelnem addig, ha akarok is valamit... Ezen felül, egy olyan rendszert romboltak le az államosítással, mely a már bizonyítottan tarthatatlan nyugdíjkiadásokat csökkentette volna le a jövőben, ezzel levegőhöz juttatva az államkasszát. 10 év nyugdíj-erőfeszítéseit dobták ki az ablakon, és azt, hogy biztosítottnak érezzék az emberek a nyugdíjukat.  Ugyanis ha ez a rendszer így marad, akkor nekem már nem biztos, hogy futja majd akár farhátra is...
Ennek a kormánynak egyet biztosan nem bocsájtok meg: hogy zsarolással, és ígéretekkel elvették a pénzemet, és most 2/3 - osan  belenevetnek a képembe.

Recesszió

                                             ( Akár a Széll Kálmán téren is lehetne...)


Éreztem én, hogy ennek a szónak valami negatív jelentése van, és bár nem szoktam használni ( mért is használnám, nem vagyok gazdasági emberke), kíváncsi voltam a pontos jelentésére, szó szerinti megfogalmazására. Íme ezt találtam: "Hanyatlás; (gazdasági) visszaesés."
Tehát ez vár ránk, szinte mindenki szerint. Nekem mint közembernek, ez sok minden mást is jelent...
Tegnap társaságban beszélgettünk páran, és végül meg kellett állapítanom, hogy elvették a jelenem, és már a jövőm is. A "recesszió" szó pedig mindezt csak súlyosbítja. Mert mit jelent ez kicsi ember szinten: gazdasági visszaesés? Hogy nem lesznek beruházások, nem lesznek új munkahelyek, de még azokból is megszűnik egynéhány amelyek most még tartják magukat. Tehát lesz még sok-sok munkanélküli, meg közmunkás. A hétköznapi embernek ezt jelenti. Nem akarok recessziót!
 Egymillió új munkahelyet akarok! Mindenki számára elérhető oktatást akarok! Meg egymillió új munkahelyet, Igen! Mert ez ad biztonságot, és ez teremti meg a gyermekvállalás alapjait. Aztán már nem is érdekel, ha Matolcsy bácsi élvezettel dörzsöli a kezét, a sok jövőbeni adófizető láttán. Akarok még ingyenes bölcsődét, hogy dolgozhasson az anyuka, ha kell neki a fizetés! És persze normális bért is akarok, bejelentve, legálisan! Aztán nyugdíjat is akarok magamnak a jövőben, meg annak aki lebetegszik, vagy már eleve betegen született! Jó egészségügyi ellátást is akarok, és azt, hogy mondjuk a IV. kerületből ne vigyék Kistarcsára az érsebészetre szoruló beteget! Most már nem kérek, akarok! Még sok mindent... Olyasmiket amik jelenleg nem nevezhetőek normális megoldásnak.
Pedig bárhogy nézzük, mindennek amit akarok, a gazdaság a rugója, meg a munkahelyek.
Dolgozom, dolgoznék, tanulnék, gyerekeket szülnék, élnék...
Cserébe recessziót kapok! Nem kértem, nem kérem, köszönöm!  Ez vajon mennyire világos így?...

"-Tudna rajtam segíteni?"

Ezt nem én írtam, hanem Kácsor Zsolt a Népszabadságban.  A Rokkant is ember blogon találtam.  Vajon mit is fűzhetnék hozzá?... Azt hiszem már semmit...

Halálbüntetés ws. Börtön

A munkaerőpiaccal abszolút nem kompetens a halálbüntetés kérdése, de közéleti téma, és ahogy másokat úgy engem is foglalkoztat, mi fog történni ezzel kapcsolatban.
Némi kritikát kaptam az előző posztom miatt, amin már meg sem döbbenek, hisz már többször kiderült, hogy egy-egy vélemény blogba szerkesztése után, nem a lényeg kerül terítékre. Bándy Kata békés nyugalmának csúfos megzavarására hívtam fel a figyelmet, és persze ebből az jött le, hogy de a romák... és már pedig kell a halálbüntetés...
E poszt akkor szóljon arról, itt és ne Kata neve alatt, mert valóban hagyjuk Őt nyugalomban, családját pedig engedjük át a békés gyásznak. Azt hiszem elmondható, hogy már épp eleget szenvedtek.

Nem nagy lelkesedéssel, de a halálbüntetés  visszaállításának ügyében egyet kell értsek Navracsics emberkénkkel, aki szerint  sem nemzetközi kötelezettségek, sem pedig etikai megfontolások miatt nincs erre lehetőség.
Én mint emocionális gondolkodású létforma, az utóbbi érv alapján állok a  "ne legyen halálbüntetés" gondolat mellé. Ugyanakkor sokkal racionálisabb érv a mai igazságszolgáltatás helyzete, mely lássuk be nem áll a helyzet magaslatán. Nem kritika ez, mindössze, egy alap igazság, mely szerint ahol ember van, ember dönt, ott hibák is akadnak.
Kaiser Ede már rég alulról szagolná az ibolyát, ha létezne nálunk a halálbüntetés intézménye, és bár úgy hírlik, nem egy makulátlan fickó, azért bűnei messze esnek attól, hogy azokért halállal kellett volna lakolnia. Ez most csak egy hirtelen eszembe jutott eset, mivel nagy port kavart, így szinte mindenkihez eljutott anno, de bizonyára , ha a neten utána nézünk találunk hasonló történeteket. Mi több, a halálbüntetés eltörlése is hasonló okokból kifolyólag vált szükségessé.
Aki ismer, tudja, hogy az én igazságszolgáltatásom gyermekien egyszerű: mindenkit azzal büntetnék, amit ő maga is tett. Egy egyszerű példa: ha egy mocsadék megerőszakol valakit, jó mélyen bedugnám egy nagydarab, kiéhezett emberkéhez, egy jó kis börtöncellába ,majd pedig a természetre bíznám, hogy megtudja milyen az ha valaki valamit nem akar...
Bűnössel szemben nekem sincsenek erkölcsi fenntartásaim, és nyugodtan bárki elhiheti, a gyilkosoknak ugyanolyan sorsot szánnék, azokkal a kínokkal ( ugyanmár! injekció, meg egyebek? ... ), melyeket ők is okoztak. Alapjában véve,  akik a halálbüntetés visszaállítását szorgalmazzák, valójában úgy gondolkodnak mint én, csak ők a realitás szikráját sem engedik felbukkanni gondolkodásukban a gyűlölet mellett. Márpedig az én igazságszolgáltatásom ott bukik, ahol a halálbüntetés visszaállításának lehetősége is: az ember téved, és ha a tévedés lehetősége fenn áll, nem hozhat döntést életről, halálról!
Nem csak  Móri ügy, de sok más nagy visszhangot kiváltó ügy esetében is megfigyelhető a hibák sokasága. Minél hírhedtebb a történet, annál nagyobb nyomás van az igazságszolgáltatáson. Minél hamarabb akar a társadalom és a közvélemény eredményt, annál biztosabb, hogy a kapkodás nem megfelelő embereket citál az igazságszolgáltatás elé. Aztán pedig évek is eltelhetnek, mire a valódi bűnös kiléte napvilágot lát.
Elnézést, ha megemlítem még utoljára Bándy Kata nevét, de az ő ügyében is én még megfigyelő álláspontba helyezkedem, mivel Kata kiléte, és az erős reakció, amelyet kiváltott az ő tragédiája, megint csak gyors eredmények felmutatására kényszeríti a nyomozó hatóságokat, és korántsem vagyok biztos abban, hogy ez jót tesz-e az igazság kiderítésének. A hibák lehetősége ez ügyben is hatványozottan fennáll. Már most az elején is két gyilkost próbáltak felmutatni, aztán még sem, aztán újra... és megy a tánci-tánci ide oda, ami a kapkodást jelenti számomra, semmi mást.
Ha velem történne hasonló tragédia én bizony csendet, és nyugalmat kérnék "ügyem" körül, hogy a hatóságok megfontoltan, és ezáltal hatékonyabban végezhessék a dolgukat, mert a jó és biztos eredményhez ez kell. 
Tehát legyek bár közellenség, bárhogy sajnálom Katát és a hozzá hasonló áldozatokat, a halálbüntetést elutasítom!
Na gyertek! Tépjetek szét! Hidegen hagy...

Bándy Kata nem eszköz, hanem Ember!!

Szegény Bándy Kata! Tragikus ami vele történt, de még borzalmasabbá az teszi a vele történteket, ami most folyik körülötte, és már a család is szenved emiatt.

 ""A család kérését is tolmácsolom, amikor arra kérem a civil és a politikai szervezeteket, hogy se a lányunk nevét, se a személyes tragédiáját ne használják fel uszítás, gyűlölködés vagy a halálbüntetés visszaállításának ürügyéül. Köszönöm."
- ezt kérte Bándy Edit, a fiatal lány édesanyja a Facebookon.

  Reklámot, kampányt, politikai hacacárét kreálnak tragikus sorsából. A gyűlölet ékkövévé alacsonyították le, és valamiféle ereklyeként tartják kezükben, mely számomra kimeríti a meggyalázás fogalmát.
Egy fiatal nő halála nem lehet "reklám" !
Nem gondolom, hogy azt szeretné, hogy a halálbüntetés újrateremtésének angyala legyen! Hogy faji kérdés fonódjon halála köré! Békét szeretne, nyugalmat, mint ahogy a családja is. Emberi méltóságot, melyet így elvesznek tőle.
Most jött rá a kormány, a szélsőjobb társadalom, és mindenki, hogy ebben az országban brutális gyilkosságok történnek? Valóban? 
Állítsuk vissza a kétes halálbüntetést, miközben a családon belüli erőszak meg senkit nem érdekel amíg vér nem folyik? Valóban roma és nem roma kérdés a mai közbiztonság? Hogy van az, hogy rövidke két mondatos hír lesz ugyanolyan fiatal élet kiontásából mint Bándy Katáé, csak mert fehér ember ölte meg, nem roma? Ha fehér öli, az kevésbé tragikus?
Nem! Nem a romákat védem, mindössze a kettős mércére hívnám fel a figyelmet! Nincs vagy, vagy. A bűn az bűn. Minden bűnösnek bűnhődnie kell, és minden áldozatnak kijár a gyász.
Valami baj van ebben az országban. Minden témában, minden eseményben megoszlik a társadalom értékrendje. Vannak jók, és még jobbak, vannak bűnösök de a másikak ugyanazért még bűnösebbek. A politika porondján ugyanez mutatkozik, az erkölcsben szintén.
Hát hol élünk mi?
Bándy Kata egy értékes ember volt, és gyomorforgató, hogy valamiféle reklámarcként hurcolják körbe-körbe, mint nem oly rég egy másik embert...  

Hagyjuk Őt békében nyugodni, és hagyjuk családját gyászolni! Az együttérzés, és a humanizmus ezt kívánná alapból is. Szomorú, hogy ezt a családnak külön kérnie kell... :-(

BKV!

Avagy egy utas gondolatai.

Itt ülök a metrón, és szokás szerint írok.( Majd este feltolom a netre. )Van az írásra időm, hisz minden nap végig utazom a 3-as metró útvonalát oda vissza. 6 óra 13 perc van. Eszembe jut, hogy nem rég olvastam a neten, hogy fogadni kéne, mikor történik tragédia a BKV valamelyik járatán, mivel mindennaposak az olyan meghibásodások amelyek, erősen meghaladják a "megkopott a festék" kategóriát...  Kérem, most ne kezdjünk el hőzöngeni, hogy micsoda dolog ilyesmikre fogadni, mert ez csak egy erősebb reakció arra a semmittevésre, ami ez ügyben folyik. Megmagyarázzák, elbagatellizálják az illetékesek, majd beszállnak az autóikba...  Én meg itt ülök a metróban... Egy ideje naponta érzem a füstszagot, egyazon szakaszon végiggurulva. Kár tagadni, mivel itt utazom minden nap. Eddig megúsztam, meg mások is. De meddig lehet megúszni? Nincs más útvonalam, nincs autóm, nincs jogsim. Van viszont BKV bérletem 9800 jó magyar pénzért. Bemutatom az ellenőrnek, tekintetem pedig azt kéri : mondjad már lécci, hogy "jó hely ez, nincs semmi gáz, délután is talizunk"...
Szóval itt ülök, és robogok. "Nagyvárad tér következik" . Szuper, akkor a füstszag is mindjárt elmúlik! Na vegyük sorra, mit teszek, ha egyszer nem múlik el... Megijedek. Talán szerencsém van, és egy megálló közelében történik a borzalom. Az jó! Ott lehet menekülni. De végül is,ha két megálló közt ragadunk, az sem megoldhatatlan: talán áramtalanítják a síneket, és majd gyalog elszaladunk a következő peronig, ott meg már megint szabad az út... És mi van, ha egyik sem lehetséges majd, abban a szituációban?  Nem is tudom... Égni nem akarok, mert az kegyetlen, és amúgy is tűzfóbiám van. Nem! Azt hiszem, akkor majd jó mélyeket szippantok a füstből... Ha mázlim van mire a tűz engem is elér, már nem leszek eszméletemnél.
De most itt ülök, az emberek körülöttem újságot olvasnak, álmosak, unottak, én meg mosolygok, hogy mik jutnak itt eszembe...Hát ez nonszensz!  "Deák Ferenc tér következik"... 6 óra 32 perc.  Az állam ekkora tragédiát nem kockáztatna! Még a sebességet is korlátozzák a Nagyvárad tér és a Népliget között, hogy védjenek minket, Utasokat!  Aztán bevillan a kép amikor a metrószerelvényre rázuhant az alagút plafonja... Mit is olvastam nemrég? Valami szakember nyilatkozta, hogy statikailag nem kóser a metróalagút. Meg a sínek. Repedeznek, persze csak állítólag, mert mások szerint meg nem ... És a tűz! Rövid hír tegnapról:
"Tűz volt a 3-as metróvonal Deák Ferenc téri állomásánál kedd éjjel, személyi sérülés nem történt - közölte a BKV szerdán az MTI-vel." ( propeller.hu ) Ennyi. Én meg még mindig itt ülök, és délután is itt fogok.
 "Újpest városközpont, végállomás"
Megúsztam! Ma reggel is... Hálásan gondolok az olvasókra, hogy írhattam nekik, mellyel közvetve segítségemre voltak, hisz gyorsabban telt az idő.
Már csak a buszt kell igénybe vennem, ahhoz, hogy beérjek a melóba. A buszon is sok álmos arc van. Ki tudja ki mire gondol...

Utazunk...

Viktor! Majdnem azt hittem, hogy rád szavazok!

Önmagamat meghazudtolva, erős pírral az arcomon, azon kaptam magam, hogy végre valami olyan született a kormány keze alatt, melynek értelme is van, esetleg még jó célt is szolgál. Ez egyáltalán nem vicces, ha azt nézzük, hogy eme gondolatok, mély önértékelési problémákat okoztak bennem, és már-már hovatovább megfordult a fejemben, hogy ha hasonló dolgokat kezd "gyártani" a kormány, esetleg a magam és családom legnagyobb ámulatára FIDESZ-éknek adom az x-et 2014-ben... Hogy mi motivált ilyen szélsőséges tettekre? A kormány legújabb 10 pontja , mely első ránézésre a munkaerő-piac perifériájára szorult munkavállalók helyzetbe hozását segítené. Az anyákat, az alulképzetteket. Ezeken felül pedig a kisvállalkozások terheit is lényegesen megkönnyítené. 

Erről lenne szó: 
  http://penzugyihirek.creditco.hu/2012/07/orban-tizpontos-uj-akciotervet-hirdetett-parlamentben/


Tudom, a mai gyors internetes világban ez már-már szinte elavult hírnek számít, de úgy gondoltam vesézze ki a blogvilág eme 10 remek pontot, az én véleményem ráér :-) 


Első körben nagyon meglepődtem, aztán öröm lett rajtam úrrá, és még a kormány munkaerő-piaci tevékenységére megfogalmazott kritikáimért is kezdett furdalni a lelkiismeret. Azt gondoltam: "LBM! Látod, látod türelmetlen vagy! Lenézed a politikát, közben pedig mégiscsak okos emberek tevékenykednek benne."

Ez a posztom arról szólt volna, hogy íme síró-rívó munkáltatók, most jött el az igazság pillanata! Ugyanis  ez a 10 pont, ha megvalósul, akkor elmúlik a létjogosultsága annak a verziónak, hogy: " kicsike vállalkozó vagyok, te meg sokba kerülsz nekem munkavállaló, mert az adók, járulékok, hát ugye érted... Ezért ennek az árát veled fizettetem meg, azaz feketén, vagy szürkén foglalkoztatlak. Ezt ugyan te szívod meg a TB, a nyugdíj, kirúgásod esetén a segély szempontjából is, de örülj hogy kapsz munkát... "

 Na jó! Ezt azért nem szívom vissza, mert való igaz! Nehezen tűröm ezt a  gondolkodásmódot, és ez nem fog megváltozni, attól sem, ha a kormányok felelősségével is tisztában vagyok a kialakult munkaerő-piaci helyzet miatt. Továbbra is fenntartom, hogy bármekkora lesz az adó, meg járulék, mindig lesznek olyan vállalkozások, amik csalni fognak, ugyanis minden zsebben maradt pénz, minden elhallgatott valós bevétel, jó nyereség, és ha eddig ki lehetett játszani, akkor ezután mért is ne?... Elvégre ez csak a dolgozónak okoz mindenféle hátrányt, az meg hol érdekes ma már... 

Ám ha így is gondolom, jelen posztomból most mégis mellőzném a munkáltatókat, mivel amikor eme orbáni 10 pont rózsaszín köde elszállt a szemem elől, kiderült, hogy a dolog egy gyönyörű szép álom, melyben sajnos nem tudok hinni. 

" Az összesen 300 milliárd forintos költségvetési kiadással járó növekedési és munkahelyvédelmi csomag fedezetét “a tranzakciós illeték végső formája teremti meg” Orbán Viktor elmondása szerint."

Nem tudom, az olvasó érzékeli-e a "végső formája" jellemzést, mely minden bizonnyal ezt jelenti, hogy sikerül ezt az adóformát az MNB-re is kiterjeszteni. Márpedig a dolog pont ezen bukik el. Mint mindenki tudja, az MNB-re is kiszabott tranzakciós adó, egy nagyon ügyes "hitel" a Magyar Állam részére, hiszen, ha az MNB ezt nem terheli rá az ügyfelekre,( márpedig esze ágában sincs ) akkor vesztesége lesz, azt pedig a rákövetkező évben az Államnak vissza kell pótolnia.  Azaz, ha az EU ebbe belemegy ( ami szintén kétséges), akkor is mindössze egy évig áll rendelkezésére az államnak ez a pénztöbblet, mivel az utána jövő években mindig vissza kell fizetnie az MNB-nek ezt a veszteséget. Tehát 2014-től újra és újra bele kell venni a költségvetésbe ezt a kiadást. Mondhatni okos ötlet ez, ha sikerül a megvalósítása, mivel legnagyobb valószínűséggel 2014-ben a FIDESZ távozik a kormány éléről, és így neki csak az az egy év habzsi-dőzsi jut, amit a rákövetkező kormányoknak viszont keményen meg kell fizetniük. Valószínűleg ekkor ezt a 10 pontos munkahely-megtartó programot valakik el is törlik, a FIDESZ pedig döngetheti a mellét, hogy mi ilyen jó programot is csináltunk, a népnyúzó "nemtudni még kik" meg jól eltörölték... De ez már egy másik téma. Én nem politizálok... :-)

A lényeg, hogy több sebből vérzik a 10 pont, pedig valóban némileg felpörgethetné a munkaerőpiacot. 

Így hát Viktor, csak az derült ki hogy nagyon jól tudjátok ti, hogy lenne jobb idelent, de inkább a haverokkal "kisimicskázzátok" a pénzt, a jó célokra pedig ilyen eleve halott "ügyletek"-ből próbáltok anyagi fedezetet szerezni, aztán mossátok kezeiteket, mondván ti megpróbáltátok... 

Hogy utálom amikor hülyének néznek...

Egy poszt margójára

Furcsa ez az ország! A legutóbbi posztom, számomra hihetetlen módon verte ki a biztosítékot. Egy nap alatt több mint 13 ezren olvasták, több száz komment született. ( igydolgozunk.blog.hu ) Örülj neki!   - mondhatnánk, de az érzéseim ezzel kapcsolatban vegyesek. Első körben szinte ijesztően hatott rám. Utóbb pedig elgondolkodtam azon mi történik. Semmivel nem írtam jobbat, mint előtte, sőt a téma sem tért el azoktól amelyeket mindeddig választottam. Legalábbis ugyanolyan fontosnak éreztem, mint a munkavállalók, rokkantak helyzetének feltárását. Nem mondom, valóban van amikor "belenyúlok" egy egy olyan témába mely élénkebb érdeklődést vált ki az emberekből, de az több száz látogatót generál, nem több ezret. Ám lépjünk tovább! Egy-egy népszerűbb poszt hihetetlen módon mutatja be a társadalom gondolkodását, sőt talán az sem túlzás ha azt mondom (írom...), hogy valamilyen szinten az adott ország helyzetét is. Mindez a kommenteken keresztül válik láthatóvá. A fent említett poszt hozzászólásait végigolvasva bátran állítom, hogy ma Magyarországon még mindig van szolidaritás, a mások problémáinak megértésének igénye. Ugyanakkor a kormányzati "démonüldözős" kommunikáció, ha kevesebbeket is érint meg, de azokat ijesztő mértékben, és olyan gyűlöletet, megvetést generálva, mely némileg a racionalitást is szűkíti.
Ennél is szomorúbb, hogy a társadalom szétszakadt, és ez lehet az oka is annak, hogy tulajdonképpen nem is arról szólt a kialakult vita amiről a poszt alapján várható lett volna, hanem összecsapott a "meg kéne oldani a munkaerő-piaci problémákat" elv a "a munkanélküli az ÉN adómból élősködő selejt" propagandával.
Fekete vagy fehér, a valódi közmunkával kapcsolatos probléma pedig nem bontakozott ki rendesen. Az történt ugyanis, hogy megpróbáltam mint már többször is, rávilágítani a közmunkások problémáira, és ebből az jött le, hogy azért emelek szót a közmunkások védelmében, mert szegényeknek dolgozniuk kell... Holott ilyenről sem most sem máskor nem írtam.
 A rossz helyzetben lévő emberek "feleslegessé" nyilvánítása olyan sikeres lett az állam részéről, hogy ha holnapután kiderülne, hogy korbáccsal ütik a közmunkást, a vita garantálhatóan ugyanaz lenne mint a fent említett poszt kommentjeiben. És ez nagyon szomorú. Hisz a lényeg vész el.  A probléma ugyanis nem az, hogy az elhelyezkedni nem tudóknak munkát adnak.  Tulajdonképpen mindenki ezt szeretné. Az állástalanok és az őket megvető réteg is. A baj az az, ahogy, és amilyen feltételekkel adják!
Mert úgy kezelik őket mint egy lakás koszos, mocskos kacatait, melyek minden rendetlenség okozói, és ahelyett, hogy port törölnének, rendet raknának, amitől minden a maga helyére kerülne, díszítvén hazánkat, egyfolytában valahová, ahol nincsenek annyira szem előtt, megvetően bedobják őket: a hajléktalant büntetik ha közterületen él, így legalább nem látszik, hogy van. A rokkantakat munkaképesnek nyilvánítják, és elrejtik őket a munkaerőpiacon, mert a sok "buli" mellett az ő fenntartásukra sajnálják a pénz. A munkanélküliséget pedig szintén nem az érintettek oktatásával, "felújításával" próbálják orvosolni, hanem eldugják őket egy félreeső helyre amit közmunkaként definiálnak...
A közmunka pedig sajnos kritikára szorul, nem csupán a bérek miatt, nem csak azért mert az érintettek helyzetét konzerválja, hanem és legfőképp azért, mert az állam szabad kezet adott az önkormányzatoknak ezzel kapcsolatban, és ahol kiskirály hajlamú vezetőség, polgármester akad, az úgy bánik "jobbágyaival" ahogy kénye, kedve diktálja. Ha valamiben a társadalomnak egyöntetűen egyet kellene értenie, az a jog! Abban, hogy nem lehetnek egyenlőek, és kevésbé egyenlőek! Ha mindenkinek tilos lopni, ölni, rombolni, akkor mért hagyhatjuk figyelmen kívül az egyéb törvényeket?
Márpedig hiába nem tetszik egyeseknek de tudomásul kell venni, hogy a munkavállalóknak is vannak jogaik, egyforma bánásmód illeti meg őket, legyenek bár közalkalmazottak,  multinál gürcölők, magyar kisvállalkozások dolgozói , avagy közmunkások!
Már pedig úgy hiszem van annyi intelligencia társadalmunkban, hogy felfogjuk, az igazságtalanság egy emberrel szemben sem lehet elfogadott, és ez a tény nem tehető függővé attól, hogy ki a barátunk, vagy kit gyűlölünk! 

" Itt majd megtanultok dolgozni! "

Mint az előző posztban ígértem, folytatom a közmunka bemutatását, hisz abban a szerencsében részesülhettem, hogy személyesen is megismerhettem egy ebben a "munkakörben" dolgozót. Köztük is a problémásabb "fajtát", mivel óvodás gyermeke van. Fiatal anyuka, gerincbeteg, ez jutott neki... Egy Pest-környéki településen lakik, melyet nem neveznék meg, alanyom szempontjából érthető okokból...
Èva (nevezzük így) reggel 6-tól déli 12-ig végzi a gereblyézést, kaszálást, söprést, egyéb szabadtéri munkákat, időnként pedig elviszik egy iskolába takarítani. Problémái ott kezdődnek ahol a magyarországi anyukáké, azaz hogy az óvoda nem aszerint tart nyitva, ahogy a munkáltatók igénylik a munkaerőt, még ha ez a munkaadó maga az önkormányzat is. Márpedig Éva nem egyedüli kereső a családban, és valljuk be, 35 000 ft mégsem annyi pénz amelyért a férj nyugodtan eldobhatná a saját munkáját, hogy a gyermeket valaki óvodába vigye. Épp ezért akadnak napok melyeken "méltán" bélyegzik meg Évát a "rendszeres munkához nem szokott" minősítéssel, mivel mégsem rakhatja le a még zárt ovi előtt a gyereket, hogy " maradj itt kislányom, majd előbb utóbb kinyitnak, de anyának mennie kell, hogy rendes közmunkás legyen..." ,  tehát jobb híján elkésik a munkából. Többedszer sem értik meg a helyzetet az illetékesek, így örökké magyarázkodásra kényszerül Éva, ám a válasz minduntalan ugyanaz: a férj nem tudja elvinni a gyereket az oviba?...
 Ha mást nem is de a nemzeti öntudatot valóban megismerhetjük ebben a felfogásban, mivel felsőbbrendű "hatalmatkaptamtemegkiscsiravagy jakab" valamelyik agytekervényében a közmunka oly prioritásokat élvez, mely minden más körülményt, vagy lehetőséget kizár, de legalábbis alacsonyabb alternatívaként jelenik meg a közmunkához képest.  Röviden: a rendes embernek a közmunka az első, és minden más csak másodlagos.
De lépjünk tovább Éva napi harcain ezzel kapcsolatban, és nézzük milyen közmunkásnak lenni.
A "47 000 ft-ból meg lehet élni"  szlogen, történelmi örökségünk lesz lassan, oly nagyon ismert, bár Évának sajnos ebben a "jó" megélhetésben nem lehet része, mivel adott önkormányzat úgy döntött, jobban megéri nekik ha csak 6 órában dolgoznak a közmunkások 35 000 ft-ért... /hó!
Ám ne legyünk hálátlanok, eme közmunkások igazi jó nevelést kapnak. Polgármesterük, mint kicsinyeit gondozó apuka, szorosan ügyel rájuk, és tanítja őket a rendes életre. A nevelést pedig nem adja ki ám csak úgy a kezéből, hogy dilettáns, feladatukat nem értő emberek elrontsák ezeket a dolgozókat. Minden nap kimegy "pártfogoltjaihoz", és nézi őket rendületlenül, és hangoztatja alaptanítását, miszerint: " Itt majd megtanultok dolgozni! "
És Éva is igyekszik. Ám a múlt hónapban lebetegedett a kislánya, mivel sajnos egy óvodás picikével, ez elő szokott fordulni. Nem tudom milyen okból kifolyólag, de 3 napot vehetett ki betegállományra, azaz próbálta meggyőzni a bacit, hogy biza' az alkalmazkodjon a közmunkához, mert a közmunka sajnos előírta, mi az időkeret, mely rendelkezésre áll még egy betegség számára is...
Sok minden elő van írva ám ezen kívül is. Éva nevetve meséli, a szerződés egyik passzusát melyet alá kellett írni, és amit véletlenül el is tudott olvasni belőle, mivel időt erre nem nagyon hagytak, a gyors aláírást sürgették. Az ominózus passzus szerint, ha táppénzre akar menni valaki, akkor két nappal előbb jeleznie kell azt... Hát viccesnek is mondható, de szerintem ekkora blődség a világon máshol nincs, és nem is hinném el, ha nem kicsi országunkról lenne szó, ahol manapság a hasonlatos dolgok már szinte mindennaposak. Ám ez annyira felkeltette érdeklődésemet, hogy kértem Évát, mutassa meg a szerződését, melyből ugye törvényesen minden munkavállalónak kapnia kell a munkaadójától. Hát Éva és társai nem kaptak, mivel az önkormányzat úgy döntött, hogy majd szeptemberben, amikor teljesítették a közmunkát, akkor nyomják a kezükbe! Ha valóban megkapja ( bár ezek után ebben sem vagyok biztos...) , ígérem az olvasóknak, hogy kivesézzük ezt is.
Éva jelenleg otthon fekszik betegen, mivel napszúrást kapott. Az időjósok az napra mikor rosszul lett, 34-38 Celsius fokos hőmérsékletet ígértek. Bizonyára ezt csak az nem tudta, aki kiállította a tűző napra délelőtt 10 és 11 óra között locsolgatni. Rosszul lett, az üzemorvos pedig elméletileg betegállományba vette.

Lehet, hogy a polgármester 38 fokban a kutyáját sem viszi ki a legerősebb napsütésben, nehogy baja legyen. De a közmunkás az más!   " ITT majd megtanultok dolgozni! "

Kiváltságos közmunka!

Általában az elesett, kiszolgáltatott emberekért emelek szót, és talán épp ezért Ők is megtalálnak engem. Így történt, hogy a minap abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy személyesen találkozhattam egy hús-vér közmunkással, és egy másik emberrel, aki más választás híján közmunkásként dolgozna, de nem engedik neki. Két történet, két poszt, hogy külön-külön emészthessük az emészthetetlent...
Elsőként az utóbbiról mesélnék, mert története igencsak meglepett. Ha valamiképp megfordult a fejemben a közmunka, mint az én végső esélyem a munkaerőpiacon, akkor az azért volt, mert úgy gondoltam, ez az a munka amihez a munkanélküliségen kívül más kritérium nem szükséges. Lehet, hogy nagyon gáz, ha ilyesmibe kapaszkodik az ember, de legvégső megoldásként valami hangyabüfi erősségű "remény"-ként ott lebegett előttem, mint mentsvár, ha már végképp kihunyt fényem a munkaerőpiac palettáján. Komolyan utálok negatív lenni, de a következőkben leírt történet alapján megismerkedhettem a tudattal, hogy nem! Még ez sem járna nekem. Ami azért valljuk be tényleg a vég... Hogy miért? Íme a válasz:
Egy édesanya elpanaszolta nekem, hogy elbocsájtották részmunkaidős állásából, persze mindezt próbaidő vége előtt kicsivel, hogy azért indokolni ne kelljen.... Az ilyen történeteket már ismerjük, így jelen esetben ezt már nem is részletezném. Próbáltam őt vigasztalni, és biztosítani róla, hogy ha látok, hallok valamilyen munkát, mindenképp értesítem, és hát szó szót követett, előjött a közmunka téma.
Ez az édesanya elmesélte, hogy mielőtt el tudott helyezkedni erre a munkahelyre ( ahonnan most elküldték), mi mindennel próbálkozott, és ez a sok erőfeszítés nem hónapokban, hanem években mérhető, mint sok más állástalan esetében, legfőképp ha az még anya is. (hajrá baby-boom!) Mondhatni magamra ismertem ezekben, mert sajnos ugyanazt hallottam tőle, amit már ezer más munkavállalótól, vagy amiket én itt, vagy a könyvben, a magam kálváriáját bemutatva leírtam. Gyerekkel nem kellett, etnikai hovatartozása pedig még fokozta "értéktelenségét" a munkaerőpiacon, és végzettsége is elavult. Sikertelen álláskeresése után, közel két évig könyörgött, kérte a munkaügyi központot, hogy iskolázza be. Elutasították... Amikor bejött a közmunkaprogram kapott egy értesítést erről, és más esélyt nem látva élni szeretett volna ezzel a lehetőséggel, így haladéktalanul elment, és jelentkezett közmunkásnak. Nagyon szomorú világ az, ahol a népesség rohamos csökkenése mellett egy anyuka ennyit ér a munkaerőpiacon, de az még szomorúbb, ha még közmunkát sem adnak neki...
Mindezt azért, mert férje éves keresete ÉS a családi pótlék együtt átlépik 5000 ft-al azt a valamilyen határt, melyet valakik meghatároztak kritériumként.
Már csak annyit tennék hozzá, hogy ez a férj, havonta 74 000 ft BRUTTÓ fizetéssel rendelkezik, és hárman élnek egy háztartásban, egy kicsi gyerekkel...
Lenne kérdésem, de azt hiszem a választ már megtaláltam: Ez az anyuka nem volt alkalmas közmunkára a törvényhozók szerint, és a kormány nagyon okos! Ugyanis az az ember akinek a családja még ennél is kevesebb keresetből él ( ezért alkalmasnak találtatik...), az valóban olyan helyzetben van, hogy ha a közmunkában furkós bottal verik, akkor is boldog lesz a 47 avagy 35 000 ft-jával, melyből ha másnak nem de a gyereknek már juthat étel. Valóban megfelelő közmunkásnak, hisz oly mértékű alázat lehet benne, mellyel az önkormányzatok méltán lehetnek elégedettek. Én kiesek ebből a pixisből is, mert a férjem valamivel többet keres, így ez az út sem járható számomra...

 Bizonyára Schmidt Mária amikor legutóbb tanulmányt írt a mai munkaerőről, pont az ilyen dolgozókat hiányolhatta. Gondolom ha közmunkást lát, akkor elégedett...

Ma 200 ezer közmunkás van Magyarországon... :-(  Büszke lehet a kormány!

(folytatása következik...)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyugdíjam...

Most, hogy Matolcsy úr megnyugtatott, hogy elkövetkezik a Magyar mese, megfordult a fejemben, hogy akkor most már lehet, hogy a nyugdíjamról is kapok némi információt. Mostanság némi űr van az életemben, hiszen lassan egy éve nem tudom megnézni aktuális nyugdíjpénztári egyenlegemet, amit ha most láthatnék, bizonyára nagy örömmel töltene el, hisz a "mocskos" biztosítók, tőzsdei hazardírozása az én pénzemmel megszűnt. Hála érte a magasságos kormányunknak, aki megvédte sok évi munkám gyümölcsét, és az ő óvó kezei alatt fialtatta azt, csak és kizárólag az én öreg éveimre gondolva.
 ( És hát persze önként adtam az állam kezébe, mert ugye szóltak, hogy kérik, aztán sokszor szóltak, meg erőteljesen, úgyhogy én meg odaadtam...)
 Kormányfőnk anno, mikor bejelentette igényét a kicsike megtakarításom megvédésére, azt is mondta, dolgoznak azon, hogy a nála biztonságba helyezett pénzecskék, névre szólóan láthatóak legyenek, ezáltal úgy gondoltam, hogy minden olyan lesz, mint a biztosítóknál, csak nem lesznek kezelési költségek, meg hát bizonytalan tőzsdei kockázatok, amik állítólag elvették a megtakarításom nagy részét. Én ugyan kaptam egy havi fizetésnyi összeget, mint infláció feletti hozam, de biztosan sokkal többet is fialt volna, ha a biztosító olyan Nagynemzeti gonddal kezelte volna a pénzem mint ahogy azt az állam teszi most... Így nem csoda, ha izgatottan belenéznék aktuális nyugdíjegyenlegembe. Ám bajban vagyok, mert nem tudom, hol nézhetnék bele. A minap is kaptam egy levelet a kormánytól, de nem nyugdíj megtakarítási válaszokat kaptam, hanem csak kérdéseket a minimálbérről meg egyebekről. Egyébként is bizonytalan vagyok nyugdíj ügyben. Mert ugye a mostani nyugdíjasok havi apanázsát abból fizetik amit havonta nyugdíjcélokra küldök az államkasszába. Aztán meg itt van ez a meseíró pénzügyi emberünk is, aki azt mondja szüljek még egy gyereket, mert a jövőbeni nyugdíjam kitermelésére muszáj adófizetőket gyártanom. Na rendben, én ezt értem, de akkor mi van az én nyugdíj-megtakarításommal? Nyugtalan vagyok ez ügyben, mert nyugdíjba menéshez persze még kevés ez az összeg, de azért megtakarításként már egészen figyelemreméltó.
Nem nagyon tetszik az a mese, ami arról szól, hogy "egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyugdíjam..."