Sokan azt hiszik, hogy alapból munkáltató utáló vagyok, hisz a jogainkért tevékenykedem, amit sok munkaadó nem tart be, ezért a kritika jórészt őket éri. Persze akik a könyvet olvasták még anno, azok tudják, hogy ez nem igaz, sőt azt is, hogy bár a Főnökömmel nem felhőtlen a kapcsolatunk, azért becsületes tisztességes munkát végzek neki, és erényeit is számon tartom. Tény, hogy eddig a saját Főnökömről itt a blogon, nem ejtettem szót, és így az írásaim alapján feltételezhető, hogy nekem van a világon a legrosszabb munkáltatóm. Megnyugtatásul közlöm, hogy ez nem igaz! Negatív tapasztalataimat sok állásinterjú, és sok munkahely, "hozta" össze, továbbá az interjúk amiket készítettem,( és sajnos idő híján még nincs mindegyik a könyvben), meg az azóta kapott e-mailek, panaszok, és beszélgetések. Egy mondás amúgy is arra int, hogy " ne harapj a kézbe amely enni ad". Tisztességtelennek is tartanám. Abban is csak reménykedhetem, hogy anonim tevékenységemre még nem jött rá. Hisz gondoljunk bele: írásaim, vagy a könyvem alapján azt feltételezhetné, hogy veszélyes dolgozója vagyok, gyűlölöm Őt, vagy ilyesmi. Ha mégis tudja, akkor nagyon diszkrét, és Isteni jó fej, mert még soha nem említette. Vagy azért mert ismeri a tisztességemet, vagy mert érti mi a szándékom, és az soha nem irányult arra, hogy bárkit vagy bármilyen céget rossz hírbe keverjek. Soha, sem név, sem olyan információ nem került ki úgy a kezem alól, hogy az egyértelmű legyen. Bizonyára botrányosabb hatást értem volna el, de a cél a nehézségek, átverések, jogtalanságok feltárása volt, a munkaerőpiac összességére vonatkozóan, nem pedig mások lejáratása. Ha ezt így megérti valaki, az úgy gondolom, okos, értelmes ember. Ennyit erről. Térjünk rá hogy miért ugrottam neki jelenleg a billentyűzetnek.
Bejegyzésem minden munkaadó okulására szolgálhat.
Az én munkahelyemen a szabadságolás nem egy egyszerű történet, mert ketten dolgozunk egy kolléganővel, két napot Ő, kettőt én. Ha valaki kiesne, a másiknak kéne lehúzni helyette is a műszakot, ami ( figyelembe véve, hogy napi 10 óráról van szó), kissé sok lenne a "jó"-ból. Ezt főleg azért tapasztaljuk, mert a karácsonyi rohamban egyedül már kevesek vagyunk kiszolgálni, és így decemberben 24.-én zárásig mindketten minden nap dolgozunk ( igaz akkor 11 órában). Ezt próbáljuk enyhíteni azzal, hogy 24.- ig kb. két nap pihenőt próbálunk elosztani, és erre helyettesítést kérni. Ez Főnökünknek nem könnyű feladat, de megoldja, hisz így is két kifacsart nőt lát már úgy 20.-a körül a boltjában...
Szabadság dolgában viszont nem tudok lojális lenni. Nem akarom ismételni önmagam, de van aki nem olvasta a könyvet, és így nem tudja milyen körülmények uralják az életemet. Na nem vagyok egyedül... Én napi három órát utazom a munkahelyem elhelyezkedése miatt, és este fél tízre érek haza a munkából. A Férjem, - és itt megemlíteném azoknak akik a könyvet olvasták, hogy immár szerencsésen munkát talált, jó cégnél, érdekes munkakörben, ujjé! :-) - minden nyáron egy második, vidéki munkát végez, vagyis nagyon sokat nincs itthon. Van egy édes Kisfiúnk aki immár hét éves. Elhelyezése a nyári szünetben igen problémás dolog. A nagyszülők dolgoznak, segítségem ennyi időre nem akad. Idén találtam egy jónak ígérkező megoldást, ami bárcsak minden kerületben akadna... A mi kerületünkben az önkormányzat napközis tábort szervez, és csupán annyi pénzbe kerül mint az iskolai étkeztetés. Rengeteg szülő veszi igénybe, hisz két és fél hónap szabadsága senkinek nincsen, főleg nem egyben. Azt meg tudjuk, hogy van aki sajnos meg sem kapja... Mi is ezt a megoldást választottuk, és amikor a Férjem délelőtt itthon dolgozott teljesen meg is felelt nekünk, hisz délután fél ötre érte tudott menni. Azonban amikor elutazik, akkor az én este fél tízes hazaérésemmel ez nem összeegyeztethető. Na ezért muszáj a szabadságomat kivennem.
Az én Főnököm ez ügyben nagyon korrekt, és minden évben meg is oldódik a helyettesítés.
Tegnap viszont némi probléma akadt. Én dolgoztam, a Férjem is, a napközis tábor pedig egyéb okokból most nem tudott segíteni. Végső megoldásként felhívtam a Főnököm, hogy ecseteljem a problémát, és félve megkérdeztem, nagy baj lenne-e, ha a Fiam bejönne velem a munkahelyre, és délutánig ott lenne, amíg a Férjem érte nem tud jönni.
Figyeljetek Munkaadók! Az én Munkaadóm minden fanyalgás nélkül engedélyezte a dolgot .
Gyönyörű napot töltöttem a Fiammal, a munkámat is elvégeztem, és a világ sem dőlt össze. A gyerekek nem ördög űzte randalírozók, és értelmük is van. Felfogják, hogy anyu dolgozik, sőt izgalommal figyelik, és tapasztalják, mi az a munka.
Persze, hogy ez nem lehet rendszeres megoldás, és nem is minden szakmában, de vannak helyzetek, amikor extrém döntéseket kell hozni. Részemről bátorság kellett a kérést elrebegni, Főnököm meg nem szokványos szituációra adta áldását.
Merész feltételezés, de bizonyára jólesően fogadta hálás köszöneteim zuhatagát, és lehet, hogy még jó napja is lett, mert jót tett. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen lojalitás, a dolgozót is ugyanerre ösztönzi a Munkáltatóval szemben.
A lényeg, hogy van ami csak jóindulat kérdése.
A poszt tanulsága a Munkaadóknak egy mondás, melyet ha jól emlékszem Francia IV. Henrik szokott mondani és alkalmazni is:
"egy csepp mézzel több darazsat lehet fogni, mint egy hordó ecettel"
Egy kis nüansz: Kisfiam büszkén támogatja édesanyja "botcsinálta" írói hajlamát ( melynek jellemzését kérném mellőzni, hisz itt most nem ez a lényeg). Miután az egyik főszereplője Ő ennek a posztnak, nyilvánossá tételéhez feltételt szabott, mely a következő: ország-világ tudja meg, hogy ezen a tegnapi szép napon a munkahelyemen, kedvenc játék dinoszaurusza is velünk volt. Ellenőrzése során pedig kiemelte, hogy kis barátja, nem pusztán csak egy dínó, hanem Tyrannosaurus Rex.
Így tegnap hárman bonyolítottuk főnököm üzletét: én, a Kisfiam, és Tyrannosaurus Rex, aki genetikailag ugyan húsevő, de a Fiam hatására már csak növényeket fal.
(És viccen kívül, a vevők imádták őket :-) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése