Megtörtént a megtörténhetetlen: végül elmentem a munkaügyi központba, és regisztrált állástalan lettem. Szégyen ide vagy oda, egyenlőre más választásom nem adódott, ráadásul ha amortizálódott végzettségem újra aktuálissá szeretném tenni, szükségem van az állam segítségére, mert sok mindenem van, de pénzem az nincs... Főleg annyi, amennyibe az OKJ-s oktatások kerülnek. Ehhez pedig első lépésben regisztráltatnom kellett magam a munkaügyi központba. Egy olyan "szép" napon mentem sorba állni, amikor a honlapjuk szerint csak az új munkanélkülieket fogadják. Jóval ajtónyitás előtt érkeztem, sok más társammal együtt, mert kemény három és fél órát szántak a honlap szerint erre a "projekt"-re, és szerettem volna sorra kerülni. A jelentkezők száma is megér egy két mondatot. Amíg ott voltam körülbelül harminc ember volt az aki ez ügyben érkezett. Ha nem vesszük figyelembe, hogy a hét többi napján is vannak jelentkezők,- csak ezen a napon egyszerűbb, hisz mi vagyunk a fő attrakciók,- akkor is nagyon elgondolkodtató a munkanélküliség aránya. A kirendeltség két kerület munkanélküliségére hivatott, és ha hetente "csak" harmincan érkeznek új regisztrálók, a helyzet igen csak elkeserítő.
El kell mondjam ( így írásban...), hogy bár csak a legelső terembe jutottam be ( státuszom ennyit tett lehetővé), ott nagyon megértő, és kedves fogadtatásban lehetett részem, ha azt nem vesszük, hogy a sorban állás másfél órája alatt fájdalmam a tetőfokára hágott , de ez az én egészségi állapotom, és nem a központ rovására írható momentum. Rémálmaimnak abszolút ellentmondott az ott dolgozó hölgy nem lenéző, nyugodt, kedves modora, melytől a helyet máris kevésbé éreztem kellemetlennek helyzetem ellenére. Muszáj ezt kiemelnem, mert amikorra az ember oda belép, addigra már a régi idézet szerint felhagy minden reménnyel, és nagyon jól esik, ha nem úgy néznek rá, mint egy haszontalan, munkakerülő, segélyből élősködő, selejt emberre. Bár oktatásról, és bármiféle konkrétumról esélyem sem volt kérdezősködni, az "állományba" vétel megtörtént, és kaptam egy kissé távolinak tűnő időpontot amikor már leülhetek a kikészített székekre, és behívnak majd név szerint, minden jelentkezés és sorban állás nélkül. Abszolút tapasztalatlan emberkeként ebben az időpontban reménykedem, hogy kérdéseimre a válaszokat megkaphassam, anélkül, hogy kellemetlenül érezném magam a mögöttem álló hosszú sor feltartása miatt. Így a továbbiakról még nem szolgálhatok információval.
Ellenben a hosszú ácsorgás alatt sok mást szemügyre vehettem. .
A falon, mindenki számára elérhetően van egy parafatábla, melyre álláshirdetéseket lehet kitenni. Végül is, hol lenne a legjobb helyen ha nem egy állástalanokkal teli épületben. Ugyanakkor lehangoló, hogy ezen a hatalmas táblán pontosan 7 azaz hét darab álláslehetőséget ajánlanak, és dátum nélkül csak abban bízhatunk, hogy frissítik ezeket, azaz nem található ott ebből az elenyésző mennyiségből egy sem, amely már fél éve ott van, azaz valószínűleg elvesztette már aktualitását... A munkák a következőek voltak nagy vonalakban: kerti munka, személy és vagyonőr, kamion sofőr, teherautó sofőr, gyártósorra varrónő, és ha hiszik ha nem még egy ügynöki munka is helyet talált magának ezen a "szent" falon, melyen sok mindenre számítottam, de ügynöki munkára azért még sem... (arra ott vannak az ingyenes hirdetőportálok, melyeket már elöntött az ilyen és ehhez hasonló munkák özöne, és nem nagyon kérnek belőle az emberek...)
Ha valóban ennyi a felhozatal, akkor egy ijedősebb ember igen rosszul érezheti magát...
Hazajővén felmentem a munkaügyi központ honlapjára, és átböngésztem az ott található álláshirdetéseket. Fantasztikus dolgok vannak ott. A 48 000ft-os fizetést ajánlótól, a megváltozott munkaképességű munkavállalót autómosóként alkalmazni akaróig, mindenféle munkaadó jelzi munkaerőre való igényét. Ehhez már valóban nem szeretnék kommentet fűzni...
Összefoglalva, a munkaügyi központot túl lehet élni, az embert (egyenlőre) nem alázzák porig, ám de munkát mégis csak magadnak kell szerezned, mert azt ott nem kapsz, még ha az fontosabb is lenne neked, mint a segély. Ha mégis segítséget kapok ebben az intézménytől, első dolgom az lesz, hogy ezt megosztom az Olvasókkal.
Végül azért kifejteném, hogy a munka világába visszavezetést az állam helyében nem a három hónapra lecsökkentett munkanélküli segéllyel kéne megoldani, mert azzal az éhenhalást, és nem a munkába állást segítik. Ellenben alkalmazni kéne még néhány embert, akik valóban állást közvetítenek a munkaügyi központban, és így segíteni az embereknek a megfelelő munkahely megtalálásában.
Amúgy sem értem, hogy bár amikor van munkánk, az adónk egy kicsi része valamiféle munkanélküli alapba folyik (tudomásom szerint), most pedig lecsökkentették a segély idejét 90 napra, akkor mért nincs erre keret? Hogy lehet, hogy rengetegen panaszkodnak arra, pénzhiányra hivatkozva nem kapják meg a képzési támogatásokat, amikor valóban most ment végbe egy hatalmas spórolás a segélyek terén?
Akárhogy nézem, a "visszavezetjük az embereket a munkába", valójában az "elvesszük tőlük a támogatást, és magukra hagyjuk őket, hogy mi spórolhassunk" valóságot jelenti. Mert az emberek elmondása szerint mi történik? Bemegyünk, beregisztrálunk, három hónapig kapjuk a segélyt, aztán az állam le is tudta a "visszavezetést"...
Nagyon szeretném mindezt megcáfolni, így a téma egy darabig terítéken lesz. Reménykedjünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése