2012. június 15., péntek

Kedves Schmidt Mária!



A napokban volt szerencsém olvasni elemzéséről, melyben a munkavállalókat "méltatta". Mária! Hát ez fantasztikus! Ennyit időt és energiát rászánni erre a dokumentumra, az Ön fontos életéből... Elkényeztet minket, komolyan mondom.
A végeredmény pedig az "elkényelmesedett, nagyigényű, ellustult és főleg felelősséget vállalni nem akaró dolgozók" lett.
Na ez a megállapítás nagy port vert fel, de Ön megválaszolta. Azt írta, ezt nem a magyar munkavállalókra értette, hiszen Ön az európai munkavállalókról írt úgy általában. Majd aztán hozzátette, hogy bizony azért Amerika ezt gondolja rólunk...
Bennem meg sok kérdés, gondolat tolult fel.
Mert hát értem én, hogy Ön európai viszonylatról értekezett, de azt is értem, hogy ha Amerika véleményével példálózik, akkor még is csak egyet ért ezen megállapítással.
Kedves Mária! Érdekes ez. Folyamatosan azt közvetíti a kormányunk, hogy a nyugat fujj! nem kell nekünk, mert mi most kelet felé akarunk nyitottak lenni, eközben pedig Amerika megállapításaira tetszik hivatkozni?... Ej, ej! Hát hogy igazodjon így ki az ember, a " kit szeretünk, kit nem szeretünk" nagy-nagy dilemmában? Na ezt még egy kicsit tessenek átbeszélni, aztán minket is értesíteni róla.
Hogy gondolataimat szóvirágokba szedjem, magamba kellett nézzek. Lusta is vagyok, meg nagyigényű, és még felelősséget sem vállalok. Szégyellem magam piszkosul... Jaj! És még el is kényelmesedtem. Pardon, bocsánat, véletlenül kimaradt...
Ön ezt bizonyára tudja is, mint közismert, biztonságos munkával és megélhetéssel rendelkező ember, aki lenézett ránk ici-pici munkavállalókra.
Gondolom amikor kitekintett az irodájából, látta, hogy az egyszerű emberkék napi 10-12 órát dolgoznak "itt-ott", vagy fizikai munkát végezve, havi 70-80 ezer forintokért. Látta, hogy vannak akik ezért 60 kilométert is utaznak, hisz lakhelyükön nincs munkahely, vagy el BKV-znak napi 2-3-4 órát is, hogy dolgozni tudjanak. Munkaköri leírásuk dupláját is megteszik, hogy nehogy elégedetlen legyen velük főnökük, és akár munkaidőn kívül is intéznek munkával kapcsolatos teendőket. És akkor Ön meglátta, hogy lusták és elkényelmesedettek vagyunk.
Amikor aztán tovább elemezte a dolgokat, Ön mint a valós kispolgári világban élő közember, meglátta a még nagyobb problémát a nagyigényűséget.
Belegondolva, fejemet le is hajtom, mert szégyenlem magam sok munkavállaló társam nevében, hogy ennyire nem tudom hol a helyem. Sajnos valóban igényeljük, hogy bejelentsenek a munkahelyeinkre, és főleg, hogy ne minimálbérre, hanem úgy rendesen ahogy a törvényekben meg vagyon írva. Mert igényelnénk majd valamikor, hogy nyugdíjunk is legyen, jelenleg meg egészségügyi ellátásunk ha úgy hozza a sors. Na igen, igényességünk netovábbja a betegállomány, ha betegek vagyunk, meg a szabadság is, hogy néha pihenhessünk egy kicsit. De azért megsúgom picit már leadtunk ebből is, mert vannak rendes, megfelelő munkaerők is, akik ugyan erőteljes kérésre, de aláírják a szabadságolás papírt, aztán meg nem is mennek szabadságra. Sőt vannak akik betegen is dolgoznak, meg munkaruháért sem óbégatnak, hanem megveszik maguknak azt. A legrátermettebbek pedig még túlóra pénz nélkül is túlóráznak, és ha úgy hozza a sors ( meg a munkáltató érvelése), akkor két hónapig is türelmesen várnak, egy havi fizetésre. Kérem Mária! Ezeket a kötelesség tudó embereket azért méltassa pár jó szóval, mert Ők valóban az igazi, elemzések által is megálmodott munkavállalók! Ugye?
De sajnos van még nekünk ennél is több igényünk. Az emberi körülmények közt végezhető munka. Gondolok én arra, amikor az egyébként reggeltől estig egyedül egy boltocskában dolgozó igényes munkavállaló akkor mehet toalettre, ha a "főnök" majd valamikor arra téved, mert ez az utasítás. És az ehhez hasonló sérelmeket nem átallják még nyilvánosságra is hozni egyesek. ( Tessék a fórumokon körülnézni...) Hát szabad olyan igényeket támasztani a mai időkben, hogy az ember akkor menjen wc-re amikor kell neki? Hát a hólyagjának nem tanította meg az a dolgozó, hogy mi a rend?! Önnek Mária igaza van! Elképesztő micsoda igények vannak manapság! Fizetés, túlóra, étkezés, egyéb anatómiai szükségletek, munkaruha, bejelentett munkahely, betegállomány, szabadság... Borzalom!


Tudja Mária, komolyra fordítva a szót, én most felelősséget vállalok, hogy legalább egy elvárásnak megfeleljek.
Felelősséget vállalok azért ami vagyok! Becsületes munkámért és lojalitásomért tisztességes bánásmódot várok. Olyasmikre gondolok,mint a diszkrimináció mellőzése. Szeretném, ha nem diszkriminálnának azért embereket, mert gyermekük van, vagy mert más színű a bőrük. Ha nem hullana ki a munkaerő-piaci rostán az aki ugyan beteg, de szeretne dolgozni. Ha nem a fényképes önéletrajz számítana, hanem a tudás, meg a motiváció. Ja! És persze szeretnénk ha lennének egyáltalán valós munkahelyek, és van egy kakukktojás! A közmunkát nem gondolnám annak, ha megengedi...  Fizetést is szeretnék, és távol áll tőlem a 200-300 ezer Ft havi nettó. Én kevesebbel is megelégszem... A munka becsülete! Ezt a rég elfeledett szokást, bizony jó lenne újra teremteni, ehhez viszont nem vezetnek az Ön által írthoz hasonló elemezgetések...

 Tudja Mária, egyetlen hónapra ismeretlen alsó-középosztálybeli asszonyként kéne élnie, ahhoz, hogy valós elemzéseket tudjon írni. Akkor még Amerika véleménye sem kéne... Nem ildomos, papírok, statisztikák, és mások elemzései alapján ítélkezni. De legalábbis az ezek alapján írt értekezések nem a valós képet tükrözik. És pontosan azért nincs ma Magyarországon tulajdonképpeni munkaerő-piac! Nekünk nem a fejmosás kell igaztalan megítélések alapján, hanem oktatás-támogatás kell, a vállalkozásoknak, munkaadóknak pedig kevesebb anyagi teher. És nem a multik, nagy vállalatok dolgozói élik át a fent említett igazságtalanságokat, mert azok jobban a figyelem középpontjában vannak, így igyekeznek betartani a törvényt mely a foglalkoztatásra vonatkozik. A kisebb vállalkozásoknak ( tisztelet a kivételnek) vannak olyan elvárásaik, melyek sok mindennek ellentmondanak. De nekünk "lustáknak" kell a munka, és ezért cserébe már rég lemondtunk szinte minden igényünkről. Ám higgye el, ha könnyebb soruk lenne ezeknek a kisvállalkozásuknak, akkor nekünk is könnyebb lenne. Mert akkor bizonyára annyi ember dolgozna egy-egy munkahelyen, amennyi valóban kéne, és akkor mi is emberi módon dolgozhatnánk, és megkapnánk ami jár: a tisztességes, minden szempontból tiszta munkahelyeket.
Tudom, hogy a munkavállalókba, munkanélküliekbe való belerúgás, ostorozás ingyen van, és nem kerül pénzbe, mint pl. az oktatás, vagy a normálisan működő gazdaság elősegítése, de emberileg mélyen elítélhetőnek tartom, az ilyen fajta megnyilvánulásokat, mert megbocsásson, de értesülései felszínesek, és épp ezért nem is lehetnek helytállóak.


Kedves Mária! Amikor egyszer leveti a magáról, a felsőbbrendű ítélkezés ruháját, kicsit nézzen körül jobban, és akkor majd rájön arra is, hogy ez az ország azért van még talpon, mert még vannak itt "lusta, nagyigényű, felelősséget nem vállaló, elkényelmesedett" munkavállalók!

Tisztelettel: LBM














Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése