A szabotált munkaerő !

Idõrõl időre ostorozzuk a munkaerő-piaci nehézségeket, illetve az állam ennek könnyítésére megtett tökéletlen intézkedéseit, ami az utóbbi egy-két évben gyakorlatilag egyenlő az érdektelenséggel, a munkaerő piacról leszakadó emberek sorsára hagyásával. Mindezt úgy, hogy a kormány folyamatosan azt kommunikálja, a gazdaság rugója a dolgozó ember. Ez egy teljesen helyén való érv, és jó iránynak tartom, hogy ezt tudatosítani kívánják az emberekben. Csak az a baj, hogy a dumán kívül egyéb aktív tevékenység nem tapasztalható e téren. Azért kell sajnos az utóbbi egy-két évvel példálóznom, mert mondjuk hibák előtte is voltak dögivel, (hisz a könyvet is akkor írtam) de legalább voltak alternatívák, lehetőségek, melyek túl mutattak a jelenlegi "tanulj állattartást, mert az piacképes szakma!" abszurd baromság kategórián. Na mondjuk már akkor sem sokan juthattak hozzá a továbblépésben való segítséghez, de legalább akinek sikerült, az kézzelfogható, hasznosítható szakmát, képzettséget szerzett, és valahogy a munkanélkülieket istápoló rendszer összefüggő, és lényegében logikus folyamatként működött. Na ez mára megszűnt. A valóban szociális hálóként működő rendszer, egy icike-picike, lukakkal teli gubanc lett, mely annyira nem építi egymásra az elemeit, hogy abból tartós munkaerőt még csak kipréselni sem lehet. A jelenlegi rendszerben azok jutnak munkához akik végzettségük vagy kapcsolataik folytán segítség nélkül is elboldogulnak a feladattal, illetve az olyan mázlisták, mint én magam. Ráadásul ez utóbbi kategória nem feltétlenül mondható stabil munkaerőnek...
Vegyük át hogy épült fel ezelőtt a munkanélküliek támogatása! Először havi apanázst kapott a munkanélküli, hátha sikerül munkát találnia. Pár hónap után ennek az összege csökkent, de még mindig kapott segítséget. Összesen 9 hónapig. Mindeközben, már az elején felajánlották a képzési lehetőséget, és bizony a segélynek feltétele volt, mégpedig az, hogy heti  x db állásinterjún részt kellett venni, és ezt dokumentálni is kellett. Azaz volt időd megpróbálni jelenlegi végzettségeddel kapsz e munkát. Ha ráébredtél, hogy a kutyának se kelessz még mindig volt időd oktatásra jelentkezni, illetve kivárni, a bürokratikus időintervallumot, míg beülhetsz az iskolapadba. Mindezt anélkül, hogy éhen haltál volna... Ezzel szemben most mi van? Van három hónapod mindenre. Mire szembesülsz a ténnyel, hogy nem vagy már piacképes, ott tartasz,hogy magadra maradtál. Már pedig egy friss állástalan, még bőszen keresi az új munkahelyet, mert benne még ott a hit, hogy hamarosan lesz hol dolgoznia. És ez hatványozottan igaz azokra, akik egyetlen munkahelyen töltötték el az utóbbi hosszú éveket, tehát nem kellett azon töprengeniük, hogy mennyire trendiek a munkaerő piacon.
Abszolút felépítetlen ez a rendszer akkor is, ha azt nézzük, hogy pl. van egy munkavállaló, aki esetleg februárban lesz állástalan,  beregisztrál a munkaügyi központba, és azonnal eldönti : tanulni fog. Valamilyen Isteni csoda folytán nem kötnek bele, nem rázzák le, hanem megkapja a lehetőséget, hogy mondjuk a szeptemberben induló akármicsodácska okj. tanfolyamon állami segítséggel részt vegyen. Nagyszerű, hisz tanulhat, és még a tanulmány időtartama alatt, havi pénz támogatást is kap, hogy ne legyen kereset nélkül. Eközben májusban lejár a munkanélküli segélye, a szeptember meg még három hónappal odébb van...  Ki bírja ezt kivárni teljes ellátottság nélkül? Az egész folyamat irreális, szervezetlen, és mindenhova vezet csak oda nem, hogy valóban tartós, és biztos munkaerő kerüljön ki az NFSZ "óvó" kezei alól. Na ezek a tények. A következőkben a továbbgondolás rajzolódik ki. Vajon jelenleg érdeke e a kormánynak, hogy rengeteg piacképes munkaerő termelődjön ma Magyarországon? Ez egy remek összeesküvés elmélet, melyet kéretik azért a helyén kezelni. ;-), de úgy gondoltam abszurdisztán közepén, mért ne fogalmazzak meg egy abszurd dolgot, melyet máris megmagyarázok.
Lassan a gazdaság pármondatos, rövid leírását az anyatejjel adják ( lásd: Matolcsy "szülj adófizetőket" tervezete...), így már mindenki tudja, hogy sok dolgozó emberből lesz sok adóbevétel az államkasszának. A sok dolgozó meg fizetést kap, mellyel sokat tud vásárolni terméket szolgáltatást stb. Ezzel  sok vállalkozó lesz boldog, és növekszik, szép új munkahelyeket teremtve, na meg új, boldog munkaerőket alkalmazva, akik fizetésüket örömmel költik el stb.stb. Ez egy gyönyörűséges körkörös folyamat, melyben a résztvevők egymás elégedettségét generálják. Egy tökéletes ország, tökéletes gazdasága.
 Most pedig állítsuk e mellé, a mi kis országunkat, és figyeljük meg tüzetesen. A gazdaságunk langyos vízben áll, és lassan ez a víz is hűlni kezd... A vállalkozások sorra lehúzzák a rolót, ezzel munkanélküli, vásárló erővel így már nem rendelkező embereket "termelve". Amelyik cég megússza, az is csak oly módon, hogy csökkenti a költségeit, azaz elbocsájt embereket... Eközben az ország olyan irányt vett, melyben nem a gazdaság pörgetésével terelik a pénzt az államkasszába, hanem egyszerűen beszedik az emberektől. Ezáltal a vásárlásokra már végképp nem marad nálunk pénz, maximum a kajára, meg a számlákra . Amely még több vállalkozást dönt romba... Egy mondatban, a munkahelyek csökkennek, pedig már eddig is nagy volt a munkanélküliség.
Egy ilyen  közegben kell-e a sok tanult munkaerő? Lassan az alacsony, vagy elavult végzettségekkel rendelkező emberek már teljesen lemorzsolódnak, de a már tanult, magas bizonyítványokkal rendelkezőek  munkaerő-piaca is beszűkült. Már most keringenek azok az észrevételek, hogy túl sok a diplomás munkaerő. Mit generálna, ha a középvégzettségű (érettségi, okj.) munkaerőből is telítődne a piac? Azt, hogy az ő terepük is beszűkülne, és még nehezebben jutnának munkához.
Jelenleg az államnak lehetséges, hogy az a jó, ha a tanulatlanabb réteg az is marad ami, mert így legalább a  kicsit magasabb rétegnek viszonylag megmaradnak a lehetőségei.
A társadalommal mára már elhitették, hogy akinek nincs munkája ( és ez valóban az alsóbb, tanulatlanabb réteg), annak azért nincs, mert nem is akar dolgozni. Elhitették, hogy minden segítséget megkap a munkanélküli ember, csak nem él vele, miközben ez valójában nem igaz. És itt nem a pénzbeli segélyezésekről beszélek. Eközben a rokkantak is kikerültek az ellátórendszerből, bele egyenesen a munka világába, ahol rögtön és tartósan az állástalanság vár rájuk, hisz nagy részük szintén képzetlen, de más szempontok alapján sem kapkodnak értük a munkaadók.
Nagyon sok ember hullik a porba az elkövetkezendő időkben, mert a három havi munkanélküli segély, vagy a rehabos rokkantak huszonezer forintos alamizsnája semmin sem segít, sőt a közmunkaprogram sem.
A kommunikáció pedig mára már elérte, hogy a magasabban kvalifikált réteg megveti ezen embereket, és ha elsüllyednek, senkit nem fog érdekelni.
A közmunkaprogram talán még beveszi őket, de maga a program is ellentmondásos, és ugyanakkor az én "abszurditásomat" erősíti meg. Egyrészt a közmunka programban mára már rengetegen részt vesznek, ami pont azt tükrözi, hogy az emberek szeretnének dolgozni, és ha kapnak esélyt rá, akkor élnek vele. Ellenben a közmunka, nem vezet senkit vissza a munka világába, hisz ha annak vége, akkor ugyanolyan alulképzett ember lesz aki közmunkás volt, mint annak előtte.A kör bezárul.

Bizonyára fikció ez a poszt, épp ezért ha valaki tud magyarázatot adni arra ami jelenleg a munkaerő-piacon, és a körül folyik, azt kíváncsian várom.