A törvényhozók elfelejtik, hogy az idő halad, és a rokkant emberek közben a törvénynek megfelelően a felülvizsgáló "istenek" elé járulnak, akik most valóban életről vagy halálról döntenek. A betegek pedig bár féltik azt az ici-pici egzisztenciájukat ami még maradt nekik, ám 28 000 ft-os ellátással, betegen már nincs vesztenivalójuk, és elkezdenek beszélni... Sőt! A "Mengele"-k gyomra sem vesz be a végtelenségig mindent, és néha egy-egy mondattal hangot adnak ennek, amit valaki véletlenül meghall, és így szép lassan nyilvánosságra kerül, valósan kirajzolódik az igazság, azaz, hogy embertelen spórolásról van szó, nem pedig tömeges csalások kiszűréséről. Ez pedig visszaüthet.
Tudom én, hogy nem kell mindennek bedőlni, de azért nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja... és ha csak a fele igaz a rémtörténeteknek, már az is kétségbeejtő, és visszataszító.
Gondolok itt azokra az elmesélt történetekre, amelyekben arról számolnak be az érintettek, hogy az orvos véletlenül elkotyogta, hogy naponta öt embernél többet nem vehet ellátásba... Vagy az olyanokra, miszerint a régi leletek nem érdekesek a "bizottság" ( amiben egy orvos meg egy asszisztens ülnököl...) számára, viszont egy vérnyomásmérés alapján eldöntik, hogy ki a munkaképes és ki nem az. Ez utóbbit rengeteg beteg elpanaszolja.
Ezeken kívül pedig sok tragikus, személyes történet lelhető fel az utóbbi hetekben, és ezek olyan elbeszélések, amelyek már annyira nonszenszek, hogy azt kitalálni képtelenség, ha csak valóban nem történtek meg. A történeteket azért merem leírni, mert én is nyilvános fórumokon találtam, sőt van amelyet több fórumon is közzé tettek már mások.
Az egyik rokkant beszámolt róla, hogy az egyik karja és az egyik lába amputálva lett, így hosszú évek óta rokkantként kapta az ellátást az államtól. A jelenlegi felülvizsgálaton viszont úgy döntöttek, hogy most már munkaképes! Könyörgöm, nincs meg az egyik keze és az egyik lába! Amikor megkérdezte a felülvizsgáló orvost, hogy mégis szerinte milyen munkát kéne vállalnia, a válasz az volt, hogy sajnálják a Kormány elrendelését hajtják végre...
Egyik agydaganatos ember betegségét nem tudják műtéttel kezelni, mert nagyon rizikós lenne, így a betegsége meg van. A bizottság pedig leírta, hogy a műtét használt, jobban van a beteg, így mehet dolgozni... Sajnos a hatásos műtétről csak a beteg nem tud, egyébként bizonyára minden stimmel...
A felülvizsgálatok részletes, átgondolt szakértelemmel való lefolytatását mi sem tükrözi jobban, mint annak az embernek az esete, akit egészségügyi problémájával munkaképesnek nyilvánítottak, ám mire ez a határozat eljutott hozzá, sajnos a betegség elvitte. Hangsúlyozom, a bizottság szerint ettől a betegségtől még nyugodtan dolgozhatott volna...ha megéri... Így ismeretlenül is részvétem a családnak.
Olvastam olyan rokkantról akit behívtak felülvizsgálatra, és ez olyan lelki megterhelést jelentett neki, mely betegségeit súlyosbította, így a felülvizsgálatra már el sem jutott... Bizonyára nem kézzelfogható az ilyen esetben, hogy mi okozta a tragédiát, de ezt magyarázza el valaki annak a családnak akik siratják szeretett hozzátartozójukat, aki viszonylag fiatal volt, és még élhetett volna egy kicsit.
De nem szabad elfeledkezni azokról sem akik nem ennyire kirívó eseteknek számítanak,mert az ő kétségbeesésük hatalmas. Rettegnek. Ha lesznek még tragédiák, azoknak a főszereplői sajnos belőlük lesznek. Bár ne legyenek, de akiket 28 000 ft-al és egy "mehet dolgozni" plecsnivel bocsájtanak útjukra, miközben cső lóg ki a hasfalukból ( igen, ez a történet is fellelhető a net kábelrengetegeiben...) azoknak nem sok esélyt ad az állam. Nem szoktam végletes jelzőket használni, mert igyekszem megmaradni a tények és az objektivitás talaján, ám valami olyasmi körvonalazódik ki a szemünk előtt, mintha egy faji rémelmélet felé haladnánk, melynek lényege, hogy mindenki kezét elengedjük, és győzzön a természet: az erős életben marad a gyenge elhullik... És ez már egy olyan társadalmi forma, amely az állatok szintjére helyezi az embert is: győzzön az erősebb, mert az az életképes. Mindez egy olyan országban, ahol törvénybe iktatták a magzati élet védelmét, hihetetlennek tűnik, de ahogy telik az idő, és napvilágra kerülnek, a lenéző, gyanúsítgató felülvizsgálatok, az embertelen döntéseket egy személyben meghozó "bizottságok" döntései, a hihetetlen valósággá válik.
Pedig ezeknek a beteg embereknek a nagy része évtizedekig fizette az államnak a Tb-t az adót, a járulékokat, mert dolgozott. Én úgy gondolom, hogy van egy társadalmi szerződés, mely szerint én befizetem az Államnak amit kell, cserébe az Állam amikor majd rászorulok, mert szét dolgoztam az egészségemet, vagy csak egyszerűen megöregedtem, majd gondoskodik rólam.
A törvény hozók még egy nagyon fontos dologról feledkeztek meg: azok az emberek akiket most szó szerint éhhalálra ítélnek, valamikor azért dolgoztak, hogy a Tisztelt képviselő uraknak legyen óvoda, iskola, egészségügyi ellátás, és még sok-sok minden, amit ők is használtak, használnak. Bele tudnak nézni a tükörbe ezzel a tudattal? Jelenleg pedig a most még egészséges adófizetők pénzéből kapják a fizetésüket. De mivel a betegség nem válogat, ezért sajnos lesznek még ez után is lerokkanó emberek. Tisztelt Törvényhozók! Nem jó dolog abba a kézbe harapni amelyik enni ad... Ezt még a kutyák is tudják!
Köszönet a cikkért,bárcsak minnél többen olvasnák.
VálaszTörlésIgen, minél többen! DE jó lenne, ha nem csak a rokkantak olvasnák!!!!
TörlésEz a cikk, TÖKÉLETES, mindent magába foglal!
Teljesen igaza van !!
TörlésKöszönet a cikk írójának! Jómagam most küzdök a hatóságokkal, immár két éve. 38 év munkaviszonnyal rendelkeztem amikor megbetegedtem 2009-ben. Súlyos tüdő- és szívbeteg vagyok. Tekintettel arra, hogy ülő helyzetben, gyógyszeresen nincs nehézlégzésem munkavégzésre alkalmasnak ítéltek. A hosszadalmas jogi procedúrának köszönhetően menetközben infarktust is kaptam. Persze ez a bizottság orvosait a legkevésbé sem zavarja. Egyszerűen népirtás, ami itt folyik...
VálaszTörlésIgen, sajnos ez így zajlik. 11 éve, két szívinfarktus, magas vérnyomás, cukorbetegség plusz mindezek szövődményei miatt százalékoltak le. Azóta 3 felülvizsgálaton találtak rokkantnak és leírták, hogy nem vagyok rehabilitálható és nem is kell felülvizsgálatra mennem többet.
VálaszTörlésTény, nem esek össze az utcán, nem ülök naphosszat a rendelőkben. Nem mert jóformán ki sem teszem a lábam itthonról. A vérnyomáscsökkentők miatt rengetegszer kell még napközben is lefeküdni mert nem bírnak a lábaim el. Ezalatt a 11 év alatt ennek ellenére folyamatosan igyekeztem valami munkát találni, (EÜ. végzettségem van, szakápoló) de bárhova elmentem, mindenhol csak azt a választ kaptam, hogy, hogy képzelem, ki vállalja a felelősséget ha munka közben kapom az agyvérzést, vagy a következő infarktust. 30 év folyamatos munka után kerültem ebbe a helyzetbe, 30 évig abban a hitben fizettem az összes járulékot, adókat és minden egyéb dolgot, amit csak elvett tőlem/utánam az összes éppen aktuális kormány, ezalatt az idő alatt, hogy ha véletlenül szükség lesz rá akkor nem hagynak cserben! Igen én is úgy gondolom, hogy amikor elkezdtem dolgozni és fizetni amit kellett, akkor egy szerződés jött létre a mindenkori kormány és köztem. Én fizetek ameddig tudok dolgozni, amikor meg majd már nem bírom ellátni a munkát, akkor nem hagynak éhen halni. Meg tudom venni a gyógyszereimet, kapok orvosi ellátást. Lehet ha tudom mindezt amit most csinálnak, akkor nem kötök ilyen "szerződést"! Persze a hatalom természete már csak ilyen! Ők nem tudnak törvénytelenségeket elkövetni! Hoznak egy törvényt és meg is oldották a problémát! Amikor olvastam Orwell könyvét azt mondtam, hogy ilyen nem létezhet, aztán olvastam Ceausescuról, hogy a telefonokba beépített lehallgató készülékeken mik derültek ki, fel voltam háborodva a módszereken, de azt hittem, hogy ez az Orwell talán ennyivel már be is érte. A visszamenőleges történelem hamisítás, a NAGY TESTVÉR figyel sohasem következhet be. Most amikor arról van szó, hogy az internetes megnyilvánulásokat, e-maileket archiválni kell a szolgáltatóknak akkor már inkább valahol egy dél amerikai banánköztársaság lakójának érzem magam, mint egy Európa közepén élő, európai magyarnak. Életem nagy részében büszke voltam arra, hogy itt élek a Kárpát medencében, büszke voltam arra, hogy én is azon a nyelven beszélek melyen írt Arany vagy Radnóti. Büszke voltam rá, hogy oda jártam iskolába ahova József Attila és amikor hívtak és lehetőségem volt (1980) itthagyni az országot, nem mentem mert MAGYARnak éreztem, vallottam magam. Ez volt a hazám. Az utóbbi évtizedek megtanítottak arra, hogy a katonatiszt aki élet halál ura volt a néphadseregben szégyen nélkül mehet a körmenet élén amikor visszahozták a Bazilika harangját, hogy lehet szinte nemzeti hős az akinek a nevével volt tele a '80 as évek végén minden újság, hogy aki jókor jó helyen volt az most nem kínlódik 20-30 ezer forintból és próbálja eltartani a gyerekeit, nem reszket amikor kinyitja a postaládáját az újabb és újabb felszólító levelek miatt, és természetesen már az adótartozásai is elévültek illetve a cégüket megvette valami albán vagy kicsoda is?
És ha még ez nem elég, megnyomorítani egy egész nemzetet akkor tegyük lehetetlenné a tanulásukat! Ez a legbiztosabb módja annak, hogy bebetonozzuk a hatalmunkat.
A legfontosabbat még nem írtam le: amilyen a szerencsém az 57. évemet nem 2011.december 31.-én töltöttem be hanem két hónappal rá.
Köszönöm, hogy olvasni lehet még ilyen véleményt is a rokkantakról.
VálaszTörlés"És ez már egy olyan társadalmi forma, amely az állatok szintjére helyezi az embert is: győzzön az erősebb, mert az az életképes."
Ehhez hozzátenném, hogy egy állatnak is több becsülete van/ tyúkok....uniós előírás milyen ketrec, körülmények/ vagy állatok elleni erőszak, lehet érte börtönbe jutni.
De embereket halálra ítélni, ez ma már a sikk........a kormánynak! Mi rokkantak mind csalók vagyunk....én is várom a behívót, de ha 28.000-Ft-ot fognak megállapítani, akkor én az öngyilkosságot választom, ezt már eltökéltem! Nem fogok éhen halni, 25 ezer volt a távfűtés számlám, gyógyszereim 10 ezer felett vannak, és ez csak két tétel. Én is ledolgoztam becsülettel 30 évet, soha egy napot nem hiányoztam, túlóráztam mikor szükség volt rá, két gyereket felneveltem, pici unokák mellől nem kérhetek támogatást, nem lenne szívem, elég nekik is beosztani ebbe a világba.
Soha nem gondoltam, hogy ilyen helyzetbe lehet kerülni, és még mélyebbre akarnak lökni bennünket, az árokba.....Nagyon sok az irigy ember, én is tudom, mert még élek özvegyen 54 évesen, és mikor kimegyek a lakásból/nagy ritkán/ akkor ápoltan teszem, és nem látják, hogy mit élet át, amikor bent vagyok.....vagy kórházba.
Köszönöm hogy olvashattam írását.
Kedves Hozzászólók!
VálaszTörlésNehéz szívvel olvasom amit a helyzetükről itt egyénenként leírnak, és nem csodálkozom azon, hogy kilátástalannak vélik azt. De nem szabad feladni! A családnak a gyermekeknek szükségük van Önökre. Én 34 éves vagyok, de ha elveszteném édesanyámat, az borzalmas lenne számomra. Ezt soha ne felejtsék el! A kormány lehet, hogy leírta Önöket, de a családjuk nem. És a törvényhozók személye is változik,így a törvények is. Nem lesz ez mindig így. Abban kell bízni, hogy ez akkora galádság, mely sokáig nem folytatódhat. Előbb utóbb vége szakad a rémálomnak, és akkor Önöknek itt kell lenniük. Csak ennyit akartam hozzátenni.
Sajnos az a tapasztalatom (sok évtizedes), hogy ha egy kormány hoz bármilyen embertelen, népnyúzó törvényt az utánakövetkező nem tesz ellene semmit, mert erre legalább azt mondhatja, hogy ezt nem Ő csinálta persze a hasznát ő is húzza. Mutogathat az előzőekre, Ők tették ezt nem mi.
VálaszTörlésA parlamentben szépen sütögeti mindegyik a pecsenyéjét és számára csak egy fontos létezik, nehogy zsíros legyen a ruhája.
Aztán még ha változni is fog (amit igencsak kétlek, hiszen az ellenzék annyira megosztott) addigra hány ezer ember, család rokkan/roppan bele a nyomorba és abba amit ez a szegénység hoz magával. A folytonos rettegések, anyagi gondok okozta veszekedések családok ezreinek a tönkremenetelét hozzák magukkal.
Az embernek egy élete van. Addig amíg "csak" minket bántanak addig bizony sokkal nehezebben szólalunk meg. De itt és most már gyermekeink túlélése és jövője a tét! Én saját tapasztalatomból bizony arra biztatom gyermekeimet és mindenkit aki ebben a demokráciának nevezett önkényuralmi rendszerben él, hogy amint lehet fogja a holmiját és menjen. Jelenleg nagy hülyeség a hazaszeretet és hasonló dolgok. Amikor szüleim a háború után a semmiből felépítették ezt az országot, éhezve, nyomorogva de becsülettel dolgoztak és nem lettek milliomos jelöltek, kimondják róluk, mert tagjai voltak egy olyan szervezetnek mely rájuk csak többlet munkát és elkötelezettséget rótt de legalább reményt adott, kimondják róluk, hogy kvázi bűnszervezetnek voltak a tagjai. Kimondják róluk, hogy egy másik szervezet tagsága, mely szervezetnek köszönhetően ennek az országnak több millió dolgozója és gyermekei juthattak legalább két-három évente el olyan helyekre ahol a mostani fiatalok még nem is jártak, szintén egy bűnszervezetnek a tagjai voltak.
Mi következik ez után? Az hogy mivel ilyen törvénybe iktatott (esetleg alaptörvénybe) szervezet tagjai voltak, ne is számítsanak semmire, elkobozzák azt a keveset is amit sikerült megmenteni ezektől a harácsoló haramiáktól? Nem tart semeddig egy ilyen törvényt hozni csak 67% kell hozzá!
Nekem úgy tűnik, hogy rájöttek, hogy a házat alulról és téglánként építve, napi keveset haladva itt mindent meg lehet tenni. (Nekik).
Az ellenzék pedig egymás ellen harcol ahelyett, hogy összefogva, folyamatos harcot folytatna azért, hogy ebben a nemzetben minél kisebb kárt tegyenek.
Amig az uralmon lévők az "Oszd meg és uralkodj!" elvét követik és az ellenzék pedig nem él -Az ellenségem ellensége a barátom- örök érvényű elve szerint sohasem lesz változás.
Most, hogy már sztrájkolni sem lehet, most, hogy a szakszervezeteknek az eddig is hallgató szájára még egy szájkosarat tettek, miért nem áll ki senki olyan akinek messzire hallatszik a szava.
Sztrájkolni nem csak úgy lehet, hogy nem megyünk be dolgozni! Figyelmeztetésnek bizony annyi is elég, ha csak minden szabályt betűről betűre betartunk és ehhez a kormány oldalról is kapunk elég segítséget. Az autók menjenek lassan a lámpák előtt, hogy ha sárgára vált meg tudjanak állni, a buszok, villamosok vezetői biztonságban győződjenek meg arról, hogy indulás elött ne maradjon nyitva egy ajtó sem, a vonatokon a jegyvizsgálók csakis akkor indítsák el a vonatokat amikor az összes ajtó zárásáról meggyőződtek. Az üzletekben, multikban a pénztárosok vizsgálják át az árukat, fizetés előtt, hogy nem járt-e le a fogyaszthatósága. Mindenki talál a saját munkaterületén olyan szabályokat amiket eddig könnyedén átlépett csak nem figyelt rá eddig. Ezentúl nem kell kockáztatnia, hiszen ha valami probléma lesz abból, hogy figyelmen kívül hagyott valamit Őt vonják felelősségre.
Ghandi egymaga kezdte el a passzív rezisztenciát, és még egy világ birodalom is kénytelen volt meghátrálni! Ez is járható út.
Én szégyellem,hogy magyar vagyok,hogy itt élek!Az én történetem?Csak.semmiség .5éve az exem úgy megvert,hogy a látlelet közben derült ki,vérdaganatom van.Több.A legnagyobb 10*13 cm.Műtét,mert veszélyezteti az életem.Műtét utáni komplikációk ptx,ezzel együtt a már több,mint 20ève fennálló asztma rosszabodása,mert az összeesett tüdőfél 30%-kal kevesebbet dolgozik.A seb valamilyen oknál fogva keloidosan gyógyult.Ujabb műtét,közben egy hasfali sérvre is fény derül.5 műtét,keresztben szétvágott has,keloidos sebgyógyulás iszonyú fájdalmakkal (már morfinszármazékokat irtak fel ) még maradék daganatok a májban.Ehhez az 5év alatt hozzájött a súlyos depresszió,bipoláris affektiv zavar.És én még a 28ezret sem kaptam meg.Mert az egészségkárosodásom az orvosi bizottság szerint (egy orvos,egy asszisztens!jobbam érdekelte a doktornőt a magánéletem,mint az egészségem,mert ránézett a sebemre,meg ráütött a térdemre,mást nem.csinált!!!) csak 35% az egészség károsodásom.Igy sem járadékra,sem felülvizsgálatra nincs szükségem.De jó nekem!És mit mondjak annak az üzemorvosnak,aki az egészségi állapotomnak köszönhetően nem tart alkalmasnak munkavégzésre? Hol kaphatok választ erre???????
VálaszTörlésAzért az írók amikor leírnak teljesen abszurd dolgokat, akkor még Ők is csak remélik, hogy ez csak fikció.
VálaszTörlésAztán rájövök, hogy sokuk nem író hanem látnok.
Emlékeim szerint már kb. 30 éve, hogy olvastam Schwajda Györgytől A csoda című írást, nem tudtam, hogy a jövendőről olvasok.
Kedves LBM !
VálaszTörlésNagyon örülök,hogy rátaláltam az Ön írásaira !
Szívemből szól minden mondata.
Üdv. egy volt Eü.dolgozó ( gy.ápolónő )