Van egy jól sikerült fiam, aki így a kilencedik évéhez közeledve, nagy komolysággal tárja fel nekem az élet dolgait. Persze pereket még nem nyerne okfejtéseivel, de felveti a problémát, majd pedig kielemzi korának megfelelôen , és aztán mindezt meg is beszéli velem. Mivel fantasztikusan érdekes, hogy egy gyerek mit gondol, milyen módon találja meg az összefüggéseket, milyen válaszokra jut önmaga,így nagy odafigyeléssel hallgatom, anélkül,hogy belekotyognék. Egy ideje az ilyen beszélgetéseink visszatérõ témája az iskolai étkeztetés, mely téma azért kerül terítékre folyamatosan, mert a fiam nagyon nincs megelégedve vele ebben a tanévben. Pedig A és B menü van, ami elõször valami olyat suggalt nekem, hogy ez csak emeli a szolgáltatás szinvonalát. A fiam jó evõ, és a gombán kívül mindent megeszik. Ráadásul nem is az étel minõségét vitatja. Én sem.
Az "anya,rohanjunk már,mert nagyon éhes vagyok" címû délutáni program nem is lenne olyan meglepõ egy izgõ mozgó, tevékeny fiú gyermek esetében, ám erõs méltatlankodása már nem egyszerû gyermeki locsi-fecsi, fõképp hogy részletezi a problémáját. Fiam tanulmányainak épületében öt osztály kapott helyet. Ebédidõben nem tudnak mind egyszerre enni, mert az ebédlõnek nincs akkora kapacitása, így több turnus van. Általában a két menü közül az egyik valami gyermekek körében népszerû eledel, mint pl. a rántott halrudacskák, vagy a tésztaételek, hasonló gyerek-kedvencek. A másik menü pedig " a mit dobjunk össze,hogy azért valóban azt mondhassuk van A meg B menü..." típusú valami. Érzéseim szerint valahol a két tényezõ összességében található meg a probléma nyitja: azaz hogy a fiam közli, ma éppen három tányér levest evett, mert éhes volt, más meg nem nagyon maradt. De volt amikor két tányér üres rizs került a pocakjába ebéd gyanánt. "Túlélési" esélyeit nagyban növeli, hogy sok gyermekkel ellentétben kedveli a zöldségeket,gyümölcsöket, de akár a bablevest is, mely szintén nem egy alapvetõen népszerû étel társai számára. Így amikor már annyi sem marad az egyik menübõl, hogy legalább elmesélni tudja mi nem jutott neki, hisz nem is látta, akkor a nem éppen tápláló, vagy elégséges ebéd után ha kér akár három almával, vagy több adag brokkolikrém levessel is eltömheti az üresnek érzett gyomrát, mivel az sok gyereket nem villanyoz fel, és ezért marad.
Ha mázlista az osztály, akkor õk ebédelhetnek elõbb és akkor válogathat õ is a menük közt, ám de valószínûleg akkor egy másik utolsó turnus kapja a " maradékot" ,ami azért mégis csak problémát jelent.
Ahogy a fiam ezt röviden summázta: " Tavaly sokkal jobb volt. Valami megváltozott." És valóban. Tavaly más biztosította az étkeztetést, melyet aztán az egész kerületben átvett a jelenlegi cég. Az étel minõsége nem rossz, de a rendszer amint látjuk hagy némi kivetni valót maga után. Az ár is növekedett mind e közben. De nem panaszkodnék erre, hisz ha megnézzük hogy napi nem egészen 500 ft- ból kap a gyerek három étkezést, nem mondhatjuk drágának, még így sem. Sõt még az sem zaklat fel, hogy a neki nem jutott tejbegríz helyett fõzzek neki vacsira én, hogy helyre billentsem számára ezt a kis csalódást. Az sem esik nehzemre, hogy a befizetett étkezés mellett naponta csomagoljak neki tízórait is, mint egyébként szinte minden szülõ az iskolában. De a gyerek valóban éhes, és a fent vázolt szituáció miatt nem is csoda. Megemlíteném a félreértések elkerülése végett azt is, hogy a gyerekem nem beteg, nem túlsúlyos, vagy bármi ami esetleg arra adna következtetést, hogy nagyobb igényekkel rendelkezne mint társai. Egyszerûen egy fejlõdõ szervezet és gyerek.
Számára és köztünk szólva számomra is úgy tûnik, hogy célszerûbb lenne egy menü mely finom és elégséges, mint a két menü melynek egyik fele megy a moslékba. De más megoldások is léteznek. A szomszéd iskolában elõre szétosztják az étlapot hetente. A lurkók kiválasztják a nekik tetszõ A vagy B menüt. Az iskola ezt leadja, és annyit küldenek egy- egy ételbõl amennyi valóban kell, a gyerekek meg jóllakottan mennek ki ebéd után.
Summázva a dolgot, bár a fiam szerint legyen úgy mint rég, ezzel vitatkoznék, mert nincs azzal semmi baj, ha egészségesebb, illetve többféle étel kerül a közétkeztetés asztalára. Ám vagy legyen elegendő mennyiség, vagy valóban meg kéne oldani, hogy mindenkinek jusson mindkét menüből.
A probléma nem feltétlenül az én fiam legnagyobb problémája, de ne feledjük, hogy manapság rengeteg az olyan gyerek akinek az iskolai étkezés a napi betevő falatja, és amikor haza megy, nincs más... Főképp ezek a gyerekek sínylik meg az ilyen étkeztetést. A saját fiam replikáján csak mosolygok, és amikor hazaérünk finom vacsorával kárpótlom az "elszenvedett" sérelmét, de egy rosszabb sorsú gyermeknek amikor a szülei kiforintozzák az ebédbefizetés összegét, hogy ezzel legalább a gyermekük főtt ételhez jusson, az ő szempontjukból a legméltatlanabb a dolog.
Változás kéne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése