Gyenge idegzetűeknek nem ajánlott! 2.

Amikor az ember beteg (és itt nem a náthára gondolok), természetszerűen keresi azoknak a társaságát akik hasonló betegséggel küzdenek, hisz legjobban az tudja megérteni, átérezni az adott bajt, aki szintén átesett már rajta, vagy jelenleg is abban szenved. Én is megtaláltam a magam ezzel kapcsolatos közösségét, egy nagyon régóta működő gerincfórumon. Igazán jó közösség. Tanácsokkal látják el egymást, ami ennél a betegségnél azért fontos, és hasznos, mert a fájdalom az élet részévé válik, és a fájdalomnál sajnos mindegy hogy az kisebb vagy nagyobb, meghatározza az életminőséget. Ez a közösség segítséget nyújt egymásnak abban, hogy pl.: milyen fájdalomnál, milyen testhelyzet enyhítheti azt. A segédeszközök hatékonyságát is kielemzik, hisz aki már vásárolt például egy típusú ágymatracot, vagy egy MBT cipőt, cosmo-disc-et, bármi hasonlót, az már tud róla véleményt mondani, használ-e , hogy lehet hatékonyabbá tenni a hatását, stb. A lelki támaszról nem is beszélve, amit egymásnak nyújtanak, hisz konkrétan átérzik amit a másik. Ezt a fórumot én végig olvastam az első bejegyzéstől a legutolsókig. Két hétig tartott amíg a végére értem, és végül én is tag lettem.
Így szembesültem azzal, hogy az előző posztomban leírt velem történt huza-vonák, időhúzások, bürokratikus szőrszálhasogatások, és nem túl etikus hozzáállások, nem az én személyemnek szóltak, és hogy én még olcsón megúsztam a 3 hónapos kálváriámmal. Megdöbbentett, hogy volt akit 5-6-vagy akár 8 hónapig is tologattak így az egészségügy sakktábláján, a ma már szinte népbetegségként kezelt, ám de annál fájdalmasabb gerincsérvével. A rendszerben olyan is előfordul, hogy a hónapokig fájdalmakkal küszködő beteget pszichiátriára küldik inkább, mint hogy adjanak egy beutalót MR vizsgálatra, vagy egy CT-re, amely kimutathatná fájdalmai okát. Ez a hozzáállás akkor válik kínossá, amikor a beteg megunván a fájdalmakat és a tesze-toszaságot, elmegy privát, és önköltségen csináltat egy MR-t, amely végül egyértelműen kimutatja, hogy nem egy, hanem több gerincsérve is van, és bizony nem csoda ha megőrül a fájdalmaktól.
De ennek is meg van az oka, és ahogy egyik posztomban már felvázoltam, nem feltétlenül az orvos hibája. Az okot, van olyan doktor, aki nyíltan elmeséli mindenki okulására: az MR vizsgálat drága!
A gerincsérv egy olyan betegség melyet lehet, hogy észre sem vesz a beteg évekig. Előfordulhat az is, hogy két- három hét alatt a konzervatív kezelés ( torna, fizikoterápia), tünetmentessé teszi. És itt a lényeg! Amennyiben nem bénult le a láb teljesen, nem alakult ki vizelettartási probléma, bármennyire tipikusak a tünetek, bármennyire tudható hogy mi a baj, első lépésben egy semmit mondó RTG ( ez  alkalmatlan a sérv kimutatására, mert csak a csontokat látja a lágy részeket nem), illetve némi konzervatív terápia végezendő el. Hiszen, hátha ettől rendbe jön a delikvens, és megspóroltunk egy MR költséget. Ezt mondjuk el is fogadhatnánk, de sok esetben nem ez történik, hisz ezen alapelv mellett, mégis nagyrészt még hetekig extrém esetekben hónapokig "látják el" a beteget ilyen olyan gyógyszerekkel, pihenés előírásával egyéb időhúzó terápiákkal, anélkül, hogy az MR vizsgálat megtörténne. Már az is borzalmas, hogy sokszor heteket kell várni pusztán arra is, hogy bekerüljön az ember az adott orvoshoz, majd újabbakat hogy ilyen olyan vizsgálatokra időpontot kapjon. Közben pedig a beteg irdatlan fájdalmak közt vergődik. Hogy definiálni tudjam mit szenvednek ezek a betegek ismét önnön példámhoz nyúlok:
Miközben a betegségem első két hetét megéltem, begyulladt a fogam. Bizonyára mindenkinek volt már fogfájása, amit gyökér kezelni kellett. Azzal az emberiség általában egyetért hogy ez a típusú fogfájdalom nem "piskóta", nagyon nagyon tud fájni. Na már most a derekam és a lábam oly annyira fájt, hogy mire észre vettem, hogy  be van gyulladva a fogam, már egy plusz cipó telepedett az arcomra, azaz nagy mértékben feldagadt, és végül szájsebész próbálta orvosolni, szikével, antibiotikummal, jegeléssel. Nem mondhatom, hogy nem éreztem több napja, hogy baj van az egyik fogammal, de a gerincsérvem nagyobb fájdalmakat okozott, minthogy erről tudomást vegyek. És bizton állíthatom, hogy én nem vagyok annyira súlyos eset, mint némelyik másik gerincsérvvel küszködő társam.
Gondolom így már lehet elképzelés arról, hogy azok az emberek akiket ilyen fájdalmakkal hónapokig hagynak főni a levükben, min mennek keresztül...
Tudom, hogy egy diagnosztikai vizsgálat nem gyógyít meg senkit, de talán támpontot ad ahhoz, hogy hogyan tovább, kell-e műtét, mik a teendők.
Az előrehaladás helyett az egészségügy inkább költ RTG-re, ami ebben az esetben felesleges, gyógyszertámogatásra, táppénzre, melyek ha hónapokra összeszámolnánk, lehet, hogy kitennének egy MR vizsgálatot, a beteg pedig hamarabb visszamehetne dolgozni. Az államnak is jobb lenne, meg még a betegnek is...
Ha már táppénz, akkor rátérhetek a beteg ember nehézségeinek újabb állomására, melyért az OEP minden tőle telhetőt megtesz...
Amennyiben a munkavállaló munkaadója, nem TB kifizető hely, úgy a táppénz első 15 napját ( remélem jól emlékszem), a munkaadó, a továbbiakban pedig már az OEP fizeti. Az ember azt gondolná, hogy az Állam által nyújtott szolgáltatás minden bizonnyal tökéletes, de legalábbis megbízható. Szeptember elején az én munkáltatóm ki is fizetett egy szó nélkül, és jobbulást kívánt. Én szorgalmasan vittem a betegállományos papírokat a munkahelyemre, ők pedig eljuttatták azt az OEP-nek . Mindezt gyorsan, hamar mert pár nap határidő van csak, mely rövidke időt az OEP szigorúan megszabott, immár legalább egy éve. ( Gondolom a hatékonyságot növelendő...) Elmúlt a szeptember, és a végéhez közeledett az október is, amikor felvettem a telefonkagylót és udvariasan megérdeklődtem, mégis mi a probléma, mert ha kell, én bizony rápirítok a munkáltatómra, vagy beszerzek még öt-hat nyomtatványt amennyiben az az ügyemet meggyorsítja. Közölték, hogy minden rendben, minden papírom megjött, és bár ez csütörtökön délelőtt történt, elhangzott : " a héten már nem, de majd a jövő héten juttatjuk el az ügyintézőnek, aki utalja a pénzt, vagy a postára, vagy számlaszámra...". Nem akartam azon vitatkozni, hogy ha minden rendben, akkor amennyiben péntekig szól a munkahét, mi zárhatja ki az e-heti intézkedést, hisz mégis csak az OEP-el beszélek, tiszteletem pedig az övék. Én végig vártam a következő hetet, majd az azutáni hét csütörtöki napján újra tárcsáztam az ismert számot, és mélységes udvariassággal újra érdeklődtem. Az aktuális hölgy szintén megnyugtatott, hogy minden rendben van, a szeptember 10-től október 22.-éig tartó időszakot a jövőhéten eljuttatják az ügyintézőhöz, és akkor az majd utalja nekem. Hozzátette: " a héten már biztos, hogy nem".
Ma újra telefonáltam, és újra érdeklődtem, felvázolván, hogy bár beteg vagyok, azért én is szoktam enni ételt, sőt mivel beteg vagyok, még gyógyszert is, ami nagyon nehezen megy ha az embernek nincs pénze. A mai hölgy már úgy látta, hogy csak a szeptember 10 - október 2 időszakra fognak utalni, de hogy mikor azt esetleg pénteken érdeklődjem meg, "a héten már nem utaljuk".
Summázva, ez azt jelenti, hogy ha az OEP-nél minden rendben találtatik a beteg ember papírjaival kapcsolatban,  akkor még egy hónap kell ahhoz, hogy majd megmondják, mikor fognak utalni....

Pénteken, négy héttel az első telefonom, és majd három hónapnyi betegállomány után, még mindig csak ezt az infót kaphatom meg, a pénzt azt nem.