Nagyon titkos provokátorok...

Jaj, jaj NERtársak! Már megint báncsák' a magyart! Nem az egyszerit, hanem az igazi nemzeti érzelműt... Már a múltkor is lefogytam 20 dekát amikor megfenyegették az Echo-tv-t meg a Bayerzsótit, úgy aggódtam értük, de most aztán teljesen odavagyok, mert már egyenesen a békemenetre startoltak rá mocsok provokátorok. Bizony!
Ugye mint tudjuk a békemenet mindenért menetel. Hát arra van kitalálva, na... Most is akadt melója, mert idejön az a Victor Ponta nevű román kormányfő, aztán kéne lobogtatni neki székely és magyar zászlókat. Ha ez van kigondolva, akkor ezt kell csinálni. Kész! Na be is készültek rendesen,( tudjátok... buszok meg minden) hogy akkor most, hogy meg mint' erre szóltak nekik, hogy nagy baj készülődik:  provokátorok jönnek! Na ezért is írok most nektek... Illő dolog lenne végre békemenet-szimpatizáló oldalamat is bemutatnom, hogy azért valamennyire NER-kompatibilis legyek, ezért arra gondoltam, hogy beolvasok én ezeknek a provokátoroknak. Be én! De sajnos nem tudom kik ők... Senki se tudja, csak akik nagyon titkos titkok tudói, de ezek a mindent tudó emberek még magának a békemenetnek sem árulták el, hogy ki, hogyan akar provokálni... Azért gondoljatok bele! Nem mindegy ám, hogy a békés békemenetbe beépülve, magát a menetet akarják rossz fényben feltüntetni, vagy csak nyíltan a békemenettel szemben demonstrálnak, kifejezve ezzel nemtetszésüket a nagy össznépi sétával szemben. Mer' ugye másképp kéne ekéznem az előbbi provokátorokat és másképp az utóbbiakat...  Hát hogy védjem meg szegény menetet,  ha még a szervezői sem tudják, kik a csúnyarosszak?! Hiába... nehéz élete van manapság a kicsi bloggernek... Azért, mint mondták, az információ nagyon komoly helyről jött... Olyan tuti helyről, ahol azt viszont már nem találták fontosnak, hogy az MSZP-vel is megosszák a szupertitkos információt. Minek is szólni nekik, elvégre a román kormányfő az ő rendezvényükre jön... Azért bíztam benne, hogy ha a Bayerzsóti meg az Echo-tv megúszta azt a múltkori nagyon hihető, abszolút komoly fenyegetést, akkor talán a békemenetnek is szerencséje lesz, és látjátok NERtársak nem is bízták a szervezők a véletlenre: a békemenetet lefújták. A szívem szakad bele, hogy most akkor mégsem járatjuk le az országot egy külföldi államfő előtt...
Plusz még az ilyen titkos rosszakarók neveinek nyilvánossá tételére is várhatok. Bár az az igazság, hogy mintha ezeknek a rosszat akaró személyeknek csak annyi lenne a szerepük, hogy valakik elsírhassák: "jaj, bántanak minket, látjátok?", mivel általában a szokásos három napi hírverésen túl többé nem hallunk róluk. Vajon a Bayerzsótinak "szép" levelet író ember/kék kilétéről hallott valaki valamit?... Piha! Akkor a jelen történet végét is lehet, hogy hiába várom...
Ám így legalább biztosra vehetjük, hogy a Victor Ponta elleni békemenetelés még véletlenül sem érdeklődés hiányában (vagy mert a békemenetek nem valakik ellen szoktak sétálgatni) marad el, hanem csak a szuper titkos provokátorok miatt. Teccikérteni?!

Megvizsgálták a közmunkát!

Üdv néktek NERtársak! Az a hír, hogy hosszú hónapok után, megvizsgálták a közmunkát. Így megy ez nálunk félázsiaiknál: előbb bevezetünk, aztán vizsgálódunk... De jól van ez így! Malmaink lassan őrőlnek, de azért mégis...
Tehát jó erősen kivizsgálták, hogy nem jó így ez a közmunka. Mondjuk kár volt erre olyan sok időt szánni, mert ( tényleg nem azért, hogy felvágjak...) amiket hibaként leírtak, azokra én már tavaly nyáron-csak úgy önszorgalomból-felhívtam nyilvánosan a figyelmet, meg még mások is. Többek közt arra, hogy közmunkásaink a közmunkától még nem lesznek munkaerő-piac képesek, mivel gereblyézéseik befejeztével ugyanazok az alulképzett, avagy elavult szakmával rendelkező emberkék maradnak, mint annak előtte. Hacsak titokban nem adtak nekik ajándékba egy érettségit, új szakmát, esetleg diplomát... De ugye erről szó sincs, mert még oktatást sem kaptak, ellenben kaptak 47 000 ft-ot. A " meg lehet-e élni 47 000-ből" nagyon híres kérdésbe tulajdonképpen már kár is belemenni, mivel ha 60 000 lenne a közmunkabér, mindössze három hónapig adva ugyanúgy egy kalap "barnát" érne... Mint ahogy a munkanélküli segély is,de ezt most hagyjuk. (Ma egy magyar munkavállaló átlagban 17 hónapig keres munkát mire lesz neki egy... Hja' állampolgári szinten nem osztogatják úgy a munkahelyeket, mint parlamenti szinten a jó fizetésű bizottsági és egyéb megbízatásokat, melyekből kettőt, hármat is szeretnek begyűjteni képviselőink...)
Na de haladjunk tovább! Aztán ott van az a probléma, hogy a közmunkások jogai nem azonosak ám a sima munkavállalóéval. Elméletben csak kevesebb joguk van, ám a gyakorlatban konkrétan azt csinálnak velük amit akarnak. Tudom, mert én beszéltem közmunkással. Például olyannal, akit délelőtt 10 és 11 között dolgoztattak a tűző napon. A rádió és a televízió aznapra 38 fokot mondott... Az egyébként nagyon megbecsült édesanyát ( mert ugye itt, ebben az országban fontos, hogy gyerekek szülessenek, ) aztán haza kellett küldeni, mert hogy-hogy nem rosszul lett... De az ottani polgármester szólt ám előre, hogy "itt majd megtanultok dolgozni!" Na igen... ha csak úgy nem...
De a mi óókos kormányunk szerint, a program emeli a közmunkás önértékelését. Hát, már hogy a viharba ne! Ezt gondolom fokozottan érzik azok is akiket  (pl.: FKI Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságnál, avagy Hódmezővásárhelyen, bár ez utóbbit cáfolták... ) a rendes állásukból menesztettek, hogy helyükre közmunkásokat vegyenek fel, de a pletykák szerint az is megeshetett, hogy Piroskát elbocsátották, majd gyorsan vissza is helyezték munkakörébe, csak már 47 000-es közmunkásként. Ugye érzitek, hogy az ilyesmi mennyire erősíti még akár a nemzeti öntudatot is!?... De persze ez nem a kormány bűne, hisz ő csak szabad kezet adott a helyi polgármestereknek, a többit meg már ők csinálták. Néhol olyan nagyon vigyázott a polgármester az ő kedves közmunkásaira, hogy egyenesen a saját szent földjén dolgoztatta őket.
Szóval akadnak hibák a közmunkával kapcsolatban, de erre most ez a mindenre kiterjedő vizsgálat fényt derített, mivel panaszok érkeztek. Jaj! Csak nem!? Hogyan is történhetett ez, amikor a kormány szerint a közmunkások mosolyogva köz-munkálkodnak, és csak a szocik akarnak bekavarni ebbe az örömbe?...
De vajon tudjátok e NERtársak, hogy a most már hivatalosan is feltárt problémát, hogy oldják meg honatyáink, az előrejelzések szerint? Hát sehogy! Illetve majd valamikor egyeztetnek... De legalább emelték a pénzkeretet, immár 154 milliárdot szánnak rá, és a tavalyinál is több közmunkást terveznek foglalkoztatni... 154 milliárd! A munkanélküliek 2/3-a még érettségivel sem rendelkezik. Ebből a pénzből, már kettőt is letehetnének... Ám félázsiai NERországban ha oktatást kérsz a munkaügyi központban, akkor hatszor körberöhögnek, mert pénz oktatásra nincs, helyette van közmunka. A Policy Agenda (a fenti linkben elolvasható) kiszámolta, hogy a 154 milliárdnak majd a fele adminisztrációra és eszközökre megy el...

 Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!

Szép vagy Rózsa mint az oktatásod!...

A mi Rózsánk szereti a gyerekeket! Kis félundorral, de azért mégis. Mert hát lúdtalpasak, meg túlsúlyosak is, 56- ról meg nem azt tudják amit ő, de mégis csak az oktatásukat rábízták, úgyhogy ha idegesítőek is egy picit számára de kötődik hozzájuk. Hülyének sem hülyék ezek a fiatalok, csak hát nem okosak... Azért az nem ugyanaz ám, még félázsiaiak közt sem! Értve van NERtársak?! Kötekszünk itt, kötekszünk... mikor a jelenleg alakulóban lévő közoktatás tök népszerű, mint a szexcsatorna éjjel 11 után, és ezt valamilyen csoportok meg is erősítették. Na jó, nem pont azok akik közt autóval ment át a minap, vagy akiket az egyetemi fórumon hazaküldtek aput megpofozni, de valakik akiket mi halandó NERtársak nem ismerünk, na azok aszondták' : "Rózsa! Óókos vagy! Ülj előre! " ( drága Hofi szavaival élve) Szóval királyság van! Csak pénz, az nincs...
De sebaj! Egyenlőre még egy egyetem sem omlott össze, a KIK-nek (Klebelsberg Iskolafenntartó Központ ) is jut eszköz, ( elvégre szóltak, hogy jusson...) és krétából is akad még. Ha meg nem, majd vesznek a pedagógusok... Mindezt összetömörítve, és a KIK-es "majd mi megmondjuk mit mondhatsz" szájkosarat az oktatási intézmények vezetőinek ajakára rátéve, Rózsánknak abszolút igaza van:
"a rendszer működik, méghozzá meglehetősen zavartalanul..."

Skarlát betűt a dohányosokra!

Egy ideje már ismerjük egymást igaz? Hát akkor nagy vallomást teszek nektek, úgyhogy figyeljetek NERtársak!
Voltam már rokkant, közmunkás, munkanélküli, vagy bepalizott munkavállaló, bivalybasznádi Annus néni, bohócügy államtitkárt kereső mesehős, és még sokan mások, most pedig előveszem dohányos énemet...

Ennek alapján mesélem el a történetem, vállalva ezzel a megvetés különböző formáinak rám zúdítását...
Szóval én csak rá szeretnék gyújtani, úgy mint ahogy valakik kávézni szeretnének, vagy sütikét eszegetni. Ok, rendben, én is kávézom... na jó, sütikézni is szoktam... de hagyjuk ezt most! Egyszerre egy bűnömmel is elég szembenéznem...
Az úgy volt, hogy megszülettem, felnőttem és mire feleszméltem már rendszeres vásárlója lettem a sarki dohányboltnak. Jól éreztem magam. Kávézóba jártam, szórakozóhelyeken buliztam, dolgoztam, és közben elfogyott pár szál cigi. Azután kijelöltek dohányzó és nem dohányzó helyeket a vendéglátó egységekben, vonatokon, munkahelyeken. Teljesen jogos volt, hisz a nem dohányzó állampolgároknak mért is kellett volna beszívniuk azt a füstöt amit mi "gyártottunk". Szép idők is voltak ezek... Mindenki elégedett volt, és mégis szabad. De aztán még sem... Úgyhogy azt mondták, ne dohányozz a buszmegállóban, csak ha az ugyanott állókat ez nem zavarja. Egyértelmű, és egyszerű szabályként éltem meg, hisz alapból nem fújtam a füstöt másra, mert ugye a mondás szerint az a szépre száll... én meg nem így szoktam ismerkedni, meg nem is BKV-járműre várva... Jól volt ez is így. Ezután új törvény jött, miszerint most már a busz és egyéb megállókat tilos még megközelíteni is égő cigarettával olyan öt méteres körzetben, és az aluljárókban pedig még a nikotinra gondolni is csak óvatosan... A vonatok összes kocsija is csak „nemdohányzó”- ként kezdett el üzemelni. Tavaly nyáron a Balaton felé vettem az irányt, és Székesfehérváron, ahol a vonat elidőzött, egyenesen a főutcán találtam meg azt a helyet ahol békésen elszívhattam azt az egy szál cigarettát, ami jól esett.  Ezen a ponton már kicsit sz@rul kezdtem érezni magam, mert olyan volt mintha valakik szívózni akarnának velem, miközben én már minden íratlan, és az egyre gyarapodó írott szabályokat is maradéktalanul betartom. De empátia készségem igen fejlett, így hát azon bunkó dohányosok számlájára írtam az események folyamatát akik nem ismerik a kulturált cigarettázásnak még az alapjait sem, ezzel hergelve a társadalom azon részét amely nikotin-függőségtől mentesen éli az életét.
Ahogy a dohányzókra vonatkozó törvények sokasodtak, úgy lettek egyre kisebbek a dohányzásra kijelölt helyiségek, melyeket mintha az ablakméretek alapján választottak volna ki:  azaz minél kisebb volt az ablak egy szobácskában, raktáracskában, annál valószínűbb volt, hogy az lesz a dohányzásra kijelölt hely... Jártam 5 és 10 négyzetméter közé tehető dohányzó helyiségekben, ahol az ablak kb. 1,5 m X  0,5 m nagyságú volt, és csak bukóra lehetett kinyitni. Ebbe járt dohányozni úgy egy tucat ember, ha nem több… Azon túl, hogy az ember úgy érezte, direkt szórakoznak vele, ez a helyzet egyenes következménye lett a következő dohányosok elleni törvénynek: azaz, hogy megszüntették ezeket is, mivel ( óh, mily meglepő!...) jó büdös volt a környékükön. Igen, szinte hihetetlen, de szellőztethetetlen helyen, ott távozik a füst ahol utat talál...

 És én kimentem, szabad térbe, bejárat elé, vagy ahol nem volt még tilos elszívnom azt az egy-egy szál cigarettát, amiért megdolgoztam, ami jól esett, ami az én nagy bűnöm. A megbántottság már ott volt a szívemben, de amit előírnak azt be kell tartani. Betartottam. De ez sem volt elég! Bárhogy igyekeztem minden előírásnak megfelelni, és kimentem ha esett, ha fújt, ha ezerrel sütött a nap, csakhogy megkíméljem dohányzásom következményeitől a nemdohányzó embereket, már nem tűrhették jelenlétemet a szabad ég alatt sem. Elüldöztek öt méterrel a bejáratoktól, de még a kerthelyiségekből és azok bejárataitól is.

Most már tulajdonképpen sehová nem tudok beülni egy finom kapucsínóra, melyet egy cigaretta társaságában oly nagy élvezettel fogyasztottam el azelőtt. Pohárka bor és barátok társasága egy kerthelyiségben, kizárt számomra. Gyűlölt személy lettem, hisz el merek szívni pár szál cigarettát élvezettel, és ez aztán hallatlanul pimasz, sértő, TB- kassza pusztító cselekedet, mely miatt most már csak nekem, és dohányos társaimnak nincsenek abszolúte jogai, legyünk bármennyire tapintatosak, kulturáltak, megértőek.

Jelenleg várom a törvényt mellyel kerületek, majd városok határaitól is csak 16 kilométerre lehet majd cigarettázni, azt is csak feltartott táblákkal, hogy „BŰNÖS DOHÁNYOS VAGYOK! DOBJ MEG KŐVEL PAJTÁS!”…

Szóval én csak rá szeretnék gyújtani, úgy mint ahogy valakik kávézni szeretnének, vagy sütikét eszegetni…

Hej, közmunkások! Irány a jacht-club!

Drága atyánk, Viktorunk! Minden magyarok megmentője! Te, aki havi 47 ezerért ( most már asszem' 49 ezer is van az...) adtál közmunkát kezünkbe,  nem kivételezve senkivel aki munkanélküli és persze akinek anyagi szintje megfelelően alacsony ahhoz, hogy (mint ahogy egyik udvaroncod oly találóan megfogalmazta)  "mosolyogva" végezhesse az önkormányzatok által kijelölt feladatokat. Van köztünk mérnök, gyermekes családanya,diplomás és alulképzett 50 éves, meg még sokan mások... Szóval tényleg nagy az esélyegyenlőség közmunka berkekben. Na jó! Azért egy kicsit irigykedünk a hódmezővásárhelyi társainkra akik közalkalmazotti feladatokat látnak el közmunkás bérért, mert azok mégse' csak gereblyéznek... De nem panaszkodunk, hisz errefelé is akadnak jobb sorsúak, akikről azt hallani, hogy egyenest' a polgármester földjein munkálkodnak, ami persze munka szempontjából nem könnyebb, de mégiscsak nagy megtiszteltetés a közmunkás szívnek. Úgyhogy rendben van itt minden. Tényleg... Amiért meg merlek szólítani közmunkás létemre drága Viktor - és eme vakmerőségemért előre, közte meg utólagosan is elnézésedet kérem... - az az, hogy megköszönjem neked azt a nagylelkűséget amit irányunkba tanúsítasz, midőn nyaralást igyekszel összehozni nekünk egy tihanyi jacht-clubba...
Az egyik szemem sír a másik nevet, hisz öröm ez nekem, mint kamaszfiúnak az első petting, de bánat is mert sajnos nem tudom majd igénybe venni ezt a nyaralást.
Mielőtt még a hálátlanság bélyegével illetnél, megmagyarázom... Szóval az van kedves Viktor, hogy először is nincs internetem, aminek segítségével regisztrálhatnék erre a nyaralásra. Nem fizettem én arra elő, mert minek, ha számítógépem sincs...
Ez egyértelműen az én hibám, hisz 47 ezerből nem hogy megélni de Lázár tekintetes úr szerint még egy kicsit félre tenni is lehet. Ám ezen én elbukom hónapról hónapra... Nagy lábon élek, más magyarázat nincs is erre.. Nem tudom megbecsülni a közmunkabért. Számlákat fizetek, meg még eszem is, és az egyiket olyan nagy felelőtlenséggel teszem, hogy sokszor a másikra már nem is futja. Most is hideg volt, és befűtöttem, aztán kijött a 40 ezres számla, a maradék 7000-ből meg ettem.../ volna... de épp nincs most itt minálunk közmunka, úgyhogy a 47 ezer forintról is csak álmodtam...
Hát látod drága jótevőnk, így alakult ki, hogy aztán soha nem lett számítógépem, de még kecském sem, és még annyi kis félrerakott tartalékkal sem rendelkezem, hogy az útiköltséget állni tudjam. Szégyenlem is magam rendesen...
Azért mielőtt befejezném hozzád írt levelem, még ajánlanék egy lehetőséget. Mi lenne, hogy ha azt a pénzt amit a nyaralásomra szántál, inkább az oktatásomra, továbbképzésemre költenéd? Gondolj bele! Ha munkaerő-piacképes lennék, hosszú időkre ledobhatnál a válladról, és még ilyen leveleket sem kapnál tőlem...
Minden esetre jó szívvel ölellek. Matolcsynak meg adj egy csókot a nevemben, na nem azért mert jobban szeretem mint téged, csak neki meg szép a szeme...
Üdv.: Köz Munkás

Munkáltatók vs. Munkavállalók: Kommunista és egyéb diktatúrák áldozatainak emlékn...

Munkáltatók vs. Munkavállalók: Kommunista és egyéb diktatúrák áldozatainak emlékn...:
"... hogy is nevezték meg? : " kommunista és egyéb diktatúrák"... Ugye teccik érteni? Tehát ezt a napot ugyan a diktatúrák áldozatainak szenteli az ország, de azért megsúgja, hogy a rossz dolgok közt is kiemelkedő a " k"- betűs korszak. És hogy hatásos legyen az ideológia, már kisiskolás korban elkezdik a finom terelgetést..."

Kommunista és egyéb diktatúrák áldozatainak emléknapja február 25...

Budapest egyik általános iskolájában, - történetesen ahol a kisfiam is tanul, - az ez évi ünnepek, megemlékezések közt a szokásos témájúak mellet a következő is szerepel: "február 25. Megemlékezés a kommunista és egyéb diktatúrák áldozatairól" .
-Na most ezzel meg mi a gond? - kérdezi a rendes NERtárs.
Nem kötegszem én, de tényleg...
Akár  még hasznosnak is tartanám, ha munkaszüneti napként üzemelne, hogy a családok egy nappal többet lehessenek együtt, mely valljuk be egy kisiskolás, gyermeki léleknek mindenképp felemelőbb és egészségesebb mint diktatúrákról értekezni... Ám félreértés ne essék, nem állítom, hogy ez úgy rossz ahogy van. Mindössze nagyon nem tetszik az a picikét jobbra csúszó ideológia nevelés, amelyet cukros bácsiként egy nemzeti, megható celofánba csomagolva kínálgat az állam a gyerekeknek.
Akkor most részletezném a problémát:
 A diktatúrákat soha nem szoktam elemezgetni, mivel gyerekként éltem át már a  rendszerváltást is, tehát igazi tapasztalati véleményem nem is lehet egyik hasonló korszakról sem. Ugyanakkor hozzátartozik a múltunkhoz, ezt is elismerem. Épp ezért abszolút nem azzal van a bajom, hogy a diktatúrák történéseiről is tanulnak a gyerekek. Február 25.-e viszont nem ilyen képet rejt magáról, mert, hogy is nevezték meg? : " kommunista és egyéb diktatúrák"... Ugye teccik érteni? Tehát ezt a napot ugyan a diktatúrák áldozatainak szenteli az ország, de azért megsúgja, hogy a rossz dolgok közt is kiemelkedő a " k"- betűs korszak. És hogy hatásos legyen az ideológia, már kisiskolás korban elkezdik a finom terelgetést. A fiam és évfolyamtársai most 9-10 évesek... Ha évről évre ezt a fajta megemlékezést folytatja egy-egy iskola, szép lassan kinevelődik egy olyan generáció amelyik ha meghallja, vagy látja a " diktatúra" szót, elsődlegesen a kommunizmus fog róla eszébe jutni, és más hasonló korszak eltörpül majd mellette. Na így ez nekem nem igazán kell! Mert most akkor a  diktatúrák áldozatairól emlékezünk meg, vagy ideológia nevelést tartunk? Egyáltalán nem mindegy! Épp ezért utána néztem, hogy mi is ez, hogy került be a "köznevelés"-be. Bizony, utána kellett néznem, mivel tavaly ilyenről még nem hallottam, legalábbis az általános iskola berkein belül nem, ahová a fiam jár.
2000-ben alkotta meg az akkori kormány ( na vajh' kik is voltak azok?...) ezt az emléknapot. És, hogy büszkélkedjek, épp az én lakhelyem jelenlegi polgármestere ajánlotta a február 25.-i időpontot, nevezetesen Ughy Attila, többek közt a következő szavakkal: 

"... az időponttal kapcsolatos problémáim inkább technikai jellegűek. A technikai problémák közül az általános vitában már szintén jeleztem az egyiket: az április 2-ai időpont a húsvéti ünnepkörhöz kötődően nagyon sokszor a tavaszi szünethez kapcsolódik. Erre a hétre, a nagyhétre és a nagyhetet követő két napra az iskolákban általában tavaszi szünetet szoktak elrendelni. Egyszerű számítások alapján kiszámítható, hogy a következő tíz esztendőben hány alkalommal esik ez az április 2-ai időpont a nagyhétre vagy a nagyhét utáni közvetlen két napra. Tehát ez azt jelenti, hogy körülbelül hat alkalommal a következő tíz esztendőben tavaszi szünetre esne ez az április 2-ai időpont. Az előterjesztő szándéka és célja az volt, hogy ebben az időszakban az iskolákban, elsősorban a középiskolákban emlékezzenek meg a kommunista diktatúrák áldozatairól, és ily módon, ha tavaszi szünet van, ez problémákat vet föl..."    (Forrás: parlament.hu és itt a LINK is.)

Szóval na! Érti minden NERtárs már hogy hogy van a mi van, igaz?
Na most mint említettem ez-eddig nem hallottam az általános iskolai verzióról, ami mint kiderült nem is csoda.
A Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június. 13.-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el a következőket:

"1. Az Országgyűlés

a) szükségesnek tartja, hogy a kommunista diktatúrák áldozatairól történő megemlékezésnek minden évben emléknapja legyen a középfokú oktatási intézményekben;

b) javasolja az emléknap dátumául február 25-ét;

c) felkéri a Kormányt, hogy megfelelő egyeztetések után 2000. július 31-ig hozza meg intézkedéseit az emléknap középfokú oktatási intézményekben történő bevezetésére."  (Forrás:  LINK )

 Na most hogy ez az emléknap hogyan csúszott át a középiskolákból immár az általános iskolákba is, azt nem igazán tudom, hacsak nem az alapján módosítottak ezen a határozaton, amit arany Viktorunk nyilatkozott tavaly február 25.-én a a terror háza előtt, miszerint azt szeretné, ha a kommunizmus áldozataira való emlékezés beépülne a közéletbe. Már pedig ha az ő szája szól, az NERországban nem pusztán nyilatkozat, hanem maga a kinyilatkoztatás...

Hogy esetleges figyelmetlenségemet kiszűrjem még egy pedagógus anyukát is megkérdeztem a témáról, hisz ő két részről is érintett: kisiskolás gyermeke van, plusz aktívan tevékenykedő pedagógus egy iskolában. Náluk sem volt ilyen tavaly még, és egyenlőre az ideiről sem tud, de rá fog kérdezni. 

 Addig is vonjuk le a konzekvenciát: csináltak egy emléknapot valamikor 2000-ben, amit aztán bevezettek a középiskolákban is. Valójában nem lehetett nagy visszhangja, ha vannak akik nem is ismerik a dátumot, amikor erről kéne emlékezni. Tényleg vannak ilyenek. Márpedig ez úgy látszik nem tetszik a NER-nek. Ezért most már - egyenlőre úgy néz ki - hogy levitték a korhatárt arra vonatkozóan, hogy mikortól komcsizzunk egy kicsit, és már egyes általános iskolákban is beépítik a picike fejekbe a "tudnivalót"... 

Önállóan gondolkodni tudó és akaró emberkét próbálunk nevelni a férjemmel. Az erkölcs, a szociális érzék és a tudás, tudni akarás az amiben terelgetjük őt, hogy majd ha felnő, vallástól, politikai "akármitől" független ember legyen, aki majd maga dönti el mit akar, akinek saját véleménye van. Így az idén február 25.-én a " kommunista és egyéb..." dolgok helyett mi nagy társasjáték napot tartunk, meleg teával és sütivel. Ha pedig rákérdez, hogy mi az a diktatúra, majd elmondom neki a korának megfelelően és korrekten én.
Kisgyerekeket bevonni aktuálpolitikai "izékbe" szerintem már tényleg a legalja...

A M3-as metróvonalon bekövetkezett a sín-törés!

Na! Végül a metró-sín csak eltörött... M3-metróvonal Corvin-köz. 100 milliárd kéne, de nincs. Van helyette " befoltozzuk használt síndarabokból, és majd még lassabban megyünk, közben pedig napi imát mondunk, hogy ma is sikerült megúszni..." megoldás!
Nem szívesen rugózom a BKV, BKK idegein, most már rendszeresen. Tényleg nem, mert szükségem van rá. Abszolút képben vagyok a téren, hogy még a fenntartásra sincs elég pénz, nemhogy egy hatalmas felújításra... Csak nem látom a jövő egy icipici töredékét sem. Valamit, ami majd, egyszer, valamikor... reményt sugallna. Merthogy nem történik semmi! Valami olyasmire gondolok, mint egy metrófelújítási alap, amire ha lassan is, de csepeg némi lóvé. Avagy bármi hasonló, ami előbbre visz a megoldás úján. Ehelyett csak széttárt karokat látok, boci szemű illetékesekkel, és egy-egy rövid mondattal, hogy " hát pénz kéne, de nincs...", majd pedig az élet ebben megnyugodva megy is tovább. De meddig? Meddig kell várni arra, hogy legalább valamiféle tervek, átgondolások egyéb kezdő lépések szülessenek a metróvonalak, szerelvények felújítására?! Tényleg meg kell várni a katasztrófát? Az illetékesek még mindig nem érzik, hogy ez már az utolsó utáni perc?

Ha pedig nem ekkora a gáz, akkor tanácsolnám a  BKV, BKK- nak, hogy a kommunikációjukért felelős embereket cseréljék le, mert valahogy nem hallottam olyan nyilatkozatot, hogy : " Hé! Tik' akik utaztok! Legyetek nyugiba', mert tuti biztonságban vagytok még így is, mi meg majd kidolgozunk valami tervet, hogy megoldódjon a helyzet!"
Ha dolgoznak a megoldáson, akkor azt hasznos lenne közzé tenni.
Ám, ha még terv sincs mostanra, amikor már túl vagyunk a " kiégett, elfüstölt, rászakadt, befolyt, elrepedt, eltörött" verziókon, akkor mégis csak foglalkoztat az a kérdés, hogy minek kell ahhoz történnie, hogy végre elkezdjenek tenni is valamit az illetékesek?